Kedves Bugajakab!

Sokszor hallottam már, hogy nektek könnyû volt...
Mondták azok, akik soha semmit nem gondoltak végig, és csak a látszatot vették észre.
Ma a saját gyerekem kikerekedõ szemmel hallgatja, ha a fiatal éveinkrõl mesélek, és a végén megjegyzi, hogyan lehetett úgy élni...?

Én pedig csak azt tudom válaszolni, hogy hittel, reményekkel és boldogan. A nehézségek az egészséges lelkületû embereket összekovácsolják, az Úton megtartják, és a békés öregség felé viszik.
Csak nem azt kell nézni, hogy mi nincs, hanem annak kell örülni, hogy mi van!
És nem a szomszédnak kell megfelelni, hanem önmagunknak! A kívülálló, aki nem a szeretet birtokában közelít felénk, bármit teszünk is, csak ítélni, és kritizálni fog! Ha szegények vagyunk akkor azért, ha nála gazdagabbak, akkor azért!
Nem másoknak kell megfelelni, hanem a saját értékeinket kell betartani!
Mindjárt a világ is egyszerûbb lesz...
A jövõben soha, semmikor senki nem lehet biztos, csak reménykedhet benne, és hihet Istenben, hogy szükség esetén a segítséget is megkapja.
Csak észre kell venni!
Ha valami rossz történik velünk, meg kell látni azt, ami elõbbre visz ebbõl is. Még akkor is, ha a keresztet nagyon nehéznek érezzük...

Hitet, reményt nem adhatunk másoknak, csak akkor lesz, ha magunkból fakad...

Szia Nyilas!

A 2010 08 06 ¦ 23:01:50 - kor írt írásoddal is egyet értek.

Kedves Arany! Örülök, hogy bölcs hölgyek is írnak az oldalon. De persze ezt ne vedd téged lezáró édeskés minõsítésnek! ( A legtöbbször a dícséret vagy a nagy elismerés annak, szól hogy " jaj de jó vagy! Így maradj, Ennél nem kell több...hiszen azt már nem tudnám elviselni!" Felfedezted ezt már?) Szóval szívbõl kívánom Neked is és mindenki másnak és magamnak is, a továbbfejlõdést.

Számomra a kereszt legnagyobb súlyát az képezi, hogy a tudatom nem bírja elviselni a tényt, hogy akár akad egy lény is, aki szenved vagy boldogtalan. Érzed ezt? Aki tudja, hogy a lényeg halhatatlan és hogy az ÖRÖK-höz képest az Idõ tulajdonképpen nagyon relatív és véges, aki átéli, átérzi belegondol e dolgok határtalan mélységébe csak egy kicsit is, az tudja, mirõl beszélek.

Mindezt a hétköznapokban is megélni: az egy hiteles dolog. Az ilyen emberek tudnak összefogni egymásért másokért és a világért. Hiszen ehhez nem sok pénz kell elsõsorban, hanem határtalan és feltétlen szeretet - nem csak mint érzelem, hanem mint ellenállhatatlan isteni energia, belsõ munka és külsõ tettek.

A gyûlölet tulajdonképen szintén szeretetenergia!!!! Megzavarodott, korlátokba ütközõ, feltoluló, elromló. Minden agresszivitás egy tehetetlenség vagy kifejezett segélykiáltás: SZERESS!!! Mit tudunk erre válaszolni? Milyen válaszokat tudunk erre adni a jelenlétünkkel, a morzsányi figyelmünkkel a morzsányi megértési szándékunkkal vagy tetteinkkel? És biztos, hogy csak egy morzsányi? :)

Meg kell ismernünk lehetõségeink, tudatunk, életünk korlátlan lehetõségeit az önzetlenség erõvonalai mentén. A hagyományos és buta jujdejókeresztény felfogás értelmében az önzetlenség az valami lemondás!!! De ez totális baromság. Krisztus nem volt se idióta, se beteglelkû, se a szegények szociális gondozója, sem semmi egyéb degeneráltság és nem humanista hírdetõoszlopként funcionált! Amit csináltak belõle az nem elsõsorban számára gyalázatos, hanem a mi életünket korlátozta be évezredekre, így elhazudva, elrejtve a valódi célt!

