Bejelentkezés
Mementó: elõbb pénzügyi szuverenitás, majd túlköltekezés, végül összeomlás
(Nem-nem: végül háború, aztán a zsidó-kommunista rezsim, majd a zsidó "demokratikuss" kötöznivaló társaság, aztán a zsidó-királyság..., de a cikk maga is badarság. Összeesküvés-elmélet, sem több, sem kevesebb, sem több, vagy mégsem? Nem bizony!) Feltûnõ a hasonlóság a 2010-11-es magyar gazdaságpolitikai jelszavak és 1938-as Darányi-kormány propagandája között. Míg mostanában az Orbán-kormány büszke arra, hogy "kipaterolta" az IMF-et, a második világháború elõtt egy évvel azt ünnepelték, hogy a Népszövetség megszüntette Magyarország pénzügyi ellenõrzését, és ezzel visszaszereztük gazdasági szuverenitásunkat.
Tavaly, amikor Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) való szabadulásunk a nemzeti önrendelkezés felé tett lépés, még kevesen sejtették, hogy idén éppen a Fideszhez (egykor) közel álló szakértõk (Mellár Tamás vagy Chikán Attila) bírálják majd a Matolcsy György nevével fémjelzett kormányzati gazdaságpolitikát. Többen arra is rámutattak (legutóbb a hvg.hu-n Oblath Gábor), hogy az IMF forrásai olcsóbbak lennének ma, mint az Orbán-kormány által választott piaci finanszírozás.
Akár igazuk van a kritikusoknak, akár nem, érdekes, hogy a mostanihoz hasonló „gazdasági szabadságharc”, már 1938-ban is komolyan felmerült a Horthy-korszak kormánypropagandájában, a Gömbös-kormányt követõ Darányi-kabinet öntömjénezése közben. Már az 1938. január elsején megjelenõ újévi Pesti Napló is megpendítette a jó hírt: „Magyarország visszaszerezheti a következõ napokban gazdasági szuverenitását”. Ez a korabeli nemzetközi mumustól, az „akkori IMF-tõl” és ENSZ-tõl, vagyis a Népszövetségtõl való megszabadulást jelentette. Bár már a Horthy-korszak vezetõ pénzügypolitikusai is óvtak ekkora elbizakodottságtól, Magyarország a frissen visszaszerzett pénzügyi függetlenség birtokában a gazdasági erõforrásait csakhamar a fegyverkezési programja beindítására fordította, és az ország jó idõre Németország sorsához csatolta a sajátját.
Függetlenség?
Ami a függetlenséget illeti, hazánk önállósága még ebben az évben, 1938-ban illuzórikussá vált, hiszen Hitler márciusban bekebelezte Ausztriát. Így aztán a velünk szomszédossá vált, hirtelen nagyra nõtt Németország egyre inkább befolyása alá vonta Magyarországot. Különösen azután volt ez így, hogy az elsõ bécsi döntéssel – német és olasz támogatással – 1938-ban (átmenetileg) visszacsatolák a Felvidék déli sávját.
Korábeli montázs Fabinyi pénzügyminiszterrõl
Fotó: Tolnai Világlapja
A Pesti Napló így írt: „Meg nem erõsített genfi híradás szerint a Népszövetségi Tanács január 17-re összehívott ülésén meg fogja szüntetni Magyarország népszövetségi pénzügyi ellenõrzését és visszahívja Royal Tyler urat, aki hét éven keresztül biztosi minõségben az ország pénzügyi gazdálkodását kontrollálta”.
A lap szerint „sok valószínûség szól amellett, hogy e hír megfelel a valóságnak. Magyarország 1931-ben maga kérte pénzügyeinek népszövetségi ellenõrzését, mert a világgazdasági válság kitörése olyan helyzetet teremtett nálunk, hogy sem az állam, sem a magángazdaság nem tudott külföldi fizetési kötelezettségeinek eleget tenni”.
