A gazdag amerikaiaknak megvan mindenük – miért ne lehetne saját vallásuk is? 1830-ban hatan kezdték, ma közel 14 millióan vannak. Kereszténynek vallják magukat, ám a katolikusok és a legtöbb protestáns, ortodox egyház megkereszteli az áttérõ mormonokat. Akiknél – a közhiedelemmel ellentétben – már régen a múlté a többnejûség. E sajátos egyház központjában, Salt Lake Cityben tett látogatását idézi fel HELTAI ANDRÁS.
A vallásalapító ifjú földmûvesnek, Joseph Smith-nek New York államában jelent maga az Úr, fiával, Krisztussal. Felszólította: alakítsa újjá Jézus egyházát, amely tévútra jutott.

E munkájában azután segítette, hogy három évvel késõbb immár angyal közölte véle: ássa ki a hajdanvolt Moroni próféta aranytáblákra vésett szent írását. A szövegek arról az amerikai (fehér) civilizációról szólnak, amelyeket Izrael odaszármazott törzsei hoztak létre – kétezer évvel Krisztus születése elõtt. Smith azután „lefordította” e szövegeket, amelyek egyébként sok hasonlóságot mutatnak az Ószövetséggel. A kegyes tolmácsoló szerint az egyfajta óegyiptomi írással rovott táblákat csak õ láthatta, majd azok visszakerültek a mennybe.

Mormon templom Oaklandben


A nyilván karizmatikus Smith mind több hívõt gyûjtött maga köré – s még több ellenséget. Sem a protestánsok, sem a pápisták nem szenvedhették ezeket az eretnekeket, akik ráadásul mindenkinél jobban összetartottak, s keményen, önzetlenül dolgoztak. Menekülniük kellett tehát, mind nyugatabbra. A küzdelmes vándorlás közepette a „hitetlenségéért” börtönbe vetett Smitht és fivérét a dühödt ellenkeresztények meggyilkolták, de a mormonokat ez sem állíthatta meg. Brigham Youngot, másik karizmatikus prédikátorukat követve ekhós szekereiken végül a kontinens másik felére menekültek, a mai Utah állam javarészt vörösarany sziklákból, kietlen sósivatagból álló tájára. A Young által alapított Salt Lake City ma milliós város, ipari és pénzügyi központ – 2002-ben téli olimpia helyszíne volt.

Legnagyobb nevezetessége azonban mindmáig az „amerikai egyház”, teljes nevén Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, amelyet 12 „apostol” vezet. Egyikükkel nem egyházi épületben, hanem egy felhõkarcolóban lévõ irodájában találkoztunk. A ma nyolcvanas éveiben járó Russel Ballard volt már autókereskedõ, beruházási bankár, és dolgozott a hollywoodi szórakoztatóiparban. Már miután elvégezte a Brigham Youngról elnevezett – amúgy kitûnõ – helyi egyetemet, ahol a hívek kedvezménnyel tanulhatnak. Utóbb két évig misszionáriusként terjesztette a hitet, amint azt a fiataloktól elvárják, majd megnõsült, s hét gyermeke született. Sok pénzt keresett (bár annak 10 százalékát minden hívõ köteles az egyházának átutalni), és mindeközben szorgosan szolgálja egyházát, amint ez ugyancsak elvárás.

A hitbéli és a gazdasági szervezettség kölcsönhatása a mormonoknál egyedülálló, városuk, vezetõik a szaturált, de erényes polgárság sajátos benyomását keltik. Jóllehet, az adatok titkosak, mértékadó becslések szerint az egyház bevételei megközelítik az évi 30 milliárd dollárt.

A vallásalapító: Joseph Smith
Kitûnõen irányított vállalatbirodalmuk, a Deseret Corporation milliárdos jövedelmeket hoz. A konszern érdekelt az ingatlan-, a beruházási, a média- és az utazási ágazatban, mûködtet üzlethálózatot és biztosítót, s óriási birtokai vannak a mezõgazdaságban. Vezetõje a Harvardon végzett közgazdász, Rodney Brady, korábban más nagy konszernek vezetõje, de volt már államtitkár is, Nixon elnök kormányában.

