A Wikileaks által nyilvánosságra hozott táviratok szerint Gyurcsány Ferenc kormányának folyamatos ingadozása mellett a Mol volt a Nabucco melletti nyílt állásfoglalás legnagyobb akadálya. Ezzel szemben Orbán Viktor már 2007-ben elkötelezte magát az amerikaiak által is támogatott közös európai gázvezeték mellett, bár döntését 2009 végén – már a kormányzás felé kacsintva – azért õ is megváltoztatta. Cikkünk elsõ részében a kormányzati döntéseket, míg második felében a Mol lépéseit próbáljuk meg rekonstruálni a Wikileaks táviratai alapján.
Orbán Viktor már 2007-ben beállt a sorba

Orbán 2007. június 27-én találkozott a budapesti amerikai nagykövettel, April Foley-val, akivel jó hangulatban beszélgetett a transzatlanti kapcsolatokról, a Mol-elleni osztrák felvásárlási kísérletrõl, illetve az energiabiztonságról is. Orbán megerõsítette, támogatja a kormány Mol-felvásárlás elleni lépéseit, és beszámolt arról, hogy régi szövetségese, Martonyi János ügyvédi irodáját felkérték a megfelelõ törvényjavaslatok kidolgozására, illetve az Egyesült Államok is felajánlotta a segítségét az ügyben. Foley ezt nagyon pozitívan értékelte, és arra kérte washingtoni feletteseit, hogy Orbánt õszi amerikai körútja során lehetõleg magas szinten fogadják a Bush-kormány képviselõi.

Kóka derítette fel a lehetõségeket
Törökország a Nabucco egyik kulcsa.
Kattintson, és látogasson velünk
a legszebb török vidékekre!

Nabucco-ügyben az amerikai kormány Daniel Fried látogatásával világosan üzent Gyurcsánynak: ki kell állnia az európai vezeték mellett. A miniszterelnök persze féltette orosz kapcsolatrendszerét, ezért továbbra is igyekezett elszabotálni az állásfoglalást. Bár a szavak szintjén a Nabucco mellé állt, a háttérben továbbra is átláthatatlan megállapodásokat készített elõ az oroszokkal, többször is kivívva az amerikai kormány nemtetszését. Végül 2007 októberében Gyurcsány elküldte Kóka János akkori – éppen távozóban lévõ – gazdasági minisztert, hogy egy azeri és türkmén úton térképezze fel, vajon lehet-e gázt kapni a tervezett vezetékbe.

Kóka november 26-án számolt be ázsiai útjáról, melynek során ellátogatott Törökországba, Azerbajdzsánba és Türkmenisztánba is, Hernádi Zsolt Mol-vezér társaságában. Törökországról a gazdasági miniszter elmondta, a törökök a Nabucco kapacitásának 15 százalékára tartanának igényt, ami Kóka szerint nem okoz majd nehézséget, ha a vezeték eléri majd a teljes kapacitását (évi 31 milliárd köbméter). A miniszter hozzátette: a török állami- és magánszektor is készen áll az építkezés megkezdésére.

Kókát elmondása szerint lenyûgözte bakui fogadtatása, ahol úgy érezte magát, mint az elsõ komoly európai kormányzati vezetõ, aki a Nabucco megvalósítása kapcsán Azerbajdzsánba érkezik. Ilham Alijev elnök és több miniszter is tárgyalt Kókával, aki szerint az azeriek készen állnak évi 10 milliárd köbméter gázt biztosítani az új vezeték számára, de nem akarnak az egyedüli forrásország lenni. Ugyanakkor a szabad demokrata politikus elismerte: az azeri kormányt már az akkori gázbevételek is kielégítik, így nem lesz egyszerû bevonni õket a közös európai projektbe.
Kattintson és látogasson velünk Közép-Ázsiába!

