(Pár éve váltottunk néhány szót az egyik tv-s interjú elõtt a váróban. Már akkor is profi volt. Most vagy nem fejlõdött tovább, vagy már akkor is tudta, hogy a zsidónak ez a terve. Ölég nagy lehet a baj, ha elõkaparták, de hát idõhúzásra játszanak. Giró-Szász, Gaudi-Nagy, Zsiga-Kárpát...Kisfejû-Nagyfejû Zordonbordonok.)

Nem arra vállakozott, hogy megszerettesse az emberekkel a kormányt, különösen arra nem, hogy szavazókat rekrutáljon a Fidesznek. Viszont mindent megtesz azért, hogy megértesse az állampolgárokkal a kabinet rendszerátalakító döntéseinek logikáját, mert enélkül a kormánykommunikáció csak a levegõben lóg - mondta a hvg.hu-nak Giró-Szász András. A hétfõn hivatalba lépett szóvivõ meg is magyarázta, hogy a kormány szerint miért nem roppannak bele a bankok a devizahiteleseket segítõ új akciótervbe.


hvg.hu: Fog fájni?

Giró-Szász András: Micsoda?

hvg.hu: Az elõttünk álló õszi politikai szezon és a jövõ évi költségvetés.

G.-Sz. A.: A költségvetésrõl még nem is döntött a kormány, így arról nem tudok beszélni.

hvg.hu: Sarokszámok már biztos vannak, a törvény által meghatározott menetrend szerint már egy közel végleges anyagot kellett volna tárgyalnia a héten a kormánynak.

G.-Sz. A.: Egy kormányszóvivõ csak a kormány döntése után nyilatkozik, elõtte nem kommentál.

hvg.hu: A kérdésemmel az elsõ nyilatkozatára utaltam. Pénteken azt mondta, úgy kell megmagyarázni az állampolgároknak a kormányzati döntéseket, ahogy az orvos teszi ezt a betegével: „hogy egy pillanatig fáj, vagy kicsit fél tõle, de a beavatkozás után sokkal jobb lesz”.

G.-Sz. A.: Ezt példaként mondtam, hogy milyen feladatai vannak egy kormányszóvivõnek, nem a költségvetéssel kapcsolatban. Abban a pillanatban, ahogy megvan a döntés, lesz háttérmagyarázat, ismertetni fogom a döntések logikáját.

Giró-Szász András, az új kormányszóvivõ
Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivõ az utóbbi hetekben több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy nem lesznek megszorítások. Marad ez a kommunikációs irány, vagy ön inkább a valós helyzettel való szembenézés híve? Az idézett nyilatkozat legalábbis erre utal.

G.-Sz. A.: Elõször is definiáljuk, mit értünk megszorítások alatt. A kiadások racionalizálása, az adott alrendszerek – egészségügy, oktatás, önkormányzatok – szerkezeti sajátosságaiból adódó pazarlás megszüntetése szerintem nem nevezhetõ megszorításnak. A csepegõ csapot elzárni nem rossz döntés, már ha az a cél, hogy ne pazaroljuk a vizet. A kormány ebben az értelemben nem megszorít, mert nem a lakosságra terhelt újabb adókat, hanem a meglévõ struktúrák átalakításával takarít meg jelentõs összegeket.

hvg.hu: Az egyik legfõbb gondja a kormánynak, hogy a GDP idén nem nõtt olyan mértékben, mint ahogy azt az idei költségvetés kidolgozásakor számították. Ennek ellenére a gazdasági miniszter, Matolcsy György továbbra is optimizmussal beszél a gazdaság kilátásairól. Nem keltenek ezzel túl nagy várakozásokat, ragaszkodnak-e továbbra is ehhez a sikerpropagandához?

