(No, csak-csak felköhögik ezt is!)
A szokatlanul hosszan tartó és intenzív hõségperiódusok „melegágyai” a háborúknak, a lázadásoknak, az erõszaknak. Ezt állítja a hvg.hu-nak adott interjúban Solomon Hsiang, a Columbia és a Princeton egyetem kutatója. A természeti, gazdasági és politikai jelenségek összefüggéseivel foglalkozó tudós a minap a Nature címû folyóiratban megjelent tanulmányával nemzetközi vihart kavart.

Zentai Péter: Ugye nem akarja azt mondani, hogy például az arab világban hónapok óta zajló forradalom, felkelés, polgárháború mögött idõjárási okok is fellelhetõk?

Solomon Hsiang: Miért ne mondanám? Konkrétan persze ezzel az aktualitással nem foglalkozhatott az általam vezetett tudóscsapat a Nature folyóiratban közzétett publikációban, hiszen kutatásaink évszázadokra, sõt évezredekre visszamenõlegesen, leginkább azonban az elmúlt 60 évre vonatkozólag bírnak jelentõséggel. De éppenséggel az az egyik legfõbb üzenetünk, hogy nem manipulált, nem csoportok által tudatosan irányított, szervezett, részben vagy teljesen ellenõrzött népfelkeléseket csak a tömeges éhezés tud kiváltani.

Z. P. : Líbiában, Szíriában nem éhséglázadás tört ki….

S. H. : Tunéziában, Egyiptomban viszont igen. A három és fél évvel ezelõtt beindult globális élelmiszerár-robbanás – ami éhséglázadáshoz, késõbb polgárháborús helyzethez vezetett a nyersolajból jövedelemhez jutni nem képes és túlnépesedett észak-afrikai országokban – igenis visszavezethetõ a kilencvenes évek rendkívüli szárazságára. Azzal, hogy a világ vezetõ gabonatermõ vidékein drámaian visszaesett a termés. Egyiptom, Tunézia, Jemen éhezõ millióinak lázadásai – jó értelemben és sok-sok áttételen keresztül – azután megfertõzték a többi, ha éhséggel nem is, de más gigantikus problémával küszködõ arab ország népeit.

Z. P. : Az élelmiszerárak világméretû robbanása mögött azért a szakemberek többsége nem a rossz termést, hanem a gazdagodó ázsiai országok, mindenekelõtt Kína fogyasztásának felfutását szokták emlegetni, továbbá, hogy a gabonavidékek egyre nagyobb hányadán ipari növényeket kezdtek termelni: bioüzemanyagnak valót elsõsorban.

Solomon M. Hsiang
Fotó: columbia.edu



S. H. : Mi viszont a lehetõ legszorosabb összefüggést mutattuk ki bizonyos gigantikus jelentõségû idõjárási jelenségek és – leegyszerûsítetten fogalmazva – a politika között. Az El Nino hatása egészen félelmetes ebben az összefüggésben. Az El Nino minden évtizedben két-három alkalommal a Csendes-óceán trópusi részeibõl indul ki és átlagosan egy teljes éven át esõzéseket, viharokat, áradást okoz mind Dél-, mind Észak-Amerikában, s közben ez a rendellenes tengeráramlás az egész Föld klímáját befolyásolja. Ázsiában, közvetetten Európában és Afrikában alig esik csapadék az úgynevezett El Nino-években. Olyankor különösen emelkedik az átlaghõmérséklet földünk jelentõs, élelmiszer-termelés szempontjából legfontosabb részein. Észak-Amerikában a rengeteg csapadék, Európában, Oroszországban, Ukrajnában a szárazság tesz tönkre jelentõsebb termõföldeket.

Z. P.: A nem El Nino-évekbõl mégiscsak több van, amit a természet néhány esztendõben elvesz tõlünk, azt visszaadja a normálisnak számító években.

S. H. : Ez ma már nem igaz. Mert közben valóban félelmetesen növekszik a tömegfogyasztás a korábban elmaradott, mindenesetre a legnépesebb országokban, így Indiában, Kínában és újabban Brazíliában, s közben valóban jelentõsen szûkült a Föld klasszikus mezõgazdasági területe, az ipari növényeké viszont terebélyesedik.

Z. P. : Mindez világos, de hogyan bizonyítható mindennek a hatása a polgárháborúkra, a háborúkra, a forradalmakra?

S. H. : Önmagában véve is nyilvánvaló, hogy drámai idõjárási fordulatok közvetve-közvetlenül hatnak egy-egy nemzetgazdaságra. Ez a hatás ugyanakkor hatványozódva jelentkezik a kevéssé átlátható politikai rendszerrel bíró, a diktatórikusan irányított, a világtól elzárt, az átlagosnál korruptabb országokban. A diktatúra uralta Burmában vagy pláne Észak-Koreában éhhalált halnak tízezrek az El Nino-évek okozta mezõgazdasági károk következtében, miközben a koreai félsziget másik országának, a piacgazdálkodáson alapuló rendszerben élõ dél-koreaiak csaknem ugyanannyit és ugyanúgy tudnak táplálkozni, mint rendes, normális esztendõkben. Alaposan szemügyre vettük a legutóbbi csaknem hatvan év történéseit az idõjárásban, és azt vizsgáltuk, hogy voltak-e, és ha igen, akkor milyen hatásai voltak a természeti jelenségeknek véres világi eseményekre.

Statisztikai tudományos megközelítéssel igazoltuk, hogy az El Nino idõjárási ciklusok idõszakaiban az érintett országokban megduplázódik a társadalmi, részben az országok közötti konfliktusok valószínûsége. Az olyan országokban viszont, amelyek nem számítanak érintettnek, semmiféle változás sincs az ilyen alapon végzett valószínûségszámítás eredményeként. Az 1950 és 2004 között a Földön kitört 250 véres lázadás és polgárháború egyötöde olyan helyeken összpontosult, amelyeket a társadalmi drámák beindulása elõtt nem sokkal idõjárási katasztrófa, legjellegzetesebben szokatlan szárazság, forróság sújtott. Ebben az egyötödben csak az idõjárási faktor volt a közös, mert a társadalmi forrongás által érintett országok között éppúgy találni nagyon szegényeket és viszonylag jobb módúakat, elnyomó diktatúrákat és viszonylagos demokráciákat.

Z. P. : Az El Nino alkalmi és bizonyos részeket sújtó jelenség csupán. Az általános klímamelegedés viszont globális tendencia. Engem az érdekelne, hogy vajon ez utóbbinak milyenek a várható társadalmi, politikai hatásai. Ezzel is foglalkoztak?

S. H. : Nem. Egyelõre nem. Az azonban éppen az El Nino által kiváltott hõséghullámok hatásvizsgálatából levezethetõ – és részben már tényszerûnek is mondható –, hogy a globális klímaváltozás az emberiség történetének egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb migrációját válthatja ki. A hõség közvetve-közvetlenül éhezéshez vezet, abból egyrészt káosz, társadalmi felfordulás következhet, másrészt északra vándorlás, Afrikából Dél-Európába, Dél-Európából Északra való tömeges vándorlás. Egyébként pedig Európa és Észak-Amerika is egyre melegszik, a tartós, nagy meleg önmagában véve is növeli az agresszivitást, csökkenti az egyén tûrõképességét. Szóval, az idõjárás, az általános felmelegedés társadalmi következményei részben beláthatóak, részben beláthatatlanok. Egyik eset sem kecseget túl sok jóval az ember számára.
Link