(Ugye, hogy semmi nem az, aminek látszik?)
"Csak a saját népem ítélkezhet felettem"
A ma.hu augusztus végén számolt be arról a 16 éve porosodó Mladic-interjúról, mely drámai fordulatot hozhat az egész ügyben. Hága a felvétel másolatát követeli - holott a Nemzetközi Törvényszéknél kellene lennie eleve minden háborús anyagnak.

A hiányzó bizonyíték: a port kavart Mladic-interjú teljes szövege - 1. rész

A háborús bûnökkel vádolt Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnokkal készült és 16 év után lehozott interjú nem csak a nemzetközi véleményt, hanem a törvényszéket is felzaklatta – azt, amely elvileg minden, a balkáni háborúval kapcsolatos anyag birtokában van, és ez alapján ítélkezik.

A felvételt kiszivárogtató RT természetesen együttmûködik a hatóságokkal, és átadja a felvételt a hágai nyomozóknak. Az azonban, hogy egy ilyen alapvetõ, és hatalmas fontosságú bizonyíték így kerül annak a törvényszéknek az orra alá, aki már kétszer is vádat emelt Ratko Mladic ellen, sokszorosan megdöbbentõ, többek között azért is, mert 1995-ben készült, azaz 16 éve, mi több, egy nyugati televízió csatorna által.

Ratko Mladic ellen elõször 1995. július 25-én emeltek vádat, majd másodszor 1995. november 16-án. A vádirat elsõ módosítására 2002. november 8-án, a második módosítására pedig ez év június 1-jén került sor.

Mladicot népirtással, emberiesség elleni bûncselekményekkel és a hadijog törvényeinek és szokásainak a megszegésével vádolják az 1992-tõl 1995-ig tartó bosznia-hercegovinai háborúval kapcsolatosan.

Ratko Mladic jelenleg Hágában néz szembe többek között népirtás vádjával, és letartóztatása óta nem nagyon szólal meg. Ugyanakkor 1995-ben nem sokkal a srebrenicai események után egy õszinte interjút adott a nyugati sajtónak, amit a RT orosz hírportál tett közzé. Tíz évnyi bujkálás után Mladic inkább tûnik egy beteg öregembernek, mint annak a férfinak, aki talán a legnagyobb tömeggyilkosság felelõse a második világháború óta.

Noha vitathatatlanul fontos és exkluzív, az interjút sosem mutatták be, és a közelmúltig egy boszniai magán archívumban porosodott, amíg az RT-nek sikerült megszereznie. A Törvényszék szerint a srebrenicai vérengzés több mint 8000 boszniai muzulmán – többnyire férfiak és fiatal fiúk - halálát okozta a városban és környékén 1995-ben.

A gyilkosságokat feltételezhetõen a szerb hadsereg követte el Mladic tábornok irányítása alatt, 400 holland békefenntartó orra elõtt a már két éve biztonságos zónának tartott boszniai településen. Az interjúban Mladic egészen más képet fest a történtekrõl.

„Elmondhatom, hogy 1993 áprilisában, májusában egy megegyezés került aláírásra Srebrenicáról. Ebben világosan demilitarizált zónaként van feltüntetve, ahol nem tartózkodhat fegyveres katona, kivéve az ENSZ békefenntartóit. De a muzulmán egységek lefegyverzése helyett, amibe beleegyeztek az általam és Morillon tábornok által aláírt Srebrenicai megegyezésben, az ENSZ erõk a biztonsági zónákat terrorista és fundamentalista bázisokká változtatták, ahonnan a városainkat támadták. A srebrenicai és zepai muszlimok több mint 200 szerb falut égettek porig a környéken, és tömegesen mészárolták le a szerb lakosságot több más faluban.”

A tábornok ezután arra is rámutat, hogy a bosnyák muszlimok idõnként egyenesen Irán segítségével lettek felfegyverezve a békefenntartók felügyelete alatt. „Néha helikopterekkel szállították Iránból a fegyverzetet és egyéb harci eszközöket. Két-három hónappal ezelõtt le is szedtünk egy ilyen helikoptert Zepa külterületén.” – hangzott el a ’95-ös interjúban.

