Imre úr,
Megkésve bár, de törve nem. Ímhol a befejezõnek szánt epizód. Beleizzadtam. Ja, nem is meséltem, lövés is dördült. Érdekes, nem? Pedig nem tettem semmi rosszat... feljelentést sem, minek? Ördögöt pereljem a nagyanyjánál? Hát hülye vagyok én?
Na szép napot!

Szóval? Hol is hagytam abba? Emlékszel még? Nem? Segítek. A pénz. Ez
volt a záró gondolatom. Mit gondolsz, nem kellene elmélkednünk egy kicsit, a
pénzrõl, mint olyanról? Douglas Adams szerint a Föld nevû bolygón élõ lények
98%-a boldogtalan, pedig van kvartz órájuk. A másik 2% életvezetési tanácsokat
ad a többi 98%-nak, elkerülendõ a boldogtalanságot. A tanácsok többnyire zöld
és kék színû papírok mozgatásához kapcsolódnak, ami rejtélyes, mert nem a
papírdarabok boldogtalanok.
Boldogtalan vagy, mert nincs pénzed. És a boldogságot, mint állapotot, a
pénztõl várod? Hát Te nem vagy normális. Ha attól vagy boldog, hogy van egy
csomó színes papírod, amire valaki rányomtatott számokat, meg valami, általad
alig ismert ember profilját, hát fordulj kezelõorvosodhoz, de nagyon gyorsan!
Mert beteg vagy, de nagyon! Ez fetisizmus, de a rosszabb fajtából, ezért emberek
még gyilkolni is képesek, tudtad? Képes volnál megölni valakit egy csomó
színes papírért? Ugye hogy nem! Nem azért vagy boldogtalan, mert nincsenek
ilyen papírfecnijeid. Azért nem találod a helyed, mert a boldogságot magadban
összekötöd ezekkel a kis színes cédulákkal. Amibõl, ha nincs...
Talán emlékszel, talán nem, de korábban azt említettem, milyen itt
manapság egy felújítás. Hogy nekimegyünk nagy garral, és nem jutunk tovább,
csak lecseréljük a szélkakast. Ahogy ott is mondtam, alapot kell váltani. Muszáj,
mert lassan fejünkre dõl az egész ház. Így látom ezt a fizetõeszköz-rendszerrel
kapcsolatban is, alapjaiban kell átrendezni az egészet.
Például összegezni kéne végre, mi is az érték. Az arany érték? Érték, ha
éppen orvosi mûszereket, vagy mikroelektronikai alkatrészeket szeretnénk gyártani
belõle. Amúgy meg érték? Nem. Attól nem lesz értékes, hogy valami primitív
vadembernek 20 kiló fityeg a karján. Ha ugyanez a vadember elszennyezi az
ivóvizet, akkor meg felmérhetetlen a kár, ugye? Pedig az arany az érték, nem?
Mirõl beszélünk? Egy indián törzs öregje (nem tudom fejbõl, melyik törzs melyik
nagy öregje) megmondta: ha a fehér ember elszennyezi az utolsó folyót, kifogja az
utolsó halat, megöli az utolsó szarvast, akkor fog rádöbbenni: az arany ehetetlen.
Itt a kulcs a nagy átrendezéshez: el kell végre dobni ezeket a kezünkbe adott, elõre
gyártott kliséket, hogy mi az érték. Érték a gyémánt, ha üveget vágnál vele, érték,
ha acélt akarsz forgácsolni, és szart sem ér, ha a füledbe dugod. De legalább szép.

Tényleg szép? Ki mondta? Levi? Egy másik divattanácsadó? Te meg
elhiszed? Miért? Mert a divattanácsadó mondta? Na, és mennyi színes papírod
bánta, hogy a divattanácsadód azt mondja, amit Te hallani akarsz, vagy amit a
legújabb trend diktál?

