A Bosnyák-Magyar rokonságról

A legutóbbi írásomban, a Boszniában található Visokói piramisokról volt szó, amelyek tele vannak magyar emlékkel. Ennek kapcsán felmerült a Bosnyák-Magyar néprokonság kérdése is több ponton, amely azóta már sok részen bebizonyosodott. Nos az elsõ részt folytatva most következzen a második rész, ebben pedig jöjjön már a Bosnyák-Magyar rokonság folytatása. A Boszniai utamon látottak és tapasztaltak további leírása.

Visokó piramisainak csodás miliõje

A Visokói piramisokról már írtam, de következzen a folytatás, a Bosnyák-Magyar rokonságról. A Visokói piramisokról eddig hallottak már kellõképpen felkeltették a kíváncsiságomat ahhoz, hogy idén nyáron egy kis Boszniai kirándulás és egy baráti látogatás mellett felkeressem Visoko városát. A meteorológia nyár legvégén, augusztus utolsó napjaiban indultam, az eddig itt ilyenkor szinte sosem tapasztalt, Magyarországi 38-39 °C hõségben, ami nem volt semmi, de a Balkánon volt csak még igazán meleg, itt már a 40 °C is meghaladta a hõmérséklet. Az Európa csúcs pedig a Dél-Boszniai Mostar városában volt, ahol 45 °C mértek. A volt Jugoszlávia tagköztársaságai közül Boszniában vannak még mindig a leginkább látható nyomai a délszláv háborúnak, számos szétlõtt, romos házat láttam utamon, de azért egyre szebb minden, gõzerõvel halad a rendbetétel mindenfelé. Az ország belseje felé haladva egyre magasabbá válnak a hegyek, Visokóba érve pedig már egészen magasak. Visoko, a 17 000 lakosú Boszniai kisváros festõi, egy völgyben helyezkedik el, a Bosna folyó partján fekszik, magas, piramis alakú hegyekkel övezve. Egyébként egy nyugodt kisváros, nagy többségében Bosnyák, muszlim vallású lakóival együtt. A városkában egy mecset és egy dzsámi található. Az itt élõ emberek egyébként barátságosak és vendégszeretõek, büszkék rá és tudatában vannak annak, hogy hol is élnek õk. Bosznia népe sokat szenvedett a háború évei alatt, ezt a nélkülözésekkel teli idõszakot az 1995. novemberében megszületett a Daytoni egyezmény zárta le, azóta béke van. A Visokói piramisokról, az egész lelet együttesrõl már írtam. Semir Osmanagiæ, a felfedezõ, a kalandor, a Bosnyák "Indiana Jones" áldozatos és kitartó munkájáról is, amelyben pénzt és fáradságot nem kímélve szembement a "tudomány" állítólagos képviselõivel is az igazság és az igazának a bebizonyításáért.
Kevesen beszélnek viszont arról, hogy Visokoi lehet együttesnek magyar vonatkozása van. Az már bizonyított tény, hogy a piramis csoport alatt alagút rendszer húzódik. Többek közt az egyik alagút bejáratánál a falra magyar rovásjelek vannak karcolva-vésve. Ezek korát pontosan még nem ismerjük, de a jelek határozottan magyar rovásbetûk. Még homályos fénykép felvételek alapján is felismerhetõ a jelek nagy része. Ezek között vannak a következõ magyar jelek, abc sorrendben: a rovás jeleket pótoljuk stb.. Ezek a: B, C, J, Ö, P, R, S, U betûk. Annak megállapítása, hogy mikor, s hogyan kerültek oda még nem ismert, s az sem, hogy kapcsolatban van e a piramisokkal, vagy késõbbi keletkezésû. Ez a terület többször történelmi Magyarország részeként katonai õrvidék volt és egy idõben a manicheus eredetû keresztény bogumilok egyik mûködési területe. Kár hogy a bosnyákok elfelejtették õsi vallásukat és azt is, hogy õk nem szlávok. A bosnyákok java része besenyõ eredetû. ”A besenyõk történetét és eredetét illetõen teljesen téves tanítások vannak forgalomban” - mondta Szilvay Gyula 1984-ben. Õ az egyik õsi besenyõ család tagja, aki adatait édesapjától és Baróti Beke Dénestõl az utolsó besenyõ fõvezérétõl kapta. Egészen 1925-ig voltak törzsi összejöveteleik Budapesten, a IX .kerületi Páva utcában. Ott ismertették a besenyõ nép múltját. A törzsi hagyományokat a Beke Tomja, Szilvai, Petõ, Konkoly- Thege családok ápolták. A törzs története szerint õk nem hogy támadták volna Árpád hazatérõ népét, hanem õk voltak a magyarság hátvédei. S mint hátvédek olyan jól teljesítették feladatukat, hogy Árpád nagyfejedelem, a besenyõk vezéréhez adta saját leányát Ágacskát. A besenyõket a sumér idõkben KANGÁR - Kiengira néven ismerték, majd idõk múlásával egyik águkat ÚZ-nak nevezték. Kr.e. 53-ban a pártus-úz sereg verte meg a római Crassus csapatait. Az úz hadsereg élén Bisse vezér állt. Ettõl kezdve az úzok gyõztes részét Bissenyi-Besenyõ néven kezdték nevezni.. Semir Osmanagiæ sokáig nem is tudta, hogy õ is besenyõ származású, hogy az õ neve a besenyõk úz ágával kapcsolatos. Ennek ellenére mégis, talán a tudatalattijában mégis ott lappangott a dolog, mert õsei eredetét kezdete el kutatni. Ez sem volt véletlen, mert nincsenek véletlenek.