1931-ben belebukott a kormány a válságba
Amikor a nagy gazdasági világválság Magyarországra ért, a válság annyira súlyos volt, hogy a magyar kormány kénytelen volt 1931. július 13-án háromnapos bankzárlatot elrendelni, majd az arany- és devizakészletek vészes apadása miatt 1931. december 22-én teljes transzfermoratóriumot rendeltek el, ami Romsics Ignác történész szerint „minden külföldre szóló kifizetés” megtiltását jelentette. A válság következtében még 1931-ben megbukott a Bethlen István vezette kormány. (A válság kezdetérõl, illetve a bécsi Creditanstalt 1931-es bukásáról Mementó-sorozatunk korábbi részeiben számoltunk be.)
A Pesti Napló akkoriban úgy látta, hogy az ilyen elõzmények mellett, hét évvel korábban elrendelt népszövetségi ellenõrzésre „ma már nincsen szükség, mert az államháztartásunk egyensúlyát sikerült helyreállítani”. A Népszövetség végül január közepe helyett a hónap végén oldotta fel Magyarország pénzügyi ellenõrzését. „A Nemzetek Szövetsége megszüntette Magyarország pénzügyi ellenõrzését, s ezzel az állami életnek ezen az egyik legfontosabb terén újból visszanyertük teljes függetlenségünket és szuverenitásunkat” – írta a Pesti Napló január 28-án.
Sokasodó szociális problémák
Darányi Kálmán miniszterelnök szilveszterkor, 1937. december 31-én mondott rádióbeszédet: „Kétségtelen, hogy nemzeti célú, szociális problémáink megsokasodtak”. A kormányfõ szerint „a tapasztalat megtanította az államférfiakat arra, hogy a teljes gazdasági szabadság nem vezethet a népi szociális érdekek érvényesülésére. Hiába állítják szembe ezzel a ténnyel a régi ideálokat, nem vitatható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erõsebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé”. Darányi ezzel az állami beavatkozás politikáját hirdette meg 1938-ra, amelyet a márciusi „gyõri programban” fejtett ki részletesebben. Elsõsorban a hadiipar fejlesztésére koncentráltak, de az infrastruktúra fejlesztését is célul tûzték ki.
A lap nem fukarkodott a kormánypropagandával: „Hogy ezt a történelmi jelentõségû sikert elérhettük, abban az érdem kimagasló része kétségkívül Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert illeti meg, aki a válságos évek alatt az ország pénzügyeinek az élén állott”. A Pesti Napló szerint azonban nem szabad megfeledkezni a korábbi miniszterelnökrõl, Bethlen Istvánról és az õ pénzügyminiszterérõl, Bud Jánosról sem.
Egy dicstelen véget érõ szereplõ: Imrédy Béla
Dicséri a cikk Popovics Sándort, a Magyar Nemzeti Bank „elsõ feledhetetlen elnökét” is, akinek „neve, egyénisége szinte egymagában is biztosítékot szolgáltatott arra, hogy a népszövetségi kölcsön valóban az ország talpraállításának érdekeit fogja szolgálni”. Megemlíti a cikk a Nemzeti Bank akkori, 1938-as elnökét, Imrédy Bélát, aki „Popovics Sándor tradícióihoz maradt méltó a világ pénzügyi közvéleményének megítélésében is”. Imrédy korábban Gömbös Gyula pénzügyminisztere volt, késõbb Darányi minisztere lett a fegyverkezést felgyorsító Gyõri program végrehajtójaként, majd miniszterelnökké avanzsált, és e poszton hajtott végre utóbb a bukását hozó szélsõjobboldali fordulatot. A második világháború után halálra ítélte õt a Népbíróság, 1946-ban végezték ki.
A Pesti Napló nem fukarkodott a pénzügyi szektor dicséretével sem, hiszen „minden állami segítség nélkül úszta meg a bankválságot”. A lap szerint „a magyar pénzintézetek világszerte szinte egyedül állnak; mindenütt az államkincstár volt kénytelen sürgõs segítséget nyújtani a bajbajutott bankoknak, míg itt fordítva történt: a bankok, bár maguk is bajokkal küszködtek, mégis abba a helyzetbe kerültek, hogy segítségére lehettek az államnak a nagy célok elérésében”. Érdekesség, hogy a 2007-2008-ban kezdõdött világválság során is a magyar pénzintézetek erõsen válságállónak mutatkoztak, és hazai kormányzati segítségre nem is igen volt szükség – sõt, pénzintézeti járadék mellé még nyakukba kapták a banki különadót is.
Mi is történt a Népszövetségben?
