1925 nyarán egy berlini zsidó nyaralt a Hochtesch egyik hegyi falujában. Önhittségével csakhamar a falu lakóinak rosszindulatát vonta maga ellen, sõt hisztérikus dühkitörései miatt a falu fiatalsága játékot kezdett ûzni Ábrahám fiával. Egy ilyen visszatetszõ jelenet alkalmával, ez a zsidó egyszer kifakadt: »Várj csak, te csõcselék! 20 év múlva másként fogtok ti vetünk beszélni és mi másképpen veletek!«

»1918-ban a magyar tanácsköztársaság kikiáltásakor a zsidók túl hangosan ujjongtak: »Béla a mi királyunk!« Így az eszmének mégis le kellett szivárognia már a zsidó nép legalsóbb rétege közé is, hogy sejtelmesem eljöttnek érzi hatalmi idõszakuk elérkeztét. Zion bölcse nem hagy minket efölött kétségben:

»Célunk közel van elõttünk, ezt nyugodtan lehet mondani. Csak még rövid darabja az útnak és a szimbolikus (jelképes) kígyó köre, népünk jelképe, bezárul. Ha ez a gyûrû bezárul, minden államot körül fog fogni erõs csavarok módjára... Csakhamar mindenütt nyugtalankodások és csõdök lesznek... és minden el lesz pusztítva a dühöngõ nép ütlegei által.« (III. o. 3. 4.)

»Azután ezt fogjuk a népeknek mondani: eddig minden balul ütött ki, ti mind sokat szenvedtetek. Mi azonban most végre el akarjuk távolítani minden bajok okozóját, t.i.: az államhatárokat, valutakülönbséget, a nemzetiségeket«. (X. 4.)

»Kényszerítenünk kell továbbá az ellenséges kormányokat, azoknak az intézkedéseknek a meghozatalára, melyek a mi nagyszabású tervünkre nézve, mely már végefelé közeledik, elõnyösek.« (VII. 5.)

»Valójában már nem feküsznek elõttünk akadályok. Vezetõségünk olyan magasan áll minden korlát fölött, hogy már nagyzás nélkül diktatúrának nevezhetjük.« (XI. 7. 8.)

»Ez a szétszóródás a népeik között immár a világuralom küszöbéig vezetett minket. Az épület befejezése felé közeledik«. (XI. 7. 8.)



»Talán el fog múlni még egy egész évszázad, amíg a meglévõ kormányformák teljes használhatatlanságának beismerése általánossá lesz... és uralmunk végleges fölállítását elõ fogja idézni.« (XV. 1.) Ez a beszéd elhangzott 1897-ben!



»De az alkotmányok eltávolítása elõtt is bekövetkezhetik a mi világuralkodónk elismerése... ha a folytonos zavargások által gyötrött népek, általunk fölbujtva, e kiáltásban törnek ki: Adjatok nekünk egy közös uralkodót, aki mindnyájunkat egyesít és az örökös perpatvar okozóit, az államhatárokat eltávolítja és jogot és békét hoz nekünk«. (X. 24. 26.)



Ezért nem tudunk hát kilábolni a krízisek áradatából! Ismerjük a kínzókat, kiknek a harcosok hekatombái lettek föláldozva 4 esztendõs szörnyû öldöklésben; a kínzókat, kik tõlünk még egyre új hekatombákat kívánnak, hogy a népek ne jussanak lélegzetvételhez.

Láthatatlanul mûködik egy ismeretlen gonosz szellem közöttünk. Ennek a láthatatlan megmarkolásnak egész Európa, az egész világ gyámoltalanul ki van szolgáltatva. Egy európai, sõt világforradalom tornyosul szemünk elõtt, tornyosul mindnyájunk ellen. A proletárok ezt a gigászi forradalmat saját érdekükben vélik csinálni. Mögöttük azonban ördögi démonok vigyorognak és gúnyolódnak: »Ti dolgoztok és veszõdtök és azt hiszitek, hogy magatoknak hatalmát és uralmat szereztek. Ha, ha! Hiú ábránd! Csupán Ahasvernek, a vén zsidónak szereztek hatalmat, nyereséget és világuralmat! Nektek is, proletárok, föl fog nyílni a szemetek és akkor olyanok lesztek, — nem, mint az Isten, nem, hanem, mint a rabszolgák.«