Mladic hozzátette: noha tudatában volt a fegyverszállítmányoknak és a szerb lakosság elleni atrocitásoknak, mégis visszafogta csapatait: „A muszlimok megtámadták a szarajevói enklávét, ami szintén biztonsági zóna volt - bár ezt sosem rögzítette a két fél megállapodásban. Lemészároltak mindenkit, akit élve fogtak el, és több katonánkat megölték Visnjica és Banja Lucica falukban. A muszlimok a támadásokat az Igman-hegyrõl és Bjelasnicából hajtották végre, olyan tilalmi zónákból, ahonnan a Szerb Köztársaság kivonta csapatait 1993-ban, és átadta azokat a békefenntartó erõknek.”

A tábornok szerint ekkorra a türelem elfogyott és az indulatok kitörtek. „Egy ellentámadással álltunk bosszút a régióban. Mindent megtettünk, hogy elkerüljük a civil és UNPROFOR veszteségeket, noha a NATO folyamatos bombázásokkal támadott minket és civil célpontokat is Srebrenica és Zepa körül. Ezt a hadmûveletet sikeresen befejeztük Srebrenica és Zepa környékén. A holland zászlóalj, a Srebrenicában jelen lévõ nemzetközi képviselõk és az UNPROFOR segítségével, akik Zepában tartózkodtak.”

Mladic rámutat arra, hogy akik megadták magukat, át lettek adva - illetve a felvétel készítésének idején még átadásra vártak - a Nemzetközi Vöröskeresztnek. A halottakat pedig a muzulmán hagyományok szerint temették el. Az interjúban ekkor került elõ a legfontosabb kérdés, a tömegsíroké. A késõbbiek során, több helyen is halottak ezreit találták meg ilyen sírokban. A testek olyan boszniai muszlimoké, akiket - úgy tudni - a menekültek közül válogattak ki és végeztek ki Mladic erõi. Ezt a tábornok az interjúban hevesen elutasítja.

„Csak a csatában elesettek lettek eltemetve. Higiéniai okokból a holttesteket össze kellett szedni és megfelelõ helyeken eltemetni, amíg a szemben álló felek megegyeztek a maradványok kiadásáról” - mondta.

Mivel a tábornok története teljesen különbözött a Hágai Nemzetközi Bíróság és a legtöbb nyugati média változatától, a tudósító megkérdezte, hogyan érezte magát mikor megtudta, háborús bûnösnek nyilvánították. Mladic nyugodt maradt és csak annyit mondott: fél szemmel figyeli csak a hágai ügyet, majd kijelentette nem érzi úgy, hogy védekeznie kéne.

„Nem ismerek el semmilyen tárgyalást, csakis a saját népem által. Nem szükséges megvédenem magam, mivel ezek az idióta vádaskodások ugyanazoktól jönnek, akik eddig is hasonló hazugságokat böfögtek fel a PR és hasonló szervezetek segítségével, ezzel olyan káoszt teremtve ezeken a területeken, hogy a nemzetközi közösség nem lát, vagy csak simán nem akar látni más nézõpontot, mint az övéket” - állítja. Az egész interjú során Mladic ahhoz tartja magát, hogy az õ emberei sosem voltak megszállók. Szerinte õk csak a saját országukat védték, miközben a nyugat és még Irán is fegyvereket és „minõségi szakértõket” küldtek ellenségeinek felfegyverzésére.

„Sajnos a negatív kép, ami a szerb emberekrõl egyes médiumok lefestettek, egy nagyon elfogult és egyenlõtlen hozzáállást hoztak létre a nemzetközi közösségben, akik inkább a horvátok és a muszlimok pártját fogják - pedig igazából õk kezdték el ezt a véres háborút a néha Jugoszlávia területén.”

A Hágai Törvényszék ügyészei jelenleg azon gondolkoznak, kétfelé választják a Mladic elleni vádakat. Az egyikben Srebrenica egy külön tárgyalás alapját képezné, míg a másikban a tábornok egyéb háborús bûneivel foglalkoznának. Ugyanakkor, egyelõre nem ismeretes, milyen egészségi állapotban van Mladic, aki saját magáról, mint beteg emberrõl beszélt és a családtagjai szerint agyvérzést és több szívrohamot is kapott. Elképzelhetõ, hogy a vádlott egészségügyi állapota nem teszi majd lehetõvé a tárgyalás befejezését.
Link