1. Budapest Bár koncert
Cigányok zenélnek (hozzáteszem, hogy a hangszeres tudásuk rendben van, bár a riderben igényelnek sok üveg bort, anélkül nem megy, de nem is ez a gondom), válogatott zsidó celebek pedig „énekelnek” sanzonokat, egyebeket. Zsidóknak, birkáknak. Teltház. Magyar arcot, szerény arcot alig látsz, az is birka, ráadásul sznob is. Dölyfös, kihaénnem tekintetek a többieken. Lovassy elõadta dalszövegben elhangzik az olajágak kitépése, és az, hogy ezek tüzénél fognak mulatni. Egyértelmû utalás Palesztinára. A közönség tapsikol. Össznépi záró nóta: Cseh Tamás Budapest c. szerzeménye. A közönség feláll, vastaps…

2. Szalonna sütés nemzeti érzelmûek körében

Úgy látszik, minden rendben. Beszélgetünk a helyzetrõl. Egyetértés. Késõbb elõkerül a gitár. Ezzel együtt nyilvánvalóvá válik, hogy semmirõl sincs fogalmuk – fennhangon éneklik Cseh Tamás Budapestjét és egyéb olyan szövegvilágú dalokat (mellesleg sokszor zsidó szerzõét), amire ha egy kicsit is figyelnének, lehánynák azt a gitárt. És magukat is, amiért ezt éneklik. Már kérdezni sem akarok.

3. Beszélgetés ismerõssel

Ismerõsöm, régi kollégám átjön, hogy elmondja, egyre inkább igazat ad nekem azokban a dolgokban, amikrõl már régóta pofázok. (Teljes összeomlásról és annak szükségességérõl, a városból ki kell menni, önellátásra berendezkedni dolgokról, a közmûrõl való leszakadás szükségességérõl, zsidó vonatkozásokról.) Merthogy egy svájci pénzügyi szakember barátja üzente neki, hogy szakmai berkekben 10% esélyt adnak a teljes bankrendszer összeomlására, ami ismerõsöm szerint nyomós érték… Kérdésemre, hogy vajon tényleg csak most kezd-e el gondolkodni, amikor már a vasat félig feltolták a valagába, nem válaszol. 10%? Arany bogaram, az a 10, az 100. Benne van a rendszerben a szükségessége. Nem érti. Búcsúzóul elmondja, hogy örülne, ha végre már megállapodnék, és végre „normális” dolgokkal foglalkoznék… Értitek ti ezt?

4. Kjt.

Korábban írtam arról, hogy hogyan lehet majd a zsidónak rotáltatni a közalkalmazottakat azzal, hogy bizonyos állami ágazatokat átad a magánszektorba. Nos. Februárban átszervezik az önkormányzati fenntartású intézmények szervezeti felépítését. Több kulturális intézmény gazdasági osztályát vonják egybe. Egyelõre nem tudom, hogy ez magáncég lesz-e, vagy hogy ezt más típusú intézményekkel is megteszik-e, de tippem szerint igen. Lehet, hogy nem az elsõ lépcsõben, mert az túl nyilvánvaló. Azt sem tudom, hogy az ország többi részén ez látszik-e már. Errõl tudtok valamit? A lényeg az ellehetetlenítés. De szerintem csak ideiglenes. Amint megvolt a csere, a bukta, jön a zsidó mellét döngetve, hogy õ kitartott, nyert, viva új Magyarország! Ld. 5.

5. Korábbi munkahelyem zsidó szétverése

Gyermekmûvelõdési intézmény. Jön a zsidó (nõ), és a jól mûködõ, hatékony, egymással jól kommunikáló, nem klikkesedõ társulatot (ti. ebben az intézményben – ellentétben az ország sok másik hasonló intézményével – nem volt divat a mûvészek és a kiszolgálók elkülönülése) alig egy év alatt tökéletesen szétveri (el is hangzik a szájából ennek szükségessége), majd feltölti minden részlegét a fajtájából. Zsidó ünnepek listája marad a nyomtató pufferjében (mert még ahhoz is hülyék, hogy kivegyék a nyomtatási listából, ha már egyszer titkolóznak), jomkippúrozva érkezik meg a színész a próbaterembe, a másik színész meg félretekintget, amikor az Illuminatit hozom szóba, Mazsike programfüzet a társalgóban. Klikkesedés van, nincs kommunikáció, nem értékteremtés és értékrend közlés van a gyerekek felé (van, csak az az övék: feltétlen toleranciára nevelés, vagy a zsidó védõernyõ alatt hízó cigányok mutatása), hanem mûvészkedés, absztrakt fos, amire a haver média irgalmatlan, nyáladzóan pozitív kritikát ad. Tetejében a városi fenntartású intézmény a székhelyen eladott bérletek alig 10%-át tudhatja magáénak, amíg egy másik város hasonló intézménye - aki nálunk is terít -, birtokolja a többi 90%-ot, és az önkormányzat azt se’ mondja, ho’ bbokfitty. Tudjuk miért. Le van zsírozva.

Szumma: a rendezvényeken fellépõk és a közönségnek hívott valami látványa rádöbbentett, hogy nincs mese (Andersen halott), itt teljes takarítás kell, azaz békés úton a váltás nem véghez vihetõ, pedig bíztam benne. Már csak azért sem lehet, mert a nép nem hajlandó fel- és elismerni, hogy neki erre a változásra szüksége van. Leves.

Erõt, s lelket! (Na, és fegyvert!)