Azonban még nem ütött ennek az órája, amelybõl szt. Pál megírta: »Senki ne ámítson el titeket bármi módon, mert elõbb az elszakadásnak kell jönnie s a bûn emberének, a kárhozat fiának megjelenni, ki ellenszegül és fölemelkedik minden fölött, mi Istennek mondatik, vagy tiszteltetik, hogy az Isten templomában fog ülni, mutatván magát, mintha Isten volna... És akkor megjelen ama gonosz, kit az Úr Jézus megöl az õ szájának leheletével és semmivé tesz az Õ .eljövetelének fényességével, kinek eljövetelekor a sátán mûködése által mindenféle erõ, jelek és hamis csodák lesznek és mindennemû csábítás gonoszra… Azért engedi meg Isten rájuk hatni a tévelygést (Krisztustól való elszakadás következményeképpen), hogy higyjenek a hazugságnak, hogy megítéltessenek mindnyájan, kik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a gonoszságba«. (Sz. Pál apostol II. lev. a tesszalonikiakhoz, 2. rész 3, 4, 8, 9, 10, 11.)


El fog tehát jönni »a kárhozat fia« és a zsidók létfeladatuknak tekintik az õ útját egyengetni, anyagiasan fölfogva Izaiás próféta jövendölésének ezen részét: »Egyengessétek az Úr útjait«. Már kezdettõl fogva dolgoztak ezen az útkészítésen és napjainkban kétszeres buzgósággal dolgoznak.

És egyszer el fog jönni »mutatván magát, mintha Isten volna«. — »Aki nem fog meghajolni semmilyen igaz uralom, elõtt, még az isteni elõtt sem«, »ki semmilyen más vallást nem fog tûrni a mienk mellett«. És el fog õ jönni a népek büntetéséül, »kik elhagyták Krisztust«, mert nem hittek az igazságnak«.




Pillantás a zsidó világpolitika kulisszái mögé.





Az eddig hallottakban Izrael bölcs vezérei kijelentik: »Mi harácsoltunk össze aranyhegyeket... Nekünk kell a népek közötti viszonyt állandóan megzavarni... Mi rendelkezünk nagyszámú bankárral… Mi ojtottuk bele a kormányba a szabadelvûség méregét... Mi adtuk meg a tudománynak ezt az alakját... Mi a sajtót már egészen a kezünk közé kaptuk... Mi lépünk föl mint a munkásosztály megmentõi... Mi nem fogunk akkor más vallást tûrni a mienk mellett... Mi jutottunk már el a világuralom küszöbére…«


És e mögé a »mi« mögé mégis nagy kérdõjel való. Izrael is csak eszköz egy Hatalmasabb kezében. A nagy feltûnést keltõ ördögûzésnél Kanada Carling nevû német falujában, melyet a német kapucinus atya, P. Riesinger Teofilus végzett s mely csak az ördögûzés 23. napján, 1927 szeptemberében fejezõdött be, a sátán ismételten mondotta: »Ugy-e a mexikói események! ezt mi csináltuk, ez a mi mûvünk. Meg fog minket még ismerni. Lucifer szítja már számára másik katlan alá a tüzet, hogy Neki és Egyházának melege lesz…« Tehát a zsidó világszínpad mögött még egy másik erõ tolja a díszleteket.


Ismétlem itt sz. Pál szavait: »Elõbb az elszakadásnak kell jönnie, a bûn emberének, a kárhozat fiának megjelennie… kinek eljövetelekor a sátán mûködése által mindenféle erõ, jelek és hamis csodák lesznek.«


Ha a Nagy-Orient páholyból a zárdába menekült Bersone Klotild emlékiratai igazak, úgy Franciaországnak már jó idõ óta a sátán a valódi uralkodója és mindama országoknak, melyeket a szabadkõmûvesség kormányoz, vagy jobban mondva, amelyeket a páholyok titkos urai, a zsidók kormányoznak. Mint a gonosz szellemek a megszállottakban, beszélnek és hátborzongató dolgokat cselekszenek, s amint õket spiritiszta értelemben médiumoknak használják, ugyanilyen alakban nyilvánítja ki a sátán akaratát a páholyokban, természetesen, csak a kiválasztottaknak.


