Mai - az órát nézve már tegnapi - bejegyzésed ismét örömmel teli felismerést hozott. Bár az eredménye nem lesz annyira örömteli azoknak, akik balgán ragaszkodnak valóságukhoz, és nem képesek olyan dolgok befogadására, de még az elgondolására, elméleti feltevésére sem, amelyek részben ezen kis valóságukon kívülrõl érkeznek, részben azon kívül is állnak.
Pedig szerintem nem bonyolult: amíg valamirõl nem igazolják minden kétséget kizáróan, hogy létezik, vagy nem létezik (itt most mindenre lehet gondolni az UFO-któl a globális felmelegedésig, a HAARP-tól a külsõ teremtés-módosításig, a Mátrix trilógiában meglebbentett lételmélettõl Gorbacsov vétkességéig), addig logikailag mindkét állapot lehetségességének az elfogadása a helyes.

Erre a gondolkodásra nevel(ne) a híres Schrödinger macskája gondolatkísérlet, amelyben a lezárt kapszulában lévõ belsõ megfigyelõ rögtön megtapasztalja egy esemény bekövetkeztét, míg a külsõ megfigyelõ csak a betekintés után. Ráadásul az õ valóságában egészen addig az esemény bekövetkeztének és nem bekövetkeztének a szuperpozíciója, egyfajta összegzése létezik matematikailag igazoltan. Ez több messzeható valóságképet indít el. Az egyik ilyen az ún. sokvilág elmélet (azaz minden tudat minden egyes döntése életre hívja a másként döntés valóságát is), és nem utolsó sorban arra hívja fel a figyelmet, hogy ne végy biztosra semmit sem, illetve minden lehetséges, amíg a vizsgálatok, bizonyítások ki nem zárják a többi lehetségességet. Egészen addig balgaság lenne kizárni egy-egy elméletet csak azért, mert az nem fér bele a jelenlegi gondolkodásunk folyamatába, irányultságába, vagy egyszerûen csak lusták vagyunk végiggondolni azokat.
Egyszer Hetesi Zsolt üzente egy kérdésemre: "X-bolygó meg nincs." Azóta nem váltottunk levelet, mert ilyen gondolkodású emberrel nem akarok kommunikálni. Nem azért, mert zavar az, hogy élbõl elveti azt, aminek a létezésében hiszek vagy nem hiszek, hanem mert ha helyében valódi tudós lennék, nem vetném el annak a lehetségességét, hogy tényleg létezik, de ugyanakkor nem zárnám ki azt sem, hogy én vagyok a hibbant és nem létezik. Viszont ha nem létezik, de ennyien beszélnek róla, akkor valamilyen tudati jelenséggel van dolgom - akár külsõleg gerjesztett, akár nem -, ami szintén vizsgálatot érdemel. És nemcsak hogy érdemel, hanem kötelezõen vizsgálnék. (Pláne nem nagyon kommunikálnék, amikor a "peak oil" nagy valószínûséggel a negyedik felfújt pénzügyi lufi, azaz az olajárra való fogadás manõvere. Ld. Drábik. Nem is nagyon jönnek be egy ideje az FFEK jelentései... De hangsúlyozom: nem zárom ki az õ igazuk lehetségességét sem.)
Ugyanez a helyzet a földönkívüliekkel is. Akár vannak, akár nincsenek, rengeteg ember tapasztalja, tapasztalta ezeket a jelenségeket. Ki messzirõl, ki közelrõl. A jegyzõkönyvek, a regressziós hipnózisok anyagainak hasonlósága alapján intellektuális suttyóság lenne kijelenteni: márpedig nincsenek. Nem biztos, hogy földönkívüliek, de valami azért van, nem?
De még idesorolhatnám az összes olyan témát, amit feszegetsz. Aki ezek mellett elmegy és legyint, vagy konkrét véleményt mond igazolás, vagy annak legalább kísérlete nélkül, azzal nem tudok mit kezdeni. Maximum az agyi idegzsába tüneteit tudom produkálni...