A korabeli MTI-tudósítás szerint a Népszövetség Tanácsa január 27-én tartott ülést. Ezen megtárgyalták a szervezet pénzügyi bizottságának jelentését, amely Magyarországgal foglalkozott. Ezután közleményt adtak ki, amely „rámutatott arra a javulásra, amely Magyarország államháztartásában az utóbbi években bekövetkezett”, és arra, hogy „Magyarország külföldi adósságainak zöme tekintetében megállapodásra jutott hitelezõivel”.
Végül is a pénzügyi bizottság azt javasolta a tanácsnak, hogy Royal Tyler, a népszövetségi megbízott fejezze be budapesti mûködését – amit a magyar kormány már elõzõleg kért. A bizottság szerint immár „elegendõ lenne, ha a jövõben Magyarországról, úgy mint egyéb viszonylatokban, évente csak egyszer vagy kétszer kaphatna jelentést a Népszövetség pénzügyi szervezetétõl oly módon, hogy ennek egy tisztviselõje látogatna el idõrõl idõre Budapestre a szükséges felvilágosítások beszerzése végett”. (Tyler 1931-tõl 1938-ig dolgozott Magyarországon.)
Okosság, tisztesség, józanság
A népszövetségi döntés a kormánypropagandának utóbb kedvenc gumicsontja lett. Fabinyi pénzügyminiszter a magyar képviselõház pénzügyi és földmûvelésügyi bizottságának ülésén a döntést pár nappal késõbb óriási lehetõségként írta le: „a pénzügyi felszabadítás ténye elsõsorban erkölcsi elismerés, ami a nemzetközi életben rendkívül fontos, másodsorban azt jelenti, hogy szabadságunkkal most már magunknak kell okosan és józanul élnünk. Ne menjünk abba a végletbe, hogy most már szabadok vagyunk és így mindent meg tudunk csinálni, hanem miután szabadok vagyunk és vannak bizonyos erõforrásaink is, mutassuk meg, hogy nincs is szükségünk gyámkodásra, vezet bennünket a magunk okossága, tisztessége, józansága, mellyel tartozunk ennek a történelmi nehéz idõket élõ nemzetnek”.
Darányi Kálmán (jobbra) és Imrédy Béla
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum fotótára
Mint ismert, ez a józanság a „gyõri programban” öltött testet, melyet Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én Gyõrben járva hirdetett meg. Ez vezetett aztán óriási, egymilliárd pengõs költekezéshez és hadiipari fejlesztésekhez – távlati eredménye pedig a háborús részvétel és a magyar hadsereg Don-kanyarban elszenvedett tragédiája lett.
Link
Tavaly, amikor Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) való szabadulásunk a nemzeti önrendelkezés felé tett lépés, még kevesen sejtették, hogy idén éppen a Fideszhez (egykor) közel álló szakértõk (Mellár Tamás vagy Chikán Attila) bírálják majd a Matolcsy György nevével fémjelzett kormányzati gazdaságpolitikát. Többen arra is rámutattak (legutóbb a hvg.hu-n Oblath Gábor), hogy az IMF forrásai olcsóbbak lennének ma, mint az Orbán-kormány által választott piaci finanszírozás.
Akár igazuk van a kritikusoknak, akár nem, érdekes, hogy a mostanihoz hasonló „gazdasági szabadságharc”, már 1938-ban is komolyan felmerült a Horthy-korszak kormánypropagandájában, a Gömbös-kormányt követõ Darányi-kabinet öntömjénezése közben. Már az 1938. január elsején megjelenõ újévi Pesti Napló is megpendítette a jó hírt: „Magyarország visszaszerezheti a következõ napokban gazdasági szuverenitását”. Ez a korabeli nemzetközi mumustól, az „akkori IMF-tõl” és ENSZ-tõl, vagyis a Népszövetségtõl való megszabadulást jelentette. Bár már a Horthy-korszak vezetõ pénzügypolitikusai is óvtak ekkora elbizakodottságtól, Magyarország a frissen visszaszerzett pénzügyi függetlenség birtokában a gazdasági erõforrásait csakhamar a fegyverkezési programja beindítására fordította, és az ország jó idõre Németország sorsához csatolta a sajátját.
Függetlenség?