A JÓ jó befelé is és kifelé is! Az igazi önzetlenség nem nyögés hanem boldogság, mely növekedni, fejlõdni és 'örök'-ké, örököséggé képes válni! Összefügg a tiszta értelmességgel, a tiszta intelligenciával, a tiszta odaadással vagy hûséggel, a tiszta tenni-akarással, bölcsességgel és összhanggal! A JÓ felé tartani: gyógyulás, boldogabbá válás, a kereszt pozitívvá alakulása - szoros együttmûködésben a JÓSÁG-gal és IGAZ-ságossággal!


Sorsunk össze van kötve egymással kicsiben és nagyban és nem csak itt a földiekkel, de a kozmosz többi emberiségével is - hisz nem vagyunk egyedül. Lehet hinni ebben, abban, amabban, de a VALÓ-ság ma két kézzel, sõt: ököllel zörgeti tudatunk ajtaját! Mit tudunk erre reagálni? Mert a reagálás elkerülhetetlen! Két dolgot tehetünk: bátran vagy kevésbé bátran de: elébe állunk, kinyitjuk az ajtókat örökre, észrevesszük, hogy nem halunk ebbe bele, sõt(!), vagy próbálunk elbújni, menekülni, struccolni és 'cuccolni'. Félelmeink és tudatlanságunk a legnagyobb ellenség, nem mások!!! Amint ezt észrevesszük, átlátjuk, átéljük onnantól kezdve valami új dolog születhet bennünk.

Kedves Arany! Minden szavad igaz, köszönöm!

Áldásos órákat, napokat mindenkinek!

Vajon hányan szoktak belegondolni abba, hogy amit ma munkának nevezünk, annak köze nincs a valamit megteremtéshez, a valamit létrehozáshoz, ahhoz, amit régen elhivatottságból, örömmel csináltak esetleg egy életen keresztül mesterien, hanem ez a mostani "munkaigény" csupán igénytelen pénzkeresés?
Csak egy szar, most már egyre többek által szidott rendszer többnyire szolgáltatói tevékenységekbõl álló munkahelyeinek összessége?...

Ez a fiatal is inkább pénzt szeretne keresni, amibõl mindenre futja igényei szerint, de az meg sem fordul a fejében, hogy a manager-ségen, az õrzõvédõ szolgáltatáson kívül is van világ!

Próbáljatok csak meg normális, megbízható, a munkáját felelõsséggel csináló mestert találni festésre, bútorcsinálásra, villanyszerelésre, vagy bármi olyasmire, amihez nem öltöny kell munkaruhának!
A normális szakmákra iparitanulónak csak azok mennek el, akik agyi kapacitásuk miatt még egy nyomorult gimirõl sem álmodhatnak és ezeket a mûintézményeket is végigbugdácsolják a kevés eszük és az érdektelenségük miatt.

Nézzétek meg a felsõoktatási intézmények szakjait!
Szükség van politológusokra, jogászokra, ennyi közgazdászra (na, az is milyen "munka"???), kommunikációs "szakemberekre" és még sorolhatnám az utóbbi évtizedekben kitalált és felkapott idióta, semmi hasznot nem hajtó szakokat!?

Szóval amikor verjük az asztalt a mai fiatalokat sajnálgatva (jogosan) az is jusson eszünkbe, hogy ezt a "fejlõdést" is mi cumiztuk be, adtuk/adjuk tovább és velük együtt mi vethetünk neki véget.
Mert ez is a hamis értékrend egy vacak eleme.

Kedves vmari!

Ez volt a cél! Elérték...
Ne tudj, és ne akarj semmit magad megcsinálni, de szakemberek se legyenek, legyél kiszolgáltatva az ipari termelésre, ahol mindenki csak egy fogaskerék a szervezetben. Itt mindenkit fillérekért dolgoztathatsz, teljes kiszolgáltatottságban, mert mindenki könnyen nélkülözhetõ, másra cserélhetõ.
Mert a tervezõi gárdában sem látja szinte senki az egészet, csak a részeket, éppen ezért õk is könnyen cserélhetõk...