Visszakanyarodva az elejére, azaz az újabb fejlõdésre, amit látok. Idemásolok egy pár hete megfogalmazódott elméletet:
„Ha egy nagy létszámú, mind felekezeti hovatartozásában, mind mûveltségében, általános intelligenciájában, mind társadalmi helyzetében széles skálán elhelyezkedõ egyénekbõl álló nyílt, azaz átjárható csoport gondolkodik egy másik, kis létszámú, a fenti tulajdonságokban átlag feletti, jóval átlag feletti, az ettõl eltérõeket kirekesztõ, ezért homogén, zárt csoport tevékenységérõl, lehetséges céljairól, akkor nagy valószínûséggel az elsõ csoport leghihetetlenebb, legvalószínûtlenebbnek látszó feltevései az igazak.”
E fenti sorok miatt gondolom úgy, hogy amikrõl írsz, írtok, beszélsz, beszéltek itt és máshol, azok még nem is a legdurvább feltevések, bár elég nagy léptékben és egyre gyorsuló ütemben haladunk. Úgy gondolom, hogy nem kell hozzá egy év, és ott tartunk majd, hogy azokat a tudati folyamatokat fogjuk vizsgálni, amik elvezettek a zsidóság, mint népcsoport és gondolkodási közösség, de ezen belül is a szabadkõmûvesség demokratikusság látszatába burkolt diktatúrájához, és azokat, amelyek a másik oldal (a számomra, és mélyen belül a legtöbb magyarnak és hasonlóan gondolkodó nem magyarnak) zsigerbõl jövõ Büün hite hogyan tudja majd semlegesíteni, átfordítani ezeket.
Hiszem, hogy nem lehet uralkodó a világegyetemben egy olyan psziché huzamosabb ideig, ami nem tartja be azt az õsi - talán még a Földnél is õsibb - törvényt, hogy csak addig kell tartson az õ kiteljesedése, kreativitása, élete, amíg ez más tudatok ugyanilyen tevékenységébe nem ütközik. Magyarul: addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér. Onnantól összefogó, összehangoló munkának kell zajlania. Vagy ha erre nem képes, ki kell iktatódnia. És valószínûleg ezt a kiiktatást egy sokkal hatalmasabb erõ teszi meg. A tudatok, az ébredt tudatok összességének ereje. Ezt hívhatjuk akár háborúnak is, de hívhatjuk akár egy kollektív döntéshelyzetben az elágazó pontnál a másik ösvényre lépésnek is. Anélkül, hogy bárki vérét vettük volna. Bár igazából az ilyen kaliberû döntéshelyzetek esetében a vérveszteség csak látszatnak számít: nem oszt, nem szoroz. Igazából csak az úgynevezett történelem folyamát teszi elfogadhatóvá, a nem ébredt emberek számára érthetõvé.
Hiszem, hogy a Nibiru jelenség inkább pszichológiai esemény lesz, aminek látszata, fizikai megnyilvánulása lesz a látható, érezhetõ felfordulás.
Hiszem, hogy a jelenlegi Föld irányítói nem azonosak a Földön kifejlõdött (vagy kifejlesztett) emberrel.
Hiszem, hogy itt, a monitor elõtt ülve sokkal inkább üldögélek valami olyan közösség tudatai társaságában, akik képesek arra, hogy olyan folyamatokat értsenek meg, amik forrásai lehetnek olyan gondolatoknak, amelyek eredményeként megváltozik a teljes közösség viszonya bolygójához és közössége tagjaihoz.
Remélem, lesz erõnk változtatni, lesz erõnk felülemelkedni a nagy események után. Addig is megyek, teszem a dolgom. Mint ahogy sokan teszitek itt. És máshol.

Erõt, lelket!

Ui.: Levelem tulajdonképpen csak egy újabb pozitív változás újabb üdvözlésének szántam; tartalma - nyilván - szabadon felhasználható.