(Nem lopták el a fémgyûjtõk azt a harangot? Mi már kongatjuk egy ideje, de ez nem igen zavart eddig senkit!)
Bár ma még csak az orvostanhallgatókról beszélünk, hamarosan jól képzett, európai szinten teljesíteni és élni akaró fiatalok tömegei mehetnek el az országból – kongatja meg a vészharangot Laki László ifjúságkutató.

Idõvel mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy csak az ország 2000-2001. környékén kezdõdött lecsúszása, balkanizálódása lépett minõségileg új szakaszba. Kíváncsi vagyok, ha nem indul be a gazdasági növekedés (és most nem a 2-2,5%-okra gondolok, hiszen ezzel továbbra is divergálunk a fejlett világtól, és még ez sem biztos, hogy meglesz), kik ellen fognak még büntetõeljárást indítani, csak hogy eltereljék a figyelmet a sanyarú valóságról (nem fog menni).
orlin | 2011. augusztus 14. | 08:26:44

Tényleg csak sajnálni tudom macskajajt és hasonszõrü társait akiknek sívár,ingerszegyény kis életükben vasárnap reggel 08:06-kor elsõ hír olvasásakor már Gyurcsány-ra kattan az "agyuk"...
orsos viktor | 2011. augusztus 14. | 08:23:05

remélem orsos viktor és bandája is eltakarodik és visz magával egy románt is
kgyorgy | 2011. augusztus 14. | 08:22:46

macskajaj! Ha az elsõ elvándorlók közt lesz Gyurcsány, akkor minden rendben szerinted. Jó!
Azóta eltelt pár év, és mintha már nem Gyurcsány kormányozna! Ezt nem védelmében mondom, csak valami arra emlékeztet, hogy a fijjug nyolc évig szajkózták: ha nyerünk...akkor......Innen a memóriádra bízom az napi sajtótájékoztatókat, igéreteket..
Egyébként Fidesz stratégia, tessék észrevenni: nem fizetjük meg orvosainkat,ápolóinkat, nõ a várólista,nincs idõben kezelés a beteg nyuggerek közül többen ezt nem bírják ki, ebbe belehalnak,nem kell tovább a nyuggert fizetni (mint tudjuk minden bajok okozóit, mert ezek mint Zemeszempések) több pénz marad a nyugdíjkasszába. Csökken a hiány, haverokat, kollégiumi társakat lehet egy kissé még jobban fizetni. Új, szép Fidesz világ.
waterloo | 2011. augusztus 14. | 08:21:45

Nem Matalin Dóra tehet róla, de ez a Laki nevû ember semmi újat nem mond.
tyutyuka | 2011. augusztus 14. | 08:14:43

Újat Laki sem mond.

Ami pedig az életszínvonalat illeti. Egy példa: 3 millió mobiltelefont vesznek az emberekek évente. A legtöbb ember 200000 Ft-os telefont akar, de csak a 30000 Ft-ost engedheti meg magának, így egyfolytában panaszkodik, ahelyett, hogy örülne annak, hogy új telefonja van, mikor több millió embernek az életbenmaradás is hihetelenül nehéz feladat.
macskajaj | 2011. augusztus 14. | 08:06:30

remélem az elsõ elvándorlók között lesz gyurcsány,veres,lamperth,hiller,lendvai,kóka és társaik.lehetõségük lesz igy arra hogy a hazájukban alkalmazott módszerekkel(hazugság,korrupció)és itt szerzett végzettségükkel,nyelvtudásukkal vajon el tudnák-e tartani magukat.nem azon a szinten mint ma,csak úgy egyáltalán.megmondták:akinek nem tetszik menjen el!ma minden nap azt mondják:nem tetszik ami itt van!tessék,menjenek.
wizes11 | 2011. augusztus 14. | 08:06:16

Már többen mennek el mint a végzõsök, 6000 orvos nyugdíjkorhatáron túl.
Évente kb 700-800 végez, ezren felül mennek el.

Egy kis matek és kiderül: katasztrófa lesz!
Idióta kormányunk meg tõzsdézik, hazudozik, minden rendben, ami nincs az sztük szocihagyaték.

HIRDETÉS
Laki László
Laki László
Népszabadság - Bócsi Krisztián

- A fiatal nemzedékek egyik meghatározó élménye a romlás, az ország gazdaságának hosszabb távú alakulását csakúgy romlásként élik meg, mint a lakosság életszínvonalának vagy saját családjuk anyagi helyzetének évtizedes alakulását – írja szerzõtársával a Fiatalok egy szegényedõ társadalomban címû, friss tanulmányában. Ennyire negatívan látja a helyzetet?