Az úzok elkerültek a Kaukázus vidékére is, sõt távol keleten is megtaláljuk õket: ogúz = keleti úz. Magyarország több részén kaptak szállásbirtokot, Úz völgy, Nándorfehérvár vidéke, Cegléd környéke, Miskolc mellett, Mátraverebély, Sopron, Bars megye stb.
Magyarország déli határõrvidékén telepedett meg jelentõs részük, ez a mai Bosznia.
Mindezt azért kellett még egyszer megemlíteni, mert fontos tudni, hogy Bosznia lakosainak nagy része besenyõ származású. Természetesen nem minden boszniai lakos besenyõ, hiszen a török megszállás alatt, majd Mária Terézia idejében téridegen elemek is keveredtek közéjük. A török uralom tönkretette életvitelüket, gondolkodásukat; a pánszláv szervezõk pedig nyelvüket, s öntudatukat. Valószínûleg ma már nagyon-nagyon kevés bosnyák tudja azt, hogy õk valójában besenyõ eredetûek. Visoko besenyõ terület; az eredeti besenyõk pedig magyarok rokon népe. Mindez nem feltevés, hanem tény. Mindegy, hogy ez tetszik valakinek vagy sem.!
Habár a boszniai piramisok feltárásainak eredményei ma már megdönthetetlen bizonyítékokkal szolgálnak, mégis még mindig vannak szûk látótérrel megáldott emberek akik megkérdõjelezik, hogy ezeket a 8-10 ezer évesre becsült építményeket emberi kéz alkotta. A kikövezett utak helyett erodálódott lávafolyást látnak, és úgy gondolják, hogy a táj fölé magasodó, piramisra hasonlító hegyek a vulkáni tevékenység következtében jöttek létre, melyek tökéletesen szabályos kúpokat is létre tudnak hozni. Szerintük a nagy piramis formája csak az északi oldalról szemlélve látszódik szabályosnak a déli, dél-nyugati oldaláról nézve nem, mert az a hegybe simul. A mûszeres mérések azonban kimutatták a Nap piramis szabályos alakját, oldalfalainak lépcsõzetességét és észak-déli tájolását. A bírálatok és támadások kereszttüzében azonban gõzerõvel tovább folyik a feltáró munka. Még 2007 tavaszán Dr. Harry Oldfield brit tudós végzett méréseket a helyszínen egy olyan rendszerrel, amely látja az élõlények és a tárgyak energiamezõjét és az abban bekövetkezõ változásokat. Rendszerével elõször a Nap piramist vizsgálta. A vizsgálati eredmények kimutatták, hogy a piramist függõleges, változó erõsségû energiamezõ veszi körül, belsejében pedig megállás nélkül újabb és újabb energia keletkezik, ami egyre jobban erõsödik, míg végül annak csúcsán távozik. Ezután egy természetes dombot is vizsgálat alá vett, de itt vízszintesen elhelyezkedõ és állandó erõsségû energiamezõt rögzített az ESM rendszer. Az egyik képen volt egy anaszazi indián tál egy részlete. A képen jól kivehetõ egy lépcsõs piramis, peremes, mely mintha lángolna, energiát sugároz ki magából. Ez az ábrázolás kisértetiesen hasonlít a polikontrasztos interferenciafényképezéssel készített képhez. Mindezek után talán már nem is meglepõ, hogy a Visokói labirintus bejáratánál talált feliratos kõ két jele, Varga Géza írástörténész értelmezése szerint, a magas tengely vagy a magasba vezetõ tengely értelmet adja. A fentiek alapján kimondható, hogy a hõskor népei - ellentétben korunk emberével - ismerték, használták, s meglepõen jól ábrázolták a piramisok által kibocsátott energiát. Piramis jellegû hegyeket láthatunk a Képes Krónikában is, melyek csúcsán szintén energiakitörést ábrázolnak. Régészek egy csoportja nemrég újabb próbaásatást végzett a Hold piramisnál, ahol nagyméretû homokkõbõl készült lapokat találtak gondosan egymásra és egymás mellé helyezve. Egy biztos. A feltárásoknak folytatódnia kell, hiszen az emberi beavatkozás nyomai egyértelmûen látszódnak, s a helyszín tartogathat még újabb meglepetéseket.

