(Na ezzel ugyan melyik "szolgálat" üzent melyik orrmánynak? Leszállás közben fejbe lõtte magát? Ez klasszikus pilóta-hiba.)
Ötven éve, 1961. szeptember 18-án vesztette életét máig tisztázatlan körülmények között Dag Hjalmar Agne Karl Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nobel-békedíjas második fõtitkára.

1905. július 29-én született Stockholmban. Apja gyakran mondogatta, hogy "ha nekem olyan képességeim lennének, mint neki, sokra vittem volna" - pedig az idõsebb Hammarskjöld akkor hazája miniszterelnöke volt. Uppsalában, Stockholmban és Cambridge-ben tanult filozófiát és közgazdaságtant, de jártas volt a francia és a német nyelvben, kultúrában is. Dolgozott a svéd nemzeti bankban, a külügyminisztériumban, majd a svéd ENSZ-missziót vezette. Politikai pártnak soha nem volt tagja.

1953-ban választották meg a világszervezet fõtitkárának, viszonylagos ismeretlensége miatt a Nyugat, a kommunista tábor és a fejlõdõ országok számára is elfogadhatónak tûnt. 1957-ben újraválasztották tisztségében. Hammarskjöld átszervezte a titkárságot, elhárította a fõ pénzügyi forrást biztosító Egyesült Államok közvetlen beavatkozási kísérleteit, az új helyzethez, a megnövekedett taglétszámhoz idomította az ENSZ szervezetét és tevékenységét.

Fõtitkársága a hidegháború éveire esett. 1955-ben közbenjárt a koreai háború idején Kínába vitt amerikai hadifoglyok kiszabadítása érdekében, 1956-ban a szuezi válság és a magyar forradalom, aztán újra a Közel-Kelet, Jordánia és Libanon kérdése, majd Délkelet-Ázsia állította kihívások elé. A "preventív diplomácia" híve volt, az õ nevéhez fûzõdik az ENSZ megfigyelõ erõinek felállítása. Azt vallotta: az ENSZ-t "nem azért hozták létre, hogy a mennyországban érezzük magunkat, hanem hogy megóvjon bennünket a pokoltól".

A reflektorfényt kerülte, ha mégsem tudott az újságírók elõl kitérni, általános válaszaival a kétségbeesésbe kergette õket. Nem volt jó szónok, olvasni nagyobb élmény volt, mint hallgatni. Igen mûvelt volt, foglalkozott teológiával, filozófiával, mûfordítással. Hagyományt teremtett az ENSZ napján, október 24-én rendezett koncertekkel, amelyeken azóta is mindig felhangzik Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele.

1960-ban a kongói krízissel kellett volna megbirkóznia: az afrikai országban a függetlenség kikiáltása után polgárháború tört ki, amelybe a nagyhatalmak is tevékenyen beavatkoztak. Hammarskjöld ENSZ-békefenntartókat küldött a térségbe, õ maga is többször próbált személyesen közvetíteni, de a válság egyre mélyült. A szovjetbarát Patrice Lumumba bukása után a szocialista országok támadást indítottak a fõtitkár ellen. Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet vezetõ azt javasolta, hogy állítsanak helyére trojkát a nyugati, a szocialista és a fejlõdõ országok képviselõibõl. A szovjet vezetõ és Hammarskjöld többször szópárbajba keveredett, a vita hevében a Kreml vehemens ura általános feltûnést keltve lehúzott cipõjével verte az asztalt.

A megingott helyzetû fõtitkár személyesen akart tárgyalni a kongó szakadárok vezetõjével, Moise Csombéval, amikor 1961. szeptember 18-án Ndola városától néhány kilométerre lezuhant. A vizsgálat szerint baleset történt, a gép túl alacsonyan közelítette meg a repülõteret. A jelentés azonban számos rejtélyes mozzanatra nem adott magyarázatot (Hammarskjöld holttestét külön, égésnyomok nélkül találták meg; két azonosítatlan holttestre is bukkantak, az egyikben lövedékekkel), emiatt sokan úgy vélik, hogy merénylet történt: a gépet belga vagy dél-afrikai zsoldosok lõtték le.

Hammarskjöld 1961-ben posztumusz Nobel-békedíjat kapott.
Link