(Elõször kitiltás, majd folyamatos kilakoltatás, aztán majd gettó építés, végül õriztetés, mert közben "véletlenül" kiderül, hogy ezek gyilkosok is. Micsoda véletlen-sorozat.)
Közel egy éve fontolgatja a kormány a hajléktalanok elzárását
A Menhely Alapítvány vezetõje szerint lehetetlen kezelni a hajléktalanság problémáit rendészeti módszerekkel. Gyõri Péter a hajléktalanok elzárásáról és õriztetésérõl szóló tervezetrõl is beszélt.

– Igaz a hír, hogy jó ideje tárgyalja a vezetés a hajléktalanok volt laktanyákba való elhelyezését, esetleg rendõri õriztetéssel összekötve?

– Háromnegyed éve folyik ennek a tervezése, ami a Pintér Sándor vezette belügyminisztérium koordinál. Ezt mi „csukda” projektnek nevezzük, rengeteg megbeszélés zajlott ebben az ügyben. Azt biztosan tudni, hogy egyfolytában keres ingatlanokat részben a belügyminisztérium, részben a belügyminisztérium felhívására a fõvárosi önkormányzat, részben pedig más állami szervezeteknél, például a MÁV-nál. A projekt lényege az lenne, hogy a már meghozott szabálysértési jogszabályokra támaszkodva oda elzárnának hajléktalanokat.

– És rendõrökkel õriztetnék õket?

– Felmerült, hogy rendõrökkel õriztetnék. Folyamatosan felmerül, hogy szociális szervezeteket vonnának be a mûködtetésébe, noha a jelenlegi szociális szervezetek 95 százalékának a világnézetével teljesen ellentétes ez a fajta mûködés. A meglévõ alkotmány és jogszabályok, valamint az európai jogrendszerben elhelyezhetetlen ez az elképzelés, ezért nem is látni, hogy mi lesz ebbõl egyáltalán.

– Ez az elképzelés alapjogokba ütközik. Ön szerint mégis foglalkozik vele a vezetés?

– Napirenden van a kérdés, és van egy erõs politikai szándék, ami idén év elején még kormányzati szinten is megfogalmazódott, hogy Budapesten 800 férõhelyet létre kell hozni „csukda” funkcióba, ahova adott esetben 800 embert bevisznek, és õrzött körülmények között bent tartanak. Úgy vélem ez egy abszolút nem végiggondolt elképzelés. Megítélésem szerint ez megvalósíthatatlan, nem csak gyakorlatilag, hanem jogilag is, de közel egy év óta, és jelenleg is nagyon sok ember foglalkozik ezzel a problémával, egészen a felsõ szinttõl.

– A fõváros elõször az aluljárókból tiltotta ki a hajléktalanokat, aztán olyan határozatot hozott, miszerint 50 ezer forintig terjedõ bírság sújthatja az utcán élõket. Jelenleg a 150 ezer forintos bírságról szóló tervezet van a parlament asztalán. Most pedig ez. Mit tesznek?

– A Menhely Alapítvány folyamatosan ellenkezett ezek ellen az intézkedések ellen, egyáltalán nem értünk egyet a hajléktalan kérdés rendészeti megközelítésével. Ezek nem jó döntések, azonban ezek nem teljesen vesztett „csaták”. Amikor ezek a döntések megszülettek, például az aluljáró-akció, vagy a büntetésrõl szóló rendelet, akkor a Menhely Alapítvány megpróbálta humanizálni, megszelídíteni a döntés utáni helyzetet. Ez azt jelenti, hogy például az aluljáró-akciónál sikerült azt elérni, hogy annak ellenére, hogy sürgõs intézkedésrõl volt szó, mégis elõre engedték a szociális szakmát, hogy rendezzék a problémát, vagyis vártak a rendészeti intézkedéssel. Meg tudtuk mutatni akkor, hogy lehet eredményeket elérni anélkül, hogy alternatíva nélkül elzavarjuk az egyébként roppant nehéz helyzetben élõ hajléktalanokat. Amikor a szabálysértési rendeletet meghozta a fõváros, akkor a Fõvárosi Közterület Felügyelettel (FKF) vettük fel a kapcsolatot, és kidolgoztunk egy szabályrendszert, ami egy olyan megállapodás, amelyben a konkrét szituációkra vonatkoztatva pontról-pontra ki van dolgozva az intézkedés menete. Végeredményképp az utolsó a sorban intézkedik az FKF. Ezzel sikerült a rendészeti végrehajtások lehetõségét lecsökkenteni.


