Az alábbiakban a 2006-os szeptemberi eseményekkel kapcsolatos, öt oldalas anyagunkat ismertetjük, amely a nyomtatott 'Jövõnk' címû MNA hírlevelünkben jelent meg. (Jövõnk XI. évfolyam 6. szám 2006. október)
Az írás közlése okkal történik. Mint a híradásokból is tudjuk, a TV-ostrom ügye ismét több helyen napirendre került. Mivel belsõ anyagnak készült a tájékoztató, bizonyára sokak számára fog az újdonság erejével hatni, de akik már ismerik, azoknak is érdemes újra elolvasniuk és levonni a következtetéseket.

- A budapesti események hátterének, okainak és a várható következményeinek ismertetése -
Gyurcsány beszéde. Ez év májusában Balaton¬õszödön munkaértekezletet tartott az MSzP veze¬tõsége. Több felszólalás után befejezésül a miniszterelnök elmondta a ma már közismert beszé¬dét. A tudatosan használt pejoratív kiszólások ellenére egy alaposan átgondolt, mesterien felépített, provokáló, állásfoglalásra kényszerítõ beszéd volt, mely nem is maradhatott titokban. Nem is azért hangzott el. Balatonõszödön mindenki tudta, hogy a beszédnek következményei lesznek.
Prostituált társadalom. (Mikor egy közösségnek legalább a felét alkotó emberek egy közös nevezõ¬vel illethetõk, akkor ezt a nevezõt társadalmi jellem¬zõként is értelmezhetjük.) Az elmúlt hetek belpolitikai eseményei közül a kormányellenes tüntetések a legnagyobb horderejûek. Annak ellenére, hogy a szervezõk igyekeztek morális alapként a hazugság¬ellenességet meghatározni, le kell szögeznünk, hogy kizárólag a megszorító intézkedések elleni tiltakozás a történések alapoka. Az elmúlt 17 év során számtalan olyan esemény történt, mely okot szolgáltatott volna a köztiltakozásra. A tömeggyilkosok felelõsségrevonásának elszabotálása (Péter Gábor, az ÁVH vezetõje - történelmünk legnagyobb tömeggyilkosa - haláláig a pincsikutyáját sétáltathatta a Rózsadombon, Dudást, a magyaróvári vérengzés felelõsét a bíróság felmentette, állami védelem és óriási nyugdíj a bolsevista gyilkosoknak és gazdasági bûnözõknek), privatizáció címen a társa¬dalom kifosztása, nemzeti jelképeink meggyalá¬zása (a Magyar Címer undorítóan pornográf környezetben megjelenítése, az Árpád-sávos nem¬zeti zászlónk és a Turul jelkép elleni folyamatos támadások), a Bokros-csomag, a Tilos Rádió pro¬vokációja stb., a háborús kalandok, külföldiek gazdasági térhódítása és sok más, a Gyurcsány be¬szédnél sokkal súlyosabb merényletek sorozata az igazság és a magyar nép ellen. Mégsem történt semmi. A társadalom egy szûk rétege tiltakozott ugyan, a nemzeti kiadványok ítéletet is mondtak minden esetben (Szent Korona, Hunnia), de az általános érdektelenség következtében visszhangjuk nem volt, és a kiadványok meg is szûntek. A tények ismeretében feltesszük a kérdést: Miért nem tiltakozott a társadalom a lényegbevágóan fontos erkölcsi és gazdasági károsítások ellen, és miért kezdõdött egy tüntetéssorozat a lényegtelen balatonõszödi beszéd miatt, mely közismert tényeket ismertetett?
Az ok nyilvánvaló: társadalmunk nagyobb része az elmúlt hatvan évben prostituálódott, ezért viselkedésük - különösen a kritikus helyzetekben - teljes mértékben a prostituáltak anyagias, elkorcsosult szellemiségét tükrözik. Milyen ez a szellemiség? Egy példa: Lipótváros hírhedt utcájának és ugyancsak hírhedt házának földszinti ablakában egy kurva könyökölt. Arra ment egy elõnytelen külsejû orrnehéz fickó, akit a kurva megszólított: Gyere be, te szép szõke herceg! - Nincs erre most pénzem - hangzott a válasz. Kellesz a francnak te ronda, vörös zsidó! - zárta le az üzleti tárgyalást a ribanc.
