A biztosító tehát adót csal, ezzel kárt okoz az államnak, - másrészt megkárosítja a károsultat, mert ha a károsult számla nélkül kénytelen javíttatni, csak, hogy mielõbb újra használhassa az autóját, elõfordulhat, hogy a felelõtlenül, hiszen számlaadási kötelezettség nélkül végzett munka hibájaként az autó bedöglik, vagy karambolozik, és az már az eredetileg is károsult felelõsségére történik, sõt, az életébe is kerülhet!!!
A biztosítók elcsalt adói is jelentõs forrást képezhetnek - más, nemzetgazdasági célokra fordíthatóan!
Üdv: KSM
________________________________________
ÉSZREVÉTEL, - PANASZ -
az adózás megkerülésére ösztönzõ szabály miatt, és a megszegését büntetõ szankció miatt.

Káresemény következett be 2010. június 18-án, 20 óra 44 perckor. A Budaörsi úton kifelé haladva, felhõszakadásban, az ugyanazon sávban mögöttem haladó gépkocsi vezetõje a közúti közlekedés (27. §) szabályait megsértve a követési távolságot nem tartotta be, hátulról beleszaladt az én autómba, és ezzel kárt okozott nekem.
Én nem vagyok hajlandó azért fizetni, mert más szabálysértést követett el.
A károkozó elismerte a hibáját, és hajlandóságot mutatott az okozott kár megtérítésére, készpénzzel. A kár összegszerûségének megállapítása és a javítás elvégeztetése céljából felkerestem egy közeli szervizt, és árajánlatot kértem. Miután megismertük a javítás költségeit, a károkozó közölte, hogy az meghaladja az õ anyagi erejét, és a biztosítójához irányított, amely tõle a teljes kár megtérítését átvállalja.

Bejelentettem a biztosítónál a kártérítési igényemet. A biztosító kárszakértõt rendelt ki, aki 2010. június 30-án szemlét tartott. A kár összegszerûségének tekintetében a szemlérõl jegyzõkönyvet a mai napig nem kaptam, viszont 2010. július 2-i keltezéssel kaptam a biztosítótól egy levelet, amelyben új árajánlatot és új szemlét kért, és olyan határozatot közölt, hogy bruttó 40.000.- Ft-nál többet nem fizet a keletkezett kár megtérítésére.
A biztosító új szakértõt rendelt ki, aki 2010. július 9-én új szemlét tartott, - ennek eredményét sem ismerem még.

Elfogadhatatlan számomra az, hogy a kárszakértõi szemle eredményét a mai napig nem ismerhetem, elõttem még mindig titok.

A szemle ideje alatt a károkozó jelezte nekem azt a lehetõséget, hogy számla nélkül, „feketén” olcsóbban megjavítható az autóm, keressek ilyen megoldást, mert azt õ és a biztosítója kifizeti. Nekem nincs olyan autószerelõ ismerõsöm, aki számla nélkül elvégezné a javítást, - de ilyen szándékom sincs, mert nem tartom tisztességesnek, azon túl, hogy így csak kontár munkát kaphatnék.
Elismerem, hogy a szabálysértõ károkozónak és a biztosítónak gazdaságosabb lenne, ha én a javításnál elkerülném az adófizetési kötelezettséget, de a saját érdekemben sem teszek ilyet.
Láthatóan ezért vagyok fokozottan hátrányos helyzetben: az autómat már több, mint egy hónapja nem tudom használni, és erre a közeli jövõben sincs kilátás. Ezzel nagyon sok anyagi és életviteli hátrányom keletkezett és keletkezik, - ez számomra büntetõ szankció, amiért az adózás elkerülésének lehetõségére nem gondoltam, mert úgy már két héten belül helyreállítható lett volna az autómban okozott kár.

Ezt alátámasztja a biztosító 2010. július 2-án kelt levele, amelyben nem veszik tudomásul a szerviz közterhekkel, adókkal együtt 63.988.- Ft-os árajánlatát, amelyet a 2010. június 30-i szemlén a kárszakértõnek átadtam, - hanem, mintha azt nem is adtam volna át, árajánlatot kérnek.
Másik szakértõt rendelnek ki, árajánlatot kérnek, - feltehetõen az olcsóbb megoldást keresik, ami abból is látható, hogy a javítási költséget nem a keletkezett kár helyreállításához szükséges összegben állapítják meg, hanem maximum bruttó 40.000.- Ft-ban határozzák meg.
A levélbõl nem derül ki, hogy a biztosító a 40.000.- Ft-os határösszeget milyen alapon „találta ki”. Ezért ezt az összeget nem kifogásolhatom, csak tudomásul vehetem.
Mivel számlával szerviz ennyiért nem javítja ki az autómat, két lehetõségem van: vagy megcsináltatom feketén, vagy búcsút mondok neki.

Ez a biztosító nem a károsultakért dolgozik. Eddig csak akadályokat közölt, de engedélyt még nem adott a javításra. Megfelelõ szellemi, szakmai színvonalat az a hozzáállás mutatna, ha a károkozó felelõsségét átvállalva nagyon hamar, minden akadályt leküzdve, gondoskodna a keletkezett károk helyreállítási költségének kifizetésérõl.
Az árajánlatot részletezve: a végösszegnek az a része, amely a javítás révén a fizikai érték létrehozásának költsége, csak kb. 32.000.- Ft, - a végösszeg többi része a munkavégzésre rakodó közteher és adó, amit fizetni kell ugyan, de az autó állapotában változást nem hoz létre.
A biztosító tehát az általa meghatározott összegen belül el tudná végeztetni a javítási munkát, de az összeg a vállalkozás számára elõírt közterheket és adót nem tartalmazza.
A biztosítónak nem gazdaságos az adófizetés, - és engem akar arra kényszeríteni, hogy kerüljem el az adózást az õ érdekében! – Talán a 40.000.- és a 32.000.- közötti különbözet az enyém maradhatna. – Ez felháborító! A becsületem, a tisztességem nem eladó!

Az eset kapcsán sokaktól (pénzügyi, jogi, hivatalos és civil szervezeteket kérdezve) kapott információim fõként ugyanilyenek. Többnyire azt állítják: „nálunk EZ a szokás, külföldön NEM ez.” – A biztosító alkalmazottja még szabályra is hivatkozott, de azt nem írta le!

Ha nálunk az adók és a közterhek elkerülésére ilyen széleskörû rendszer mûködik, abba én nem tudok beleszólni, - mindenesetre ezt az észrevételt elküldöm másoknak is, - hátha akad köztük valaki, aki illetékes, és vizsgálatot kezdeményez.

De meddig nem használhatom az autómat?!


Budapest, 2010. augusztus 1.
Tisztelettel:

Salca János
Tel: 06 20 328-4137