Iszonyúak azok a bûncselekmények, melyeket Bersone Klotild a volt autonóm nagymesternõ velünk közöl, bûncselekmények, melyek szerzõje igazán csak maga a sátán lehet. XIII. Leo pápának a szabadkõmûvesek ellen írt körlevelében szintén van ilyen bûncselekményekrõl szó: »Alakoskodni és sötétben maradni másokat a legerõsebb kötelékekkel magához láncolni rabszolgaként, anélkül, hogy ennek okát tisztán fölismernék, a nekik idegen gaztettre, mely a természetbõl kifolyólag, mindenképpen ellenkezést szül... Mindenkinek, aki belépett a szabadkõmûvesek közé, meg kell ígérnie és jót kell érte állania, hogy a vezetõknek és mestereknek az elsõ szóra a legnagyobb engedelmességgel engedelmeskedik, hogy kész minden intésre és minden jelre a parancsoltat véghezvinni, hogy engedetlenség esetén még a legkeményebbet, a halált is akarja«... Bersone emlékiratai borzalmas megerõsítõje XIII. Leo pápa szavainak.


Errõl a sátáni hatalomról, mely minden világszínpad mögött, a zsidó mögött is, a díszleteket tologatja a könyvek könyvében, a Szentírásban a legvilágosabban szó van.


Meg akarjuk keresni e nyomait, mert várt események, elõrelátott megpróbáltatások nem hoznak ki a kerékvágásból. Nagy szent Gergely pápa mondja 35. homiliájában: »A mi Urunk és Megváltónk tudatja a megpróbáltatásokat, hogy a ránk szakadó események annál kevésbé zavarjanak meg, mentül inkább elõrevártak voltak«. »Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson titeket«. (Máté, 24. 4.) mondja az Úr határozottan. Vigyázzatok, hogy meg ne háborodjatok...« (Máté, XXIV. 6.) »A fügefáról pedig vegyetek példát. Midõn immár ága zsenge és levelei sarjadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Úgy ti is, midõn ezeket látjátok történni, tudjátok, hogy közel van az ajtóban«. (Márk, XXIII. 28. 29.)


Ha az ember az ószövetségben a messiási jövendöléseket szépen rendezett összeállításban olvassa, csodálkozik azon, hogy a zsidók, úgy a régi, mint az új idõkben, Krisztus eljövetelét, a Messiásét, föl nem ismerték; ezek azon könyveknek a jövendölései, melyeket a zsidók még ma is, mint szent kincseket õriznek. Nemcsak, hogy föl nem ismerték, hanem fanatikusan küzdöttek ellene, a jövendölések leghivatottabb magyarázói, a fõpapság által és még ma is éppen olyan fanatikus módon harcolnak ellene, mint egy démoni hatalom eszközei, melynek kiszolgáltatták magukat, kiszolgáltatták mammonikus, anyagias fölfogásával annak az áldásnak, melyet Isten õsatyjuknak, Ábrahámnak tett: »És megáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei.« (Mózes, I. k. Gen. 22. 18;).


Istennek az Õ határozatában úgy tetszett, hogy a világ végének és Krisztus újrajövetelének óráját áthatolhatatlan fátyollal borítsa. Azonban kinyilatkoztatott az embereknek jeleket, — részben maga Jézus Krisztus által, (Máté, XXIV.) részben sz. János apostol által, (Titkos Jelenések) melyek azokat a napokat meg fogják elõzni.


A látnok-apostol elõtt Patmos szigetén, az emberiség két táborra oszlik: itt Krisztus, ott a sátán. Krisztus bárány képében jelenik meg: »A Bárány legyõzi õket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya és akik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek. (Titk. Jel 17. 14.) A gonosz szellemrõl pedig mondja: »És levetteték ama nagy sárkány, a régi kígyó, ki õrdögnek és sátánnak neveztetik, ki elcsábítja az egész világot.« (T. Jel. 12. 9.)


Krisztus nem fog látható alakban belenyúlni a nagy idõk eseményeibe. A dolgok le fognak bonyolódni, mint természetes következményei a történteknek, a világtörténelem, le fog peregni. A sárkány oldalán levõ emberek alig is fogják sejteni milyen szörnyetegnek intézik az ügyeit, a páholyok nagymesterei, még a zsidók is alig sejtik. Azt képzelik, hogy õk intézik a népek sorsát, pedig csak gyönge kerekecskéi a világ nagy óramûvének. Krisztus elleni szerszámok a sátán kezében.


