(Illés nem úgy érti, hogy a zsidó-cigányság, zsiványság végére kell rövid sorozatokat tenni?)
Illés Tibor szerint pozitív példaképekre van szükség
Véget kell vetni az életvitelszerû bûnözésnek a cigányságon belül és pozitív példaképeket kell a fiatalok elé állítani a fukszos bûnözök helyett. Ez a központi üzenete Illés Tibornak. A jászteleki Lungo Drom vezetõje állítja: itt az ideje annak, hogy a cigányság szembenézzen saját hibáival is. Annak ellenére, hogy a roma vezetõ darázsfészekbe nyúlt, semmilyen fenyegetés nem érte, sokkal inkább pozitív visszajelzéseket kapott.

– Ön egy mozgalmat tervez elindítani, aminek az lenne a célja, hogy a cigányság megtisztuljon a bûnözõktõl vagy azoktól az elemektõl, amelyek rossz fényt vetnek a roma kisebbségre. Mi az oka annak, hogy ebbe belevágott?
– Az, hogy nekem személy szerint is elegem lett azokból a romákból, akik életvitelszerûen bûnöznek és ezáltal az amúgy is rossz színben feltüntetett romaság megítélést rontják. Elég volt az ilyenfajta életvitelbõl, mert nemcsak magukra, hanem az egész roma társadalomra is rossz fényt vetnek. Itt az ideje, hogy a cigányság is kinyilvánítsa: nem vállalunk közösséget ezekkel az emberekkel. A mozgalomnak az a lényege, hogy minél több roma ember írja alá ezt a kinyilatkoztatást. Eddig – az én megítélésem szerint – az volt a legnagyobb probléma, hogy a rendszerváltás óta egy roma vezetõ sem merte kimondani, hogy igenis vannak olyan roma bûnözõk, akik a megítélésük miatt a többi romát is olyan helyzetbe hozzák, aminek okán olyan szituáció is kialakulhat, mint amit Gyöngyöspatán is láthattunk.

– Azt azért tudja, most tabukat döntöget. Mindig az a helyzet, hogy aki elõhozakodik azzal, hogy a romák bûnöznek, uzsoráznak, megkapja a rasszizmus vádját. Mit gondol errõl?
– Az rasszizmus, ha valaki szembesíti az embereket az igazsággal attól függetlenül, hogy roma vagy nem roma? Ez nem biztos, hogy rasszizmus.

– Nyilván, a „dolgokról” ezek szerint beszélni kell.
– Így van. Nekem az egészbõl akkor lett elegem, amikor errõl az egész helyzetrõl általánosítva beszéltek. Az biztos, hogy ezt a mozgalmat létre kell hozni, életre kell hívni, már csak azért is, hogy közülünk is minél többen elítéljék ezt az életvitelszerû bûnözõ életmódot.

– Hogyan fogadták a kezdeményezését akár a roma, akár a többségi társadalom, vagy a politika berkeiben?
– Én meglepõdtem, hogy az olyan hétköznapi cigány emberek – mint amilyen én is vagyok –, akiknek ez a kezdeményezés a tudomásukra jutott, mind örülnek és támogatnak. Azt gondolom – és ezzel megint csak tabukat döntögetünk –, hogy ideje szembenézni a saját magunk problémáival. A balliberális oldalról kapom a támadásokat. A balliberális roma értelmiségiek közül nem akarják észrevenni azt, hogy ami közöttünk folyik, nem mehet tovább. Azzal, hogy a balliberális oldal takargatja, azzal nincs megoldva a probléma. A rendszerváltás óta nem történt semmi, nem mernek kiállni az emberek; vagy azért, mert jól elvannak a jelenlegi helyzetben, vagy nem merik kimondani, hogy probléma van. Azt látom, hogy vannak olyan balliberális roma értelmiségi körök, akiknek érdekük is lehet, hogy ne beszéljünk kendõzetlenül a bajokról.