G.-Sz. A.: Nem tudom, hogy ugyanabban az országban élünk-e, mert én nem érzékelek gyõzelemittas kommunikációt a gazdasági tárcánál. Persze van egy következetes kommunikáció, ami arról szól, hogy amit tettek, milyen logikai megfontolások alapján tették, és az megvalósult-e. Szerintem a kormány kommunikációjából világossá válik, hogy egy világ- és egy európai válság közepén vagyunk. Ami a mutatókat illeti: tud olyan országot mutatni, ahol jobb a növekedés az elõre kalkulálthoz képest? Mindenki rosszabbul teljesít. Az elõzõ év hasonló idõszakához képest valóban nem növekedett a magyar gazdaság teljesítõképessége, de ha megnézni az uniós tagállamokat, akkor láthatja, hogy szép számmal vannak olyan országok, ahol ez a mutató mínusz elõjellel bír. Ezért a kormány gazdaságpolitikája pontosan azt a célt szolgálja, hogy kevésbé függjünk más államok gazdasági helyzetétõl. Ezért törekszik a kormány az adósság mértékének csökkentésére. Jelen pillanatban, ha a német GDP egy százalékkal esik, az a bruttó hazai termékre 0,6-es hatással van.

hvg.hu: Készül arra, hogy a kötött árfolyamú végtörlesztés bejelentése után hasonló európai és nemzetközi össztûz alá kerül a kormány, mint az év elején a médiatörvény elfogadását követõen?

G.-Sz. A.: A frakció felvetett valamit a múlt heti hajdúszoboszlói ülésén, majd a miniszterelnök hétfõn a parlamentben bemutatta az országvédelmi akcióprogramját, amit a kabinet támogatott, és megbízta a gazdasági minisztert a részletek gyors kidolgozásával. Jelenleg itt tartunk, a részleteket késõbb ismerhetjük meg, és azok számos kérdést tisztázni fognak. Az akciótervnek több eleme van, de nyilván a közvéleményt elsõsorban a frankhitelesek megmentése érdekli. Azt kell látni, hogy ennek a lépésnek bizonyos szempontból azok az osztrák bankok a nehezményezõi, melyek a leginkább kitettek a hazai devizahitelezési piacon.

"Közel 1700 milliárd forintot utaltak haza."
Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: A lakossági piacon a második legnagyobbnak számító bank is közéjük tartozik.

G.-Sz. A.: Nem akarom nevesíteni egyiket sem, de több osztrák bank is jelen van a magyar piacon. Azt világosan látni kell, hogy ugyanezek a bankok Lengyelországban, Bulgáriában és Romániában – miután a kormányok, a nemzeti bankok és a pénzügyi felügyeletek megfelelõ szabályok közé szorították õket – jelentõs mértékben csökkentették a kitettségüket. Magyarországon az elõzõ kormányzati ciklusban sem a kormány, sem egyéb hatóság nem tett hasonló, határozott lépéseket. Pedig az Osztrák Pénzpiaci Felügyelet is figyelmeztette az osztrák bankokat, hogy hagyják abba a devizahitelezést Kelet-Európában és ezen belül Magyarországon, ahol a legnagyobb a kockázat. Persze mivel nem volt korlátozva, nagy profitot lehetett elérni, ami ösztönzõleg hatott a bankokra. Az IMF új vezetõje, Christine Lagarde egyértelmûvé tette, hogy az európai bankok kitettsége alapvetõen azért ilyen magas, mert alacsony a tõkeképzésük, 4-4,5 százalékos, pedig 10 százalék lenne a megfelelõ. Az osztrák bankok semmilyen feltõkésítéssel nem éltek, illetve úgy oldották meg a problémáikat, hogy az itteni leánybankok az anyabankot tõkésítették fel. Így az elmúlt években közel 1700 milliárd forintot utaltak haza.

hvg.hu: Jó-e az Magyarországnak, a betéteit az adott bankokban tartó lakosságnak, a gazdaságnak, ha ezek a bankok a kormány intézkedése miatt megroppannak?