Ugyanez játszódik le most társadalmi méretek¬ben. Mert eddig minden merénylet után valami for¬mában letette a hatalom a pénzt az asztalra. Világútlevél, kárpótlási jegy, minimálbér- és a közalkalma¬zotti fizetések emelése, Széchenyi-terv, ingyen uta¬zás a nyugdíjasoknak, kismama-pótlék visszamenõ kifizetése, 13 havi juttatások, stb. Lehetett 'shoppingolni', 0 Ft-os kezdõrészlettel autót vásárolni, augusz¬tusi tûzijátékot bámulni. Mûködött a valamit vala¬miért-elv, a 'jólét illúziójáért fogd be a pofádat' gyakorlati megvalósítása formájában (ez a szelle¬miség vezetett a 2004. december 5.-i gyalázathoz is).
Most mondta elõször a hatalom: nincs erre, vagy arra pénzem. És ez még nem minden, mert vissza is követel valamennyit az eddig adottakból. A prostituált, ha megfizetik, mindenre kapható, nincsenek erkölcsi gátlásai. De ha nincs pénz, óriási botrányt kavar, és olyan dolgokra is hivatkozik, amit valójában nem is ismer: A tisztességre és a becsületre. Most az a baja, hogy hazudtak neki. Az a tény, hogy hatvan éve egyetlen igaz szó a politikusok szájából el nem hangzott, eddig nem okozott gondot. Pedig minden hazugság volt, a holokauszttól kezdve a pártkongresszusok jelentésein keresztül a mai statisztikákig. Mindig, mindenki hazudott! Ez jól tükrözõdik a mai helyzetben is. A hazugság bizonytalanságot szül, mely félelmet teremt. A félelem agressziót, az agresszió rombolást és vért. Most itt tartunk. A meg nem fizetett prosti elkezdett hisztizni.
Nyilvánvaló azonban az a tény is, hogy mindez nem vonatkozik a társadalmunk összességére. Nagyon sok a tisztességes, igaz ember, akik nem a botrányaikról híresednek el, akik végzik a dolgukat és fenntartják ezt a szerencsétlen országot. Óriási áldozatok és erõfeszítések árán hirdetik az igazságot, tartják fenn kiadványaikat, igyekeznek az eltévedteket, a megvezetetteket a helyes útra terelni. Ezek az emberek fogják a megtévesztett, prostituálttá alacsonyított tömeget is visszavezetni a népi sorsközösségbe, a nemzeti elvközösségbe. Amint lehetõségük nyílik erre. Nem állítható az sem, hogy a tiltakozási hullám kizárólag a prostituált társadalom megnyilvánulása, mert a nem politizálóknak is elegük van ebbõl a minõsíthetetlen szellemi környezetbõl és valamilyen - lehetõleg jó irányú - változást akarnak. Még nincsenek pontosan meg¬határozott célok, de az tény, hogy ez a gondolko¬dási mód mindenhol jelen van, és nagymértékben befolyásolja a történéseket.
Új népvezérek. A Kossuth téren és az ország más részein tüntetõket közös politikai eszmeiség nem fogta össze. A nagy eszmei zavart jól érzékeltetik az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, követelések, petíciók. Egyetlen közös nevezõ a Gyurcsány¬-kormány távozásának a követelése. Most hirtelen rájött mindenki, hogy minden bajának a Gyurcsány-kormány az okozója. Viszont az a kérdés, hogy mi lenne utána, fel sem merült senkiben. Mielõtt ki¬térnénk a petíciókban megfogalmazott Alkotmá¬nyozó Nemzetgyûlés és a szakértõi kormány témájára, mely a követelések között mindig szerepelt, vizsgáljuk meg a követelõzõk kilétét. (Megjegyezve, hogy az ilyen követelõsdi egy röhej, mert hiányzik a nyomós érv - az ötezer harckocsi.)
