(YK és JHV szerintem húzzatok, amíg megtehetitek!)
Közel húsz éve él hazánkban az Izraelbõl érkezett Dr. Y. K. Tanulni jött, de végül Magyarországon alapított családot, megtanult magyarul, itt szerzett barátokat, beilleszkedett. Az utóbbi években azonban, mint mondja, az érezhetõen erõsödõ nacionalizmus és idegengyûlölet miatt elvágyik Magyarországról. Az elmúlt két évtized tapasztalatairól, élményeirõl beszélgettünk.

Dr. Y. K. a rendszerváltás elõtt, 1989-ben érkezett a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemre ösztöndíjas hallgatónak. Az orvosi egyetem elvégzése után egy jogi, majd egy politológus diplomát is szerzett. Pár év otthon töltött év után a kilencvenes években Magyarországon telepedett le. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban gondol a hazatérésre.

Miután visszatért Magyarországra, saját vállalkozása mellett vállalati jogászként helyezkedett el, hiszen magánügyvéd nem lehet külföldi állampolgár. Állását tavaly vesztette el, és mint mondja, a korábban kevéssé tapasztalható idegengyûlöletet ekkor kezdte érezni igazán. A magyarok mindig szerették a külföldieket, most azonban, hogy a gazdasági helyzet érezhetõen rosszabbra fordult, mindenki félti, amije van, féltik a munkahelyeket az „idegenektõl” - mondja. Hiába felelt meg a követelményeknek, „külföldisége” miatt nem kapott állást. Mint mondja, a politikai helyzet megváltozása is biztos közrejátszik ebben, de a helyzetet nem lehet kizárólag erre, vagy akármelyik pártra kenni. Nem hibáztatja a szélsõjobb politikai erõket sem, hiszen õk „racionális, tiszteletre méltó emberek, akik féltik a sajátjukat, a saját értékeiket” – teszi hozzá.

Nagyon sok izraelihez hasonlóan õ is tanulni érkezett Magyarországra, de míg a többség nem szerez magyar barátokat, nem illeszkedik be, és a diploma megszerzése után rögtön haza is megy, addig nála ez másképp történt. „A nyelv megtanulása az alap ahhoz, hogy egy itt tanuló külföldi diák sikeres legyen és beilleszkedjen.” A nálunk tanuló izraeli hallgatók többsége azonban nem erre törekszik, mint mondja, azért jönnek ide, hogy kihasználják a könnyû diplomaszerzési lehetõséget, majd egy európai diplomával a zsebükben továbbálljanak. Dr. Y. K. azonban másképp gondolkodott, mint meséli, hat hónap alatt alapszinten megtanult magyarul és habár beszélni nem nagyon tudott, megértette, amit mondtak neki.

Egy korábbi, sok kritikát kiváltott cikkünkkel kapcsolatban kérdezem, mi a véleménye a cikkben említett izraeli kivándorlási tendenciáról. Mint mondja, ez egy igenis élõ jelenség. Sajnos, teszi hozzá, nagyon sok elvándorló a lehetõségeket a végletekig kihasználva hagyja el az országot, hiszen, „a zsidóknak általában több van megengedve mindenhol, mint bárki másnak”. Sokan csinálják azt, hogy hitelt vesznek fel izraeli bankokból, majd elhagyják az országot és Közép- vagy Kelet-Európában, sokszor Magyarországon telepednek le, a hitelbõl ott hoznak létre vállalkozást. A kivándorláshoz a nem túl fényes gazdasági helyzet is jelentõsen hozzájárul. Minden évben rengetegen hagyják el az országot, de, teszi hozzá, errõl és a rossz gazdasági helyzetrõl a magyar médiában ritkán vagy szinte soha nem hallani. Mint ahogy arról már többször is beszámoltunk, Izraelbe is beköszöntött a "megkésett tavasz" és emberek ezrei tüntetnek országszerte, sátrakat felverve a gazdagok és szegények között egyre mélyülõ szakadék ellen. Nem csak szegények és gazdagok között növekszik a rés, hanem az askenázi és szefárd zsidók között is. „Nem számít egyenrangú állampolgárnak egy lengyel és egy jemeni õsökkel rendelkezõ zsidó. Nem beszélve az (ország csaknem 25 százalékát kitevõ – a szerk.) arab kisebbségrõl.” –mondja. Az országban közel másfél millió izraeli állampolgársággal rendelkezõ arab él, ennek ellenére a kormány azt tervezi, hogy az eddig hivatalos nyelvnek számító arab nem lesz többé az; eltûnnek az arab utcanevek és az arabul beszélõ hivatalnokok is.

Õ mégis visszamenne, hiszen Izrael az eredeti hazája, habár nehéz lenne hozzászokni a
háborús helyzethez, ahhoz, hogy nem élhet az ember nyugodtan, mint Magyarországon – teszi hozzá. Amikor arról kérdezem, lát-e esélyt az otthoni helyzet megoldására a közeljövõben, nemmel felel, a felelõsséget pedig leginkább az izraeli politika részérõl látja. Hiszen, mint mondja, az izraeli politikai életben nincs olyan párt, amelyik béke-párti lenne, a jelenleg kormányon lévõ koalíciót (a 2009 óta az ország élén álló kormányt a Likud, a Jiszráel Béténu, az ultra-ortodox SASZ, a Munkapárt és a Zsidó Hazánk koalíciója alkotja, melyhez késõbb az Egyesült Tóra Judaizmus is csatlakozott – a szerk.) a háború fenntartásához fûzõdõ érdekek tartják össze. Hozzáteszi, az õket hatalomra juttató emberek nagy része is támogatja a háborút.

A Közel-Keleten az elmúlt fél évben végbemenõ demokratikus átalakulás talán elhozza a változást Izraelbe is - reménykedik. Hiszen új vezetõket fognak választani ezeknek az országoknak az élére, akik fiatalok, értelmesek – és utálják Izraelt. Ennek, a több mint 300 millió embernek a nyomásának Izraelnek engednie kell majd. Szerencsére, az országon belül is azért jelentõs számban – mint mondja, fõleg a baloldali elit körében – vannak olyanok, akik támogatják a megegyezést és egy Palesztin állam létrehozását. "Izrael elõbb-utóbb rá lesz kényszerítve a békére..."

(A cikk tartalma teljes egészében az interjúalany, és nem a szerzõ véleményét tükrözi. Az interjúalany saját kérésére szerepel kizárólag monogramjával.)

Készült az Európai Unió Integrációs Alapjának támogatásával.
Cikkünk a „Bevándorlók – mellettünk” címû, Európai Integrációs Alap által támogatott kampányunk keretében született azzal a céllal, hogy tájékoztatást nyújtson a tíz legnagyobb Magyarországon élõ bevándorló csoport egyikérõl. 2010. december 31-én 18 932 ukrán, 14 345 kínai, 12 594 szerb, 5489 orosz, 3790 vietnámi, 3469 amerikai, 1900 török, 1767 iráni, 1293 izraeli és 182 iraki állampolgár tartózkodott legálisan Magyarországon. A többezres lélekszámú bevándorló közösség figyelmet érdemel, ezért célunk, hogy a vitaindítóként szolgáló írásokkal hozzászólásra ösztönözzük a Kitekintõ olvasóit, hozzájárulva ezzel a migrációval és integrációval kapcsolatos társadalmi tudatosság növeléséhez.

Forrás: Link