G.-Sz. A.: Egyrészt az államnak van betétgaranciája, másrészt nem hiszek a bankok megrendülésében, mert elemi érdekük lesz, hogy ezt a válságot elkerüljék. Nyilvánvaló, hogy a bejelentést követõen egy kommunikációs offenzíva, háború kezdõdött: egyes közgazdászok, bankok 1000-1200 milliárdos teherrõl beszélnek. Ez viszont csak akkor állna elõ, ha mind az egymillió devizahiteles ügyfél élne a végtörlesztési jogával. Ez szinte kizárt, fõleg akkor, ha figyelembe vesszük azt a felmerült lehetséges korlátozást, hogy azon ügyfelek nem is élhetnek vele, akik rosszabb árfolyamon vették fel az euró vagy svájci frank alapú hitelt.

hvg.hu: A Kossuth Rádió csütörtök reggeli mûsorában azt mondta, az õ arányuk mindössze 7 százalék.

G.-Sz. A.: Egész pontosan a frankhitelesek 7 százaléka tartozik közéjük. Az euróhitelesek között sokkal magasabb azoknak az aránya, akik a 250 forintosnál magasabb árfolyamon vették fel a hitelüket, viszont a devizahiteleseken belül csak 9 százalék az euróhitelesek aránya. Mindent összevetve közel 10 százalék azok aránya, akik nem élhetnek ezzel a lehetõséggel. Ugyanakkor a miniszterelnök úr sem a parlamentben, sem a kormányülésen nem mondott olyat, hogy kötelezõ lenne a forinthitelre való átváltás. Tehát olyanok élnek majd a lehetõséggel, akiknek van erre valamilyen tartalékuk, ezt a környezetükbõl össze tudják szedni, vagy forinthitelre lesznek jogosultak. Az elõzetes becslések szerint 200-300 ezer embert fog érinteni, ami egy jelentõs szám, de jóval kevesebb, mint a bankok becslése.

hvg.hu. Ez azt jelenti, hogy igaza van az ellenzéki pártoknak, hogy ez csak a tehetõseknek jelent segítséget?

G.-Sz. A.: Nem akarok kommentálni pártpolitikai véleményeket, de ez egy teljes tévedés. Egymillió devizahiteles van ma Magyarországon, az átlag-hitelállomány 7,5 millió forint körül mozog. A devizahitelesek legnagyobb része 15 millió forint értékû lakáshoz vett fel hitelt, többségük fiatal, gyerekes család. Biztos, hogy van köztük egy szegmens, aki tehetõsebb, de az az igazság, hogy gazdag emberek nem vettek föl jelzálog alapú devizahitelt. A magyar lakásállomány 4,5 millió lakásból áll, ebbõl 3,8 millió az olyan lakás, amiben azok élnek, akik tulajdonolják. Tehát csak 700 ezer olyan lakás van, amiben nem a tulajdonos él. Ez arra utal, hogy a hiteleket nem olyanok vették fel, akik eleve bérbe akarták adni a hitelbõl vett ingatlant, nem a tehetõsek vásároltak nagy számban hitelbõl lakásokat. Én örülnék a legjobban, ha a hitelüket átváltó 200-300 ezer ember valóban a tehetõsek közül kerül ki, mert ez azt jelentené, hogy Magyarországon sokkal szélesebb a középréteg, mint azt a szociológiai felmérések mutatják. De nem errõl van szó, nem hiszem, hogy a 35-40 milliós hiteleket fogják végtörleszteni, sokkal inkább 2-8 milliós hitelek fognak dominálni, mert ezt az összeget sokkal könnyebben lehet elõteremteni a családok környezetébõl.

"Jóval kevesebb, mint a bankok becslése."
Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: A 180 percben azt is említette, hogy azoknak is segítséget ad majd a kormány, akik a 180-as és a 250-es árfolyam felett vették igénybe a devizahitelt.

