(Persze, hogy nem, mikor a zsidó-terror sokkal kifinomultabb és állami eszközökkel pusztítja a "társadalmat".)
Nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy szeptember 11-éhez hasonló jellegû és nagyságrendû merénylet megtörténjen ma a világban, különösen Európában – mondta a hvg.hu-nak Tálas Péter biztonságpolitikai szakértõ. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanárát arról is kérdeztük, mi jelenti most a legnagyobb veszélyt Európára.

Az EU terrorellenes fõkoordinátora szerint Európa sokkal felkészültebb egy terrortámadás ellen, és ma nem lennének képesek egy 2001. szeptember 11-éhez hasonló támadásra. Ön is így látja?

Teljes mértékben, sõt szerintem 2007 óta a világban is sokat javult a helyzet. 2001-2006 között növekedett az elkövetett merényletek, és 2007-ig az áldozatok száma is, de innentõl kezdve csökkenõ tendenciát látunk. De az európai fenyegetettség messze elmarad a világ egyéb területeinek fenyegetettségétõl. Európában 2001 óta négy úgynevezett stratégiai merényletet követtek el, ezek nagy pusztítással, sok áldozattal járnak és széles nemzetközi médiafigyelmet vonnak maguk után, a madridi és a londoni robbantásokat, egy moldáviai támadást és most a norvég mészárlást. Ez egyértelmû javulás.

Tehát egy szeptember 11-i típusú merényletet most ki lehet zárni?

Természetesen nem. De azért az ilyenek nagyon ritkák, mint a 10-es földrengés. Sok tényezõnek kellett együtt állnia, hogy ez megtörténhessen. Ennyi áldozattal járó merénylet nem is volt, Irakban volt a következõ legvéresebb, 792 áldozattal, a többi kevesebb mint 400 áldozattal járt. 2004-2010 között a terrortámadások mindössze 4 százaléka követelt öt áldozatnál többet, ráadásul az egy merényletre esõ áldozatszám is egyre csökken szerencsére, és ma már 1,1 ez a mutató: vagyis egy bombával egy embert tudnak meggyilkolni.

Egy a sok közül: akcióban az IRA terrorszervezet
Fotó: AP

Minek köszönhetõ ez? Jobban védekezünk vagy a potenciális elkövetõk gyengültek meg?

Négy féle típusú terrorizmus van: az elsõ és Európában a legfontosabb a szeparatista terror, ez adja az európai terrorista akciók 85 százalékát, több mint 1700-at. A második a szélsõbaloldali csoportok tevékenysége, ebbõl 2006 között 188 volt, ami kilenc százalékot jelent. Csak ezután jön az úgynevezett iszlamista terrorizmus, ami a legnagyobb figyelmet kapja mostanában, és Európában ez jelenti úgy általában „a terrort”, pedig ez szerintem félrevezetõ, hiszen az adatok alapján ez nem olyan nagy fenyegetés – összesen 7 ilyen terrortámadást jelentettek ebben az öt évben, bár az igaz, hogy a londoni és madridi robbantások is ide tartoztak. A szélsõjobb hat terrorcselekménnyel szerepel a statisztikában, igaz, ebben Anders Breivik tömeggyilkossága még nincs benne. Végül jön az úgynevezett „single issue” terror, a szélsõséges állatvédõk, abortuszellenes mozgalmak fanatikus aktivistái stb.

A szélsõjobb részérõl több támadásra kell felkészülnünk?

A statisztikák szerint nem: a szélsõjobbra Európában nem volt jellemzõ a terrorcselekmények elkövetése.

Az iszlámot miért tekintik a legnagyobb veszélynek?

Szerintem ez politikai kérdés, másrészt a média is ennek szentel a legnagyobb figyelmet, és például a német belügyminiszter is ezt tartotta a legnagyobb fenyegetésnek a legutóbbi beszédében, pedig a számok mást mutatnak. Még Breivik támadása esetén is egybõl iszlamista mozgalmat emlegettek a médiában, aztán kiderült, hogy egy szélsõjobboldali elkövetõrõl van szó. Maradjunk annyiban, hogy ez szubjektív, de szerintem félrevisz.

Van „speciális” európai terror?

Talán annyit lehet sajátosságként elmondani, hogy itt kifejezetten az az egyik legfontosabb cél, hogy ezek a szervezetek hallassanak magukról a médiában, az emberáldozatok száma nem mérvadó a célok között, sõt. Gyakran ezért robbantanak éjszaka, olyan helyeken, ahol nincs ember. Elég arra gondolni, hogy az ETA és az IRA is gyakran elõre értesíti a rendõrséget, olyannyira, hogy még a szerkezet hatástalanítására is marad idõ. Vagyis tíz év távlatából kijelenthetjük: szeptember 11. kivétel volt.

Tálas Péter szerint szeptember 11. kivételes volt, és nincs sok esély rá, hogy megismétlõdjön
Fotó: AP

A támadás után számos kormány szûkítette a szabadságjogokat az állampolgárok fölötti ellenõrzés javára. Ön szerint mennyire voltak indokoltak ezek az intézkedések?

A hatalom mindenhol kihasználta, hogy a polgárai félnek a terrortól. A privátszféra egyértelmûen sérült, még Európában is. Ez egy dolog miatt rendkívül rossz: mi magunk járulunk hozzá ahhoz, amit a terroristák akarnak. Õk a mi rendszerünket akarják megváltoztatni, félelmet akarnak, tekintélyelvû társadalmat. Minden ebbe az irányba tett lépés az õ akaratuk szerint van. Ebben sajnos a média is komoly szerepet játszott, elég példaként említeni, hogy amikor Ayman Al-Zavahiri megemlítette Magyarországot egy videoüzenetben, milyen felhajtás volt itthon, hogy „Benne vagyunk az al-Kaida célkeresztjében!”. Kíváncsi leszek, Utoya után mit tesznek majd a norvégok, mert õk például 2001 után számos lépést nem tettek meg, amit Európában máshol igen.

Mi jelenthet nagyobb fenyegetést a jövõben Európában?

Európában a terrorizmus kapcsán vált általános vélekedéssé, hogy a multikultinak vége, elsõsorban a londoni merényletek után, mert ott az okozott nagy döbbenetet, hogy az elkövetõk végigjárták a brit szocializáció minden fázisát. Szerintem a jövõben a legnagyobb kihívás az lesz, hogy az európai társadalmak deklasszált csoportjaival mit kezdünk, mert az õ kilátástalanságukból eredõ agressziójuk jelentheti a legnagyobb fenyegetést.
Link