A világtörténelem azon fejezetének, melyrõl a Titkos Jelenések beszélnek, belsõ vezetését a túlvilágon kell keresni. »Ellenkezést vetek közötted és az Asszony között, a te ivadékod és az Õ Ivadéka között. Õ megrontja fejedet és te sarka után leselkedel«. (T. Jel. 12. 1. — Mózes, I. k. Gen. 15.) A titkos jelenések idejében ez a harc teljesen és tökéletesen a tetõpontra fog hágni. A szentséges Szûz Fia által, mint gyõztes fog kikerülni. A próféta látomásában egy sereg csodálatos eseményt beszél el. Mind csak jelképei természetes eseményeknek. Ez már a prófétai látomások tulajdonsága, hogy a természetes módon lefolyó eseményeket borzadályt ébresztõ képekben szemléli.


A látnok hatalmas csoportját látja a kormányoknak, igen egy világuralmat. »És láték a tengerbõl feljönni egy vadállatot, melynek 7 feje vala és 10 szarva és szarvain 10 korona«. (T. Jel. 13. 1.) »A hét fej 7 hegy, melyeken az asszony ül és 7 király is...« (T. Jel. 17. 9.) »És a vadállat, (mely a tengerbõl jön) mely volt és nincs, ez a nyolcadik«. (T. Jel. 17. 12.) »És a 10 szarv, melyeket láttál, kik az országot még át nem vették, de hatalmat nyernek egy órában« (a latin és német szöveg szerint »egy órára«. (Köztársasági elnökök.) »Ezeknek egy szándékuk vagyon«. (17. 9-13.) »És a sárkány ennek adá erejét és nagy hatalmát«. (Jel. 13. 2.) »És imádák a sárkányt, ki hatalmat adott a vadállatnak és imádák a vadállatot mondván, kicsoda a hasonló a vadállathoz és ki harcolhat vele. És hatalom adaték neki cselekvésre 42 hónapig«. (13-5.) »És hatalom adaték neki, hogy harcoljon a szentek ellen, meggyõzve õket. És hatalom adaték neki minden nemzetségen és népen, nyelven és nemzeten. És imádák õt mindnyájan a föld lakói, kiknek nincs beírva nevük a Bárány életkönyvébe…« (Jel. 13. 7-8.)

Itt világosain hatalmicsoport háborújáról van szó, melyhez 8 uralkodó és 10 köztársaság tartozik. Világosan ki van fejezve az is, hogy a sátánnak, a nagy sárkánynak karmai is benne lesznek a játékban, igen, hogy éppen itt fogja õ is belevetni teljes erejét, õ fogja az egyesült világhatalmaknak a gyõzelmet megszerezni. De csak ideiglenes gyõzelem lesz. A fegyverek elsõ csatája után az eszmék csatája fog folyni minden erõvel a Bárány ellen, Krisztus ellen.


Mintegy ezt a fölfogást megerõsítve írja a »New Age«, a hivatalos orgánuma az amerikai felsõfokú szabadkõmûveseknek: »Ha az ágyúk elhallgatnak, a háborúnak még korántsem lesz azonban vége, hanem más területeken finomabb formában kell folytatni »A továbbiakban a New Age tudatja: »hogy megkezdõdik a döntõ harc a vallásos politika intrikáinak baljóslatú csinálmányai ellen«, (mely éppen úgy, mint a király, a szabadkõmûves elvek diadalával véget ér és valószínûleg (?) vér nélkül fog lefolyni és a felsõségnek minden fajtáját és nemét el fogja tüntetni, különösen azonban a pápa felsõbbségét, »a világ régi ellenségéét«.

A jövendölések szerint a finomabb harc semmi esetre sem fog vér nélkül lefolyni és nem is fog a szabadkõmûves alapelvek gyõzelmével végzõdni. Vér nélkül nem is volna a sátán módja szerint, mely borzalmas véráldozatot követel és az embereket a legmélyebb bosszúszomjjal gyûlöli, — a páholyok tagjait is, ha szolgáinak is neki.

»…De jaj a földnek és a tengernek, mert leszállott az ördög hozzátok és nagy az õ haragja, tudván, hogy kevés ideje vagyon«. (Jel. 12. 12.) »És levetteték ama nagy sárkány, a régi kígyó, ki ördögnek és sátánnak neveztetik és a földre vetteték...«


Ez a fájdalom nem vonul el vér nélkül. A 8 monarchia és 10 köztársaság világuralmi egyesülésébõl, melyeket a tengerbõl kiszálló monarchia vezet, kiválik egy monarchia. A sátán ezt választja ki további különös eszközéül és Isten úgy fogja rendezni, hogy a sátán maga fogja eddigi segítõtársain Isten büntetését végrehajtani.