15 év után Kóka volt az elsõ magyar kormányzati vezetõ, aki Türkmenisztánba látogatott. A gazdasági miniszter itt találkozott Gurbanguli Berdimuhamedov elnökkel, akivel kellemesen elsztorizgattak orvosi egyetemi élményeikrõl (Kóka a Semmelweis Egyetemre járt, míg a türkmén elnök korábban fogorvosként praktizált), de Hernádi sürgetésére a gázról is beszélgettek. Az ázsiai partnerek itt is megerõsítették, hogy nem akarják feláldozni az Oroszországgal ápolt jó kapcsolatot, és bár lenne lehetõség bõvíteni a kitermelést, az akkori bevételek is bõven megfelelnek a kormánynak. A türkmének ugyanakkor megerõsítették, hajlandóak gázt eladni Európának, ha azt valamilyen módon „el tudják szállítani a határról”. Egy terv szerint például a Mol koncessziót kapna egy-egy partmenti türkmén mezõ kiaknázására, amelyen keresztül továbbíthatná a gázt a már azeri fennhatóság alá tartozó Sah Deniz lelõhelyre, és így a Nabuccóba is.

Kóka az EU energiapolitikájáról is ejtett jónéhány keresetlen szót, „kiábrándítónak” nevezve Brüsszel lépéseit. „Mit tesz a Bizottság annak érdekében, hogy felgyorsítsa az építkezést?” – tette fel a kérdést a liberális politikus. Kóka említést tett arról, hogy nemsokára találkozik majd Andris Piebalgs energiaügyekért felelõs európai biztossal, ugyanakkor csalódását fejezte ki, hogy a Nabuccóért felelõs Jozias van Aartsen „nem ért rá” értékelni a közép-ázsiai túrát, de Kóka azért is neheztelt a holland politikusra, mert az nem utazott el vele a körútra (ezzel is jelezve: a Bizottságot vajmi kevéssé érdekli a Nabucco sorsa).

Az amerikai követség elégedett volt Kóka beszámolójával, akirõl akkor már tudni lehetett, hogy hamarosan távozik a gazdasági miniszteri bársonyszékbõl. Mint az egy késõbbi táviratból kiderült, Kóka azt remélte, Gyurcsány õt nevezi majd ki Nabucco-nagykövetnek, azonban a szocialista miniszterelnök inkább Bayer Mihályt választotta a különmegbízotti posztra.

Gyurcsány és a Déli Áramlat
Kóka Jánosra bízták az érzékeny feladatot

Mint arról az amerikai nagykövetség 2008. február 29-én kelt táviratában olvashatjuk, Foley nagykövet újfent elítélõen nyilatkozott Gyurcsány Ferenc legújabb moszkvai útjáról. Miután Gyurcsány megszerezte Brüsszel jóváhagyását, és jelenlétében a Kremlben aláírták a Déli Áramlatról szóló szándéknyilatkozatot, a nagykövet szerint folytatódhatott a projekt elõkészítése az országhatárokon belül. Az amerikaiak nem bíztak abban, hogy a terv megvalósítására létrehozott vegyesvállalat átlátható lesz, és nem hittek a kormánynak sem, amely állította: mindkét vezetéket támogatják majd. A távirat szerint Budapest elégedett azzal, hogy Róma, Bécs és Szófia példájával takarózik, és a kormányzati tisztviselõk is azzal védekeznek: õk semmi olyat nem tettek, amit más európai országok ne tettek volna meg.

Mint azt a jelentés kifejtette: a Déli Áramlattal kapcsolatban még az MSZP-n belül sem volt egyetértés, azt viszont még az amerikaiak is elismerték, hogy még a leghûségesebb atlantista szocialisták számára is kiábrándító volt az a lassúság, amellyel a Nabucco elõkészítése haladt. Közben Kóka János a Fidesszel együtt azon dolgozott, hogy ötpárti egyetértésben hozzanak határozatot a Nabucco támogatásáról, és nevezzenek ki egy Nabucco-nagykövetet is (az amerikai nagykövetség számára már ekkor jelezték, hogy Bayer fogja ellátni ezt a tisztséget).

