(No, akkor lehet gondolkodni!)
A második világháború óta nem kötöttek ilyen kevés házasságot Romániában, és az ötvenes években született utoljára ilyen kevés gyermek: az ország megindult a demográfiai lejtõn 2011 elsõ félévében – derül ki az Országos Statisztikai Intézet adataiból.

Húsz éve nem csökkent olyan drasztikusan a romániai lakosság számaránya, mint amilyen mértékû lakosságcsökkenésrõl az idei év elsõ hét hónapjának összesített adatai árulkodnak. A Statisztikai Intézet szerint idén júliusig 10 százalékkal kevesebb gyermek született Romániában, mint a tavalyi év elsõ hat hónapjában.

A születésszámhoz hasonlóan a házasságkötések aránya is jelentõsen visszaesett 2010-hez képest: az idei év elsõ félévében alig valamivel több, mint ötvenezer pár döntött úgy, hogy összeköti az életét, míg tavaly júliusig 80 ezer esküvõt tartottak. Ha a trend folytatódik, akkor idén csupán százezer házasság létrejöttére lehet számítani. Idén várhatóan a születések száma sem haladja meg a kétszázezret, ez pedig azt jelenti, hogy 1955 óta nem csökkent ilyen jelentõs mértékben a lakosság száma.

Mindenkit érint a népességfogyás

A népességszám alakulásának negatív hatásai szakértõk szerint rövid, közép- és hosszú távon is érezhetõek lesznek. Éveken belül radikálisan csökken a beiskolázható gyermekek száma, és ez a teljes oktatási rendszer átalakítását eredményezi. 1990-ben még 4,5 millió gyermek és fiatal vett részt a közoktatásban, 2010-ben már csupán 3,2 millió diák ült iskolapadba.

Az elõrejelzések szerint két-három éven belül 3 millió alá csökken a tanulók száma. A kormány ezt a negatív folyamatot több intézkedéssel is igyekszik mérsékelni, például a kötelezõ oktatás idejének meghosszabbításával, az iskolaelhagyók számának csökkentésével, az integratív oktatási rendszer fejlesztésével, de ezek a próbálkozások csupán részlegesen mérsékelik az akut diákhiány problémáját.

A munkaerõpiac is várhatóan elnéptelenedik, és ez azt jelenti, hogy megnõ a vendégmunkások iránti igény. Ez a folyamat azért is lesz rendkívül gyors – állítják a szociológusok –, mert a népességfogyással párhuzamosan a munkaerõ-elvándorlás is állandó.

A társadalmi biztosítási rendszer válsága akkor teljesedik majd ki, ha 15-20 év múlva megkezdõdik az 1966-os, abortuszt tiltó dekrétum nemzedékének nyugdíjazása. 1967 és 1977 között ugyanis 2 millió gyerek született, ez volt a romániai népességszaporulat csúcsa. Az aktív népesség aránya a nyugállományban lévõk felét sem éri majd el, ez azt jelenti, hogy egy munkavállalónak két nyugdíjas járandóságát kell majd biztosítania.

Szülés – ideológiai alapon

Nemzetiségi szempontból jellemzõ adat, hogy a 2002– 2007 közötti idõszakban, amikor a szülési kedv – elsõsorban a kedvezõ szociálpolitikai intézkedések miatt – nõtt, a magyarok gyermekvállalási kedve magasabb volt, mint a románoké. „Elsõsorban a középosztálybeli értelmiségi magyar családok vállalnak több gyermeket, ez pont a fordítottja a román családokban megfigyelhetõ folyamatoknak. A román értelmiségiek között az egygyerekes családmodell terjed” – nyilatkozta Kiss Tamás.

A demográfus szerint ez a különbség azzal magyarázható, hogy a magyar társadalomban a népességfogyás elleni küzdelemnek több mint nyolcvanéves hagyománya van, és könnyebben „rávehetõek” a gyerekvállalásra azok a családok, amelyek érzékenyek az ideológiai érvekre.

Összességében azonban – hangsúlyozta a szakértõ – a romániai társadalom az egyszerû reprodukciós szint, azaz a jelenlegi populáció „újratermeléséhez” szükséges gyerekszám elérése sem biztosított. Ez statisztikailag akkor lenne biztosítható, ha minden családban legalább 2,1 gyermek lenne.
Link