Toroczkai (Tóth) László (28 éves). Mielõtt viselt dolgaira kitérnénk, meg kell jegyeznünk azt, hogy nem csak õt, hanem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom minden tagját úgy kezeljük, mint a leprásokat. Minden cselekedetük jóvátehetetlen károkat okoz a magyarságnak. Tevékenységük a provokációk sorozata, melynek kiagyalóit és pén¬zelõit nem ismerjük, de fõ megvalósítója Toroczkai. Szélsõséges, uszító kijelentései ellenére ellene eljárás nem indult. A rádió Vasárnapi újság c. mû¬sorának egyik szerkesztõje volt, és a Magyar Jelen hetilap fõszerkesztõje. Két hónapja a Magyar Mérce c. lapba írogatja ökörségeit. Provokatív tevékenysége miatt Romániából és Szlovákiából kitiltották, a pozsonyi letartóztatásból meglepõ gyorsasággal hazatérhetett (nehogy lemaradjon valamirõl). Az MTV székház elleni támadás szervezõjeként még csak ki sem hallgatták (szerepét az MTV elleni támadás ismertetésekor részletezzük).
Budaházy György, mini néptribunus, az Erzsé¬bet-hídon lezajlott események kulcsfigurája, az erõ¬szakos cselekedetek megszállottja. Nem rendel¬kezik olyan óriási anyagi háttérrel, mint Toroczkai, ezért szerepe is behatárolt.
Takács András levitézlett szakszervezeti ve¬zetõ. A Szabad Magyarországért Mozgalom (fan¬tomtömörülés) elnöke. Realitásérzék nélküli szeren¬cselovag, utópista követelések megfogalmazója. Szociális elemeket tartalmazó demagógiája nem bizonyult hatásosnak. Mindezek ellenére ártalmat¬lan kispolgár.
Pozsgai Imre az egykori MSzMP egyik vezetõje, a volt KB tagja. Köpönyegforgatás világbajnoka. Elvtársaival történt szakítása után politikai ambícióit nem adta fel. Népies stílusa miatt rokonszenves a népi értelmiség köreiben.
Szûrös Mátyás szinten tagja volt az MSzMP vezérkarának. A III. Köztársaság kihirdetése után ideiglenes köztársasági elnökként vállalt szerepet a kommunista átalakulásban. Nemzeti kommunis¬taként szerény eszközeivel harcol a neoliberalizmus ellen. Nem tolakodó mentalitású, csak meghívások esetén vállal közszereplést.
Molnár Tamás, demokratikus ellenzéki, az In¬connu mûvészcsoport alapítója. A Jobbik alelnöke, a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet újságírója, több könyv szerzõje. Melocco Miklóssal és Makovecz Imrével a dekadenciába hajló mûvészeti irányzatot képviselik a Kossuth téren.
Balogh Barna a Magyarok Világszövetségét és a Trianon Társaságot képviseli. A fent felsoroltakkal együtt megalapítója a Nemzeti Kerekasztal szer¬vezõdésnek (a 'kerekasztal' zsidó eredetû foga¬lom).
A felsoroltakon kívül még számos közismert figura is állandó szereplõje a téren zajló eseményeknek (Tõkés László református püspök, Schmidt Pál a MOB elnöke, Fidesz alelnöke, Bagi Béla Magosz alelnök, Papp Lajos, Goró Oszkár Fidelitasz alelnök és még sokan mások). A nevek ismeretében megállapítható, hogy a politikai élet peremére szorult harmad- és negyedosztályú, de nagy ambícióval rendelkezõ személyek viszik a fõszerepet. Ez azt jelenti, hogy szó sincs semmiféle népi kezdeményezésrõl, csak a félreállítottak és a hatalomból kiszorítottak, oda be nem furakodhatók által egy új esélynek tartott lehetõségrõl, melyet az alábbiakban ismertetett tagozódású tömeggel akar¬nak érvényesíteni.
A Kossuth téri tüntetõk négy, egymástól eszmeileg jól elkülöníthetõ csoportosulásra bonthatóak.
