Sok nehéz megpróbáltatáson jutott túl a német kancellár a két egymást követõ kormány élén eddig eltöltött hat esztendõben, az idei szeptember azonban minden korábbinál nehezebbnek ígérkezik.

A nemzetközi és belpolitikai viharok miatt már a nyári szabadság sem volt alkalmas az erõgyûjtésre, az elmúlt hetek konfliktusai azonban még inkább megnehezítették az Angela Merkel elõtt álló idõszakot. Sokan úgy vélekednek, hogy ha a kancellár "túléli" a elkövetkezõ, csaknem harminc napot, a kormányzati ciklus hátra lévõ két évében már "biztosra mehet". Ellenkezõ esetben olyan belpolitikai felfordulással kell számolni, amelynek következményei felmérhetetlenek lehetnek.

Angela Merkelnek egyszerre több frontos harcot kell vívnia. A parlamenti ellenzéken kívül meg kell küzdenie saját pártján, a konzervatív CDU-n belüli ellenzékkel, valamint az egyre renitensebbé váló koalíciós partnerekkel, legyen szó akár a kisebbik keresztény pártról, a CSU-ról, akár a liberális FDP-rõl. A két koalíciós szövetséges több vezetõje nyíltan megkérdõjelezte a kancellárnak az euróválsággal kapcsolatos politikáját, sõt a CSU egyik képviselõje, Peter Gauweiler - nem elõször és többed magával - e politika ellen az alkotmánybíróság elõtt is támadást indított. Az egyre népszerûtlenebbé váló Szabad Demokrata Párt pedig "arculatmentõ" feltételeket szab, miközben Merkel számára a liberális külügyminiszter, a külpolitikában hibát hibára halmozó Guido Westerwelle is egyre nagyobb terhet jelent.

Közben a német sajtó még mindig a nagy elõd, Helmut Kohl augusztus második felében elsõsorban Merkel elleni, a határozott vezetést, valamint az egyértelmû külpolitikai irányt számon kérõ, "tapintatlanul" éles kirohanásától hangos. A kakofóniát pedig csak erõsítette, hogy a kancellárt Christian Wulff államfõ mellett több tekintélyes párttársa sem kímélte. Ezen a téren a hétgyermekes munkaügyi miniszter, Ursula von der Leyen, a CDU elnökhelyettese járt az élen, aki ugyan az Európa-politikával kapcsolatban képtelen javaslatokkal állt elõ, azt azonban elemzõk szerint világossá tette, hogy Merkel székére pályázik.

Ilyen körülmények között kerül sor két sorsdöntõ tartományi parlamenti választásra is, amelyek kimenetele nem sok jóval kecsegtet a kancellár és pártja számára. Az elsõt most vasárnap Mecklenburg-Elõ-Pomerániában, a másikat két héttel késõbb az önálló tartománynak számító Berlinben tartják, és mindkét tartományban a szociáldemokraták nagyarányú gyõzelme várható. Azaz minden valószínûség szerint folytatódik a tavaszi "trend", a szövetségi parlamentben ellenzékben Német Szociáldemokrata Párt és a Zöldek térnyerése, ezzel párhuzamosan pedig a CDU, valamint a Bundestag-beli koalíciós partner, az FDP visszaesése. Az elõrejelzések szerint várható konzervatív-liberális kudarc pedig minden bizonnyal felerõsíti majd a koalíción belüli ellentéteket és kiélezi az Európa-politika, valamint a külügyminiszter személye körüli nézeteltéréseket.

A két választás közötti idõszakot az alkotmánybíróság döntése teheti feszültté. A karlsruhei bírói testület közvetve a görög mentõcsomagról, illetve az ebben való német részvételrõl mond véleményt, közvetlenül pedig arról határoz, hogy Brüsszel és a berlini Bundestag viszonyában az utóbbinak mire és milyen mértékben van joga. A döntésre elõzetesen kevesen mernének fogadni, Merkel kancellár pedig különösen nem, amit jelez, hogy naptári nehézségekre hivatkozva lemondta az orosz államfõvel, Dmitrij Medvegyevvel erre a napra tervezett találkozóját. Szakértõk szerint mindezt azért, mert könnyen elképzelhetõ: a bíróság esetleges, a Bundestag számára közvetett vétójogot biztosító határozata nyomán belföldön, de mindenekelõtt a külföld - a többi euróövezeti tagállam - számára is azonnal magyaráznia kell a bizonyítványt, ami Oroszországból nehezen tehetõ meg. Az egyáltalán nem kizárt, a kormány számára kedvezõtlen karlsruhei állásfoglalás újabb bírálatok özönét zúdíthatja a merkeli euró-, illetve Európa-politikára, a német belpolitikát még kiszámíthatatlanabbá teheti, Görögország - és vele az euró - megmentését pedig aligha könnyítené meg.

És különösen nem a szeptember legvégére halasztott parlamenti szavazást magáról a mentõcsomagról, az euróövezeti támogatási alapról, illetve a német részvételrõl. A kormánypárti többség ellenére a szavazás kimenetele megjósolhatatlan, a merkeli európolitikának ugyanis a koalíciós padsorokban is több ellenfele van.

Ha a parlamenti döntést megelõzõ hetek említett eseményei a kancellár szempontjából a legnegatívabb forgatókönyvet igazolják, elemzõk szerint két eset lehetséges. A jobbik az, ha a kudarcok nyomán a koalíció szorosra zárja sorait, erõt demonstrál és kiáll Angela Merkel mellett. A másik - a rosszabb - a kancellár "megbüntetése", ami kiszámíthatatlan következményekkel, belpolitikai zûrzavarral és elõbb-utóbb a koalíció összeomlásával járhat.
Link