»És láték egyet fejei közül mintegy halálra sebezve, de az õ halálos sebe meggyógyíttaték«. (Jel. 13. 3.) »És láték más vadállatot feljönni a földbõl (megkülönböztetésül az elõbbi »a tengerbõl«-bõl), két szarva volt (köztársaság)... az õ halálos sebe meggyógyíttaték… úgy szóla, mint a sárkány.« (Jel. 13. II.) »És nagy jeleket cselekvék…»És elcsábítá a földön lakókat… azt mondván a földön lakóknak, hogy bálványképet emeljenek a vadállatnak, mely karddal megsebesíttetett, de föltámadott. És adaték neki..., hogy akik nem imádják a vadállat képet, megölessenek.« (Jel. 13. 13. 14. 15.)

És megcselekszi, hogy mindenkinek, kicsinynek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és szolgának, bélyeg legyen az õ jobbkezeiken vagy homlokaikon; és hogy senki ne vehessen vagy adhasson, hanem akin a vadállat bélyege, vagy neve, vagy nevének száma vagyon.« (Jel. 13. 16. 17.) Itt nyilvánvalóan nincsen szó finomabb harcról, finomabb eszközökrõl, hanem sátáni terrorról, mely mindenkit megölet, aki nem »imádja.« Valóban egy orosz embernek jutott eszébe Lucifernek, vagy Judásnak emlékmûvet emelni!? Nem, embertõl ilyen gondolatok nem származnak, ezek csak a sárkánytól származnak, melynek kezében a zsidó vezetésû, kizárólag zsidó vezetésû páholyok hathatós, — ördögien hathatós eszközök.

És ha a zsidók jóhiszemûen gondolják is, hogy a páholyok segítségével maguk számára az Ábrahámnak megígért zsidó világbirodalmat teremtik meg, valójában mégis csak a sátán útját készítik elõ az Antikrisztus számára. Ez a zsidóság szomorú hivatása. Ehhez úgy látszik, bár a föld minden népe közé szétszórtan, mint a végenyészet elõtti nép, menten a vendéglátó népekbe való beolvadástól különös módon fönn lettek tartva.



Amit Nikolstonski mint szemtanú leír az orosz vértanúságról, az nem származhatik embertõl, hanem csakis sátánilag befolyásolt embertõl, megszállottól származhatik. Közli:



»Minden kizárólag azon nyugszik, amit én, magam láttam... Kiewben... A házikápolna oly módon volt meggyalázva, hogy azt itt nem adhatom elõ. A cseka parancsnokságában egy széket találtunk, melyen még rajta függtek a szíjjak, melyekkel az áldozatok oda lettek szíjazva. A komor szobának a padlója tele volt vérfoltokkal és a véres székre még emberi bõrmaradványok és hajas fejbõrdarabok voltak tapadva. Mi ment itt végbe....?«


»Egy 4 méter hosszú és 2 méter széles cellában, 15-20 ember volt összepréselve, közöttük nõk és aggastyánok. Ezeket a szerencsétleneket soha sem engedték ki és minden szükségüket itt kellett elvégezniük és a sötétségben benne feküdniük és aludniok. Gyakran valamilyen elzüllött egyént tettek a cellába, kinek a foglyokat nemcsak nappal, hanem a már amúgy is kínnal telt éjszakákon is kínoznia és õket borzalmas halállal biztatnia kellett. Rendesen tolvajokat és részegeket használtak föl, kiknek ezért a rájuk mért elzárási büntetésüket megrövidítették...«