Ezt már a szüleim is tapasztalták, ezért amit csak lehetett mindent maguk készítettek el. Nagyon ritkán hívtunk mesterembert, csak végszükség és szakértelem esetén. Mi ma is így vagyunk. De lehet, hogy egy munka után még nekünk kell a javítást "kiigazítani".
A fiam is ebbe az irányba terelõdött, mert megfizethetetlen az, aki ért is valamihez, és hibátlan munkát végez. Nem éri meg...-((

Családi tapasztalat... Édesanyám a háború elõtt végzett, nõi szabó mester képesítést szerzett. Tervei szerint majd egy szalont nyit, és dolgozik mások igényei szerint. A háború közbeszólt, az eredeti szakmáját soha nem mûvelhette, csak egy felnõtt ruhából varrt kettõnknek gyerekruhát, és férfi öltönybõl varrt magának kosztümöt.
A lányunokája a Ruhaipari technikumba jelentkezett, édesanyám remélte, hogy hasonlókat fog tanulni, mint annak idején õ. Nagy csalódás volt számára, hogy a négy év alatt önállóan egy ruhát nem tanultak meg kiszabni, és összevarrni maguknak. Nem tanulták a szabásminta tervezést, lényegében semmit, amitõl önállóan tudnának dolgozni!
Tanulták a szalagon a részmunkákat, hát ehhez nem kell érettségi...

De nézd meg, amit a boltban kapni, és elhasználódik, mennyire tudod megjavítani, megvarrni otthon...
Mindent úgy varrnak készre, ahogy a gépen a leggyorsabb, utólag kézzel javítani szinte lehetetlen .
A pizsama derekába úgy varrják bele a gumit, ha tönkremegy, ne tudd kicserélni. De mondhatnék ezer mást, a cipõket sem lehet javítani, mert nem úgy vannak legyártva. Az egésznek az az üzenete, hogy vegyél újat!!! Ha van rá mibõl, és gyártsd a minél több szemetet, amiért megint fizethetsz...
Te pedig menj keress munkát, nem baj, hogy értelmetlen, majd lesz pénzed arra, amit mi gyártunk.

A mai fiatalok nagy része így már csak a részleteket ismeri, és nincs is igénye az egész ismeretére. Senki nem figyelmezteti õket arra, hogy ettõl leszel még kiszolgáltatottabb...

Ideje lenne felismernünk, hogy a modern kor jelszavaként annyiszor hangoztatott felszólítás: Mindenki csinálja azt, amihez legjobban ért! egy olyan félrevezetõ átverés, ami nem csak az önállóan dolgozni képtelen szakmunkásokat, a javíthatatlan tömegtermékeket és a következményes társadalmi hatásokat eredményezi, hanem van egy sokkal súlyosabb, bár kevésbé szembeötlõ következménye is. Nevezetesen arra gondolok, hogy van olyan kultúra, amelyben a mások munkáján történõ élõsködés, a mások által megtermelt értékek részleges eltulajdonítása és az ehhez alkalmas foglalkozások választása természetes és támogatott dolog. Márpedig ezzel a jelszóval, illetve az ennek megfelelõen folytatott életvitellel érdekeinkkel ellentétesen cselekedve, mintegy felhatalmazást adunk élõsködõinknek, hiszen õk ahhoz értenek legjobban, így természetesen azt is fogják csinálni, most már a hallgatólagos és tevõleges beleegyezésünkkel is. Tehát felejtsük el ezt az ellenünkre kitalált jelszót, és életünket próbáljuk a tevékenységek teljességével szervezve lehetetlenné tenni kifosztásunkat! A régi faluközösségekben is a legtöbb munkát kalákában végezték, mindenki képességei szerint véve ki a részét. Aki kerékgyártó, vagy más mesterséget ûzött, az is részt vett a nagyobb munkákban. Ha le akarjuk törni a pénzhatalom hiénáinak uralmát, ez lehet az egyik módja.

"
Ez volt a cél! Elérték..."