Ami a függetlenséget illeti, hazánk önállósága még ebben az évben, 1938-ban illuzórikussá vált, hiszen Hitler márciusban bekebelezte Ausztriát. Így aztán a velünk szomszédossá vált, hirtelen nagyra nõtt Németország egyre inkább befolyása alá vonta Magyarországot. Különösen azután volt ez így, hogy az elsõ bécsi döntéssel – német és olasz támogatással – 1938-ban (átmenetileg) visszacsatolák a Felvidék déli sávját.
Korábeli montázs Fabinyi pénzügyminiszterrõl
Fotó: Tolnai Világlapja
A Pesti Napló így írt: „Meg nem erõsített genfi híradás szerint a Népszövetségi Tanács január 17-re összehívott ülésén meg fogja szüntetni Magyarország népszövetségi pénzügyi ellenõrzését és visszahívja Royal Tyler urat, aki hét éven keresztül biztosi minõségben az ország pénzügyi gazdálkodását kontrollálta”.
A lap szerint „sok valószínûség szól amellett, hogy e hír megfelel a valóságnak. Magyarország 1931-ben maga kérte pénzügyeinek népszövetségi ellenõrzését, mert a világgazdasági válság kitörése olyan helyzetet teremtett nálunk, hogy sem az állam, sem a magángazdaság nem tudott külföldi fizetési kötelezettségeinek eleget tenni”.
1931-ben belebukott a kormány a válságba
Amikor a nagy gazdasági világválság Magyarországra ért, a válság annyira súlyos volt, hogy a magyar kormány kénytelen volt 1931. július 13-án háromnapos bankzárlatot elrendelni, majd az arany- és devizakészletek vészes apadása miatt 1931. december 22-én teljes transzfermoratóriumot rendeltek el, ami Romsics Ignác történész szerint „minden külföldre szóló kifizetés” megtiltását jelentette. A válság következtében még 1931-ben megbukott a Bethlen István vezette kormány. (A válság kezdetérõl, illetve a bécsi Creditanstalt 1931-es bukásáról Mementó-sorozatunk korábbi részeiben számoltunk be.)
A Pesti Napló akkoriban úgy látta, hogy az ilyen elõzmények mellett, hét évvel korábban elrendelt népszövetségi ellenõrzésre „ma már nincsen szükség, mert az államháztartásunk egyensúlyát sikerült helyreállítani”. A Népszövetség végül január közepe helyett a hónap végén oldotta fel Magyarország pénzügyi ellenõrzését. „A Nemzetek Szövetsége megszüntette Magyarország pénzügyi ellenõrzését, s ezzel az állami életnek ezen az egyik legfontosabb terén újból visszanyertük teljes függetlenségünket és szuverenitásunkat” – írta a Pesti Napló január 28-án.
Sokasodó szociális problémák
Darányi Kálmán miniszterelnök szilveszterkor, 1937. december 31-én mondott rádióbeszédet: „Kétségtelen, hogy nemzeti célú, szociális problémáink megsokasodtak”. A kormányfõ szerint „a tapasztalat megtanította az államférfiakat arra, hogy a teljes gazdasági szabadság nem vezethet a népi szociális érdekek érvényesülésére. Hiába állítják szembe ezzel a ténnyel a régi ideálokat, nem vitatható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erõsebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé”. Darányi ezzel az állami beavatkozás politikáját hirdette meg 1938-ra, amelyet a márciusi „gyõri programban” fejtett ki részletesebben. Elsõsorban a hadiipar fejlesztésére koncentráltak, de az infrastruktúra fejlesztését is célul tûzték ki.
A lap nem fukarkodott a kormánypropagandával: „Hogy ezt a történelmi jelentõségû sikert elérhettük, abban az érdem kimagasló része kétségkívül Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert illeti meg, aki a válságos évek alatt az ország pénzügyeinek az élén állott”. A Pesti Napló szerint azonban nem szabad megfeledkezni a korábbi miniszterelnökrõl, Bethlen Istvánról és az õ pénzügyminiszterérõl, Bud Jánosról sem.