1. - A már ma is nehéz életkörülmények között élõk¬re, akiket elkeserít a várható megszorítások okozta további életszínvonalromlás, mely esetükben ka¬tasztrofális következményekkel járhat.
2. - Az ellenzék által felhergelt híveik politikai cso¬portosulása, hazafias érzelmûekkel kiegészülve, mely már morális indokokat is megfogalmaz.
3. - A hatalomból kiszorult, a politikai perifériára sodródott szerencselovagok és követõik csopor¬tosulásai.
4. - Provokátorok, bajkeverõk, garázda elemek, anarchisták kisebb csoportjai.
Természetes, hogy ezek a különbözõ érdekek mellett felsorakozott csoportosulások saját vezetõk¬kel rendelkeznek, melyek többségét nem az alka¬lom, hanem az elõre kidolgozott forgatókönyv emelt a többiek élére. A tömeghez csapódott hangadók (dekadens mûvészek, levitézlett építészek, naftalinszagú kommunisták, kirúgott szakszervezeti veze¬tõk, bajkeverõk, stb.) az érdekeiknek megfelelõ cso¬portosulásokba olvadva és azok vezetõivé válva gazdagították az amúgy is meglepõen vegyes képet. Így fordulhatott elõ az a komikus eset, hogy a kommunista Pozsgai (aki annak idején tépett szájú, hasított körmû nemzetiszocialistáknak nevezte az 56-os felkelõket) Árpád-sávos zászló alatt szónokolt.
A Szabadság téri zavargás elõzményei (Sok valóságos elem és logikai összefüggések alapján felállított hipotézis.) Az elmúlt hetek eseményei elõ¬revetítették egy nagyobb szabású, provokatív jellegû akció megtörténését (a Jövõnk januári kiadásában a most történteket - mint várható esemé¬nyeket - megírtuk). Az események elõzményeként Toroczkai képzetlen és magyarul beszélni sem tudó aktivistái élénk tevékenységet fejtettek ki a haza¬fias-radikális tömörülések irányában. Céljuk valami¬féle együttmûködés megszervezése volt, homályos jövõképekre hivatkozva. Az Arcvonal részérõl durva elutasítás volt a válasz, amit az aktivisták nyilván közöltek is a fõnökükkel. Az Arcvonal vezetõsége kielemezte a HVIM aktivisták elszólásaiból kapott adatokat, és az beillesztve a mai politikai helyzetképbe, egy nagyszabású provokáció képe rajzolódott ki. Azt, hogy hol és mikor kerül erre sor, nem lehetett pontosan behatárolni, de azt igen, hogy a közeljövõben és Budapesten. A vezetõség figyelmeztette a csoportok vezetõit a várható események veszélyeire, és meghatározta az ezzel összefüggõ tevékenységüket. Az Arcvonal felkészült minden eshetõségre.
A Gyurcsány-beszéd közismertté válása után a legmagasabb hatalmi szinteken sem tettek semmit a várható tiltakozás mérsékelésére, vagy megakadályozására. Sõt, tovább feszítették az indulatokat, melyben a Fidesz fõszerepet vállalt. Nyilván kellett ez az össznépi elégedetlenség az összefércelt felzárkóztatási terv brüsszeli elfogadtatása miatt. A kormány erre hivatkozva bizonyíthatta, hogy eljutott a tömegek terhelhetõségének a végsõ határáig, és ha tovább feszítik a húrt, nagy bajok történhetnek. Igazi és nagytétû hazárdjáték volt ez, de bejött és ez igazolja a kitervelõit.
Ha lúd, legyen kövér–elvet követve, egyúttal ez a helyzet alkalmat teremthetne a radikális hazafiak szervezett csoportjainak a felszámolására is, mert mûködésük veszélyes lehet a következõ elkeserítõen nehéz évek során – vélték egyesek. A szervezett és törvényes tüntetések nem adnak okot a rendõri fellépésre, ezért valamilyen nagyobb fajsúlyú, durva törvényszegésre kell sort keríteni.