Szarajevó az egyedülálló város

Az hosszú utazásaimat folytatva Visokó-ból a fõvárosba, Szarajevó felé vettem az irányt. A vonaton ismerkedtem a helyiekkel, jórészt Szarajevóiakkal, akik utaztak haza szeretet városukba, ahogy a daluk szól - Sarajevo Ljubavi Moja - Szerelmem Szarajevó.. A vonaton egy kedves muszlim lány, Jasna kínált finom házi süteményével, amely süti és gesztus is nagyon jólesett nekem akkor és ott. Szarajevó városába érve a pályaudvaron a barátaim fogadtak, és utána persze gyorsan egy elkerülhetetlen kávé is fogadott. A szerb-horvát nyelvû társalgásaink alatt egy kávé mellet, amit itt törökösen fõznek, mindig szóba kerülnek a napi dolgok, és a régebbiek is. A kávézás Boszniában mindig mindenhol egy igazi szertartás, a bosnyák kávé - kava, finomra õrölt kávé, többször felfõzve, a nyugalom jelképe. Mindig is egy bosnyák konvertibilis márkát kértek egy kávéért, most is ennyi, ami átváltva fél euró. A háború alatt is jutott erre pénz. Ha mégsem sikerült összeszedni a kávéra valót, akkor egy doboz cigiért is ihattak az emberek egy jó feketét. Manapság is van rá idejük, hogy kávézzanak, hiszen a munkaképes lakosság legalább fele munkanélküli. Ennek ellenére élvezik az életet, lazák, derûsek, mosolygósak, általában pedig szinte mindig jókedvûek.. Bosnyák barátaim:. Mario Èakiæ és Romeo Mitroviæ, is ezt az elvet vallja és teszi is természetesen, hát igen, ezek a délszlávok igazán tudnak élni..
Most essen szó magáról a városról, Szarajevóról, amely több okból is nagyon híres. Itt lett 1914-ben merénylet áldozata Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös, ami ürügyül szolgált az elsõ világháború kirobbantásához. Itt rendezték meg az 1984-es Téli Olimpiai játékokat is. De a szarajevóiak élték át a boszniai háború: 1992-1995 alatt a modern kori történelem egyik leghosszabb, több mint három éven át tartó ostromát is. Szarajevó, a város négy nagy részbõl áll:. Centar - Belváros, Novi Grad - Újváros, Novo Sarajevo - Új-Szarajevó, Stari Grad - Óváros.. A várost a Dinári-hegységhez tartozó öt nagyobb hegy koszorúzza, amelyekben népszerû kirándulóhelyek és sípályák vannak. A hegyek a következõk: Treskavica: 2088 m, Bjelasnica: 2067 m, Jahorina: 1913 m, Trebevic: 1627 m, Igman: 1502 m. Talán leghíresebb közülük a Trebevic hegy, a Szarajevóiak kedvenc hegye, amely a várost mellett, azt átívelve húzódik. Kemal Monteno híres dala: Sarajevo Ljubavi Moja - A Szerelmem Szarajevó címû dal és film is errõl szól. A Szarajevóiak akik együtt nõttek fel szép városukkal, úgy kötõdnek hozzá, hogy azt sosem hagyják el, és mindig hûek maradnak hozzá.. Szarajevó, a város egyedülálló légkörét és a történetét alakító három nagy vallási csoport:. muszlim, ortodox, katolikus