A "megoldás" az lehet, hogy a békét "Magyarország" hozhatja meg Izrael és a zsidósegg részére, ha "felajánlja", hogy "befogadja" onnan a tetûhintásokat, mert nálunk úgy is népesedési krízis van és cserébe jöhet a Paleszin állam, viszont a zsidajok "felajánlják", hogy törlesztenek az "államadósságunkból" és "besegítenek" a cigányállam létrehozásába, de ehhez "királyságnak" kell lennünk!

Álomalapítás
Kényes helyzetbe hozta Magyarországot, hogy a palesztinok - Izrael tiltakozása ellenére - az ENSZ elé viszik államiságuk elismertetésének ügyét. A világszervezetben rövidesen szavaznak hazánk nem állandó biztonsági tanácsi tagságáról is, és a poszt elnyeréséhez mindkét tábor támogatására szükség van.

A végéhez közeledik a Palesztin Hatóság és Izrael diplomáciai birkózása. A palesztin érdekképviseleti szervezet elõreláthatóan szeptember 20-án nyújtja be az ENSZ-ben a Palesztinát független államként elismerõ határozattervezetet. A döntés elsõ fordulója a szervezet Biztonsági Tanácsában lesz, ahol az itt vétójoggal rendelkezõ öt állandó tag - Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Nagy- Britannia és Kína - mellett tíz nem állandó tag hozza meg kötelezõ határozatát. Washington már jelezte: nem járul hozzá, hogy Palesztina a világszervezet teljes jogú tagja legyen. Az 1967 óta izraeli megszállás alatt élõ palesztinok következõ lépése borítékolhatóan az lesz, hogy államiságuk elismerését ezután az ENSZ közgyûlése elé viszik. Itt a 198 tagállam kétharmadának igenlése szükséges ahhoz, hogy, ha nem is a teljes jogú tagságot, de a megfigyelõi státuszt Palesztina megszerezhesse. Ez viszont már majdnem biztos, hiszen eddig 122 ország döntött úgy, hogy államként ismeri el Palesztinát. Tehát már csak hét országot kell a Palesztin Hatóságnak meggyõznie, hogy álljon melléjük.

Zsidó telepek létesítése
"A legtöbb, amiben reménykedhetünk, hogy államok egy csoportja tartózkodik vagy nem vesz részt a szavazáson" - jegyezte meg Ron Prozor, Izrael ENSZ-nagykövete abban a hazaküldött táviratban, amely a sajtó birtokába került. "A (palesztin) állam idõ elõtti elismerésével figyelmen kívül hagynák Izrael jogos aggodalmait, különösen biztonsági kérdésekben" - jelentette ki viszont Aliza Bin-Noun, Izrael budapesti nagykövete.

A palesztinok máris politikai támadásba mentek át. A Palesztin Hatóságot vezetõ Mahmúd Abbász a The New York Timesnak kijelentette: "Államiságunk elismerése után Izrael már nem kezelheti hazánkat úgy, mint elfoglalt területet, ahol azt csinál, amit akar, hanem legyõzött országként kell majd bánni velünk, így az ott lakóknak lesznek jogai." Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai fõmegbízottja a múlt héten kereste fel a két ellenérdekelt felet, de semmitmondó nyilatkozatokon kívül másra nem futotta. Hírek szerint Ashton arra kérte az EU tagállamait, ne hozzák nyilvánosságra, miként kívánnak majd szavazni. A fõmegbízott ugyanis arra számít, hogy a palesztin álláspont menet közben felpuhul, és Abbászék megelégszenek egy olyan határozattal, amely kijelöli "a leendõ béke dimenzióit", és felújíthatják a tárgyalásokat a két fél között. Ezzel a palesztin állam elismerésének kérdése lekerülne a napirendrõl.

Diplomáciai források ennek kevés valószínûségét látják. A közvetlen tárgyalások ugyanis tavaly szeptemberben azért szakadtak meg, mert Izrael ismét engedélyezte zsidó telepek létesítését Ciszjordániában, a leendõ Palesztina területén, és a napokban láttak hozzá egy újabb település létrehozásához. Az EU tagállamai több lényegi kérdésben eddig sem tudtak megegyezni, például öt uniós ország - Szlovákia, Románia, Spanyolország, Ciprus és Görögország - nem ismerte el az albánok lakta volt szerb tartomány, Koszovó függetlenségét. Hasonló történt az új líbiai vezetéssel kapcsolatban is, amikor az EU-államok különbözõ idõpontokban, nemzeti érdekeik szerint döntöttek arról, mikor fordítanak hátat Kadhafinak. Ugyanez most is a helyzet. Spanyolország, melynek kiváló kapcsolatai vannak az arab világgal, a palesztin államiság ügyének egyik szószólója. Igennel tervez szavazni Franciaország, mely nagyhatalmi befolyását akarja visszaállítani a Közel-Keleten és az arab országokban. Hasonló helyzetben van Nagy-Britannia, mely fut a pénze után, hiszen hatalmas olajipari beruházásai vannak többek között Líbiában, és nem szeretné elveszíteni az arab világ jóindulatát. Németország viszont nemet mond; Berlin a mai napig - a második világháború alatt elkövetett náci tömeggyilkosságok okán - óvatosan alakítja ki álláspontját Izraellel kapcsolatban.