– Voltak itt olyan kinyilatkoztatások is – emlékezzünk csak Kolompár Orbán elszólására –, amely szerint aki a roma út elé fekszik, azt el kell taposni. Ez nem éppen a megegyezés, vagy a problémák kibeszélése felé hatott.
– Errõl beszélek. Tehát én azt mondom, hogy minden felmerülõ probléma leginkább akkor van megoldva, ha beszélnek azokról és azok próbálnak megoldást keresni, akik kendõzetlenül szólnak. A takargatással nincs megoldva semmi. Abban bízom, hogy azon cigány emberek vannak többen, akik így gondolkodnak, mint én. Az a baj – és ezt észre kell vennie minden romának –, hogy ez, amin most a cigányok járnak, nem egy járható út. A fukszos emberek a példaképei a felnövõ generációnak. Emögött nincsen valós munka. Nekem ezzel van a legnagyobb problémám.

– Sejtem, hogy mire gondol, mert elég, ha csak a közösségi oldalakat nézegetjük, tényleg arról van szó, hogy cigány fiatalok fukszokban, szamurájkardokkal, örökösen ütésre emelt kezekkel és valljuk be, néha meglehetõsen rasszista képaláírásokkal operálnak. Ez nem vezet se a tanulás, se a munka és a békés együttélés világába.
– Amióta a mozgalom nyilvánosságot látott, azt kell mondjam: ketté kell választani a cigányságot is. Van vidéki és „pesti” romaság, és ez különbözõ megítélésben részesül, eltérõ gondolkodásban van egymásról. Vidéken az a legnagyobb baj, hogy bemennek a házakhoz, ellopnak ezt-azt – ami nagyon nagy probléma –, és erre mondják a balliberális értelmiségiek, hogy ez megélhetési bûnözés. Nem tudom, ha tõlük lopnának, mit mondanának.

– Kapott fenyegetést? Volt valami kellemetlensége amiatt, hogy kiállt?
– Nem volt semmilyen fenyegetés.

– Kicsit visszakanyarodva az uzsorához: mostanában gyakoriak az olyan hírek, amelyek szerint uzsorásokat, csicskatartókat kapcsol le a rendõrség. Orbán Viktor is bejelentette, hogy az uzsora és az e típusú bûncselekmények ellen határozottan lépnek fel. Gondolom, üdvözli ezt a bejelentést.
– Igen, de azokról a bankokról is szó lehet, amelyek akkora kamatra adják a kölcsönt, hogy az már bicskanyitogató. Engem és a mozgalmat csak az érdekli, hogy visszaszoruljon a romák által elkövetett bûncselekmények száma. Szerintem sincs romabûnözés, de romákra jellemzõ bûncselekmények vannak. Azt szeretném, ha közülünk is minél többen belátnák, hogy az a fajta életmód, amit eddig éltek, az irritáló a többségnek és a normálisan élni akaró cigányok számára is. De addig nem lehet határozottan fellépni, amíg nincsen erõs rendõri jelenlét a településeken. Ugyanakkor azt látom, hogy a jelenlegi kormány a munkahelyteremtésekkel igyekszik megoldani ezeket a problémákat, ami mindenképpen üdvözlendõ. Büszke vagyok arra, hogy a Lungo Drom vezetése – és személy szerint Farkas Flórián – mindent megtesz a helyzet javítása érdekében. Emellett azonban nagyon nagy szükség van erre a mozgalomra is, amely elsõként beszél kendõzetlenül a problémánkról.

– Említette, hogy ezek a bûnözõi elemek a fiatal generációk példaképei. Milyen alternatívát ajánlj?
– Ez nagyon egyszerû. Annak idején a mi nagyapáink és az õ apjuk is megbecsült roma emberek voltak. Jó szívvel gondoltak vissza rájuk a nem roma társadalom tagjai is. Azt szeretném, hogy akik becsületesen dolgoztak és élték napjaikat, azok legyenek a példaképek.
Link