által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Az útikönyvek szerint Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol néhány száz méteren belül katolikus és ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.!. Az óvárosban található a Ba¹èar¹ija, a város muszlim építésû fõutcája, ez a város leghíresebb helye. A fõutca hatalmas gránittömbjein sétálva észrevehetjük, hogy csak a nyugat-európaiak sietnek. A lenyugvó nap mellett lassan megtelik a mecset: imához készülõdnek a muzulmánok. Csurig telnek a teraszok, mindenfelé burek és kávé illata terjeng. A város egyik része a müezzin hívására térdre borul, a lüktetõ belvárosban alig lehet szabad helyet találni. A sokszínûség jegyében a kávézók sem egyformák: a muszlimoknál csak a fekete italt szolgálják fel, a szerb-horvát helyeken sört is csapolnak – az egészséges hazafiság jegyében Sarajevsko Pivót, azaz Szarajevói Sört. Ha megkérdezzük, milyen nyelven beszélnek, csak annyit válaszolnak, a helyin. Nem tesznek különbséget egymást között..
A Szarajevót körbeölelõ hegyek sok mindent láttak: a Szerb csapatok innen ostromolták 1400 napig a várost. Az éhínséget, szenvedést lassan felejtik, ennek ellenére, az elmúlt idõszakban látványosan fejlõdött a félmilliós boszniai fõváros. A szétlõtt épületek, a nemrégiben felhúzott üvegpaloták épp úgy megférnek egymás mellett, mint a zsúfolásig telt kávézók, a rövid szoknyás szerb és horvát lányokkal „ékesített" belvárosi utcák, valamint a hijabot - fejkendõt viselõ muszlim lányok és nõk. A város kettõsségét a kontrasztok csak tovább erõsítik. Az együttélést a mai napig tanuló közösségek ha lassan is, de a fejlõdés útjára léptek. 1992. április 6-án a boszniai szerb hadsereg körülzárta Szarajevót, amivel megkezdõdött a város 1995 októberéig tartó ostroma, amelyben a Jugoszláv Néphadseregnek kulcsszerepe volt. Az ostrom alatt körülbelül 12 ezer ember halt meg, és további 50 ezren sebesültek meg. A háború következményeként Szarajevó drámai népességmozgáson ment keresztül. A város újjáépítése rögtön a háborút követõen megindult, és a következõ évtized közepére nagyrészt be is fejezõdött. A ma is épülõ városban a régebbi korok és a szocialista idõszak épületei mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a modern irodaépületek. Az újjáépítésbõl az iszlám országok is kivették a részüket: a térség legmagasabb felhõkarcolója például egy boszniai-malajziai vegyesvállalat beruházásaként épül. A város kettõsségét a kontrasztok csak tovább erõsítik.. Az együttélést mára már szinte teljesen megtanuló közösségek, ha lassan is, de a fejlõdés útjára léptek. Hiszen nem a vallások és a politikai irányzatok a fontosak, hanem csakis az emberek a lényegesek mindig, amit itt a dél Balkánon már régen megtanultak és jól tudnak az emberek.