Az eldurvult zavargások kiélezik a tüntetésre készülõ rendvédelmi szervek és a tüntetõk közötti kapcsolatot is. A beprogramozott rendõrverések után a hatalomnak nem kell tartania attól az együttmûködéstõl, melyre különben sor kerülhetett volna. A több, mint száz rendõrnek ezért kellett megsérülnie, a többi már csak uszítás kérdése volt. A revansvétel a rendõrség részérõl a következõ napokban érezhetõvé vált, és ennek olyanok estek áldozatul, akik soha meg nem ütnének senkit, különösen nem egy rendõrt.
A mûveletet a kormányzattól független háttérhatalom szervezte és a megtervezésébe szociológusokat, pszichológusokat is bevontak, mert a hiányos információk miatt sok elõre ki nem számítható reakciót nekik kellett meghatározniuk. A titkosszolgálati jelentésekbõl és a HVIM információiból annyit sikerült teljes bizonyossággal megállapítaniuk, hogy az Arcvonal részvételi esélye a tervezett provokációban nem több 20%-nál. És ez is csak akkor ennyi, ha nagyon erõs a csábítás. (Ennek a tervnek a bizonyítéka, hogy a fiaskót – az Arcvonal távolmaradásának okait - a Magyar Rádióban egy pszichológus igyekezett magyarázni.)
Legcsábítóbbnak a forradalmi hangulat megteremtése, és annak a látszatnak a megjelenítése volt, hogy a hatalom erõszak szervezetei tehetetlenek. Ezért terveiket ezekre az elemekre építették. Olyan hamis képet igyekeztek teremteni, mely gyors változást ígér, és ez arra késztette volna a nemzeti radikalizmus híveit, hogy részt kell venniük a folyamatban, különben kimaradnak az eseményekbõl.
Az MTV ostroma. Szeptember 17-én megkezdõdött a Kossuth téren a tüntetéssorozat. Szeptember 18-án a délben mintegy 500 tüntetõ délutánra többezres tömeggé nõtt. Megjelentek a különbözõ hazafias jellegû tömörülések (Magyar Nemzeti Front, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Honfoglalás 2000, és a hírhedt Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és késõ délután csoportosan érkeztek a Fradi és Újpest focihuligánjai. Ez meglepõen furcsa és szokatlan esemény volt, mert politikai demonstrációkon eddig szervezetten még nem vettek részt. Nyilvánvaló, hogy megjelenésüket komoly szervezõmunka elõzte meg, és ígéretekben sem volt hiány (a Magyar Demokrata értesülése szerint ennek a bandának sok millió forintot ajánlottak fel). A tér hangosítását Toroczkai intézte, így jogalapot teremtett magának a felszólalásokra. A hangosításnak és a felszólalók radikális hangnemének köszönhetõen a tüntetõk hangulata felforrósodott, már csaknem forradalmi jellegûvé vált. A háttértervezõk tervének elsõ eleme megvalósult. Ekkor látta elérkezettnek az idõt Toroczkai a továbblépésre. Egy ceruzával megírt „petíciót” kíséretével átvitt a Szabadság téri Magyar Televízióba, és követelte annak beolvasását. Természetes, hogy petícióstól kidobták. Nem is tehettek mást, mert mi lenne, ha minden petícióst beengednének, és mûsorba vennének? Toroczkai már az elinduláskor nagyon jól tudta, hogy nem léphet be a TV épületébe, de kellett valami ürügy a focihuligánok mozgásba hozatalára. A Szabadság térrõl alvezéreivel visszatértek a Kossuth térre, és drámai hangon elõadta a "forradalmi képviselet" MTV székházbeli megaláztatását, majd a Fradi és az Újpest focihuligánjait felszólította, hogy kövessék a MTV székházához és erõvel kényszerítsék ki a petíció beolvasását. A focihuligánoktól körülvéve 'törjetek és zúzzatok' kezdetû rövid eligazítást tartott, miközben alvezérei minden résztvevõnek 10 ezer forintos bankjegyet adtak át (ennek szemtanúja volt az Arcvonal újságírója és egy nyugdíjas történelemtanár, aki pártelkötelezettség nélkül, csak az 56-os események ismeretében ment ki a térre, összehasonlító tanulmányozás miatt).
