Azt gondoltam, hogy a Föld jelenleg még erõsen visszaigényli az alkotóelemeibõl felépült fizikai testünk ásványi részecskéit. Mindegy hogy hamvasztott vagy nem.

Kutatók
Hát nem olvastátok, hogy most vettük fel a diplomáciai kapcsolatot több szigettel ott az indonéz szigetvilággal?
Némely politikus, meg "állammanus" már szeretne dematerializálódni. Mi csak rásegiteni szeretnénk ezzel a Navarre féle hipertéri effektust elõállító szerkezettel. Most átvillant az agyamon egy olyan szavazógép, amely többségi (3/4)szavazás esetén egyszerüen eltünteti a nem kívánatos egyedeket


Egyre jobban érlelõdik bennem a 10 évvel ezelõtt leirt elektronikus kromoszóma továbbfejlesztése Navarreval konzultálok errõl. ( http://www.free-energy.hu/pajert/inde...rKrom.html
http://www.free-energy.hu/pajert/index.htm?FoAblak=../pajert26/ElektrKrom.html

"Navarre Úr! A Föld forgó torzult test. Mennyi a "G" értéke az egyenlítõn és mennyi a póluson? Mindig az ÁTLAGÉRTÉKET adjuk meg! Ha volna szíves erre a lapra beírni!"

Nagyon szívesen.

Tisztában vagyok a torziós erõterekkel és természetesen a Föld mértani lapítottsága is hozzájárul, hogy az értéknél némi eltérés van a pólusok és egyenlítõ között. Általános-és középiskolában a gravitációs gyorsulás értékét 9.81 m/s^2 -ben tanítják, az érték nem helyes de tûrhetõ, viszont csak földközelben ennyi. Elõször is, a gravitációs gyorsulás jele kis "g", a nagy "G" gravitációs "állandót" jelöl - a kettõ nem ugyanaz, magyarázatban még véletlenül se keverjük. A gravitációs gyorsulás a gravitációs erõbõl származik, az általános erõ jele "F", mértékegysége a Newton (N), az általános gyorsulás jele pedig "a". Minél nagyobb egy test tömege, annál nagyobb erõ szükséges a gyorsításához, nem mindegy, hogy egy játék vagy egy személyautót szeretnénk 1 m/s -ra (másodpercenkénti egy méteres sebességre) gyorsítani, az erõ egyik egyenlete tehát F = m * a, egy test gyorsulása tehát a tömegétõl és az erõtõl függ. Ha tehát van egy tömeggel rendelkezõ testünk ami gyorsuló mozgást végez, akkor hat rá egy erõ is, ebbõl a háromból bármelyik kettõ maga után vonja a harmadikat, a három egymástól elválaszthatatlan - F=m*a, a=F/m, m=F/a - gravitációs gyorsulásnál a képletek ugyanezek - F=m*g, g=F/m, m=F/g - gyorsulás = gyorsulás, a = g. Az elsõ - F=m*g - azonos egy test súlyával, tehát egy 1 kg-os kenyeret feleakkora erõvel kell tartani (F=1*9.81 => F=9.81 N) mint egy 2 kg-osat (F=2*9.81 => F=19,62 N), ezért tûnik utóbbi kétszer olyan nehéznek.
A gravitációs erõ a mai fizika szerint a tömegvonzásból származik - ez így viszont nem igaz, lásd a másik bejegyzésnél - a gravitációs "állandó" - "G" - itt kap szerepet. A gravitációs erõ mindig minimum két test között lép fel, így önmagában a Föld gravitációs erejérõl beszélni értelmetlen dolog. A kiszámítását a következõ egyenlet adja meg - F = G*((m1*m2)/d^2) - a "G" értéke megközelítõleg 6.67*10^-11, a "d" pedig a testek középpontja közötti távolságot jelenti. Számoljunk ki egy gravitációs vonzerõt két 1 kg tömegû és egymástól 1 méter távolságra lévõ gömb között (mindegy, hogy az "állandók" értéke mennyi mert ez az összefüggéseken nem változtat, csak az eredmény lesz arányosan eltérõ, vegyük a "G"-t 1-nek, hogy könnyebb legyen a számítás):

F = 1*(1*1)/1^2) = 1*(1/1) = 1*1 = 1

Az eredmény így tehát 1. Számoljuk ki most ugyanezt úgy, hogy az egyik gölyó tömege 1 kg, a másiké pedig 2:

F = 1*(1*2)/1^2) = 1*(2/1) = 1*2 = 2

Tehát ha a két tömegbõl valamelyik változik, az erõ nagysága is nõ vagy csökken. Ebbõl a két erõbõl viszont már számolhatunk gravitációs gyorsulást is, elsõ esetben ez mindkét golyóra ugyanakkora lesz, mivel megegyezõ a tömegük:

g = F/m = 1/1 = 1

Második esetben az 1 kg tömegû test (g = 2/1 = 2) gyorsulása 2 lesz, a 2 kg tömegûé (g = 2/2 = 1) pedig 1. Mindkét esetben elindulnak egymás felé, csak eltérõ sebességgel. Iskolában azt tanítják, hogy minden test gravitációs gyorsulása a Földön 9.81 m/s^2, mivel azonban a vonzerõ a Föld és a test tömege között alakul ki és a testek tömege eltérõ, ezért ez az állítás nem igaz. Az igaz, hogy a Földhöz képest elenyészõ tömegkülönbsége van egy toronyháznak és egy üveggolyónak, de a gravitációs gyorsulásban akkor is van egy szinte mérhetetlen eltérés vákuumban is, és én azt azért háromszor aláhúznám.

Másrészt nézzünk meg az elsõ esetet és az erõt úgy, hogy a távolságot megkétszerezzük a gömbök között.

F = 1*(1*1)/2^2) = 1*(1/4) = 1*0.25 = 0.25

Tehát ha a gömbök nem 1 hanem 2 méter távolságra vannak egymástól, akkor a kettõ közötti gravitációs erõ a negyedére csökken (1 > 0.25), számoljunk most ezzel ismét egy gravitációs gyorsulást:

g = F/m = 0.25/1 = 0.25

Az kitûnik, hogy a gravitációs gyorsulás így szintén a negyede lesz, az erõ és gyorsulás tehát egyenesen arányos. A Föld egyenlítõi sugara 6378, a sarki pedig 6356 km, a könnyebb számításhoz legyen ez most 6400. A Föld középpontjától mért ezen a távolságon tehát a gravitációs gyorsulás értéke 9.81, 1 kg kenyeret kézben tartva itt 1 kg-nak érzünk. Képzeljünk el egy asztalt 2000 km hosszú lábakkal és állítsuk a Földre - ne számoljuk a Föld forgását mert a távolság a lényeg, vagy állítsuk a forgástengely déli sarkára. Az asztal lapja így 8400 km-re kerül a Föld középpontjától, ha a 6400 km-t 1-nek vesszük, akkor ez a távolság az eredeti 8400/6400 -ad része, tehát 1.3125. Helyettesítsük most ezt be a gravitációs egyenlet távolságának:

F = 1*(1*1)/1.3125^2) = 1*(1/1.7227) = 1*0.5805 = 0.5805

Mivel a gravitációs erõ és a gravitációs gyorsulás egyenesen arányos, így a gyorsulás az asztal lapjának magasságában az eredeti 9.81-nek a 0.5805-szerese lesz:

g = 9.81*0.5805 = 5.6947

Tehát ebben a magasságban a "g" már nem 9.81, hanem csupán 5.6947, kevesebb mint az eredeti 60%-a - ha azon az asztalon ülve megfogod ugyanazt a kilós kenyeret, a súlyát ott már kevesebb, mint 60 dkg-nak fogod érezni. De a Földfelszíntõl mért 6000 km-es magasságban a g=2.61, 15000 km-re a felszíntõl pedig már csak 0.88.

Tehát elõször is nem "G" hanem "g", másodszor az, hogy ez egyenlõ 9.831-el vagy 9.81-el egyszerûen nem igaz. Azt lehet mondani, hogy a Földnek ezen a pontján ezen a kerületi sebességen ahhoz képest ilyen forgástengelyszöggel ilyen felszíni magasság mellett ilyen távolságra a felszíntõl a "g" ennyi, de a "g" nem állandó hanem egy változó.

- Mennyi a "g"?
- Hol? Mihez képest? Mennyi legyen?