»Nagyon gyakori esemény volt, hogy egy-egy fogolynak hirtelen kijelentették, hogy megszabadult és jöjjön ki s amikor ez végtelen örömében a folyosóra sietett, a levetkõztetõ-szobába s onnét a vágóhídra vezették, hogy kivégezzék. A gyilkos banda amellett nem tudott eléggé betelni a nevetéssel… A kivégzéseik helye az udvaron volt egy garázsban. Mellette nagy, háromemeletes épületben laktak a hóhérok, degeneráltak, szadisták és kokainisták. Itt tartották miden éjjel orgiáikat és ebben a házban hajtották végre a szadisták az ördögi kínzásokat... A garázsban a levegõ a rettenetes hullaszagtól és a vér-tenger párolgásától olyan sûrû volt, hogy a szem könnyezett. Itt a valóságban az embervér folyamát láttam... vegyest agyvelõvel, koponyacsonttal, hajdarabkákkal és egyéb emberi maradványokkal, melyek több araszt magasban feküdtek. A falak be voltak fecskendezve vérrel s még velõ és fejbõrrészek is tapadtak rajta. A levezetõcsatorna egész 10 m. hosszúságban meg volt telve vérrel, mely lassan csurgott le...«

»A szomszédban, a kertben 127 hulla feküdt az utolsó mészárlásból. Mind szétzúzott fejjel feküdtek, sok teljesen laposra nyomott fejjel. Néhánynak egyáltalán hiányzott a feje. amely azonban nem volt levágva, hanem leszakítva. Minden hulla teljesen mezítelen volt. Mellettük feküdt egy része a szadisták által halálra kínzott embereknek. Itt hullák feküdtek, fölhasított hassal, másoknak tagjai hiányoztak, ismét mások teljesen szét voltak darabolva. Egyeseknek a szeme volt kiszúrva s ezeken különbözõ sebesüléseket lehetett még látni. Több hullának hiányzott a nyelve. Egyik sarokban számos végtagot találtunk, melyekhez hiányzottak a törzsek. A kerítés oldalában több hullát találtunk eltemetve, melyeken nem lehetett erõszakos halál nyomát látni. Az orvosi vizsgálatnál azonban szájukat, légzõ- és nyelõcsövüket földdel betömve találták. Ezeket a szerencsétleneket tehát élve temették el. Ezek között voltak aggastyánok, férfiak, nõk és gyermekek. Mintegy gúnynak hevert itt az udvaron valóságos hegye az üres, legkitûnõbb boros, likõrös, francia-pezsgõs üvegeknek...« »...A kínzásoknak egy nemét még különösen ki kell emelni. Az áldozatot odakötözték egy oszlophoz, mire egy több arasznyi széles vascsövet szorítottak egyik nyílásával testének valamely részéhez és kellõen odaerõsítették. A másik gyíláson egy patkányt tettek a csõbe s a nyílást dróthálóval elzárták, azután elõtte tüzet gyújtottak. A kétségbeesésbe hajtott állat, erre az áldozat testén keresztül kezdett magának utat készíteni…«


De elég ebbõl, hiszen ezekkel a sátáni kegyetlenségekkel már könyveket írtak tele. Igenis, sátáni kegyetlenségek; mert ez többé nem mondható emberinek, még állatinak sem. Erre csupán a sátán által megszállt bûn — embere képes. A legjobb esetben azt mondja, az ember »szadizmus«; megszállottságnak kell lennie.

Akik a sátánnak szolgáltak, tõle magától részesülnek sátáni jutalomban... »...Jöszte, megmutatom neked ama nagy parázna asszony kárhoztatását, ki a sok vizeken ül... Én elmondom neked ez asszony titkát és a vadállatét, mely õt hordozza, melynek hét feje van és 10 szarva, (mely a tengerbõl száll föl.) ...Az asszony, akit láttál, ama nagy város... ki a sok vizeken ül.« (T. Jel. 17. I. 18.)

»A vizek, melyeket láttál, ahol a parázna asszony ül, népek és nemzetek és nyelvek... És a 10 szarv, melyeket a vadállaton láttál, azok meggyûlölik a paráznát és egyedül hagyják õt és mezítelenül és megeszik húsát és õt tûzzel égetik meg. Mert Isten adta nekik a szívükbe, hogy azt cselekedjék, mi Neki kellemes, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi.« (T. Jel. 17. I. 7. 15. 16. 17.) Leomlott, leomlott a nagy Babylon! Ördögök lakhelye lett és minden tisztátalan lelkek tanyája... Mert az õ paráznaságának kelyhébõl ittak minden nemzetek... és a föld kalmárai, az õ gyönyörûségének bõségébõl lettek gazdagokká... Menjetek ki abból én népem..., mert bûnei fölhatoltak az égig és az Úr megemlékezett az: õ gonoszságairól. Fizessetek neki, amint õ fizetett nektek és kétszeresen viszonozzátok õ cselekedeteit; a pohárba, melyet töltött kétannyit töltsétek neki... Azért egy napon jõnek el az õ csapásai, a halál, siralom és az éhség.., mert erõs az Isten, ki õt megítéli... .És egy erõs angyal felvon, egy nagy követ, mint egy malomkõ és a tengerbe veté, mondván: Ily zuhanással döntetik le Babylon, ama nagy város és többé már nem találtatik, mert a te árusaid a föld fejedelmei voltak...« (T. Jel. 18. 2. 3. 4. 5. 6. 21. 23.