Kezded érteni? Itt vannak a nagyon nagy bajok az egész rendszerrel.
Emberfeletti erõvel küzdesz teljesen felesleges célokért, és közben még boldog
sem vagy. És tudod, azért vagy boldogtalan, mert olyant hajkurászol, amit, figyelj,
kiemelem félkövérrel, hogy lásd: részint nem érdemes hajkurászni, részint
másvalakik gondoskodnak arról, hogy mire elérnéd azt, amiért éjt nappallá
téve gürizöl, elévült legyen, és legyen valami teljesen más, ami után futsz.
Egy a lényeg, te fuss, mint a csacsi a répa után. Hogy közben húzod a
szekeret? Nos, ez legyen az a privát vicc, amin csak én tudok jó szívvel nevetni, te
nem biztos. Le kell dobnod a szemellenzõt, hogy lásd a botot és a madzagot is. A
szekeret is észre fogod venni.
Most már biztosan kíváncsi vagy, mikor fogok rátérni az államhatalom, mint
olyan elvetésére. Nem emlékszem, ki, (keresd vissza, ott lesz az), ezt írta: anarchia,
szar ez, fiam, add körbe.
Nem anarchia. Én csak a központi vezetést vetem el. Nézetem szerint a
központosított vezetés, legyen az abszolutista monarchia, vagy akár demokrácia,
nem alkalmas arra, hogy egy bizonyos taglétszám felett igazgassa a benne élõk
életét.
Álljunk meg egy szóra. Központi vezetést mondok, nem vezetést. Azt
mondom, valójában vezetésre sincs igazán szükség, még mindig ezt mondom. Ha
egy csoport tagja születésétõl kezdve arra van nevelve, hogy betartson bizonyos
normákat, és ez mellett szankciók is kilátásba vannak helyezve, akkor ez az
egyén élete végéig be fogja tartani a közösségi normákat. Nem lesz szüksége
Parlamentre, és 386 tagú országgyûlésre ahhoz, hogy tudja: nem szabad lopni, ölni,
állatot kínozni, egyebek.
Jelen körülmények között a központosított vezetés két dolgot tesz, de azt
rendkívüli intenzitással: elveszi, amit megtermeltünk (színes papírok, ugye), és
kiépíti az erõszakszevrvezetet, amit arra használ fel, hogy az egyént megtörje.
És sikeresen töri meg. Nem is kell neki gumibot. Elég két-három reklám,
fõmûsoridõben, Nem lehetsz senki, ha nem a legújabb dezodort, hajfestéket, rúzst,
egyebet használod, nem vagy hasznos tagja a társadalomnak! Hát köszönöm,
ilyen társadalomnak nevezett csõcseléknek én nem is akarok hasznos tagja lenni,
ami az alapján méri a hasznosságot, figyeld, kiemelem neked félkövérrel, hogy
Te is megértsd, szóval ha az a hasznos tag, aki sokat költ, akkor én inkább
kimaradok a körbõl.
Ha egy közösség ilyen kritériumok alapján épül fel, ki költ többet, ki
kevesebbet, és ehhez van igazítva a közösség szempontja szerinti hasznossága, az
megtestesíti a fogyaztói társadalmat. Ez pedig tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy
mások rákényszerítsék a saját akaratukat, fentebb leírt eszközökkel.

A központosított vezetés (szerintem) azért nem felel meg, mert képtelen
arra, hogy az egyén jogos követeléseit teljesítse az állammal szemben, és itt a
kulcsmondat, minden körülmények közt.
A társadalom egyénekbõl áll. Ez ugye evidens. A társadalom érdeke
elõbbrevaló az egyén érdekénél.
Aha, persze.
Milyen társadalom az, ahol bizonyíthatatlan, hogy özv. Szabó Jánosnénak
nem érdeke az, hogy az kertje végében létesüljön központi atomhulladék-
lerakótelep, és özv. Szabó Jánosné képtelen bizonyítani, hogy neki igenis nem
érdeke, hogy nála pakolák le a sok szart?
Nincs itt semmirõl szó. Ez csak egy példa. Hogy milyen kicsi az ember
maga. És mégis mennyire fontos. Társadalmi érdekekre hivatkozva szabad
keresztül gázolni azoknak az embereknek a jogain, akikbõl áll a társadalom maga.
Ilyen csak a mesében van. Na meg a XXI. századi társadalomban.
Kezded érteni?
Arra szeretnélek rávezetni, hogy:
1. amikor a töködre lépnek, rád hivatkoznak: Te kérted:
2. amikor ez miatt kiabálsz, téged rúgnak seggbe.

Mit akarok mondani? Lószar az, nem állam, ahol az államot alkotók jogait folyvást
az állam érdekeire hivatkozva csorbítják.

Érted már?