De akármilyen távolságra a Föld mellé teszünk mondjuk egy vasgolyót, a tömegvonzás miatt az el fog indulni a Föld irányába, és elkezd nõni a sebessége. Viszont minél közelebb kerül a Földhöz, a gravitációs gyorsulása (a "g") annál nagyobb lesz, így egy folyamatosan növekvõ kezdõsebességrõl gyorsulása lesz a gyorsulásának - ami viszont már nagyon érdekes. Tehát egy megfelelõ pályán a Föld felé indított golyó (ha nem nyílegyenesen a középpontja felé száguld) összegyûjthet magának annyi sebességet, amennyivel viszont már egyenesen visszaindulva nagyobb sebességgel hagyhatja el a ugyanazt a Föld melletti pontot, ahonnan elindították. Tehát minden gond nélkül ki lehet mászni még egy fekete lyukból is, ha ügyesen esel bele.

Ez csak egy apró korrekció volt többek között nagy vonalakban, pedig lenne még mit szépíteni. Én azt látom, hogy egy hasonlattal élve annyi értelme van sok üzent dolognak mintha azt mondanám, a dallam súlya kék - ilyet nyilván nem mondunk, mert értelmetlen. Aki nem tudja mi az a hang, nem tudja mi az a súly és nem látott még színeket, azt nyilván lenyûgözi az ilyen információ. Azt pedig aki név nélkül nem egy nyitott csoporttól hasonlót állít és "tudásfoszlányokat" osztogat az valószínûleg nincs tisztában azzal amirõl beszél, akár bármilyen lemezekrõl fordít, akár enciklopédiából másol, akár a Jó Istentõl hallotta azokat.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az avatatlan ember (gondolok itt az olvasók többségére) különbséget tenni az igazságtartalom között még nem tud, éppen ezért én nem tartom szerencsésnek puszta tények eléjük tételét az asztalra. Szerintem a képlet nagyon egyszerû: Értelmes kérdésre a felelet egy mindenki számára érthetõ válasz akkor is, ha ahhoz le kell menni teljesen az alapokig. Azt gondolom a még nem értõ embereknek nem kész tényekre van szükségük hanem arra, hogy ok-okozati összefüggéseken keresztül lássák meg a dolgokat, lépésrõl lépésre. Amit nem magadtól ismersz fel, azt nem is érted igazán.

Az olvasóknak tanácsolom, hogy ha egy kérdésre nem iránymutatás a felelet ami alapján logikusan le tudja vezetni saját maga is a választ, ne higgye el akkor sem ha az tõlem származik.

A "lézerfegyverekhez" kapcsolódóan annyit, hogy filmekben ezek nagyon jól mutatnak és látványosan "fejlett" dolgok, de mind szellemi termék mind fizikai eszköz - az összes konstrukciós társaikkal együtt - igencsak fejletlenek. Míg az ember olyan irányba fordítja a szellemi kapacitását, hogy fegyvereket tervez, a fejlett mechanizmusokat egyszerûen nem tudja értelmezni, és jól is van ez így - tehát ehhez az irányhoz a további észrevételeimmel asszisztálni senkinek nem fogok. Ha azt hívod békének amikor nagyobb botod van mint a másiknak, az igencsak hamis béke, pedig lándzsa helyett mankót is készíthetnél.

Ez viszont csak Fizika, az Erõtan, de a Világegyetem nem csak ebbõl a területbõl áll. A Világegyetem Számtan, Mértan, Erõtan, Élettan, Lélektan, Csillagtan és Mûvészet, Együtt. Ha valaki valamelyik területhez nem ért és nem gyakorol valamilyen mûvészetet, egyikhez sem ért igazán, mert az ágak Együtt valók.

fapipa, az elektronikus kromoszómád - http://www.free-energy.hu/pajert26/Ti...Tiv_13.GIF - miniatûr verziója egy eszköznek, Ruda Tórem kalapácsa, vagy ismertebb nevén Thor pörölye - http://vilagbiztonsag.hu/keptar/album...ammer9.jpg - érdekességképp vesd össze a kettõt.
Nyugodtan lehet a legendákat szó szerint venni.

http://kataklizma.info/2011/08/13/ajandek-a-magyaroknakde-milyen-ajandek-ez

Kedves Navarre!

Csodálattal olvastam eddigi írásaid és úgy érzem magam, mint aki ezer éve vár a tudásra, Te pedig most egyszerre szakítod a nyakunkba õket.

A Rend címû leírással kapcsolatban szeretnélek egy tisztázásra kérni, mert úgy érzem egy ellentmondásba ütköztem, amin sajnos nem tudok túllépni.

