Az utóbbi években többször is megfordultam Montenegróban, elõször még az egykori Jugoszlávia tagköztársaságában, utána Szerbia és Montenegró államközösségében, majd végül már a független és önálló Montenegróban. Az eltelt évek alatt a változás évrõl-évre mindig szembetûnõ volt e kis országban. Az ország a szívemhez nõtt, nem véletlenül, hiszen olyan értékekkel és önbecsüléssel rendelkezik nagyon sok mindenben, amely sok más nemzet számára példa lehet.

Montenegró története és függetlensége dióhéjban

Montenegró - szerb-horvátul - Crna Gora, Dél-Európában, a Dél-Nyugat Balkánon helyezkedik el, a volt Jugoszlávia területén. Az 5. tagállam volt, amely függetlenedett a volt Jugoszláviától. A kis országot délnyugaton az Adriai-tenger, nyugaton Horvátország, északnyugaton Bosznia-Hercegovina, északkeleten Szerbia, keleten Koszovó, délkeleten pedig Albánia határolja. A Crna Gora elnevezés „fekete hegy”-et jelent, Crna-Fekete, Gora-Hegy, vagyis „a fekete hegyek országa”. A legtöbb nem szláv európai nyelvbe olasz közvetítéssel került, ennek a névnek újlatin fordítása, a Montenegró honosodott meg - Monte-Hegy, Negro-Fekete. Ugyanezt jelenti az ország török neve is: „Kara Dag”.
Montenegró egy kis ország a Dél-Balkánon, ám annál jelentõsebb és változatosabb kultúrával és természeti kincsekkel megáldott hely. A természeti és a társadalmi kontrasztok mindig vonzották az ide látogató utazókat, turistákat. Az országot különbözõ irányból érkezõ hatások érték, sok fajta hódító nép érkezett, felépítették a kultúrájukat és tovább álltak, viszont itt hagyták az utókornak örökségüket. Montenegróban különleges egységet képez a civilizációk találkozása a legrégebbi idõk óta. A két világ találkozásának határa Kelet és Nyugat között. Az országban megtalálható mindkét világ kultúrájának nyomai, Velence, és az Iszlám, valamint a Szláv és az Osztrák–Magyar Monarchia lenyomatának hatása is.
Montenegró az õskortól kezdve lakott terület volt. Ezt számos õsi kultúrák lelõhelyei igazolják. A legjelentõsebb régészeti lelõhely a Crvena Stijena - Vörös szikla a Petrovici település mellett. A tengermellék is sok középkori emlékmûvel, és sok évszázados várral, templommal büszkélkedik. Montenegró, szerbül: Crna Gora, olaszul: Montenegró, az utóbbi olasz elnevezés terjedt el jobban nemzetközileg, ezt használják ma is. Nevének eredete egészen az ókori idõkig nyúlik vissza, mikor a hajósok már távolról, a tengerrõl elõször megpillantották, és a magas hegyek sötét fenyveseitõl feketének láttak, innen az elnevezése. Az ország belsõ részei zord, magas hegyek és sziklák ölelésében fekszenek, míg a nyugati részei fokozatosan alacsonyabbra szelídülnek már egészen oda, hogy az Adriai-tenger hullámai nyaldossák partjait. A Montenegrói nemzetazonosság legfõbb alkotó eleme a montenegrói állam, amelynek eredete Duklja tartományra vezethetõ vissza. A montenegróiak nem szerbek, ezt hangoztatják is mindig, õk Crnagorac-ok, magyarul feketehegyiek, az már más kérdés persze, hogy csak néhány éve érték el függetlenségüket. A szerbektõl való különválásuk népszavazás után hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, ezóta Montenegró önálló ország lett.. Az ország története régre nyúlik vissza, annak idején a szláv törzsek a helyi romanizált illír lakosság maradékaival keveredve az ország területén létrehoztak egy független fejedelemséget Duklja néven a 10. században, amit 1077-ben független állam lett. Duklját késõbb a Bizánci Császárság elfoglalta, és a területen több megyét hozott létre; ezek a megyék együtt alkották a Zeta nevû provinciát. A 12. század végétõl a 15. század közepéig Montenegró mai területének nagy része a szerb állam, Ra¹ka részét képezte. Ezután újabb rövid független korszak következett, majd az Oszmán Birodalom elfoglalta a terület nagy részét. A crna goraiak azonban ebben a korban is jelentõs önállóságot vívtak ki maguknak harciasságukkal.!. Montenegrót 1878-ban a Berlini Kongresszuson ismerték el független államnak, és a nagyhatalmak támogatásával jelentõsen megnövelte területét. 1910-ben Nikola fejedelem kikiáltotta a királyságot és õ lett az ország elsõ királya. 1916-ban a király elvesztette hatalmát, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia elfoglalta az ország területét. A központi hatalmak veresége után 1918. november 13-án az osztrák haderõk helyére szerb csapatok vonultak be. A montenegrói szerb nép Nagy Nemzetgyûlése nyomásukra kimondta a Petrovic dinasztia trónfosztását, és az ország csatlakozását Szerbiához. 1918. december 1-jén kiáltották ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását, melynek Montenegró is része lett. A II. világháború során 1941. áprilisában Montenegró olasz megszállás alá került. A háború végeztével a Josip Broz Tito vezette partizánmozgalom irányítása alatt egyesítették a Jugoszláv területeket. Montenegró 1991-ig a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 6 tagállamának egyike volt. Jugoszlávia szétesése után 1992-ben létrejött a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, melynek két tagállama Montenegró és Szerbia voltak. 2003-ban ez átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségé, amely a két állam laza szövetségén alapult. A szerbektõl való különválásuk népszavazás után hivatalosan 2006. június 3-án lépett életbe, ezóta Montenegró önálló ország lett. Nemzetközileg 2006. június 12-én ismerték el, Montenegró ezzel a földgolyó 194. államává vált.. Montenegró sosem volt tevékeny résztvevõje a délszláv háborúskodásoknak, itt nem dörögtek a fegyverek, az ország inkább csak szenvedõje volt a háborúnak gazdaságilag, hiszen az államszövetség része volt.. A montenegróiak, akárcsak a szerbek, a cirill ábécét használják, és a szerb-horvát nyelv keleti dialektusát beszélik. A montenegrói férfi - a crnagorac erõs, inas, szálkás emberekbõl áll, a nõk - crnagorka szépek és formásak, a montenegróiak - ellentétben a szerbbel - feltûnõen magasak és jóképûek, általában fekete hajúak, kitartóak, szívósak, jó harcosok és kiváló emberek.

