Köszönet schmama - ez pontosan ide való...

Ha az ember a zsidóság természetét a maga meztelen valóságában szeretné megismerni, úgy csak azon viselkedését kell megfigyelni, amelyet azok ellenében tanúsított, akik vették a bátorságot és lerántották róla az álarcot.
Ilyen bátor ember volt a híres amerikai autókirály Henry Ford (1863-1947). A zsidóság kitûnô ismerôje és meggyôzôdéses ellenfele az elsô világháború alatt pontosan tanulmányozta tevékenységüket és felismerte, hogy született bûnözôk.
Tôle származik az alábbi kijelentés: „Zárjátok börtönbe az 50 leggazdagabb zsidót és nem lesznek többé háborúk!“

Henry Ford tudta, hogy a háborús lázítások mögött a telhetetlen zsidó nagytôke áll. Azt is tudta, hogy nem lennének többé háborúk, ha a legbefolyásosabb zsidók rács mögött ülnének.
Henry Ford volt a „Dearborn Independent“ címû legendás zsidóellenes újság létrehozója. A lapot 1920-ban indította útjára és rövid idôn belül mintegy 2 milliós példányszámban látott napvilágot. A zsidóság elôször nem vette komolyan Henry Ford nézeteit és holmi „úri magánszórakozásnak“ tekintette a zsidósággal szembeni harcát. Amikor azonban felvilágosító munkájának köszönhetôen az amerikai nép nagy tömegei is felfigyeltek a zsidók viselt dolgaira, kezdtek idegessé válni. És amikor végül Ford egy négy kötetes könyv formájában is kiadta „A nemzetközi zsidó“ cím alatt a korábban már lapjában közölt cikkek gyûjteményét, a zsidóságot hirtelen félelem és harag kerítette hatalmába.

Erre reagálva Henry Fordot a mérvadó zsidó véleményformálók beteges hamisítónak és rágalmazónak nyilvánították.

Henry Ford nem hagyta magát megfélemlíteni és 1927-ben a következô választ adta kritikusainak:

„A »rágalmazás« abból áll, hogy a közvélemény figyelmét az igazságnak megfelelôen a zsidóság világuralmi törekvéseire irányítottuk, amelyet felelôs zsidó vezetôk kinyilvánítottak. Néhány megállapítást szükséges megismételni: A nemzetközi zsidó találta ki a mi pénz- és kamatrendszerünket; az ô kezében van ma direkt minden állami pénzintézet az Egyesült Államok szövetségi jegybankrendszerével bezárólag, amelyet ô szervezett és amelyet most a saját eredeti tervei szerint épít ki. A kormányokban hatalmi poziciókkal rendelkezik. A gazdaságban annyi szál fut össze a kezében, hogy egyetlen pénzügyi vagy gazdasági ember sem merne ellenszegülni vele. A nemzetközi zsidó kezében van a sajtó, vagy úgy uralkodik rajta, hogy csak hogy csak zsidóbarát értelemben történô jelentéseket engedélyeznek; olyan mértékben befolyásolja a fiatalok nevelését, mint egyetlen más csoport sem; ô képezi a világ legzártabb faji egységét egy olyan kémszervezettel, amely minden falut, minden helységet behálóz. Hatással van az egész világ forradalmi elemeire ugyanúgy, mint az ultrakonzervatívokra, ugyanolyan hatalma van a kommunista Oroszországban, mint a kapitalista Angliában; uralja a színházat, a mozit – döntô befolyása van a háborúk kirobbantásában, amelyek fô haszonélvezôje ô maga.“

Nos, ekkor már a zsidóság is felismerte, hogy Henry Ford nemcsak egy kivállóan tájékozott, hanem egy kimondottan veszélyes ellenfélnek is bizonyult. Ennek a halálos ellenségnek az elnémításához, lehetetlenné tételéhez a továbbiakban már semmilyen eszköztôl nem riadtak vissza.
Elôször, régi jó szokás szerint a magánéletével kapcsolatban terjesztettek szégyenletes híreket. Mikor ez nem járt eredménnyel, a zsidó sajtó a Ford autógyár ellen indított féktelen rágalomhadjáratot. A legalattomosabb módon kezdték kigúnyolni és lejáratni az általa gyártott autókat. Még a filmipar segítségét is igénybe vették ebben a hadjáratban. Ha egy filmben például egy „rozoga tragacs“ megjelent, akkor természetesen csak egy Ford lehetett. Mivel még ez sem hozta meg a remélt sikert és Henry Ford gyára tovább növekedett, a kocsik népszerûek maradtak, a zsidók riadót fújtak egy nagy, végsô ütközethez. Milliókat hordtak össze, hogy a Ford autómûvekkel szemben egy konkurens autógyárat alapítsanak.
Egy új sajtóhadjárat indult útjára. Mialatt a zsidó gyártmányokat az újságok csak mint a „legjobbat“ reklámozták, Ford kocsijait csak szemétként emlitették. Végül – zsidó parancsra – a bankok is megtagadták a megszokott módon való további együttmûködést Forddal. Befagyasztották a számára szükséges kölcsönöket és vállalkozása az összeomlás szélére került.
Így aztán sikerült megpuhítaniuk. Hogy megmenthesse életmûvét, végül kénytelen volt beadni derekát. Nem utolsó sorban néhány titokzatos merénylettel is félemet és bizonytalanságot keltettek benne. Még 1927. június 30-án kiadott egy nyilatkozatot, miszerint meg van gyôzôdve a zsidó nép „erényeirôl“ és a zsidókkal szembeni „igazságtalanságot“ szeretné jóvátenni. Most már diadalittasan örvendezett a zsidóság és a nevükben Jud Marshal cinikusan a következô választ adta az autókirálynak:

„Elfogadom a nyilatkozatát. A zsidó természet része a megbocsátás. Tudomásul veszem, hogy ön a sértô vádaskodásokat visszavonja és hajlandó elégtételt adni.” Milyen ismerôs szavak!

Természetesen ezt a bocsánatkérést úgy kényszerítették ki belôle, sôt azt is feltételezhetjük, hogy még a nyilatkozatának szövegét is a zsidó zsarolói fogalmazták meg. Tény marad mindenesetre, hogy Ford a nevéhez köthetô nyilatkozatot soha nem írta alá, de az is tény, hogy ezután teljesen feladta küzdelmét. Hogy miért kellett ezt csinálnia, mindenki tudja, aki ismeri az összefüggéseket.

***
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de egy dolog nem változott. A zsidóság még ma is mindenkit hasonló módszerekkel próbál elnémítani, aki veszi a bátorságot és letépi róla az álarcot.
Nyugodtan dicsekedhetnek vele, hogy végül még egy Henry Ford kaliberû autókirályt is térdre tudtak kényszeríteni , de a négy kötetes életmûvét, „A nemzetközi zsidó“-t nem tudták eltûntetni a világból. Az azóta eltelt 9 évtized és fôleg korunk történései fényesen bizonyítják, hogy az abban leírtak nem beteges rágalmakat, hanem megcáfolhatatlan igazságokat tartalmaznak.
Képzeljük csak el, mi lett volna, ha az emberiség még idejekorán megfogadja Henry Ford tanácsát és örökre rács mögé dugja a valódi háborús bûnösöket? Akkor nem csak két borzalmas világháborút spórolhatott volna meg a világ, hanem az ugyanazon gyökerû jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságok sem szorongatnák állandóan a torkunkat.

Dobszay Károly