G.-Sz. A.: A kormány támogatta a miniszterelnök kezdeményezését, de a részletek kidolgozása után tudok erre érdemi választ adni. Egyébként kifejezetten károsnak tartom azokat a felvetéseket, amelyek a pártpolitikai logikát beleviszik a kormányzat politikájába. Ilyennek tartom azt a felvetést is, hogy az adott döntés a gazdagok érdekeit szolgálja. Hasonló volt az egykulcsos adó körüli vita is: az ellenzék azt mondta, a bruttó 250-280 ezer felett keresõk járnak jól. Kérdem, a nettó 160 ezer forintot keresõk gazdagnak számítanak?

hvg.hu: Ez fordulatot jelent az elemzéseibõl megismert felfogásában? A Magyar Nemzetben az elmúlt években megjelent írásai ugyanis gyakran a fideszes pártpolitikai retorikát visszhangozták. Visszatérõ eleme ezeknek az írásoknak a „Nemzeti Együttmûködés Rendszere” vagy a „szavazófülke forradalom”.

G.-Sz. A.: A „szavazófülke forradalom” biztosan nem.

hvg.hu: Van egy ilyen címû tanulmányuk, ami tavaly májusban jelent meg.

G.-Sz. A.: Ezeket az írásokat hárman jegyezzük. A „szavazófülke forradalom” bizonyos értelemben pejoratív volt.

hvg.hu: Arról értekeztek benne – pár nappal azután, hogy Orbán Viktor használta ezt a kifejezést –, hogy a 2010-es választásokon valódi forradalom történt.

G.-Sz. A.: Biztos, hogy szerepel a cikkben a kifejezés, de nem hiszem, hogy ezt kéne kiemelni. Inkább azt hangsúlyozza a cikk, hogy ez miért következett be és milyen kötelezettségeket jelent a kormányzatra: az alrendszerek és rendszerek átalakítására. Azok az írások a kormányzásról és nem a Fideszrõl, nem a pártokról szólnak.

hvg.hu: Az ön által vezetett Századvég Gazdaságkutató Zrt. idén 36 milliós megbízást nyert el a Fidesz-frakciótól.

G.-Sz. A.: Nem látom problémának, hogy egy közvélemény-kutatással és szakpolitikai elemzéssel foglalkozó cég megbízást kap. A cégcsoport megrendeléseinek 90 százaléka piaci megrendelés. A tulajdonosi részemtõl egyébként éppen most válok meg.

hvg.hu: Milyen a viszonya Orbán Viktor fõ kommunikációs tanácsadójához, Habony Árpádhoz?

G.-Sz. A.: Tegyük hozzá: sem az alapítvány, sem a cég, sem magam soha nem titkoltam az értékorientáltságom. Árpádot 2002 óta ismerem, az elmúlt 9 évben folyamatos volt a kapcsolatunk.

"Önmagában nem áll meg, a levegõben lóg."
Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: Van még hatása a kormányzati kommunikációra?

G. Sz. A.: Errõl csak annyit tudok, hogy Habony Árpád a miniszterelnök egyik személyes tanácsadója.

hvg.hu: Milyen lesz a feladatmegosztás Szijjártó és ön között, most, hogy a kormányzati kommunikáció is a miniszterelnökségre kerül?

G. Sz. A.: Nagyon régóta ismerjük egymást, jó baráti és kollegiális viszony van köztünk. Õ a miniszterelnökkel kapcsolatos politikai mondanivalót viszi, a kormányszóvivõ a kabinet döntéseivel kapcsolatos tájékoztatást, magyarázatot, háttérelemzéseket biztosítja részben írásban, részben szóban.

hvg.hu: Õ lesz a rövid üzeneteket közlõ Twitter, ön meg az elemzõblog?

G. Sz. A.: Nem így közelíteném meg. Ahhoz, hogy az emberek megértsék, a kormány mit, miért tesz, nem szabad összekeverni a politikai reakciókat a kormánydöntések kommentárjával, mert ezek lerontják egymást. A stábomhoz kifejezetten a kormánydöntések bemutatása és magyarázata tartozik, minden egyéb a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kommunikációs államtitkáránál van. Így többek között az arculatformálás, nemzetközi sajtótájékoztatók vagy a kormányzati portál.

hvg.hu: Milyennek látta az elmúlt egy év kormányzati kommunikációját?

