(Hát majd elfeledkeztünk arról, hogy a zusában is választásosdit játszadoznak 2012-ben, pedig ez szintén a stratégia része.) A kínai–amerikai kapcsolatok és az ázsiai ország kereskedelempolitikája is kampánytémává vált az elnöki székért induló republikánus jelöltek között. Az esélyesek közül Mitt Romney a „tisztességtelen valuta-manipulátor” Pekinget okolja az amerikai munkanélküliségért, míg Rick Perry szerint az Egyesült Államoknak katonai erõvel kell elrettentenie újdonsült riválisát; Ron Paul, a párt libertárius fekete báránya szerint ugyanakkor Amerika csak magát okolhatja jelenlegi helyzetéért.

Kína gyors gazdasági fellendülése és az amerikai elvekkel és érdekekkel szembenálló kereskedelmi nézetei és gyakorlata az elmúlt évek központi kérdéseivé nõtték ki magukat, nem csupán az amerikai külpolitikában, de immár a belpolitikában is. Ezért nem csoda, hogy a kínai kérdés a 2012-es amerikai elnökválasztás republikánus jelöltjeinek kampányában is jelentõs szerepet tölt be. E politikusok közül is a két legesélyesebb Rick Perry és Mitt Romney.

Mitt Romney: „Kína valuta-manipulátor”

Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó szerint az Egyesült Államok nem nézheti tovább tétlenül Kína kereskedelmi politikáját, itt az idõ, hogy szembesítse az országot a következményekkel. Az egyik legesélyesebb republikánus jelölt megígérte, hogy amennyiben õ nyeri meg az elnökválasztást, az amerikai Pénzügyminisztérium hivatalosan is „valuta-manipulátorként” fogja elkönyvelni Kínát, amit eddig nem volt hajlandó megtenni.
Sanghaj: a felemelkedõ Kína kirakatvárosa - kattintson!

„Nem fogok tétlenül állni, miközben Kína folytatja jelenlegi gazdaságfejlesztési politikáját, mely az amerikai cégek tisztességtelen kezelésére és a szellemi tulajdon tolvajlására épül. Nem áll érdekemben egy Kínával való kereskedelmi háború elindítása, ám kereskedelmünk jelenlegi, kiszolgáltatott állapotát sem fogadhatom el” – olvasható a jelölt honlapján.

Amennyiben Peking nem értene a szóból, és nem tenne az amerikai elvárásoknak megfelelõ lépéseket, Romney kompenzációs vámmal terhelné a kínai gyártású importcikkeket, amit az ázsiai ország nem venne jónéven – írja az Asia Times. A republikánus jelölt támogatja azokat az Egyesült Államok és szövetségesei által kivetett, célzott unilaterális és multilaterális szankciókat is, amelyeket egyes kínai cégek „tisztességtelen eszközökkel megszerzett” versenyelõnye miatt léptettek életbe.

Romney kritizálta az Obama-kormányt, mivel az szerinte nem gyakorolt elég nagy nyomást a kínai kormányra a jüan felértékelésének céljából, amit pedig mind demokrata, mind republikánus oldalról egyaránt sürgettek. Az alulértékelt jüan a kínai exporttermékek árának csökkenéséhez vezet, ami versenyelõnyhöz juttatja e cikkeket az amerikai piacon, s így csökken a kereslet az amerikai termékek iránt, tehát rontja a hazai termelés volumenét.

Ezzel szemben az Economist szerint a kínai valuta alulértékeltsége a dollárhoz képest immár csökkent. A kínai kereskedelmi tendenciák fokozatos változásához két dolog járult hozzá: egyrészt Peking tavaly június óta lassan, de fokozatosan értékeli fel a jüant, így annak értéke stabil 6%-kal emelkedett a dollárhoz képest; másodsorban pedig a kínai munkaerõpiacon bekövetkezõ drágulási tendencia, miután a csökkenõ kínálat következtében 2010-ben 4%-kal nõtt a munkaerõ ára, s ez a változás a Financial Times szerint máris arra késztetett néhány céget, hogy Kínán kívülre helyezze gyártósorait. Így a jüan felértékelése csupán a gyártási folyamatnak más országokba történõ áthelyezését, valamint Kína belsõ fogyasztásának növekedését és az arra való támaszkodását eredményezné, ám ez még korántsem elég az amerikai gazdaság és munkaerõpiac stabilizálódásához.

