(Mostanában nem vagyok túlzottan oda a TMRSZ házatájékán történtekkel, de ezt tudjátok. Nem mernek túllépni a saját maguknak akadályul állított akadályokon, de ez egy dolog. Az alábbi anyag mindenesetre beszédes. A nemrég még esdeklõ "nemzeti zsidó párt" egyik üdvöskéje, akirõl már oldalakat zengtünk, nem kicsit olvas be Szimáéknak. Judit bajban van és a TMRSZ szintén a teljes MAGYAR nemzettel együtt. No ideje lenne elkezdeni hallgatni ránk, mert mindig kiderül, hogy meglátásaink helyesek voltak - a Jóbbikkal kapcsolatban is.)

Bertha Szilvia Országgyûlési Képviselõ Asszonynak,
JOBBIK Magyarországért Mozgalom Párt tagja!


S Z É K H E L Y É N



Hiv. szám: email-ben válasz írásos meghívónkra
2011. szeptember 5-én



Tisztelt Képviselõ Asszony!





Válaszlevelét – melyet Rang Rita KKI vezetõ asszonynak küldött meg – köszönettel megkaptuk, de az abban foglaltakkal kapcsolatban engedje meg, hogy néhány gondolat erejéig a TMRSZ fõtitkáraként reagáljak és megalapozott érvekkel, tényekkel vitassam álláspontjának helyességét.


Bertha Szilvia

A TMRSZ írásos meghívója valóban egy nappal a rendezvényünk megtartása elõtt került kipostázásra az Országgyûlés ellenzéki pártjai vezetõinek. Nem gondoltuk, hogy egy parlamenti pártnak problémát fog okozni egy delegált elküldése Magyarország területén bárhová, hiszen a meghívó azt is tartalmazta, hogy az Elnök Urat hívtuk ugyan meg személyesen, de bárki mást szívesen láttunk volna. Úgy gondoljuk, hogy a helyzet fontosságára figyelemmel nem kioktatást, hanem gesztust érdemelt volna Magyarország legerõsebb és legnagyobb létszámú szakszervezetének tiszteletteljes meghívás a Küldöttértekezletünkre.

A meghívó rövidsége nem az Ön által tévesen értelmezetteket sugallja – miszerint „az ilyen típusú meghívás pontosan azt sugallja, hogy valójában nem tartanak igényt a meghívott jelenlétre” -, hanem igazodott, illetve reagált az egyik ellenzéki párt kezdeményezésére. Az Ön sértõ és téves feltevését engedje meg, hogy a leghatározottabban visszautasítsam a magam és munkatársaim nevében.

Leírtuk ugyanis a meghívóban és a könnyebb érthetõség kedvéért ismételten tájékoztatom ezúton Önt és mindazokat, akik a válaszlevele megírásához, annak kioktató hangvételéhez beleegyezésüket adták, hogy az MSZP augusztus 23-án egy értekezletet tartott. Ezen szakszervezetünk megfigyelõként részt vett. Az értekezleten részt vett kolléga 24-én az éjszakai órákba nyúlóan emlékeztetõt készített a történtekrõl, amelyet 25-én a hajnali órákban (éjjel 2 órakor) küldött meg a TMRSZ szekszárdi központjába és a lakhelyelhagyási tilalommal sújtott székhelyemre.

A kora reggeli órákban olvastam el a tájékoztatót, majd közvetlen munkatársaival, illetve a Vezetõségi Testület munkatársaival a rendelkezésre álló kommunikációs csatornák segítségével gyors tanácskozást tartottunk, értékeltük az emlékeztetõben foglaltakat és arra az elhatározásra jutottunk, hogy az egyébként is folyamatban lévõ augusztus 26-i Küldöttértekezletünk szervezése során – figyelemmel az új körülményekre – meghívást küldünk többek között a Jobbik részére is.

A helyzet komolyságára figyelemmel – arra, hogy a Munka Törvénykönyve változtatásának koncepciója, annak munkavállalók milliói helyzetét rontani szándékozó tartalma már hetekkel korábban megismerésre került a közvélemény és az ellenzéki pártok számára is – nem gondoltuk, hogy az Országgyûlés ellenzéki pártjai bármelyikének is nehézséget okoz a legnagyobb rendõrszakszervezet udvarias hangvételû meghívóját értelmezni és egy fõ akár képviselõ személyt, akár egy külsõ szakértõt delegálni a helyzet fontosságára figyelemmel.

