Mai aktuális - Roppantul izgalmas - Ármány szeremelem nélkül - aljas rágalom - hajt-Ó-hadMETROjárat... csupa izgalom az élet - Ártatlanul pellengéren - huderandaezavilág

B R I G A N T I K
von Gyurcsány Ferenc, Donnerstag, 1. September 2011 um 10:50

Ma délután megnéztem a Legfõbb Ügyészség által a Parlamentnek benyújtott iratokat.

Elõször tényszerûen:

1. 2011. áprilisában Polt Péter a Parlamenthez fordult, hogy adják ki mentelmi jogomat, mert az ügyészség hivatali visszaéléssel kíván meggyanúsítani.
2. Polt állítása szerint, amikor 2008. májusában a Parlamentben hivatalosan találkoztam a Sukoróra tervezett beruházás befektetõivel és a találkozó végén beruházás támogatásáról biztosítottam õket, akkor én végül is döntöttem arról, hogy támogatom a befektetõk által kezdeményezett ingatlancserét, mi több, konkrét döntést is hoztam a konkrét ingatlancserérõl, ezzel viszont túlléptem a hatáskörömet, tehát visszaéltem hivatali hatalmammal.
3. A Mentelmi Bizottság a Legfõbb Ügyész beadványát nem találta megalapozottnak, ezért hat különbözõ iratcsomag megküldését igényelte ahhoz, hogy egyáltalán foglalkozzon az üggyel. A Bizottság nem kért rendkívüli dolgokat: jegyzõkönyveket, kormányzati anyagokat.
4. Polt Péter kemény hangú, kioktató levélben visszautasította a Mentelmi Bizottság igényét.
5. A Bizottságnak sem kellett több, újabb levélben azt írta Polt Péternek, hogy márpedig követelik a kért anyagok átadást.
6. Polt 2011. július elején a hat iratcsomagból egyet, az ingatlancsere érvénytelenítése tárgyában folyó polgári per tárgyalási jegyzõkönyveit végül megküldte a Bizottságnak, de a maradék öt iratcsomag átadását visszautasította.
7. Ma átolvastam a Legfõbb Ügyész és a Mentelmi Bizottság közötti levelezést. Mint kiderült, a Bizottság és elnöke júliusig nagyon karakán módon viselkedett.
8. Aztán elolvastam a Legfõbb Ügyészség által átküldött jegyzõkönyveket is. Ezek a tervezett ingatlancsere érvénytelenítése céljából a Bajnai kormány által indított polgári peres eljárás dokumentumai.
9. A bíróság vagy tucatnyi tanút hallgatott meg eddig. Egy sor, az én gyanúsításom tekintetében nem érdekes részletkérdésrõl faggatták õket. Ezeken túlmenõen minden tanút hosszasan nyaggattak arról, hogy mi történt azon a bizonyos miniszterelnöki találkozón. Jegyezzük meg, hogy ez egyébként teljesen érdektelen a per tárgya szempontjából, de a bírót láthatóan nagyon izgatta, hogy mi történhetett a Parlamentben 2008. májusában.
10. A tanuk, a jegyzõkönyvek szerint kivétel nélkül az mondták, hogy semmilyen döntés nem született azon a találkozón. A miniszterelnök megkérdezte, hogy jogszerû-e a földcsere, és lehet-e koncessziót kiírni egy casino üzemeltetésére. És miután minden kormányzati szereplõ igennel válaszolt, azt mondta, hogy örülünk egy ilyen nagy beruházásnak, és mindenki tegye a dolgát a jogszabályokban elõírtak szerint.
11. Nincs egyetlen tanú sem, aki azt mondaná, hogy a miniszterelnöki összefoglalót döntésként értelmezte volna. Senki nem állítja, hogy a találkozót követõen akár egyetlen alkalommal tájékoztatást kértem volna az ügyrõl, mi több, sürgettem volna a döntést, vagy bárkit kértem volna annak támogatására.

Miután tehát a Legfõbb Ügyész nem adta át a Mentelmi Bizottság által kért dokumentumok összességét, amit meg átadott, az kifejezetten cáfolja Polt állítását, miszerint én konkrét döntést hoztam azon a találkozón, adódik a kérdés: mi a csuda bírta arra a Mentelmi Bizottság elnökét, hogy korábbi meggyõzõdését sutba vetve most már tárgyalásra alkalmasnak látja Polt elõterjesztését. De erre a kérdésre én most nem is akarok válaszolni.

Ami meg a lényeget illeti: ez egy ocsmány koncepciós ügy. Elõször találtak bûnöst – ez most én lennék – és ehhez keresnek bûnt. Nagy összeesküvést nem tudtak kreálni, ez már nem Rákosi korszaka. Be kell érni kevesebbel. Polt teljesíteni akar, ha az én meggyanúsításom volt kinevezésének feltétele, akkor õ most teljesít. Silány ember. Ha majd egyszer nem lesz fõügyész, utálni fogja magát. Sajnálni fogom, harag és megvetés nélkül.

Ami meg Orbánt illeti: azt hiszi, hogy ilyen fenyegetéssel eltántoríthat attól, hogy megvessem mindenét, egész politikusi lényét és politikáját? Ugyan. Kisfiú õ ahhoz. A magyar történelembe gazemberként fog bevonulni, egy szerencsétlen III. Richárdként, aki cselt vetett, de rajta vesztett. Hogy közben esetleg engem becsukat? Ugyan! Mit számít? Egyszer annak is vége lesz, és erõsebben, bölcsebben jövök ki, mint ahogy bementem.

A franc se akar mártír lenni. Ki akar becsukva lenni? Én nem. De minden pátosz nélkül mondom, nyugodtan vállalom sorsomat ezekkel a brigantikkal szemben. Ármányuk nem fog rajtam.

ez után a hozzászólások következtek (érdeles elolvasni azokat is!)...

Forrás: Link