A mormon egyház virágzásának egyik kulcsa alkalmasint az, hogy irányítói között mindig sok kiemelkedõen tehetséges, sikeres üzleti és közéleti embert találni. Jon Huntsman nevéhez fûzõdik például a konténergyártás kiépítése, nemkülönben a gyorséttermek mûanyag tálcáinak, dobozainak bevezetése. Õ is dolgozott a Nixon-kormányzatban, de fõként az ország egyik legbõkezûbb adakozójaként ismerik. Épített Utahban rákkutató központot, könyvtárakat ajándékozott több nagy amerikai egyetemnek, és házakat az örményországi földrengés áldozatainak. Kilenc gyermekének egyike, az ifjabb Jon ugyancsak közismert. A közgazdász kétévi tajvani misszionáriusi munka után kezdte meg meredeken felívelõ közéleti pályáját. Vezetõ posztokon volt a Reagan- és a Bush-kormányban, már a harmincas éveiben nagykövet lett Szingapúrban. 2005– 2009 között Utah igen sikeres kormányzójaként dolgozott, amíg a kínaiul is beszélõ – egyébként republikánus – ifjabb Huntsmant Obama elnök kormánya pekingi nagykövetének kérte fel. Posztjáról lemondva májusban hazatért, s júniusban jelentette be: indul pártjában az elnökjelöltségért a 2012-es választáson.

Esélyeit nem tartják rossznak, bár más mormon is van már versenyben a Fehér Házért. Mitt Romney Franciaországban volt hittérítõ. A Brigham Young Egyetem után a Harvardon tanult, majd miután megdolgozott magánvagyonáért, a politika felé fordult. Igazgatásával nyereséges volt a téli olimpia Salt Lake Cityben, a sikeres menedzser késõbb Massachusetts állam nem kevésbé sikeres kormányzója volt.

Jóllehet a mormonok az utóbbi évtizedekben túlnyomórészt a republikánusokra szavaznak, Utahnak korábban voltak demokrata párti kormányzói, és a központi törvényhozásban is rendre van néhány mormon ebbõl a pártból is. Másfél évtizede a jól ismert Harry Reid szenátor a szenátusi kisebbség vezetõje volt, most a többségi frakció élén áll. A mormon szavazók fõleg a demokratáknak az abortusz kérdésében elfoglalt liberális álláspontja miatt fordultak el a párttól, bár az egyház hivatalosan nem politizál. Templomaiban minden választási évben kihirdetik, hogy politikai tekintetben semlegesek, hiszen „különbözõ pártok vallanak vallásunkkal összeegyeztethetõ elveket”.

A különösen szigorú valláserkölcsi elveket hirdetõ és gyakorló mormonokat a 19. században alkalmasint azért is üldözték, mert hitük által megerõsítve fanatikusan szorgalmasak voltak – ezért aztán anyagiakban is gyorsan elõrejutottak. Jobban is bírhatták a munkát, hiszen mormon nemhogy szeszes italt nem fogyaszt, de kávét, teát sem. Ilyen puritánnak ismerték például J. W. Marriottot, a szálloda- és étterem-világbirodalom megteremtõjét – aki bárányokat terelgetve kezdte – és két fiát, akik most e birodalmat igazgatják. Egyházuk neves hívõit megtaláljuk a mûvészet és a sport világában is.

S hogy ne térjünk ki a soknejûség annyit emlegetett problémája elõl: a gondot a jámbor Joseph Smithnek köszönhetjük. Szerinte az Úr kinyilatkoztatásokkal irányítja híveit, s 1831-ben azt nyilatkoztatta ki a vallásalapítónak, hogy követõinek az üdvözüléshez a többnejûség szükségeltetik. Ezt állami üldözés követte, emiatt az egyházat egy idõre be is tiltották. A feljegyzések szerint Smith 30, Brigham Young 55 feleséggel bírt, ám hajdan is csak a mormonok harmada-negyede élt ilyenfajta „nagycsaládban”. A 20. század fordulójára azután újabb kinyilatkoztatás világosította meg vezetõjüket, aki prófétaként mindenkor az Úr képviselõjeként szerepel: kihirdette az egynejûséget, a poligámia tilalmát. A vallás egyébként csak a házasságban engedi a nemi életet, és szigorúan bünteti a hûtlenséget.

A többnejûséget az egyházi és állami tilalom ellenére néhány ezer fundamentalista mormon máig ápolja az észak-amerikai kontinensen. Általában eltûrik õket. Botrány csak akkor van, amikor idõs férfiak sorra vesznek nõül, pontosabban ágyasul fiatal lányokat, s azok ráébrednek, mit mûvelnek velük a vallás nevében.

A mormonok ura legutóbb 1978-ban küldött újabb fontos üzenetet, s azóta színes bõrûek is viselhetnek bármely tisztséget. Igaz, a nõknek erre mindmáig várniuk kell: nekik férjük támogatását, a család összetartását adta feladatul az amerikaiak saját egyháza.
Link