A mai Montenegró

Az idei nyáron ismét megfordultam itt Montenegróban, ha most egy rövidke idõre is csak délszláv utamon, hiszen csak átutazóban voltam most. Idén ismét sikerült újat látnom, és az újabb pozitív változásokat észrevennem. Az ország egyre csak épül és szépül, az életszínvonal pedig folyamatosan emelkedik. Mindezt a maguk erejébõl érik el, nincs gyarmatosító külföldi tõke, befektetõk, hitegetõk, nyerészkedõk. Érdekességként említeném, hogy Montenegróban a hivatalos fizetõeszköz az Euró. Magyarország még görcsölhet évekig hogy bevezesse, a montenegróiak gondoltak egyet és bárki beleegyezése nélkül bevezették. 1999. november 6-án, akkor még a német márkát elõször, utána pedig az eurót. Az éves infláció 20%-ra csökkent, a keresetek 50%-al nõttek. Aztán megszüntették a szerbiai dinárt. A szerb Milosevic-kormány természetesen, gazdasági szankciókat vezetett be Montenegró ellen. Ekkor Montenegró a bosnyák, horvát szomszédjai felé nyitott. És beindult Montenegró elszakadásának folyamata Szerbiától… A montenegrói emberek büszkék. Nem hazudoznak, itt ez szégyen. Az ország szegény, az emberek szerény, szûkös anyagi keretek között élnek, de nem lopnak, mert itt az is szégyen.!. Mindenki nyugodtan ehet bárhol bármit amit csak megkíván, étteremben, büfében, bárban. A montenegróiak pénzért senkit nem fognak megmérgezni állott étellel sehol sem.! Egyik legnagyobb sértés számukra, ha turistaként megkérdezzük tõlük, hogy friss-e a hús.!. Összetartóak, hazafiak. Szeretik az országukat. Tudják, hogy ha bármit eladnának, ha a külföldiek, a politikusok vagy multik kezébe kerülne, akkor azokat a természeti kincseket örökre elveszítenék, és nem a nép járna jól, és nem az ország, hanem csak a gazdag vevõk.!. Egyszerû és tiszta gondolkodásúak. Temperamentumosak, hangosan beszélnek, nagyokat gesztikulálva. Aki hangosabb, annak van igaza. Az egyszerû logikájuk szerint az erõsebb gyõz. Nem sietnek sehová, nem stresszelik magukat feleslegesen. Egész nap kávézókban üldögélve kávéznak, csevegnek, barátkoznak, üzletelnek. Lazák, kedvesek, segítõkészek. Akkor is mosollyal szolgálnak fel, ha nem borravalózunk. A borravaló itt nem is igazán ismert fogalom. A lakosság 40, 6 % -a montenegrói, 30 % -a szerb, 9,4 % bosnyák, 7 % albán, 4,3 % muszlim. A montenegrói emberek 70 %-a ortodox vallású, 25 % muszlim, 4,2 % római katolikus, 1 % -a ateista. A montenegróiak magasak, a férfiak átlagmagassága 1973-ban, a katonai sorozáskor 187 cm volt. Hivatalos tanulmányokban a montenegrói férfiak átlagos magassága 185.6 cm, a nõké 171 cm.!. A montenegrói nõk karcsúak, szép hosszú combjuk van, formás, izmos hátsójuk, szép nagy feszes mellük, gyönyörû, dús, sûrû a hajuk, életerõsek. Antropológiai kutatások és dokumentumok is alátámasztják e tényeket - Carleton S. tanulmányai. Egyes tanulmányok szerint már nem a hollandok a legmagasabbak, hanem a montenegróiak. Egyszer egy barátom mesélte, hogy a nyugati nõk arca átlagosan gyengéd, nõies, valószínû ezért is mondják, hogy a nyugati nõk a legszebbek. Sajnos, e gyengéd vonások évek múltával még gyengébbek lesznek, ezért sok-sok smink és plasztikai mûtét szükségeltetik a nyugati nõk arcának szépé varázslásához, persze ez már sajnos nyugat Európai trendek alapján van így manapság. A montenegrói nõk arcvonása átlagosan kissé durva, erõs, nem nõies, de ha mégis ideálisan összeáll, akkor egy ilyen gyönyörû arc hatvanévesen is gyönyörû, smink nélkül is. Szépség ide, szépség oda, egy biztos, hogy nehéz és nem is tanácsos este a tengerparton párosban sétálni, mert a férfiember szeme folyamatosan a szép montenegrói nõk testén pajzánkodik..

