Az alábbi szövegek a VIRRADAT vezércikkeiként jelentek meg 1921-ben.
„A történelem e tragikus, nehéz építésében csak egy faj nem vett részt: a zsidó. És egyetlen liberálisom, nézz most körül Budapesten, ha ugyan erre a ténykedésre vannak szervei egy liberálisnak.
Nézd: pompás villák borítják a Svábhegyet, a Rózsadombot, a Hûvösvölgyet. Kiké ezek a villák? Zsidóké.
Nézd, ragyogó paloták nyomják a Duna part, a Lipótváros, a Terézváros, a Körutak földjét. Kiké ezek a paloták? Zsidóké.
Nézd: óriás bankokba, hatalmas részvénytársaságokba, s a fertelmes börzébe folyik össze a magyarság minden termése: a paraszt vetése, a munkás napi verejtéke, a magyar agyvelõ gondolata. Kiké ezek a bankok, kiké ezek a részvénytársaságok, kiké a börze? Zsidóké.
Nézd, gazdag üzletekben, zsúfolt csarnokokban és tarka ószeren, nyûtt tárházakban és dugott lebujokban halmozzák hatalommá, gyõzhetetlen jövõvé mindazt, amit az ember ezer szükségébõl lehet kisajtolni. Kiké az üzletek, a csarnokok, az ószerek, a nyílt tárházak és a dugott lebujok? Zsidóké.
Nézd, jól fûtött színházakban, fülledt orfeumokban, fényes bárokban, kabarékban, parkokban, mozikban, bordélyokban terem pénzt és hatalmat a lélek szomjúsága s a test zabálása. Kiké a színházak, az orfeumok, a bárok, a kabarék, a jardinek, a mozik, kiké a bordélyok? Zsidóké.
Nézd, a könyvkiadó vállalatokban, könyvkereskedésekben, mûkereskedésekben teremt pénzt, hatalmat, jövõt a magyar agyvelõ, a magyar szépség. Kiké a kiadóvállalatok, a könyvkereskedések, a mûkereskedések? Zsidóké.
Nézd, nyomtatott lapokban termel történetalkotó, országhódító hatalmat az, hogy szabad szavakkal mérgezni, gyilkolni, keríteni, fertõzni. Kiké ezek a nyomtatott lapok? Zsidóké.
Nézd meg a budapesti kereskedelmi közvetítõket, ügyvédeket, orvosokat, magánmérnököket, szabadpályásokat, nézz meg minden pályát, hol fölényes a munka és korlátlan a pénz. Kiket találsz ott nyolcvan, kilencven, százpercentes túlnyomóságban? Zsidókat.”
„Az utolsó 5060 év történelme kiáltó illusztrációja állításaimnak. A gyõzelmes zsidóság elfoglalja a lélekgyúrás minden mûhelyét: a sajtót, az irodalmat, a könyvkereskedést, a könyvkiadást, a katedrát, a színházat és a mozit. És megszületik a világ legtürelmetlenebb lelki formája: a szabadgondolkodó. A szabadgondolkodó, aki „természettudományos”, „racionális” „egyetemes emberi”, de aki eltipor minden tudományt, rációt, minden emberit, ami nem segít elõre, vagy akadályozza a zsidó faj világuralmi törekvéseit. Szuggesztív szavakat termel: reakciós, klerikális, elfogult, nacionalista stb. Ezekkel a szuggesztív szavakkal, roppant szolidaritásával s világtõkéjével irgalmatlanul eltipor minden ellentmondást és ellentmondót.”
„Az emberiséget csak faján keresztül szolgálhatja az ember, s a magyarságra minden összekeveredés a zsidósággal biztos halált jelent. Teljes szétválás, abszolút külön szervezkedés: ez az egyetlen reálpolitika. Mi befogadtuk testvérként õket, mi hittünk bennük, mi liberálisok voltunk, mi velük akartunk haladni az örök emberi ideálok megvalósulására. Õk megtaposták testvériségünket, leöklözték hitünk, eltiportak minden liberalizmust velünk szemben, megtagadták ezeket az ideálokat.”
„A zsidóság a legkomolyabb, a legvégzetesebb ellenség, a zsidókérdés a magyarság élet-halál kérdése, mely belekapcsolódik a magyar élet, a magyar jövõ minden mozzanatába. Viccet csinálni ebbõl a kérdésbõl, lekicsinyelni ezt az ellenséget és ezt a veszélyt: csak hülyék vagy megfizetett gonoszok tehetik.”
„A zsidó sajtó úgy, ahogy van, különbözõ arcával, vörös, fehér, nemzeti színû vagy színtelen frázisaival, nagyszerû szerve e céltudatos faj hódításának, s én nem tudok jobbat kívánni, mint hogy nekünk küzdelmében olyan céltudatos, céltudatosságában olyan egységes sajtónk legyen, mint amilyen a zsidóságnak a maga sajtója.”

Front
2007. december-2008. január