Az enyhén alkoholos állapotban lévõ 100-150 fiatal az átvonulás közben olyan mennyiségû szeszesitalt vásárolt a környezõ szórakozóhelyeken, mely lényegében az akció végéig kitartott (a beérkezett jelentések szerint a Szabadság tér éjfélre úgy bûzlött az alkoholszagtól, mint egy külvárosi cigánykocsma). Ez volt az 'eszmei' felkészítés. A fiatalokat mintegy ezer tüntetõ is követte, mert ismerték a társaságot és tudták, hogy valami történni fog. Ezt a mûveletet a rendezvényt biztosító rendõrök parancsnoka jelentette a fõnökeinek, akik egy rendõrcsoportot (mely tömegoszlatásban járatlan vas-megyei fiatal rendõrökbõl, és helyi parancsnokokból állt) rendelt a székház védelmére. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a Kossuth térrõl átvonuló keménymag közé mindegy 25 ismeretlen is csatlakozott, akik a késõbbiek során meghatározó szerepet játszottak. A rendkívül agresszív, részeg támadócsoport megfékezése lõfegyverhasználat nélkül teljességgel reménytelen kísérlet volt. Nem kell csodálkozni azon sem, hogy egy kétségbeesett fiatal rendõrnõ több figyelmeztetõ lövése is hatástalan maradt.
Toroczkaiék bevonultak a székházba, mely rendõri intézkedést vont maga után, és fél tízkor elkezdõdött a botrány. A rendõrök kiszorították a folyosóról a benyomulókat, mely után a focihuligánok és a közéjük tagozódott jól képzett provokátorok sörösüvegekkel, sörösdobozokkal dobálni kezdték a rendõröket. A tervezett mûvelet beindult, és hogy a csábítás is mûködjön, a HírTV egyenes adásban közvetíteni kezdte az eseményeket (ez a TV nemzeti jellegûnek mondott, és ezért úgy vélték, hogy a közgondolkodásban minden gyanú felett áll).
A helyzet igen gyorsan eldurvult, és a támadók túlereje a hatástalan könnygáz- és vízágyú miatt a rendõröket benyomta a székházba. Ebben a mûveletben a felszedett utcakövek, vascsövek, korlátok sok rendõrt súlyosan megsebesítettek. A téren elszabadultak az indulatok, a székház egy romhalmaz képzetét keltette, az égõ autók látványa és a vad hangzavar valóban forradalmi látványt nyújtott. Szinte tökéletes volt a rendezés.
Ma már közismert a székházat védõ rendõrcsoport parancsnokának rádióbeszéde a közvetlen fõnökével. Ez egy vádbeszéd volt, a magára hagyott, életveszélyben lévõ egység parancsnokának természetes és érthetõ megnyilvánulása. Õ nem volt beavatva a mûveletbe.
A tervezõk tudták, hogy mennyi idõ kell ahhoz, hogy az ország különbözõ részeibõl felérkezzenek azok, akik részt akartak venni az eseményekben. A számítások szerint ez legfeljebb 4 óra lehet, tehát éjfél után még 2-3 óráig fenn kell tartani a forradalmi látszathelyzetet. Az épületet védõ rendõrök segítséget annak ellenére sem kaptak, hogy éjfélre az egész környék tömve volt rendõrökkel, és a székház közelében egy többszáz fõs 'high-tech' felszerelésû különleges bevetési egység várakozott. A csapda készen állt és várta a vadat.
A beérkezett jelentések beszámolnak arról, hogy Debrecentõl Szombathelyig sok fiatal, többségükben focihuligánok és szkinhedek el is indultak Budapestre és meg is érkeztek. A média a zavargás kezdetétõl úgy tájékoztatott, hogy militáns szélsõjobboldali radikális csoportok és a hozzájuk csapódott focihuligánok támadják az MTV székházát. Ez szó szerinti idézet, mely többször is elhangzott és amit átvett a CNN és a BBC is. Így kedden hajnalban az egész világ úgy tudta, hogy a militáns szélsõjobb forradalmi állapotokat teremtett Magyarországon. Annyira biztosak voltak a mûvelet sikerében, hogy elõre megírták a tudósításokat is.