A mindmáig élõ Tito kultusz

Az egykori Jugoszlávia területén járva, így Montenegróban is sok helyen feltûnt nekem az egykori Jugoszláv elnök, Tito mindmáig élõ kultusza. A különbözõ felíratok, emlékek mindenhol jelen vannak:. "Mi smo Titovi – azaz Tito a miénk", vagy Tito egyik híressé vált mondása is több helyen díszeleg:. "A másét nem akarjuk, a sajátunkat nem adjuk".. A mindmáig élõ Tito kultusz és legenda talán arra vezethetõ vissza, hogy az akkori Jugoszlávia népe igen jó életszínvonalon élte életét akkoriban. Meg még persze az is, hogy Tito valamelyest a nép fia volt, maguk közül valónak érezték az emberek, hiszen fiatalkorában õ még valóban dolgozott is, ellentétben a mai politikusokkal. Tito fiatalon több helyen is dolgozott géplakatosként, Horvátországban, Szlovéniában, sõt Németországban is. Ugye ez már a mai politikusokról egyáltalán nem mondható el, úgy beszélnek gazdaságról és munkáról, hogy erre semmilyen alapjuk sincs, hisz sosem dolgoztak.. Herceg Noviban található Tito egykori nyári rezidenciája is, egy hatalmas luxus-villa a tengerpart mellett emelkedõ dombocskán. Itt fogadta Tito az államfõket és a világhírességeket. A domb elõtt horgonyzott a kis óceánjáró hajója, a Galeb - Sirály. A domb azért nevezetes, mert mindenki, aki Titóhoz jött vendégségbe, mindig hozott ajándékba a saját országából egy ritka növényt, fát, bokrot, és itt ültették el közösen együtt. Sok ezer különbözõ és ritka növény található itt még manapság is. Herceg Novi arról volt híres a régi Jugoszláviában, hogy az élsportolókat ide küldték jutalomnyaralásra. Nagy dolog és nagy elismerés volt Tito üdülõvárosában nyaralni!. Tito villáját utoljára arab sejkek szerették volna megvenni, és az öbölben luxus yacht-kikötõt építeni, de a montenegróiak nem voltak hajlandók eladni. A svédek is meg akarták venni a természeti forrásokban a világ egyik leggazdagabb országának a vízmûvét és csatornázási hálózatát, de ezt sem adták el a hazaiak. Annak ellenére, hogy a vízhálózat elavult, mindenfelé szivárog, és a nyomás oly alacsony, hogy magasabb pontokon napközben nincs víz.