Úgy gondoltuk, hogy hetekkel az új Mt. koncepciójának megismerését követõen a Jobbik kiforrott állásponttal rendelkezik és ezt nem csupán egy vagy két szakpolitikusa (az általunk egyébként tisztelt és elismert Volner János képviselõ úr), hanem más, munkaügyekre szakosodott szakpolitikusa, ad abszurdum más képviselõi is, vagy külsõ szakértõik is ismerik. A jelek és a tényeket tárgyilagosan értékelve ebben valóban tévedtünk.

Azonban nem a konkrét kormányzati elképzelések megvitatása volt a meghívás egyetlen szándéka, hanem az összefogás, az együttmûködés, a közös fellépés, vagy a fellépések összehangolásának egyfajta következõ lépcsõfoka az MSZP kezdeményezését nyitottan kezelve, arra reagálva. Ehhez úgy gondolom akár egy vezetõségi tag a pártjukból, akár más bizalmas munkatársuk delegálása indokolt lehetett volna, ahogy más országgyûlési párt élt is ezzel a lehetõséggel.

A fentiek megvilágításával a körülmények ragozásával csak érzékeltetni szerettem volna, a könnyebb megértés sikerességét erõsítendõ, hogy abszolút tévesen értékelték meghívásunkat annak tartalmát és komolyságát illetõen is, amikor feltételeztek bármilyen mögöttes, sanda szándékot is. Mi is magunkból indulunk ki, ezért nem gondoltuk, hogy bárki is megkérdõjelezi szándékunk komolyságát és tisztességét.

Tehát hangsúlyozom, a meghívó és az esemény közötti „rövidség” objektív körülmények következménye, azaz egy 23-i értekezleten való részvétel, annak emlékeztetõje megírását követõen 25-én a helyzetet értékelve már egy meghívóban realizálódott. A Küldöttértekezletünket hónapokkal korábban elkezdtük szervezni, bizonyára megérti, hogy külön az Önök „rákészülésének” biztosításával nem számoltunk, fel sem tételeztük, hogy ez problémát fog okozni. Nem volt lehetõségünk sem anyagi, sem a résztvevõk szolgálati kötelezettségei miatt egy újabb értekezletet megszervezni csak erre az egy, váratlan és elõre nem tervezett napirend indokoltságára figyelemmel.

Ön azt írja: „Sajnáljuk, hogy szervezetük vezetése saját kommunikációs és szervezési hibái miatt lemond tagjaik valódi érdekvédelmérõl és képviseletérõl, annak Országgyûlésben való megjelenítésérõl.”

A fentiek miatt nem tudjuk elfogadni a fenti véleményüket annak abszurd és alaptalan jellegére figyelemmel, hiszen az Önök meghívása éppen arra irányult, hogy egy kötetlen eszmecsere, vitanap során elsõ kézbõl, az utcán szolgálatot teljesítõ közel 100 rendõrtõl, a szakszervezet szakembereitõl kapjanak az Országgyûlés ellenzéki pártjai valós, reális értékelést, helyzetelemzést, és keressük a közös fellépések lehetõségeit.

Záró gondolatul az alábbiakat írja:

„Ez nem méltó egy igazi szakszervezethez. Sajnos még nem törvénytelen, de ami késik, nem múlik – rajtunk.”

Kérem javítson ki, ha rosszul értelmezem ezt a mondatot, de úgy lehet csak értelmezni a szavait, hogy Ön, Bertha Krisztina Jobbikos országgyûlési képviselõ pártja nevében azt az álláspontot közölte felénk, hogy a Jobbikon nem múlik az, hogy a TMRSZ „magatartását” szakszervezethez nem méltónak tartja, mivel a TMRSZ Ön szerint „lemond tagjaik valódi érdekvédelmérõl és képviseletérõl, annak Országgyûlésben való megjelenítésérõl” és ennek a jog szerint törvénytelennek kellene lennie és a Jobbik erre törekszik a jövõben.