Mostar

Mostar, a 100 ezer lakosú Dél-Boszniai város több okból is nagyon híres. A Balkán egyik legszebb városa, szerintem talán a legszebb. A Balkán legmelegebb városa, nyáron a hõmérséklet a 45 °C-ot is elérheti, most ottjártamkor is ennyit mutatott a hõmérõ higanyszála.!. A város nevét az azt keresztülszelõ Neretva folyón álló hidak egyikérõl, az úgynevezett „Öreg hídról” - szerb-horvátul "Stari Most" kapta a nevét. Csontváry is lefestette annak idején ezt az egyedi szépségû és építészeti megoldású hidat.. A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fõ turisztikai látnivalója. Az Öreg híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A polgárháborúban lerombolták, majd 2005-ben ismét régi alakjában építették újjá.. Egyedülálló idegenforgalmi attrakció a hagyományos vízbe ugrás az Öreg Hídról a Neretva folyóba, amelyet a helyi fiatalok akkor hajtanak végre, ha elég pénz összejön. Hogy mennyi az elegendõ pénzmennyiség az örök rejtély, de szerintem nem kell nekik sok érte. A hagyomány szerint csak az tartozott a férfiak közé, aki legalább egyszer beleugrott a hídról a vízbe.! Tudni kell, hogy a folyó még nyáron sem haladja meg a 20 fokot, és a víz 21 méterre van a híd tetejétõl.! A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság de jure fõvárosának.. 1990-re a horvátok, a szerbek és a bosnyákok között pattanásig feszült a helyzet, a nemzetek közötti ellentét ekkorra már nagyon elmélyült. A háború valóságos veszélyt jelentett, amely Bosznia-Hercegovinában, egy évvel Horvátország után, 1992-ben tört ki. A város a bosnyák-horvát konfliktus központja volt. Amit a kommunista idõszakban felépítettek, azt a háború tönkretette, sõt az évszázados emlékmûvek, köztük az Öreg híd - Stari Most is megsemmisült 1993-ban. Kezdetben még a szerbek uralták a nagyobb mostari hegyeket a város keleti felén, 1992-ben azonban a horvátok kiszorították õket a területrõl. Ezután, 1993 májusában, a bosnyákok lázadtak fel a horvátok ellen és kezdetét vette a bosnyák-horvát konfliktus. A horvátok blokád alá vették a bosnyákok által lakott keleti területet és bombázták az ott levõ bosnyák hadsereget. A háborús konfliktusnak több mint 2000 halálos áldozata volt a városban. Boszniában járva egyébként sok helyen feltûnt nekem az egykori Jugoszláv elnök, Tito emlékei, a különbözõ felíratok. "Mi smo Titovi – azaz Tito a miénk", vagy Tito egyik híressé vált mondása: "A másét nem akarjuk, a sajátunkat nem adjuk".. Mostar mai gazdaságának gyökerei az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdõdtek, mikor a város nyugati oldalán lefektették a Szarajevó-Mostar-Ploce vasútvonalat. A jugoszláv idõkben több cégnek is itt volt a székhelye: Aluminij, Soko, Hepok, Mostari borászat, Mostar dohányüzem, Unis stb.. Mostar jelenleg is Hercegovina gazdasági központja. Az egyik muszlim hölgy, Milica elmondta azt a városban találkozva vele, a közösségek keveredése a nacionalizmus térnyeréséig teljesen természetes volt az egykori Jugoszláviában. A bosnyákok, a szerbek és a horvátok mindig is békében éltek egymással. – A vajdaságiak szerint lusták vagyunk! – mondta nevetve Milica, aki a háborúban elvesztette kétéves kisfiát és testvérét is. – Nem értik meg, hogy a sok szenvedés miatt mi csak a mának éltünk. Minden nap a túlélésért küzdöttünk, sosem terveztük a jövõt. Ezért a kívülállóknak úgy tûnhet, nem csinálunk semmit – mesélte Milica, pedig ez nem így van, csak mindent egy kicsit lassabban és megfontoltabban teszünk mint mások. Tehát ilyen és hasonló mentalistásbeli különbségeket tapasztalhatunk az egykori Jugoszlávia északi és déli lakói között. Az együttélést mára már szinte teljesen megtanuló közösségek, ha lassan is, de a fejlõdés útjára léptek. Hiszen nem a vallások és a politikai irányzatok a fontosak, hanem csakis az emberek lényegesek mindig, amit itt a dél Balkánon már régen megtanultak és jól tudnak az emberek.

2011. szeptember. 22.

Bíró Csaba