Kedves Arany, azért az valahogy igénytelenség is, hogy egy nõ pl. nem tud egy nadrágot fölszegni, vagy egy férfi nem tud egy villanykapcsolót kicserélni, stb., mert meg tudja másnak fizetni. Brrr...
Lusta népség! (Vagy lehet, csak így 'hibásan' maradtam örökre mindenhez értõ, kreatív vidéki? )

Én is megveszem készen a turiban a cuccot, de ha elsõ körre nem lelem amit szeretnék, simán nekiállok és megcsinálom, de ugyanígy nekilátok sütit sütni, baracklekvárt befõzni, vagy kifesteni a lakást.
Milyen büszke is bír lenni az ember az alkotására!

Így van Nyilas.
Néha elmélázom, hogy katasztrófa esetén isten nagy hatékonysággal egyelné meg a lusta népeket.

Kedves vmari, Arany és Nyilas, köszi a kommenteket!

Kedves vmari!

Csak halkan megjegyzem, a kreativitás nem lakóhely-függõ... Mindig városiak voltunk, ami nem érdem, csak állapot. De egy villanykapcsolót még magam is kicserélek...
Az alkotás öröme pedig valóban pótolhatatlan, és azt a tudást, amit megszerzünk általa, már senki nem veheti el tõlünk.
A gyári szemetek javítgatásánál is gyõzhet a kreativitás...:))

Gutai Zub!


Tudod a 20 éves nagyszülõjeként is lehetnék! És olvasva a hsz-ed rögtön fõltolult bennem a düh.

Nagyon nehéz volt nekünk is és a max 70-80 as évek ha némi gyarapodást hoztak.

Igyekeztünk mindent ami tõlünk telt megadni nektek és a ti gyerekeiteknek.

Tehetünk e róla hogy bizalmat adtunk a rendszerváltás=genszterváltás nevü pálforgásnak?
Én ott voltam dolgoztam a Szabadság téren mikor a lukas zászlókat lengetve a narancsosok is akkor még trabantból vagy 5 en kopott farmerban kászálódtak ki..ma a általad emlitett gyárakból nemzeti vagyonok sajátként való kezelésébõl milliomosok lettek.

Most ti miért szavaztatok rájuk? kérdem vissza én?

Igaza is van a 20 évesnek meg van is némi nem is.

Nem tudom vidéken állatokkal vagy más termelõ munkát végezve nem e lehetne jobb a sora? Nem tudom mert nem voltam soha vidéki de itt nekünk sem volt fenékig tejfel 50 évektõl eleddig.

És a 70.ezres nyugdijból még támogatni kéne meg támogatom is a gyerekemet hogy az unokám is szakmát IS tanuljon ne csak érettségizzen!

Ha van valami anyaggal/hoz kötött szakmája az embernek a többi termékre teremtésre a többi anyagra IS rálát tehát én fontosnak vélem a 20 éves is tanuljon valami kézzel anyaggal kapcsolatos szakmát.
Nemsokára az élelmiszeriparra nagy szükség lesz valahogy ebbe az irányban kéne tájékozódni.

A neten van az OKJ-s tanulási vizsgázási lehetõség az anyag elméletét meglehet örködés közben is tanulni és valamilyen gyakorlati hely után kéne néznie még akár ingyen vagy õ fizetne is hogy eme tudásával majd beljebb lehessen.
A fiam is 19-20 évesen nehezn vette eme javaslatomat, ma örül neki de énis hogy ha a maga módján változtatva is de megfogadta.

A 42 év alatt 7 szakmámra volt szükségem, mindig arra ami éppen jött hogy keresõ tevékenységemet folytatni tudjam hát tudom mit ajánlok mit tanácsolok!
Még 52 évesen sem voltam rest vizsgázni.

Hát rajta 20 éves elõtted az élet!

Bizony igaza van Nyilasnak mert ha beüt a krakk akkor a bartel üzletek lesznek majd a menõk azaz azok az emberek léteznek ekiknek vak valamire való tudásuk...emlitett nadrágaljfelvarrás..ma a ruhajavitóban 600Ft de ha nincs pénz jól jöhet érte egy kiló liszt vagy répa alma ehetõ dolog vagy aki tud villanykapcsolót visszaszerelni ma elkérnek érte kiszállással vagy 2000 ret egy kila háztáji csirke, tán a zöldség is hozzá a levesbe........

Kreativitást igényel a gondolkodás is a felmerülõ problémák megoldására is!;)