- Ez mitõl negatív? Ez nem sötét kép, ez a reális kép. A legutóbbi, 2008-as ifjúságkutatás adatai szerint, amelyben nyolcezer, 15-29 éves fiatalt kérdeztünk, az érintettek 37 százaléka mondta, hogy fiatal kora ellenére már megtapasztalta a munkanélküliséget. De volt olyan régió, ahol ez az arány több mint ötven százalékos volt. Az ország gazdaságának válság elõtti évtizedét négyötödük nevezte romlónak, az emberek életszínvonaláról háromnegyedük, a saját családjuk anyagi helyzetérõl háromötödük mondta ugyanezt. Vagyis a romlásról a fiatalok számoltak be, ezt nem én találtam ki. De ettõl még élvezhetik az életet, melyet a fiatalság kínál, lehetnek szerelmesek, járhatnak fesztiválokra, diszkóba és a többi. Bár pénz nélkül ez utóbbi is nehéz.

- Mennyire beszélhetünk általában a fiatalokról? Mennyire lehet általánosságban jellemezni a 30 év alattiakat?

- Nem beszélhetünk még viszonylag egységes ifjúságról sem egy szétesett, polarizált és területileg is fragmentált társadalomban. Ami igaz egy budapesti húszévesre, az nem már nem igaz egy harminc kilométerrel odébb élõre. A nagyvárosokban élõ fiatalok és azok, akik olyan helyen laknak, ahol megjelent a külföldi tõke, ami munkahelyeket teremtett, egészen más világban élnek, mint a kis településeken és a leépülõ térségekben élõk. Ne felejtsük el, hogy ebben az országban 600-800 ezer ember gettószerû körülmények között él. Az így élõ fiataloknak szinte semmi esélyük nincs arra, hogy olyan munkát találjanak, amibõl meg is tudnak élni.
HIRDETÉS

- Arra is felhívja a figyelmet a tanulmány, hogy a kutatások szerint a magukat nagyon rossz anyagi körülmények között élõknek tartó középiskolások a szakiskolákban tömörülnek, míg az átlagosnál jobb körülmények között élõk a gimnáziumokban. Õk kerülnek aztán egyetemre is, vagyis továbbra sem beszélhetünk társadalmi mobilitásról.

- A mobilitási esélyek és az életutak tömegeknél dõlnek el már a kora gyermekkorban. Sok olyan település van az országban, ahol a gyerekek már 4-5 éves korukra behozhatatlan hátrányba kerülnek máshol élõ kortársaikkal szemben a bölcsõdei, óvodai nevelés hiánya miatt. Számos kutatás igazolja, hogy a kis települések iskoláiban az oktatás alacsony színvonalú, a gyerekeket nem készíti fel arra, hogy versenyképes tudást adó iskolákban tanuljanak tovább. Vagyis az oktatási rendszer képtelen kompenzálni a családból hozott hátrányokat. És ezt a fiatalok pontosan tudják. Persze a felsõfokú végzettség sem garancia semmire. Megkérdeztük a fiatalokat arról, hogy mit gondolnak, hogy mi szükséges az érvényesüléshez leginkább Magyarországon? A lehetséges válaszok közül a túlnyomó többség az összeköttetéseket jelölte meg. Mit üzen ez? Részben azt, hogy a tudás, a jó diploma, a kemény munka, a vállalkozó szellem a jelenlegi körülmények között alárendelõdött a „jó kapcsolatoknak”. A fõiskolákat, egyetemeket sem az általuk adott tudás, hanem az ott megszerezhetõ kapcsolati tõke miatt tartják sokan fontosnak. Aztán azt, hogy az érvényesülés hazánkban nem transzparens, hanem informális csatornákon keresztül zajlik, ami aligha utal hízelgõ viszonyokra. További probléma, hogy akik találtak munkát, azok is félnek, hogy bármelyik pillanatban elbocsáthatják õket és hogy a fizetésük nem elég arra, hogy a hosszú távú céljaikat megvalósítsák. Vagyis napi szinten meg tudnak élni, de elköltözni a szüleiktõl, saját lakást venni, családot alapítani már nem tudnak. Nem véletlen, hogy sokan csak az élettársi kapcsolatokig jutnak el, a házasságig nem. És most nem az eleve kiszolgáltatott szegény rétegekrõl, hanem a középosztályról beszélek.


Laki László
Népszabadság - Bócsi Krisztián - Milyen következményei lehetnek ennek?

