Amerikai szakértõ - Mielõbb mûködõ kormányra és jogrendszerre van szükség
Európának újra kell definiálnia magát, hogy önmagából kiindulva értelmezhesse Észak-Afrikát, azon belül pedig Líbiát.

A kereskedelmi lehetõségeket szem elõtt tartva szerves egységként érdemes nézni a Földközi-tenger térségét – állítja lapunknak adott interjújában Paul Hughes, az Egyesült Államok Békeintézetének (USIP) illetékes programigazgatója. Szerinte az EU vezetõ partnereként Amerika számára is fontos, hogyan alakul ez a kapcsolat Moammer Kadhafi ezredes távozása után.

A líbiai olajszektor kulcsfontosságú egyes európai államok, mindenekelõtt az egykori gyarmattartó Olaszország számára. Az olaszok, akik a felkelõk uralta területeken hírek szerint máris aktívak az ágazat újraélesztésében, maguk is exportálnak az északafrikai országba, pél dául építõanyagokat.

– A nagy kérdés persze, hogy milyen rendszer jön létre Tripoliban Kadhafi után, illetve hogy az új vezetéssel a külvilág miként mûködik majd együtt a stabilizációban –mondja Hughes. Az amerikai kongresszus által létrehívott, washingtoni székhelyû USIP helyszínen dolgozó emberei most a „felkelõk kormánya”, az átmeneti nemzeti kormány tanácsadóiként mûködnek közre. Egyben a civil társadalommal is keresik a kapcsolatot, és felmérik: milyen szerepet játszhatnak az ország stabilizálásában Kadhafi több mint négy évtizedes uralma után.
HIRDETÉS

Elképzelhetõ-e, hogy a nyugati szerepvállalást a líbiaiak újabb gyarmatosításként élik majd meg?

– Nyilvánvalóan, hogyha nincs mûködõ kormány, és nem jött még létre a befektetõket és a líbiai népet is védõ jogrendszer, akkor az teret nyithat olyan törekvések elõtt, amit gazdasági gyarmatosításnak nevezhetünk. Nagyjából azonos logika mentén, ahogyan az amerikaiak és a britek szerepét értelmezték az 1950-es évek Iránjában, a kormány 1953-as megbuktatását követõen – magyarázza Hughes.

A katonai múlttal is rendelkezõ, 2003-ban iraki helyszíni tapasztalatot szerzett amerikai programigazgató szerint éppen ezért fontos, hogy a líbiaiak segítséget kapjanak alkotmányuk, illetve a mindkét felet, a külföldi befektetõket és helybélieket egyaránt védõ jogrendszer kialakításához. – Ha a befektetõk nem érzik a pénzüket biztonságban, akkor nem fektetnek be. Ha pedig nem kerül sor befektetésekre, akkor nem tud talpra állni a líbiai olajágazat. Márpedig ha nem áll talpra, úgy a kormány nem jut bevételekhez, és nem fogja tudni orvosolni az évtizedek alatt csak felgyülemlett szociális problémákat – teszi hozzá.
Link