(Ez csak rémhír, ne hallgassatok rá! Nem tudja mit beszél! Paranoiás.)
Gyakran csak az euró keresztapjaként emlegetik azt a közgazdászt, akinek kutatásai megalapozták a közös deviza bevezetését. Mfor.hu-interjú.

1932-ben született a kanadai Kingstonban, a University of British Columbia, a University of Washington és a Massechusets Institute of Technology diákja volt. 1965 és 1972 között a University of Chicago, majd 72-tõl 74-ig a University of Waterloo tanára. 1974-tõl tanít a Columbia University-n, 2009 óta pedig a Chinese University of Hong Kong oktatója is. Szakmai körökben elsõsorban az optimális valutaövezetek kutatásáról híres, ezért kapott közgazdasági Nobel-díjat is 1999-ben. Mundell elméletével megalapozta az euró bevezetését, és hozzájárult a kínálat oldali közgazdaság elindításához. További ismert elmélete a Mundell-Fleming-modell, valamint a Mundell-Tobin-hatás.

A Budapesti Gazdasági Fõiskola (BGF) vendége volt csütörtökön Robert A. Mundell Nobel-díjas közgazdász, aki az optimális valutaövezetek kutatásáért kapta meg az elismerést 1999-ben. Mundell szerint a világnak évtizedek óta egy globális devizára lenne szüksége, hiszen a mostani válság egyik fõ oka is a dollár instabilitása volt 2008 õszén. Ugyanakkor azzal tisztában van, hogy amíg nem jön egy komolyabb katasztrófa vagy világháború, addig sem az Egyesült Államok, sem pedig Európa nem fogja feladni függetlenségét.

- Ön szerint mi lehet a megoldás az eurózóna adósságválságára?

- Több lépésbõl kell állnia a megoldásnak: elõször is a tagállamok nagyobb fiskális fegyelmére van szükség, a kormányoknak csökkenteni kell kiadásaikat. Ebbe beletartozik az is, hogy a szociális kiadásokat meg kell vágni, a nyugdíjrendszert át kell alakítani, mert jelenlegi formájában nem tartható fenn hosszútávon. A második pont, hogy kell egy szervezet Európában, mely felügyeli a tagállamok fiskális politikáját, majd annak függvényében dönt arról, milyen mértékben részesülhetnek az uniós forrásokból. A harmadik pedig, hogy a bajba jutott tagállamokat nem szabad hagyni a fizetésképtelenségig sodródni, át kell strukturálni az adósságukat. Ellenkezõ esetben például Görögország bedõlése nagyon komoly következményekkel lenne az európai bankrendszerre.

- Sokan attól tartanak, hogy az eurózóna felbomlik, néhány tagállam kilép. Ön szerint ez elképzelhetõ?

- Az nem oldana meg semmit, ha néhány tagállam elhagyná a valutaövezetet. Görögország például akkor sem tudná visszafizetni 350 milliárd dollárnyi adósságát, hiába lenne lehetõsége a nemzeti deviza bevezetésével annak leértékelésére. Jelenleg sincs semmi akadálya annak, hogy egy ország elhagyja az eurózónát. Ha egy kormány úgy dönt, akkor megteheti, a többi tagállam nem akadályozhatja meg. Azonban tisztában vannak azzal, hogy ez nem oldaná meg a problémát, attól az adósságproblémáik fennmaradnának.

- A jelenlegi magyar kormány 2018-2020 körül látja reálisnak hazánk csatlakozását az eurózónához. Létezni fog egyáltalán a közös valuta még akkor a mai formájában?

- Szerintem az eurózóna létezni fog még, csak sokkal jobban szervezett lesz, mint jelenleg. A tagállamok sokkal kevésbé lesznek önállóak, az eddigi nagy szabadságukból fel kell adniuk.

- Sokan Önt csak az euró keresztapjaként emlegetik, hiszen az Ön kutatásai alapozták meg a közös valuta bevezetését. Mai elõadásában azonban már egy új globális deviza szükségességérõl beszélt, melynek elsõ lépése az euró és a dollár árfolyamának egymáshoz rögzítése lehetne. Ezek szerint elképzelhetõ, hogy majd az új globális fizetõeszköz atyjaként is Önt tisztelhetjük?

- Szerintem egy egységes, globális fizetõeszközre a hatvanas évek óta szüksége lenne a világnak, jót tenne az egész világgazdaságnak. Egyelõre azonban a döntéshozók nem voltak eléggé nyitottak arra, hogy ezt a közös devizát létrehozzák. Pedig az Egyesült Államoknak és Európának is hasznára válna, ha nem lennének akkora kilengések az euró/dollár árfolyamban, mint például 2008 õszén. Az eurózóna elmúlt tizenkét éve is azt mutatja, hogy stabilabb, ha a kis országok egy minél nagyobb valutaövezetbe tömörülnek. Persze, most problémák vannak, de két évvel ezelõtt az euró tizedik születésnapján mindenki sikertörténetként értékelte az európai deviza bevezetését, hiszen korábban sosem látott virágzást hozott a tagállamok mindegyikének.

- És ma mekkora a realitása annak, hogy mondjuk tíz vagy húsz év múlva egy globális devizával fizetünk majd?

- Ezt nehéz megmondani. Az országok általában gazdasági nyomás alatt cselekszenek, az európai országokon is volt egy ilyen gazdasági nyomás, hogy hozzák létre a közös valutát, ez a nyomás még a második világháborúban kezdõdött. Ha lesz egy hasonló világégés, katasztrófa, akkor elképzelhetõnek tartom, hogy a globális fizetõeszköz jelenti majd a megoldást. Jelenleg azonban a nagy államokban erõs a függetlenség iránti vágy. Az európai országok már évekkel ezelõtt feladták nemzeti devizájukat, de ez sokkal nehezebb lenne az Egyesült Államok számára.

- A napokban mindenki a svájci jegybankról beszél azt követõen, hogy kedden rögzítették a frank árfolyamát az euróhoz. Mennyire lehet ez sikeres lépés? Képes lesz az SNB szembe menni a piaccal?

- A nagy külkereskedelmi többlet miatt a svájci jegybank folyamatosan tud eurót venni a piacon, amivel szükség esetén gyengítheti a frankot, vagyis elméletileg tartani tudja 1,20 felett az árfolyamot. Azonban sokkal jobban tették volna, ha már tizenkét évvel ezelõtt, az euró bevezetésekor rögzítik az árfolyamot, akkor elkerülhetõ lett volna a frank túlértékelõdése. A következõ idõszak nagy kérdése az lesz, hogy a mesterségesen a piacra pumpált pénzt visszaszívja-e az SNB, hiszen ellenkezõ esetben Svájc is szembe kell, hogy nézzen az inflációs veszéllyel.

Forrás: Link