- A jelzett állapotok aligha vonzóak a jól képzett, igényes, európai szinten teljesíteni és élni akaró fiatalok számára. Így, aki teheti, az el fog menni ebbõl az országból. Ma még csak az orvostanhallgatókról beszélünk, akik kilátásba helyezték, hogy ha nem változnak a körülmények, akkor közülük sokan elmennek. Szerintem a helyzet ennél súlyosabb. Fõként az országra nézve, mert az elmentek helyére nem jön senki, pedig jól képzett és teljesíteni képes szakemberekre a magyar társadalomnak is nagy szüksége lenne. Enélkül nem lehet sikeres országot építeni.

- A felsõoktatási törvény tervezete szerint az államilag finanszírozott keretszámok szûkülnek, az oktatási államtitkár többször hangsúlyozta, hogy az egyetem nem mindenkinek való. Ez az irány hogyan befolyásolhatja a fiatalok helyzetét?

- Itt több dolgot érdemes tisztázni. Egyfelõl a társadalmi mobilitás hiányát már említettük: jelenleg sem nyitott mindenki számára a továbbtanulás lehetõsége, így ez az elképzelés csak szentesíti a meglévõ rendszert. Több pénz biztosan nem lesz. Másfelõl nem igaz, hogy a fõiskola és az egyetem mindenkinek jó befektetés, hiszen van egy sereg színvonaltalan képzési hely, és sokan csak „parkolásra” használják ezeket az éveket. Azoknak kevésbé kockázatos ez a befektetés, akik – mint láttuk – megfelelõ kapcsolatokkal rendelkeznek az elhelyezkedésnél. Továbbá az is biztos, hogy a rendszerváltás után leépített alap- és középfokú szakképzési rendszert újra kéne építeni a modern gazdaság igényei szerint, mert erre a reálgazdaságnak nagy szüksége lenne, pénz nélkül azonban ez sem megy. Nyilvánvaló, hogy akár szakmunkásokról, akár technikusokról, akár mérnökökrõl beszélünk, az ide települõ külföldi cégek csak akkor alkalmazzák õket, ha jól képzettek, motiváltak és megfelelõ színvonalon dolgoznak. És még valami: Magyarországon az elmúlt tíz évben alig egy-két kutatás készült a munkaerõpiac szükségleteirõl. Tehát úgy születtek és születnek döntések, hogy nem is tudjuk, mire lenne kereslet.

- És mi történik a leszakadó, a munkaerõpiacról hosszú idõre kiszoruló fiatalokkal? Sokszor elhangzik, hogy õk fordulnak a szélsõségek felé.

- A falun élõ, a munkaerõpiacra csak alkalmilag bekerülõ fiatalok nem szélsõségesebbek, mint az egyetemisták. Ne feledje, a szélsõséges gondolatok és pártok szülõi döntõen értelmiségiek. A szélsõségek persze ott terjednek, ahol a „polgári” pártok nem kínálnak megoldásokat az égetõ problémákra, ahol a létbizonytalanság, az egzisztenciális kiszolgáltatottság és a lecsúszás uralja a társadalmat. A szélsõségek felé az fordul, aki ilyen élethelyzetbe kerül és úgy érzi, a pártok cserbenhagyták. Õk azok, akik radikalizálódhatnak, függetlenül attól, hogy milyen kormány van hatalmon, mert ez nem kormányspecifikus, hanem rendszerspecifikus kérdés. Magyarul, a kialakult újkapitalizmus az eddigi gazdasági, foglalkoztatottsági, jövedelmi és mobilitási teljesítményével képtelen önmagát legitimálni, és azt sem tudja bizonyítani, hogy a politikai elit ura a helyzetnek.

- Az utolsó nagy adatfelvétel 2008-ban volt, azóta csak kisebb ifjúságkutatások készültek. Jövõre azonban megismétlik a többezres vizsgálatot. Ön szerint milyen eredményeket hoz majd az Ifjúság 2012?

- 2008 óta, a pénzügyi és világgazdasági válság hatására jelentõsen romlott a helyzet, melynek még nem is látjuk a végét. A GDP visszaesett, a foglalkoztatottság csökkent, az ifjúsági munkanélküliség nõtt. A bérek stagnálnak vagy csökkentek, az iskolai szegregáció és a gettósodás folytatódik, vagyis a fiatalok elszegényedési veszélyeztetettsége e területeken az elmúlt években tovább nõtt. Sok, magát középosztálybelinek vagy felsõ-középosztálybelinek tartó fiatal is megtapasztalta, hogy hiába van keresett diplomája, nem érdemes elhelyezkedni itthon, hogy akkor is elvesztheti a hitelre vett lakását, ha nem vesztette el a munkáját. A helyzet ilyetén alakulása tehát nem ad okot az optimizmusra.
Link