Romney választási programja a hagyományos konzervatív pontokat foglalja magába, mint például: a gazdagokra kirótt adó csökkentése, a nagy cégek korlátozásának csökkentése, a szabad piac biztosítása, valamint – az utóbbi húsz évben minden elnökjelölt által ígért – szigorú fellépés Kínával szemben. Ez utóbbit az ovális irodába bekerülve egyik elnök sem tudta teljesíteni, hiszen az Egyesült Államok egyre jelentõsebb mértékben függ az ázsiai országtól. Mivel a választók a 2012-es elnökválasztás során fokozottan figyelnek majd a munkahelyek számának növelésére tett ígéretekre, az õ megnyerésük szempontjából jelentõs a Kína-ellenes nyilatkozat, ám az amerikai gazdaságon nem segítene.
Washington képekben - kattintson!

Mindemellett az Asia Times szerint az, hogy Kínát hibáztatják az USA jelenlegi gazdasági problémáiért, rossz hatással lehet az amerikai állampolgárokra, mivel elvonja figyelmüket azokról a belsõ változásokról, amelyekre igazán szüksége volna az országnak. A 2008-as válság során erõsödött meg az amerikai munkavállalók Kínától való félelme, ám mostanra a Romney által képviselt üzleti réteg is veszélyben érzi magát. E feszült helyzet kialakulásához valóban hozzájárultak az amerikai – és nyugat-európai – cégeknek a kínai piacon való érvényesülése elé gördített akadályok, illetve az életbe léptetett korlátozások.

Katonai elrettentés és önostorozás

Habár a Republikánus Párt többi elnökjelöltje kisebb hangsúlyt fektet az Egyesült Államok Kína-politikájára, õk sem mentek el szó nélkül az elmúlt években egyre fontosabb belpolitikai témává váló kérdés mellett.

Rick Perry texasi kormányzó – az Obama-kabinettel ellentétes állásponton elhelyezkedve – azt vallja, hogy a védelmi költségvetés megnyirbálása nem jó stratégia. Mivel Kína nem csupán gazdasági partner, hanem katonai vetélytárs is egyben, az Egyesült Államoknak erõs katonasággal kell rendelkeznie, hogy azzal elrettentse riválisát mindennemû konfrontációtól, egyúttal pedig biztos támasza legyen szövetségeseinek. Az elnökjelölt úgy gondolja, hogy a Kínával való tárgyalásokhoz csak így tudják biztosítani a stabil alapot – írja a Foreign Policy.

John Huntsman a magas szintû stratégiai megbeszéléseket hiányolja az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatból – annak ellenére, hogy 2010-ben lehetõsége volt a részvételre az amerikai oldalról Hillary Clinton külügyminiszter és Timothy Geithner pénzügyminiszter által vezetett „USA–Kína stratégiai és gazdasági párbeszéden”, amit akkoriban még pozitívan értékelt. Huntsman bírálata azért is meglepõ, mivel két évig volt Obama pekingi nagykövete, az elnöki székért való küzdelemben mégis igyekszik elhatárolódni attól a Kína-politikától, amely alakításában õ maga is tevékenyen részt vett.

A képviselõházi tag Ron Paul a többi jelölttel ellentétes véleményt hangoztat: szerinte „[Amerika] nem hibáztathatja Kínát azért, mert túl sok pénzt költ” – nyilatkozta a CNN-nek januárban. Hozzátette, hogy nem használhatják az amerikaiak Kínát bûnbakként azokért a hibákért, amelyeket saját maguk követtek el. Végül szinte a tücsök és a hangya történetéhez hasonlította a két államot, amikor úgy jellemezte õket, hogy az USA rengeteg pénzt költött el a „katonai birodalmára”, miközben Kína befektetések által növelte befolyását.
Link