(Nono, tán elõbb köszönt be a béka, mint vártuk?)
Katonai hatalom felé tereli az EU-t Lengyelország
A francia-német tandemmel összefogva próbálja erõsebb katonai képességek irányába terelni az Európai Uniót Lengyeloszág – derült ki a budapesti lengyel nagykövet elõadásából, ahol a Keleti Partnerség, a Visegrádi Négyek és a közelgõ lengyel választások voltak napirenden. A Pallas Páholy Kül- és Biztonságpolitikai Klubjában Lengyelország rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete, Roman Kowalski tartott elõadást helyettese, Agata Zajega társaságában.

A szeptember 21-ei esemény hivatalosan arról szólt, hogy a soros lengyel EU Tanács-elnökség hogyan szeretné fejleszteni az unió közös biztonság- és védelempolitikáját (Common Security and Defense Policy, CSDP). Emellett azonban számos más elnökségi célkitûzés illetve a lengyel belpolitika is szóba került.
Az Európai Unió külügyi szolgálatának
várhatóan ebben a brüsszeli épületben lesz a
központja - kattintson, ha még több uniós
intézményre kíváncsi!

A fõszerep mégis a CSDP fejlesztésének jutott, ami a lengyelek egyik fontos prioritása. Mint az a nagykövet összefoglalójából kitûnt, már az elõzõ, magyar Tanács-elnökség elõtt megkezdték az elõkészítést. Ebben nehézséget okozott, hogy a 2009 decemberében életbe lépett lisszaboni szerzõdés alaposan megnyirbálta a soros elnök jogköreit ezen a téren. A külügyek (és az alá rendelt CSDP) az új kül- és biztonságpolitikai fõképviselõ, Catherine Ashton, és „diplomáciai testülete”, az Európai Külügyi Szolgálat kezébe kerültek. A nem éppen túlzott aktivitásáról híres „európai külügyminisztert” Kowalski szerint ösztönözni igyekeztek a lehetõségek kihasználására.

Ehhez lelkes partnerre találtak az uniós ügyekben meghatározó francia-német tengelyben. A Berlin-Párizs-Varsó alkotta „weimari háromszög” nem csak a lengyel, de még az azt megelõzõ magyar Tanács-elnökséget se várta meg az alapok lerakásával, és már 2010 decemberétõl levélben nógatta Ashtont a továbblépésre. Arra a felvetésre, hogy a francia-lengyel-német együttmûködés a „Visegrádi Négyek”, így Magyarország leértékelõdését jelentené Varsó számára, a nagykövet határozott nemmel felelt. Agata Zajega szerint egyszerûen csak más a célja a két körnek, a „háromszög” pedig a CSDP-nél volt használható – a legtöbb uniós politikánál viszont éppen a visegrádiakkal lehet együttmûködni.

„Egy állam nem akadályozhatja a munkát”

A weimariak felszólítás a december végi Tanács-ülés következtetéseiben is megjelent, a támogatók köre pedig bõvült Spanyolországgal és Olaszországgal. Hiába volt azonban az erõs kezdés és a védelmi miniszterbõl külügyérré vált Rados³aw Sikorski lelkesedése, az Egyesült Királyság elbuktatta a legfontosabb célt, az önálló európai fõhadiszállás tervét. A hagyományosan euroszkeptikus és atlantista ország vezetése hallani sem akar róla, hogy az EU önálló tervezési és irányítási képességekre tegyen szert katonai téren, fõleg nem a NATO-ét esetlegesen veszélyeztetve. A lengyel nagykövet szerint azonban õk csak olyan válságokra készítenék fel az EU-t, ahol nem számolnak az észak-atlanti szervezettel, egy önálló uniós fõhadiszállásra pedig szükség van.

A weimari program szerinte hosszútávú, ám nem muszáj egy helyben állniuk. „Egy állam nem akadályozhatja a munkát azokon a területeken, amelyeket illetõen a tagállamok széleskörû kompromisszumra jutottak” – utalt Kowalski arra, hogy a britek nélkül is továbbléphetnek. Erre a lisszaboni szerzõdés teremtett lehetõséget: az „állandó strukturált együttmûködéssel” tagállamok egy csoportja is szorosabban együttmûködhet a CSDP terén. A nagykövet nem gyõzte hangsúlyozni, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha minden kötél szakad. Ugyanakkor idézte Rados³aw Sikorski lengyel külügyminisztert, aki szerint a gazdasági válság idején „különösen hasznos eszköz” lehet az állandó strukturált együttmûködés, amelyre már az ötök egy szeptemberi levele is utalt.
Az 1913-ban épült wroc³awi Centenáriumi Csarnok az lengyel elnökség
alatt a Tanács-ülések egyik helyszíne –
kattintson, ha még több lengyel városra kíváncsi!

Keletre tekintenek a lengyelek

A lengyel elnökség szeretné továbbá megerõsíteni a papíron tagállami felajánlásokból már létezõ, de be még sohasem vetett uniós harccsoportok képességeit, fejleszteni a komplex katonai-polgári képességeket, és év végére konkrét eredményeket elérni a közös eszközbeszerzés és -használat terén (pooling and sharing). A CSDP-be bevonnák az uniós szomszédságpolitika tagjait is. Kowalski elmondása szerint fõleg közös továbbképzési programokban és mûveleti együttmûködésben gondolkodnak. Itt Varsót különösen a Keleti Partnerség érdekli, és bár a nagykövet szerint egyforma ajánlatta fordulnának a Mediterrán Unió felé is, gyakorlatilag csak az elõbbirõl beszélt.

Kelet-Európa – a Balkán mellett – szerinte természetes terjeszkedési irány az Európai Unió számára. „Nem szabad elfelejteni azt, ahonnan mi kezdtünk” – mondta Kowalski, felidézve, hogy a 2004-ben felvett tagállamok is pár év alatt értek el rengeteget, amihez segítség kellett nekik. „Nem mondom, hogy nekünk ezt vissza kell fizetni, de kötelességünk jobban érteni a helyzetet” – indokolta, miért is nagy az „új” EU-tagok felelõssége. A lengyelek Törökország tagságát is támogatják, bár Ankara esélyeit Angela Merkel legutóbbi kijelentései egyre inkább gyengítik.

Az új mellett szóba került Európa régi erõs keleti szomszédja, Oroszország is. Kowalski szerint a Keleti Partnerségben „nagyon fontos, de nem kulcsfontosságú” Moszkva szerepe. A Lengyelországot kikerülõ Északi Áramlattal kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy az energiafüggõség lazításához bíznak az alattuk heverõ palagáz kitermelésében, és megemlítette a 2013-ra elkészülõ, cseppfolyós földgázt fogadó ¶winouj¶ciei kikötõterminált, valamint a V4-es interkonnektorokat.
¦winouj¶cie mûholdképe – a Lengyelország északnyugati peremén fekvõ kikötõváros hamarosan cseppfolyósított földgázzal teli tankerhajókat is fogadhat (forrás: Wikipedia)

„Európa-fanatikusok lettünk”

A lengyel elnökséget szinte feleõ parlamenti választásokat sem kerülte el a nagykövet. Eddig szerinte minden rendben halad, az elnökség és az EU ügye pedig nem osztja meg a társadalmat. „Európa-fanatikusok lettünk. Mi is próbálunk rájönni, hogyan” – utalt rá, hogy Lengyelország az egyik legeuroszkeptikusabb országból az unió egyik leglelkesebb híve lett. A nagykövet végül a válasszal sem maradt adós: „sikerült kihasználni az európai lehetõségeket”.
Link