A nagykövetségi irat megemlítette azt is, hogy a kormány egyre több támadást kap az ellenzéktõl a Déli Áramlattal kapcsolatos tervei miatt (emlékezhetünk, a Fidesz egyenesen hazaárulásnak minõsítette a lépést). A közelgõ népszavazás miatt Foley figyelmeztetett arra is: egyre többen vádolják az amerikai követséget a „magyar belügyekbe való beavatkozással”, így a missziónak is óvatosabbnak kell lennie. Ugyanakkor a nagykövet megerõsítette, hogy a kormány bûntudatát és az ellenzék dühét is fel akarják használni a Nabucco ügyének továbbgördítéséhez.

Újabb magas szintû amerikai látogatás…
A Fidesz alaposan bemártotta
Gyurcsányt az amerikaiaknál

2008. április 7-8 között az európai ügyekért felelõs amerikai külügyi államtitkár, Matt Bryza látogatott Budapestre, hogy tárgyaljon a kormány és az ellenzék képviselõivel. Göncz Kinga a kétoldalú megbeszélésen bemutatta Bayer Mihályt, illetve arra kérte az amerikai kormányt, hogy rendszeresen egyeztessenek energiaügyekben magyar partnereikkel. Bryza, aki elõzõleg egy közép-ázsiai körúton vett részt elmondta, Azerbajdzsánt „megzavarta” Gyurcsány lépése, amikor aláírta a Déli Áramlatról szóló szerzõdést. „Sok múlik az idõzítésen”, mondta Bryza, aki szerint a magyar kormánynak továbbra is támogatnia kell a Nabuccót. Göncz erre válaszul megjegyezte, hogy a Gyurcsány-kabinet számára a két vezeték nem zárja ki kölcsönösen egymást, ugyanis a növekvõ európai kereslet miatt mind a két projektre szükség lesz majd.

Bryza nem tágított, szerinte az „amerikai és az orosz érdekek itt nem esnek egybe”, ugyanis „az oroszok elsõsorban az árakat akarják manipulálni, és nem a diverzifikálás jár a fejükben”. Göncz erre megjegyezte: lehet, hogy ez így van, de Magyarországnak nem kell követnie Oroszországot ebben az ügyben. A külügyminiszter ezen kívül kifejezte elégedetlenségét az EU közös energiapolitikájával kapcsolatban is, és arra figyelmeztetett: Magyarország nem lesz áldozati bárány egy olyan lépés miatt, amelyet már más európai országok is meghoztak.

Bryza egy munkareggelin találkozott az ellenzéki Fidesz képviselõivel is, akik kiálltak az amerikai tervek mellett. Navracsics Tibor kifejezte aggodalmát az egyre nagyobb orosz gazdasági befolyás miatt, míg Németh Zsolt hozzátette: közösen dolgoznak az SZDSZ-el egy olyan parlamenti határozaton, amely hitet tesz a Nabucco megvalósítása mellett. Németh említést tett arról is, milyen ügyesen osztják meg az oroszok a Nabucco-tagállamokat saját érdekeik érvényesítése érdekében. Németh és Orbán Anita ezen kívül ismertették azokat a „kínos” módszereket, amelyekkel a kormány visszatartotta a Déli Áramlat-megállapodás részleteit a parlamenti képviselõk elõl. Németh megerõsítette azt is, tovább támadják majd a kormányt az egyezmény miatt a Parlamentben. Orbán Anita még hozzátette, szerinte elképzelhetõ, hogy a magyar kormány esetlegesen a teljes gáztranzitot átadná az oroszoknak, ami természetesen örökre ellehetetlenítené a Nabucco megvalósítását.

Mit tett eközben a Mol? Cikkünk holnapi folytatásából kiderül.


Disclaimer

A Kitekintõ nem vizsgálja, hogy a Wikileaks által nyilvánosságra hozott táviratok valódiak-e, csupán azok bemutatására törekszik. Az oldal küldetésébõl adódóan elsõdlegesen a magyar külpolitikát, illetve az arra adott amerikai reakciókat vizsgáljuk meg, annak, aki a belpolitika értékelésére kíváncsi, nyugodt szívvel ajánljuk az Origo kiváló cikkeit itt. Sorozatunkban megpróbáljuk rekonstruálni azt, miként is alakult hazánk külpolitikája 2006 és 2010 között, illetve megnézzük, milyen véleménnyel voltak rólunk az amerikai kormány képviselõi.
Link