(Fotó: Vörös Szilárd)

– Olcsóbb támogatni a hajléktalanokat, mint megbüntetni, tehát költséghatékonyság szempontjából is megkérdõjelezhetõek ezek a döntések.

– Minden szempontból megkérdõjelezhetõ. Mind a logikája, mind az iránya, és a mögötte lévõ elképzelés is. A Menhely Alapítvány tisztán nem ért egyet vele. Ha már megszületik egy-egy ilyen rendelet, és sajnos a mai világban megszületnek ilyen törvényrendeletek, akkor az érdekvédõknek, és az ellátóknak valami további „huncutságot” kell kitalálniuk, az ilyen esetekre. Például a Menhely Alapítvány elõre leszögezte, hogy amennyiben ilyen büntetõ rendeletet hoznak az alapítvány egy jogsegély szolgálatot fog üzembe állítani hajléktalanok védelmére, mert a Menhely Alapítványnak van jogásza arra, hogy ilyen esetben jogi útra terelje azt a szabálysértési eljárást, és pontosan tudom elõre, hogy ha ilyen eljárásokat indítanának, az esetek nagy részében az alapítvány nyerné meg ezeket.

– Indult már ilyen eljárás?

– Nem indult, hiszen nem olyan egyszerû, hogy kitalálnak egy jogszabályt, és aztán az majd helytállóan mûködni fog. Adott esetben valóban jogi úton meg tudnánk védeni ezeket az embereket, hogy ne jusson el az ötvenezer forintos fizetési helyzetig.

– A csepeli gyilkosságokkal összefüggésben ellenõrzés indul a hajléktalanok körében, nem gondolja, hogy ezzel csak hajléktalanság negatív megítélése erõsödik majd?

– Rengeteg elképesztõ és hátborzongató felkészületlenség és felelõtlenség terjed a csepeli-ügy kapcsán. Emberek tömegei laknak az országban úgynevezett „favellákban” vagy bádogvárosszerû helyeken az erdõkben. Ezt 15 évvel ezelõtt meg lehetett mondani, hogy ez a helyzet egyszer elõ fog állni, ha nem foglalkoznak vele. Magyarországon teljesen kiszakadtak emberek a társadalomból és a települések belsõ világából. Kikényszerültek, kihúzódtak az erdõkbe, elhagyott magánterületekre vagy éppen alul használt zártkerti övezetekbe. Csepelen sokkal többen laknak egyébként nem használt sufnikban és horgásztanyákon, mint a szabad ég alatt. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzat vadkempingezõknek, és nem hajléktalanoknak nevezi ezeket az embereket. Ez egy régi folyamat, ami az elmúlt 10 év alatt alakult ki. Szembe kell nézni azzal, hogy adott esetben a mélységes nyomor keveredik komoly mélységgel és devianciákkal. Az csupán egy álom, hogy valaki tisztességes, rendes, dolgos tud maradni mélységes nyomorban is. Ha sok embernek nincs pénze, nincs kapcsolata a társadalommal, akkor a devianciák nõnek. Teljesen rossz úton jár az, aki a rendõrséggel felderítõ akciókat akar indíttatni a politikusok részérõl. A rendõrség nem mint a BRFK központja, hanem a területileg illetékes rendõrök név szerint ismerik ezeket az embereket, folyamatosan kijártak eddig is ezekre a telepekre. Nem az volt a dolguk, nem is volt hatáskörük, hogy elküldjék õket, de odafigyeltek ezekre az emberekre. Ha a rendõrségnek most szüksége van arra, hogy hol, mennyi ember van, akkor a saját hálózatán keresztül ezt az információt össze tudja gyûjteni. Ehhez képest az, ami most aktuálisan politikailag elhangzott, hogy körbe kell járni ezeket az úgynevezett hajléktalantelepeket, ezt nem tudni, hogy mire való, és nem tudni, hogy ezzel ki és mit akar.

– Viszont ez negatív képet fest a hajléktalanságról.

– Ez a belügyminiszter személyes módszere. A csoportmegjelöléssel együtt nyilvánosságra hozott kriminális bûncselekmények. Ez a csoportmegjelölés lehet roma, most éppen hajléktalan, lehet bármi más. Az nem világos, miért nem érti ez a magyar vezetés, hogy ezek sérülékeny emberek. A hajléktalanok nem bûnözõk. Ezek az emberek nagyon meg vannak rettenve, viszont nincs hova hátrálniuk.
Link