Egy dicstelen véget érõ szereplõ: Imrédy Béla
Dicséri a cikk Popovics Sándort, a Magyar Nemzeti Bank „elsõ feledhetetlen elnökét” is, akinek „neve, egyénisége szinte egymagában is biztosítékot szolgáltatott arra, hogy a népszövetségi kölcsön valóban az ország talpraállításának érdekeit fogja szolgálni”. Megemlíti a cikk a Nemzeti Bank akkori, 1938-as elnökét, Imrédy Bélát, aki „Popovics Sándor tradícióihoz maradt méltó a világ pénzügyi közvéleményének megítélésében is”. Imrédy korábban Gömbös Gyula pénzügyminisztere volt, késõbb Darányi minisztere lett a fegyverkezést felgyorsító Gyõri program végrehajtójaként, majd miniszterelnökké avanzsált, és e poszton hajtott végre utóbb a bukását hozó szélsõjobboldali fordulatot. A második világháború után halálra ítélte õt a Népbíróság, 1946-ban végezték ki.
A Pesti Napló nem fukarkodott a pénzügyi szektor dicséretével sem, hiszen „minden állami segítség nélkül úszta meg a bankválságot”. A lap szerint „a magyar pénzintézetek világszerte szinte egyedül állnak; mindenütt az államkincstár volt kénytelen sürgõs segítséget nyújtani a bajbajutott bankoknak, míg itt fordítva történt: a bankok, bár maguk is bajokkal küszködtek, mégis abba a helyzetbe kerültek, hogy segítségére lehettek az államnak a nagy célok elérésében”. Érdekesség, hogy a 2007-2008-ban kezdõdött világválság során is a magyar pénzintézetek erõsen válságállónak mutatkoztak, és hazai kormányzati segítségre nem is igen volt szükség – sõt, pénzintézeti járadék mellé még nyakukba kapták a banki különadót is.
Mi is történt a Népszövetségben?
A korabeli MTI-tudósítás szerint a Népszövetség Tanácsa január 27-én tartott ülést. Ezen megtárgyalták a szervezet pénzügyi bizottságának jelentését, amely Magyarországgal foglalkozott. Ezután közleményt adtak ki, amely „rámutatott arra a javulásra, amely Magyarország államháztartásában az utóbbi években bekövetkezett”, és arra, hogy „Magyarország külföldi adósságainak zöme tekintetében megállapodásra jutott hitelezõivel”.
Végül is a pénzügyi bizottság azt javasolta a tanácsnak, hogy Royal Tyler, a népszövetségi megbízott fejezze be budapesti mûködését – amit a magyar kormány már elõzõleg kért. A bizottság szerint immár „elegendõ lenne, ha a jövõben Magyarországról, úgy mint egyéb viszonylatokban, évente csak egyszer vagy kétszer kaphatna jelentést a Népszövetség pénzügyi szervezetétõl oly módon, hogy ennek egy tisztviselõje látogatna el idõrõl idõre Budapestre a szükséges felvilágosítások beszerzése végett”. (Tyler 1931-tõl 1938-ig dolgozott Magyarországon.)
Okosság, tisztesség, józanság
A népszövetségi döntés a kormánypropagandának utóbb kedvenc gumicsontja lett. Fabinyi pénzügyminiszter a magyar képviselõház pénzügyi és földmûvelésügyi bizottságának ülésén a döntést pár nappal késõbb óriási lehetõségként írta le: „a pénzügyi felszabadítás ténye elsõsorban erkölcsi elismerés, ami a nemzetközi életben rendkívül fontos, másodsorban azt jelenti, hogy szabadságunkkal most már magunknak kell okosan és józanul élnünk. Ne menjünk abba a végletbe, hogy most már szabadok vagyunk és így mindent meg tudunk csinálni, hanem miután szabadok vagyunk és vannak bizonyos erõforrásaink is, mutassuk meg, hogy nincs is szükségünk gyámkodásra, vezet bennünket a magunk okossága, tisztessége, józansága, mellyel tartozunk ennek a történelmi nehéz idõket élõ nemzetnek”.
Darányi Kálmán (jobbra) és Imrédy Béla
Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum fotótára
Mint ismert, ez a józanság a „gyõri programban” öltött testet, melyet Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én Gyõrben járva hirdetett meg. Ez vezetett aztán óriási, egymilliárd pengõs költekezéshez és hadiipari fejlesztésekhez – távlati eredménye pedig a háborús részvétel és a magyar hadsereg Don-kanyarban elszenvedett tragédiája lett.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.