Izraeli lobbi
Oroszország igennel szavaz, Moszkva ugyanis az amerikai szövetséges Izraellel szemben az új független arab államban ellensúlyt lát a térségben. Az Egyesült Államok viszont csak nemet mondhat, még akkor is, ha az arab tavasz közepén - a térség országainak rokonszenvét elnyerendõ - Barack Obama elnök kijelentette, hogy Palesztinát az 1967-es határokon belül kell megalakítani.

A kelet-közép-európai országok - kivéve Csehországot, mely nemet mond majd a palesztin államra - egyelõre kivárnak. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusban Bulgáriában és Romániában járt, hogy támogatást szerezzen országa álláspontjának. Ez azonban nem sikerült, mert például Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök kitérõen nyilatkozott a kérdésben: "Majd meglátják, milyen döntést hoztunk, ha szavazásra kerül sor. Még van idõnk. Egyeztetjük álláspontunkat a többi EU-tagállammal" - mondta. Emil Boc román kormányfõ pedig kijelentette: hazája nem fogja megszavazni az önálló palesztin állam létrehozását, de nemmel sem voksol, hanem valószínûleg tartózkodik, vagy az ország ENSZ-nagykövete el sem megy a döntéshozatalra. Románia ugyanis már 1988-ban elismerte Palesztinát, de a rendszerváltás után visszaminõsítette kapcsolatait a palesztinokkal.

Az izraeli kormány megbízottja július végén Varsóba is elutazott. "Számítunk Lengyelországra, mely jó és kipróbált szövetségesünk" - mondta az izraeli delegáció egyik diplomatája. A lengyel külügyminisztériumból kiszivárgott hírek szerint ezzel az izraeli delegáció kínos helyzetbe hozta Varsót. Lengyelország tölti be ugyanis az EU soros elnöki tisztségét, és az õ feladata lenne a tagországok álláspontjának egyeztetése, tehát Varsó kerülni akarja az állásfoglalást.


Kényes helyzetben
Igazán kényes helyzetben azonban a magyar diplomácia van. Netanjahunak több üzenete ellenére sem sikerült állásfoglalásra bírnia a magyar kormányt. Augusztus közepén Németh Zsolt külügyi államtitkár sem ígért semmit, amikor az õt Budapesten gyõzködõ izraeli külügyminiszter-helyettessel tárgyalt, csak annyit volt hajlandó mondani, hogy Magyarország örülne, ha minden EU-tagállam egyformán szavazna. Mahmúd Abbász sem ért el eredményt márciusban, mert, noha államfõnek kijáró katonai tiszteletadással fogadta õt Schmitt Pál a budai Várban, a magyar köztársasági elnök kijelentette: elõ kell segíteni a tárgyalások folytatását, melynek vége a két szuverén, egymással jó viszonyban álló állam megléte. Ebbõl annyit lehetett kiolvasni, hogy hazánk csak hosszú távon kívánja elismerni Palesztinát.

Magyarország helyzete azért különösen kényes, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik nem állandó helyét célozta meg, és hamarosan errõl is szavazás lesz a közgyûlésben. Hazánk bármelyik oldalra áll, valószínûleg le kell mondania a másik tábor voksairól. A BT-tagság jelentõs diplomáciai befolyással jár: minden olyan esetben, amikor egyik állandó tag sem él vétójogával, a többségi szavazás dönt. Márpedig a BT-határozatok minden tagállam számára kötelezõek. Ilyen volt legutóbb a Kadhafi-rezsim elleni bombázások elrendelése, amikor Oroszország és Kína nem vétózott, és a testület többségi szavazással rendelte el a támadásokat. A magyar BT-tagság elérését elõsegítheti, hogy a minap nagyköveti szintû kapcsolatokra léptünk a dél-csendes-óceáni térség több államával: Szamoával, Kiribatival, Palauval, Nauruval, Vanuatuval, továbbá Tuvaluval, Tongával, a Marshall-szigetekkel, a Salamon-szigetekkel, Mikronéziával és Pápua Új-Guineával. Bár ezen országok befolyása csekély, mindegyik sziget egy-egy szavazatot jelenet az ENSZ közgyûlésében.

Forrás: Link