Borzalmas, sorsdöntõ órákat mutat itt nekünk a próféta. Jaj annak, akit talál. Jaj a földnek és tengernek, mert a sátán leszállt hozzátok!« Az azonban biztos és világos, hogy nem fog úgy, mint a háború, a szabadkõmûves elvek gyõzelmével végzõdni, hanem a Bárány gyõzelmével. Aki a királyok Királya. »Ha, ki imádja a vadállatot és az õ képét és fölveszi annak bélyegét homlokára, vagy kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából.« (T. Jel. 14. 9. 10.) »És láték az égen más, nagy és csodálatos, jelt, hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás vala... Mindenható Úr Isten! Igazak és valók a Te utaid, örökkévaló Király! Ítéleteid kinyilatkoztattak...« (T. Jel. 15. I. 3. 4.) »És elméne az elsõ (angyal) és kiönté csészéjét a földre; és fájdalmas és igen gonosz fekély ütött ki az embereken, kiken a vadállat bélyege vala és azokon, kik annak képét imádták... És mázsányi nagy jégesõ szállá égbõl az emberekre...« (TV Jel. 16. 2. 21.)


Ez már nem fest úgy, mint a szabadkõmûves elvek gyõzelme. Ezek a szabadkõmûves-elvek különben a jegyzõkönyvek szerint így hangzanak: »Aki uralkodni akar, annak ravaszsággal, fortélyossággal, csellel, gonoszsággal és tettetéssel kell dolgoznia... Nyíltság, becsületesség, szakadékai az államtudománynak, mert a legjobbakat letaszítják a trónról.« Ezek csak közönséges gonosztevõ-elvek, melyek az alsó-fokú testvérek elõtt bizonyára nem ismeretesek. Erõs az Isten, aki ítélkezni fog ilyen gonosztevõ-elvek fölött.

Bersone Klotild emlékiratai… nélkül, is megmaradnék amellett az állításom mellett, hogy a patmosi látnok a sárkány képében a sátán által befolyásolt szabadkõmûvességet látta. Ez a szabadkõmûvesség így az Antikrisztus elõrevetett árnyéka.

Dr. Wichtl, ez a bécsi kormánytanácsos mondja önmagáról: »Nehezen fog sok olyan szabadkõmûves akadni, kik éppen úgy kiismerik magukat királyi mûvészetükben, mint én, a be nem avatott, akinek összehasonlíthatatlanul nagyobb nehézségek között sikerült a bálványtemplom útvesztõibe behatolni…« Ez a páholyok összehasonlíthatatlan ismerõje mûvet írt, melynek címe: »Világszabadkõmûvesség, világforradalom, világköztársaság, — megvizsgálása a világháború eredetének és végcéljának.« Ebben a mûvében rámutat a páholyok baljóslatúan befolyásoló és hajtóerõire a világháború elõkészítése- és kitörésekor, annak az emberiségre zúdításakor. Így pl. Ferenc Ferdinánd trónörököst a páholyok már 1912-ben halálraítéltek. A szerb »Nagy-Orieint« kapta meg a megbízatást a keresztülvitelre. Ez a gyilkosság tehát többet jelent, mint csak a háború véletlen elõidézõjét.


A titkos nyilatkoztatások háborúja »Gastontól« címû könyvecskében a szerzõ ezt a gyilkosságot a látnokapostolnál is megtalálni véli. Az asszony képe alatt, kinek nagy szárnyai vannak, Ausztriát véli fölismerni (Ausztria kétfejû sasmadara.) A férfikorban szült fiú a trónörökös, ki csak férfikorban jutott ehhez az öröklött joghoz és elragadtatása, anélkül, hogy uralkodáshoz jutott volna, a serajevói gyilkosságot jelentse.