Az Ön zárómondatára figyelemmel válaszlevelünket – és az Ön kioktató hangvételû válaszlevelét – nyílt levélként tesszük közzé azzal a szándékkal, hogy a Jobbik – mint az országgyûlés ellenzéki pártja – adjon egyértelmû és határozott választ arra, hogy egyetért-e az Ön által megfogalmazott fenyegetéssel. Ez a fenyegetés ugyanis nem ellenzéki pártra, hanem a kormánypárt szándékaival egybecsengõ szövetségesi magatartásra, a TMRSZ kormányzati eltaposási, ellehetetlenítési szándékával való egyetértésre utal.

Tisztelettel kérem, tolmácsolja a Jobbik vezetõségének ez irányú felvetésemet, amennyiben a honlapunkon elhelyezett levelezésünk elkerülné a figyelmüket, hiszen az Ön fenyegetése nem másról szól, mint egy tiszteletteljes meghívás visszautasítása során egy kioktató és a jövõre szóló TMRSZ ellenes Jobbik fellépés szándékát. Ön nem elsõ szám elsõ személyben, hanem többük, a Jobbik nevében írta meg válaszát, mint írta: „…de ami késik, nem múlik rajtunk.”.

Rendkívül sajnálom személy szerint, hogy a szakmai együttmûködés kiüresedését követõen egy év elteltével, amikor a Jobbik már Európai Parlamenti és Országgyûlési képviselõkkel is rendelkezik egy meghívás kapcsán folytatott levelezés a második levélváltás után már olyan szintre jut, hogy Ön, a Jobbik képviselõje a TMRSZ létjogosultságát, törvényességét megkérdõjelezõ kijelentésekre ragadtatja magát és a TMRSZ szétrombolásával fenyegetõzik.

Nem vártam el, hogy a Jobbik, vagy valamely prominens képviselõje szót emeljen a TMRSZ fõtitkáraként átélt meghurcoltatásom elfogadhatatlansága miatt, de azt sem vártam, hogy Ön a pártja nevében ilyen fenyegetõ tartalmú üzenetet fogalmazzon meg, vagy ne adj isten tolmácsoljon. Úgy gondolom, hogy ez nem a Jobbik 850 ezer fõs szavazótáborának az egységes véleménye, még csak azt sem feltételezem, hogy egy ellenzéki országgyûlési párt frakciójának a hivatalos, vagy nem hivatalos véleménye, de a körülmények tisztázása mindenképpen megéri a kérdés egyértelmûvé tételét, az ügyben a Jobbik hivatalos álláspontjának a megismerését.



Létavértes, 2011. szeptember 9.





Tisztelettel:





Szima Judit fõtitkár




Melléklet:

Bertha Szilvia 2011.09.05-i fenyegetõ e-mailje:



„Tisztelt Rang Rita!



Sajnos az igen könnyen elõfordulhat, hogy ha a rendezvényhez képest egy nappal korábban küldik ki a meghívót, akkor a témában illetékes egy, esetleg két képviselõ közül egyik sem ér rá. Amennyiben a helyzet akutsága nem indokolja, akkor az ilyen típusú meghívás pontosan azt sugallja, hogy valójában nem tartanak igényt a meghívott jelenlétre, tekintve, hogy szinte biztosan már lekötött programmal rendelkezik. Az Önök gondolkodásával analóg módon elemezve, amennyiben másik hivatalos elfoglaltságunkat az utolsó pillanatban mondanánk le egy valójában nem azonnali beavatkozást igénylõ, és nem akut probléma miatt, akkor, beláthatják, hogy majd a cserbenhagyott fél nem tartana minket – jogosan – “komoly ellenzéki pártnak”. Ezt, ugye, elfogadják?

Nyilvánvaló, hogy nem helytálló az “egy képviselõ a sok közül” gondolkodás, mert munkaügyi témában nem mehet közlekedési szakember, vagy egészségügyis, és viszont, ez része annak, hogy komoly párt vagyunk, és nem reprezentációs szinten végezzük a dolgunkat, hanem szakmai alapon.

Sajnáljuk, hogy szervezetük vezetése saját kommunikációs és szervezési hibái miatt lemond tagjaik valódi érdekvédelmérõl és képviseletérõl, annak Országgyûlésben való megjelenítésérõl. Ez nem méltó egy igazi szakszervezethez. Sajnos még nem törvénytelen, de ami késik, nem múlik – rajtunk.



Tisztelettel:

Bertha Szilvia”

Link