(Gyerekek, szerintetek a zsidajok nálunk készülnek a holokausztra? De most már nem viccbõl ám, hanem ténylegesen!) Drámaian megromlott a török–izraeli viszony az utóbbi hetekben, miután egy ENSZ-jelentés megállapította, az izraeli katonák indokolatlanul öltek meg nyolc török állampolgárt tavaly, a segélyflottila-incidens során. A harcias fellépés azonban igazából nem errõl szól: Törökország úgy látja, eljött az idõ, hogy a térség fõnöke legyen. A helyzetet jól jellemzi, hogy már az EU-val szemben is bekeményítettek.

“Izrael nem tehet meg bármit, amit akar.” Ebben a mondatban önmagában nem is lenne semmi különös, ahogy azonban Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök múlt héten mondta, az jól kifejezte, hogy a török–izraeli viszony, ami korábban sem volt felhõtlen, drámaian megromlott az utóbbi hetekben.

Törökország kiutasította Ankarából az izraeli nagykövetet, és felfüggesztette védelmi együttmûködését a zsidó állammal. Erdogan kijelentette, Törökországnak továbbra is szándékában áll humanitárius segélyeket szállítani a Gázai övezetbe, hadihajói elsõ számú feladatának pedig a török hajók védelmét nevezte. A török kormány emellett bejelentette, a jövõben kész kíséretet biztosítani bármilyen Gázába induló hajónak.
Eddig türelmes volt

A miniszterelnök azt is elmondta, hogy a gázai segélyflottila elleni tavalyi támadás önmagában háborús ok volt, ugyanakkor Törökország eddig türelmes volt, és tartózkodott bármilyen akciótól.

Ezzel el is jutottunk oda, miért izzott fel a feszültség a két ország között. Az ENSZ szeptember elején adta ki jelentését a tavalyi gázai segélyflottila elleni izraeli támadásról, amelyben nyolc török és egy török származású amerikai is meghalt. A jelentés megállapította, a Gázai övezet blokádja jogilag legális módja annak, hogy Izrael megakadályozza a fegyverek bejutását a Hamász által uralt területekre. A dokumentum szerint ugyanakkor Izrael indokolatlan erõszakot alkalmazott.

Az izraeli fél elfogadta a jelentést, néhány fenntartással, de ami ennél fontosabb, Benjámin Netanjahu miniszterelnök azt mondta, nem fognak azért bocsánatot kérni, mert a katonák megvédték magukat. Ez váltotta ki a felsorolt, legkevésbé sem barátságos lépéseket.
000T TRNic462891
A segélyszállító flottát vezetõ török hajó
Kemény szavak

A helyzet tehát jelenleg úgy áll, hogy bármikor elindulhat egy újabb hajó, amit már török hadihajók is kísérnének, és könnyen kialakulhat egy 2010-eshez hasonló konfliktus, aminek, ezekkel az elõzményekkel együtt, komolyabb következményei is lehetnek.

A forradalmi hullám után tehát egy újabb háború is kitörhet a Közel-Keleten? A jelekbõl erre is lehetne következtetni, itt azonban egyelõre még messze nem tartunk.

A kemény szavak ellenére Törökországnak aligha érdeke, hogy felbõszítse NATO-szövetségeseit, a túlzott ellenségeskedés pedig ezzel járna. Hétfõn már Hillary Clinton amerikai külügyminiszter gyõzködte New Yorkban több mint egy órán át Ahmet Davutoglu török külügyminisztert, hogy Ankara ne rontsa tovább viszonyát Izraellel. Arról nem is beszélve, hogy az Izrael és Törökország közötti gazdasági kapcsolatok rendkívül erõsek: ha a katonai jellegû üzleteket nem is számítjuk (amelyek az utóbbi idõben visszaestek), Törökország Izrael hatodik legnagyobb gazdasági partnere, a két ország közötti kereskedelem értéke évi 3,5 milliárd dollár. A kereskedõk egyelõre örülnek is annak, hogy a viszony megromlása a gazdaság hadiiparon kívüli részét nem érinti.
Az új fõnök
000 Par6329248

A harcias török fellépés erõsödésének bel- és külpolitikai okai vannak. A nyáron újabb gyõzelmet arató, általában enyhén iszlamistának leírt AKP kormánypárt egyre inkább törekszik a világi ellenfelek meggyengítésére, a hadsereg szerepének csökkentésére. A jó kapcsolat Izraellel pedig jelentõs részben a hadseregnek volt köszönhetõ. Az AKP támogatóit felháborította Izrael számos lépése az utóbbi években. Ráadásul a párt törekszik arra is, hogy jó kapcsolata legyen a térség arab államaival. Ez már a külpolitikai okhoz tartozik.

2011-ben a forradalmi hullámmal felfordult az arab világ. A helyzet változik, hatalmi rendszerek alakulnak át, az egész térség mozgásban van, aki most jól helyezkedik, domináns lehet a közeljövõben. Törökországnak régóta a regionális vezetõ szerep a célja, ami mérete, gazdasági és katonai súlya alapján nem is alaptalan. A kemény kéz politikája Izraellel szemben, támogató gesztusok a palesztinok felé, a kapcsolatok szorosabbra fûzése például Egyiptommal, mind abba az irányba tett lépések, hogy Törökország legyen a fõnök a környéken.
Nem lehet mindenkivel jóban lenni

Ennek ára is van. Ahogy Patrick Cockburn írja az Independentben, a török külpolitika, amely azon alapul, hogy minél több barátot szerezzenek úgy, hogy ne szerezzenek ellenségeket, nem tartható örökké. Ha a kemény szavakat tettek is követik Izraellel szemben, arra a másik fél és az Egyesült Államok is reagálni fog. A Közel-Kelet nem az a hely a világban, ahol lehet mindenkivel jóban lenni.

Közben Törökország egy másik fronton, az EU-val szemben is bekeményített. Azzal az EU-val szemben, amelyhez hosszú évek óta hiába próbál csatlakozni, és már nem is nagyon akar. 2012 nyarától Ciprus venné át az EU-soros elnökséget, egy olyan ország, aminek létezését Törökország el sem ismeri. Ez a probléma régóta a törtök csatlakozási tárgyalások egyik kulcskérdése.

"Ha a (ciprusi) béketárgyalások nem hoznak eredményt, és Dél-Ciprus átveszi az EU soros elnökségét, igazi válság veszi kezdetét Törökország és az EU között. Be fogjuk fagyasztani kapcsolatainkat az EU-val" - mondta Besir Atalay miniszterelnök-helyettes. Azzal, hogy a ciprusi elnökség kritikus lehet ebbõl a szempontból, már régóta számoltak a felek, és igyekeztek elérni, hogy a tárgyalások záruljanak le az év végéig. A fenyegetés ennek sürgetése is lehet. Ha mégsem jön össze, jöhet az újabb válság. Mindenkivel jóban lenni Európában sem könnyû.

Hétfõi berlini tárgyalásán Abdullah Gül államfõ nem ismételte meg ezt a fenyegetést, de elutasította a Németország által felkínált stratégiai partnerségi ajánlatot, és azt mondta, Törökország teljes jogú tagságra törekszik. Gül német források szerint Berlinbe menet még keményebb hangot ütött meg, és a repülõn arról beszélt újságíróknak, az EU olyan, mint egy kerékpáros, akinek már nincs ereje a pedálozáshoz, ezért a bukás veszélye fenyegeti. Ebben a helyzetben szerinte Törökország erényei az unió javára válnának
Link