»…és a sárkány a szülendõ asszony elé álla, hogy mihelyt szül, az õ fiát megegye. És szüle fiú magzatot, (a német szövegben: férfi magzatot=mannbaren) aki vasvesszõvel vala kormányzandó minden pogányokat. És ezen fia elragadtaték Istenhez és az Õ királyi székéhez.« (T. Jel. 12. 4. 5.)


A már említett carlingi ördögûzésnél a démon határozottan mondatta a megszállott által: »Igen, a sátán már szabadon van bocsátva és az Antikrisztus már megszületett. Még fiatal és kicsiny, elõbb elrejtve föl kell nõnie, mielõtt fölléphet hatalmában. Mi olvassuk az idõk jeleit... Ha 2000-t írnak majd, a végefelé közelít...« »Továbbá közölte a gonoszlélek, hogy az Antikrisztus nõtõl született ember lesz, de a sátán, mint megszállottat le fogja magának foglalni és tökéletesen kormányozni fogja. A sátán elejétõl kezdve a hazugság atyja s hitelt nem érdemel. Szavainak csak annyi értéke van, mint minden hasonló spiritiszta megnyilvánulásnak, melyek legtöbbször a jelenlevõk fölfogásához idomulnak. De az események egész összességével együtt, mégis némi figyelemre méltók.


A szabadkõmûvesek törekvéseinek célja világköztársaság, a zsidóké világuralom és a sárkányé a Civitas Diabolica, az Antikrisztus birodalma. Világköztársaság bizonyára igen szép volna, isteni és természeti törvényekre fölépítve. Akkor nem kellene a föld egyik részén emberek millióinak éhenhalni, míg a másikon a búzát elégetik, vagy a tengerbe dobják. Ezek a tervek, sajnos, azonban csak elõmozdítói egy zsidó terror-uralomnak, ez viszont csak eszköz az Antikrisztus Civitas Diabolicája számára. Ez is urára fog találni, ki megfékezi.


Az urak Ura Õ, a királyok Királya, Aki megmondotta: »Ég és Föld elmúlnak, de az Én igéim el nem múlnak.« (Máté, XXIV. 35.) »Hallani fogtok pedig harci híreket; vigyázzatok, hogy meg ne háborodjatok, — mert ezeknek meg kell lenni; de még nincsen vége. Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen és leszen dögvész, éhség és földindulás helyenkint. Mindez csak kezdete a gyötrelmeknek. Akkor átadnak titeket, zaklatásra és megölnek titeket és gyûlöletben lesztek minden nemzetnél az Én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznaik… És az egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangéliuma, bizonyságul minden nemzetnek és akkor eljön a vég.« (Máté, XXIV. 6. 7. 8. 9. 10. 14.)


Hogy meg ne zavarodjunk, ezt mondotta meg elõre az Úr és megmondotta az Új szövetség nagy prófétájával. Tartsuk nyitva a szemünket és végezzünk összehasonlítást. Szolgáljon nekünk vigaszul a szorongattatásokban, melyek minden oldalról tornyosulnak és fenyegetnek. Hiszen lehetséges, hogy az Antikrisztus órája még sokáig nem ütött; annál jobb! Az Úr büntetõ szava semmi esetre se érjen minket utol. A nagy tömeg az idõk jeleit nem fogja észrevenni, mint ahogy az Úr hirdeti. »És amint történt Noe napjaiban, úgy lesznek az Ember Fiának napjaiban is. Ettek és ittak, házasodtak és kiházasíttattak...« A világtörténelem tovább fog peregni, látszólag magától értetõdõ következetességgel, sokakat meg fog õrölni és szükségszerûségbõl kifolyónak fogják tartani, nevetni fognak és amellett házasodni és férjhezmenni. Miért is sírjon az ember a Kínában éhen haló milliók miatt, ha úgy sem lehet változtatni rajta és Kína olyan messze van, arra napkeletre!!!

A nagy színház világszínpadán az utolsó díszleteket majd az urak Ura fogja fölállítani, a királyok Királya és végül így fog énekelni a kar: »Méltó a Bárány, Ki megöletett, hogy erõt és istenséget, bölcsességet és erõsséget, tiszteletet dicsõséget és áldást vegyen… A királyi széken ülõknek és a Báránynak áldás és tisztelet, dicsõség és hatalom mindörökkön örökké«. (T. Jel. V. 12. 13.)


-Ritter Gastron: A zsidóság és az antikrisztus árnyéka részlet-
Link