A rendõrök visszavonulása után a székház a támadók birtokába került. Jellemzõ módon nem a petíció beolvasása volt a cél (soha senki nem is akarta ezt beolvasni), hanem a céltalan rombolás. Ez bizonyította volna a militáns szélsõjobboldali radikális csoportok barbarizmusát. Miután újabb csoportok nem érkeztek, a rendõrség parancsot kapott a zsák szájának a lezárására. Pontosabban - az eredeti példánál maradva - a csapda lecsapására. A környezõ utcákban (a TV elõl jól eltakarva) várakozó rendõrség megindult, és perceken belül ura lett a helyzetnek. A zavargóknak esélyük sem volt semmilyen ellenállásra. Megkezdõdtek az igazoltatások és adatfelvételek. Õrizetbevétel nem volt, mert akiket õrizetbe akartak venni, azok nem voltak sehol. A reggeli hírekben a zavargókat már csak focihuligánoknak nevezték. A grandiózus terv csõdöt mondott.
Következtetések. Fel kell tennünk a kérdést: kinek az érdekeit szolgálta az események ilyen irányultsága? A felzárkóztatási-program (Gyurcsány csomag) brüsszeli elfogadtatása, a radikális hazafiakkal tervezett leszámolás és a rendõrség szembeállítása a lakossággal a hatalom számára nyereség. A választások elõtti hangulatromlás, a végetérni nem akaró tüntetéssorozat, a rend fellazulása és ennek a gazdasági következményei (különösen az önkormányzati választások elvesztése, és a forint további romlása) káros a hatalom számára. Tehát, amit nyert a vámon, elvesztette a réven. Az ellenzék esete más, õk egy darabig nyerõ helyzetben voltak, de az események utóhatása még károsítóbb számukra, mint a hatalom számára. Képtelenek jó megoldást találni a kialakult helyzetre és ezért politikai alkalmasságuk épp úgy megkérdõjelezõdik, mint a hatalomé. Ehhez még hozzáadódik a tüntetõk cserbenhagyása, a háttéralkudozások és a gyávaság vádja is. A következtetés végeredménye nem lehet más, mint annak a kimondása, hogy mindkét oldal teljességgel alkalmatlan az ország irányítására. A szakértõi kormány létrehozásának követelése a tüntetõk részérõl ennek a gondolatnak a realizálódása.
Mindez elõre kiszámítható következmény volt, a pártok vezetése a tanácsadóiktól az erre utaló tájékoztatásokat meg is kapták. Ennek ellenére miért történhettek meg az ismert dolgok? Azért, mert ma még mind a két oldal rendelkezik hívekkel, melyekre adott esetben lehet is számítani. És mert a radikális hazafiak szervezõdései a megerõsödési folyamatok elején tartanak. Még le lehetett volna számolni velük. Valamint azért is, mert a nagy pártok vezetõsége úgy gondolja, hogy jobb ma egy polgárháború, mint holnap egy forradalom. Ma még az elégedetlenséget bele lehet vinni egy hideg (vagy forró) polgárháború utcájába, melynek nem a vezetõség, hanem csakis a magyarság lenne a vesztese. Holnap már képtelenek befolyásolni az eseményeket, és csak ellenségeik lesznek, mert a rendkívüli megpróbáltatások mindenkit ellenük hangolnak. Akkor már csak a gazdagok szûk rétege fog szembenállni a szegények tömegeivel. Ez a forradalmi helyzet alapja. Ebben a küzdelemben semmi esélye a meggazdagodott kiváltságosoknak, a túlélés egyetlen lehetõsége a menekülés (a szumátrai földvásárlások bizonyítják, hogy ezzel a lehetõséggel is számolnak).

Jövõnk, XI. évfolyam 6. szám 2006. október