Szóval, a leírás szerint az energianyerés egy alapvetõ matematikai feltétele az, hogy a szabályos aranyspirálon való mozgás során a 'vasgolyó' nagyobb utat tesz meg a spirál magasságvonalán a mélysége felé, mint a spirál érintõszögével azonos meredekségû emelkedõn tenne meg (lld. ábra):
[img]http://imageshack.us/photo/my-images/845/clipboard4.jpg/[/img]

Erre az igen érdekes és fontos állításra kezdtem el számításokat végezni ahogy a leírás is buzdít. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy valóban a szabályos aranyspirálra és ne pedig az aranytéglalapos körívekkel való közelítésre legyenek következtetéseim, de erre a leírás is többször felhívja a figyelmet.

Nos, a leírás aranytéglalapokkal és negyedkörívekkel szemlélteti a spirált, ahol én azt találtam, hogy a közelítõ spirálnak körönként 4db egyezõ pontja van a valós logaritmikus spirállal (az érintési pontokban), melyek alapján a spirál szerkesztett középpontjától mért távolság (legyen ez "r") negyed körívenként épp Fí-szeresére, azaz 1,618.. -szorosára tágul! Ez alapján ez teljes egyetértésben van a köztudatban levõ aranyspirállal és így már kezelhetem és számolhatom, úgy mint egy arany tágulású logaritmikus spirált:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_sp...pir%C3%A1l

Így a polárkoordinátás egyenletét a fenti link alapján a következõképp írtam fel:
r=e^(b*szög), ahol e: az Euler-szám, és b=0.3063

Ezt a spirált kirajzoltatva és számolva valóban negyed-körívenkénti Fí-szeres tágulás adódik!

A logaritmikus spirálok érintõje és magasságvonala által bezárt szögre vonatkozó számításaim pedig innen vettem (ez a szög egyenlõre még csak a 90 fokos kiegészítõszöge az érintõ és a spirál által bezárt szögnek amire szükségünk van):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Logaritm...pir%C3%A1l
Konkrétan:
Pszí=arc cotb,
ahol 'b' a már elõbb közölt hatványkitevõs szám, 'Pszí' pedig a spirál magasságvonala és érintõje által bezárt szög értéke radiánban.
Egyébként az itt közölt képletet Descartes-féle koordináta rendszerbe való transzponálással, deriválással én magam is leellenõriztem, nehogy elírás legyen.

Szóval, ha az elmúlt sok év idevonatkozó matematikája helyes, akkor az érintõ szöge a fenti képlet, majd komplementerképzés után durván 17 fokos lesz (a pontos szöget számolni kell).

Az ellentmondást ott találtam, hogy az aranytéglalapos közelítésben viszont egy másik érintõ szög van megadva, mely geometriai számítással durván 13 fokos lesz (Teta).
Konkrétan:
Teta=arc tan(1/Fí^3)
[img]http://imageshack.us/photo/my-images/832/clipboard16k.jpg/[/img]
(rajzon a szög ugyan nem látható, csak az értelmezés miatt tettem be)

Véleményem szerint ez utóbbi szög nem biztos, hogy valós érintõszöge a valós logaritmikus spirálnak, csak a negyedköríves szerkesztés miatt tûnik annak!?
Én ez a rajz alapján értelmeztem a különbséget:
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?t...0829171955

Továbbmenve az eredeti állításra, miként spirállal és azonos szögû emelkedõvel különbözõ mértékben közeledünk a spirál mélysége felé, azt találtam, hogy 13 fokos szöggel számolva valóban kb. 20%-al kevesebb utat teszünk meg a lejtõn, mint spirálon, ellenben ekkor a fenti számítások alapján nem lesz 'Fí' tágulású a logaritmikus spirál. Ha viszont 17 fokos szöget használok (mindenhol csak közelítõ szögértékeket írtam az egyszerûség kedvéért), akkor viszont PONTOSAN UGYANANNYI utat teszünk meg mind a spirálon, mind pedig a hozzá tartozó érintõ szögével rendelkezõ emelkedõn.
Ezt a képletet ugyan még nem vezettem le, hogy törvényszerûen ennek kell kijönnie, de Excel-ben végzett számításaim mind rendre igazolták és gyanús is, hogy pont egyenlõre jönnek ki.

Ha ez a bizonyos útmegtételi egyenlõtlenség "nem igaz", akkor viszont a további energiakinyerési okfejtések sem helytállóak.

Nagyjából ezt az ellentmondást kellene tisztázni, hogy melyik nem helyes avagy én hol tévedhettem.
Köszönöm!