G. Sz. A.: A kormányzati kommunikáció önmagában nem áll meg, a levegõben lóg. Különösen, ha nincs bemutatva a döntések logikája. Az eddig végzett munkáról csak elismerõen tudok nyilatkozni, azonban látni kell, hogy az elmúlt idõszakban teljesen új kihívások jelentek meg a világban. Gazdaságpolitikai dogmák buknak meg, átalakul az állam szerepérõl alkotott felfogás, a kormányzati kommunikációnak pedig alkalmazkodnia kell ehhez. Ehhez profiltisztításra van szükség, különben nehéz lesz megmutatni a kormányzati döntések mögötti logikát. Nem arra vállalkoztam, hogy megszerettessem a kormányt, vagy a kabinet mögött álló erõt, nem lehet feladatom, hogy Fidesz-szavazókat rekrutáljak. Arra vállalkoztam, hogy próbáljam áthidalni a társadalomban meglévõ zsigeri szembenállásokat, kapukat nyissak az állampolgárok felé és megértessem velük – függetlenül attól, hogy milyen párt szavazói –, hogy a kormány döntései hogyan szolgálják az érdekeiket, vagy miért szükségszerû egy döntés. Ez egyszerre mediátori és moderátori szerep.

hvg.hu: A szükségszerû döntések elmagyarázásával számos kormány és szóvivõ kísérletezett már az elmúlt húsz évben. Van olyan köztük, akinek ön szerint ez sikerült?

G. Sz. A.: Igen, volt ilyen: kitöltötte a ciklusát, szakmai elismerést vívott ki, felül tudott emelkedni a pártpolitikai szempontokon, majd arcvesztés nélkül tudott visszatérni a szakmájába. Borókai Gábort az elmúlt húsz év legjobb kormányszóvivõjének tartom. Gábor titka abban rejlett, hogy nagyfokú alázattal fogta fel a szerepét, elsõsorban szolgálatként. Ugyanakkor távolságot tudott tartani a politika világától, a kamarillapolitikától. Azt hiszem, akkor sikeres a kormányszóvivõ munkája, amikor olyan emberekhez is eljut, akik nincsenek a kormány mögött álló pártokkal azonos platformon.

"Nem lehet feladatom, hogy Fidesz-szavazókat rekrutáljak."
Fotó: Túry Gergely

hvg.hu: A Medián júliusi felmérése szerint a lakosság 60 százaléka nem ért egyet a kormány döntéseivel.

G. Sz. A.: Most nem mennék bele abba a kérdésbe, hogy egy-egy havi felmérés mennyiben tükrözi a valóságot, hiszen a kérdéseket különbözõ módon lehet feltenni, és nem biztos, hogy mindig ugyanazt a választ kapjuk. Éppen ezért nehéz ilyen kiragadott számokat értelmezni, ezzel óvatos lennék. Kormányszóvivõnek nem lehet feladata az egyszeri politikai közvélemény-kutatások véleményezése.

hvg.hu: Csak azt akartam megkérdezni, hogy milyen százalékkal lenne elégedett.

G. Sz. A.: Az elõbb említett okok miatt ezt nagyon nehéz mérni. Számos visszajelzés ér, hiszen az elõéletemben számos kapcsolatot alakítottam ki a politikai újságírás világában, illetve politikai oldaltól függetlenül a politika világában. Ezek a visszajelzések azért orientálják az embert. Ugyanakkor persze a közvélemény-kutatások is sokat számítanak, de nem az egyszeri adatok, hanem a tendenciák. Ezeket már nem lehet a kérdésfelvetés módjával befolyásolni, így megmutatják, hogy az emberek mennyire elégedettek a kormány és a kormányszóvivõ munkájával.
Link