Láss csodát, már itt is megjelentek a Rotschildok

Az egyik helyi montenegrói újságban olvastam, láss csodát, már itt is megjelentek a Rotschildok.!. Az idei nyáron váratlanul megjelent itt Tivat városánál az egyik neves Rotschild ivadék a rokonaival és barátaival. Nathaniel Rotschild volt õ, a világ egyik legtõkeerõsebb pénzügyi befektetõje. Az általa elnökölt befektetési alap 22 milliárd amerikai dollár fölött rendelkezik. Állítólag egymillió eurót költött a montenegrói tengerparton fekvõ, Tivat városához tartozó Porto Montenegro milliárdostelepén megrendezett, háromnapos szülinapi bulijára. A Svájcban élõ Nathaniel Rotschild, a kis Rotschild, becenevén:. Nat, július 12-én töltötte be a negyvenet. A partira az egyik közel-keleti arab sejk aranyozott Boeing 737-es magánrepülõvel érkezett. A királyi vendégek egyike Leruo Tshekedi Molotlegi, a Dél-Afrikához tartozó törzsi monarchia, Bafokeng 36. királya. Emellett a péntektõl vasárnapig tartó, három napos partin ott mulatozott még néhány orosz jómadár is, Roman Abramovics és Oleg Gyeripaszka orosz oligarchák, utóbbi nem repülõvel gyütt, hanem 85 millió USA-dollárra értékelt yachtjával... A helyiek persze nem valami nagy szimpátiával fogadták a díszes kis társaságot, és meg is jegyezték azt, ide csak hozhatják a pénzt, de nem vihetik, miután pedig itt hagyták a pénzüket, gyorsan húzhatnak is innen oda ahonnan jöttek, addig amíg szépen vannak..

Montenegró az ország, ahol szeretik a Magyarokat

Montenegrót tavaly, 30.000 magyar turista kereste fel, ennyien léptek át a határain. Jól tették, sokkal jobban mintha mondjuk a manapság divatos nyugatra mentek volna. Itt szeretik a magyarokat, félig meddig rokonnak is tartják õket. Régi ismerõseim, Savo Kostiæ és Maja Pantiæ az újbóli találkozásunk örömére rögtön rakijával - pálinkával fogadnak, amit szilvából készítettek. A szegénységük ellenére is büszkeséggel tölti el õket az, hogy tavalyhoz képest még két szobával bõvíteni tudták vendégházukat, így már több vendéget tudnak fogadni a nyári szezonban. Montenegróban, ebben a pici országban olyan természeti kincsek vannak, melyeket sehol nem találhatunk már meg Európában, de egyedül állóak a világon is. A Biográdi hegység az utolsó õserdõ Európában. A Szkadári tó a Balkán legnagyobb tava és Európa legnagyobb madár rezervátuma. A tengerpartjuk teljes hossza 293 kilométer, a vize pedig nagyon tiszta. A tengerpartig ereszkedõ magas, havas hegyek, és az örökzöld tengerpart érintkezésén kristálytiszta a levegõ. Montenegróban található egy világhírû félszigetre épült üdülõ, a Sveti Stefan. A parthoz közeli egykori szigetet ma már földnyelv köti össze a szárazfölddel, ez a csodálatos látvány pedig Montenegró védjegyévé vált az utóbbi idõben. Az egykori halászfalut az 1950-es években kezdték átalakítani üdülõparadicsommá. A másik nagy nevezetessége az országnak a Kotori öböl. A Kotori öböl Európa legdélebbi fjordja, és a világ egyik legszebb fjordja, az UNESCO védelme alatt áll. Az öböl legnagyobb városa Herceg Novi mely összenõtt Igaloval. Igalo világhírû turisztikai és gyógyközpont. A perzselõ napsugár, a számtalan gyógyforrás, a gyógynövényekkel teli örökzöld erdõk, a jódos kipárolgású tenger és a híres gyógy-iszap nagyon sok külföldit vezényel ide, mozgásszervi, légzõszervi, érrendszeri, bõr- és egyéb betegségek sikeres gyógyításával. Erre a helyre sokan mint mozgáskorlátozottak érkeztek, kocsiban, a kezelés végén pedig saját lábukon távoztak. Az igaloi gyógyító képességû homok valódiságát igazolja egy modern egészségügyi központ, ahol több mint ezer páciens gyógyulhat és pihenhet. Különösen ismert a hely a reumatikus betegségek gyógyításáról. Már nemzedékek óta visszatérõ vendégek a svédek és a norvégok. A híres gyógy-iszap a strandon is megvehetõ, így sok fekete embert láthatunk, akiknek csak a szeme fehérlik ki az iszappakolásból. Azt mesélik, hogy sok asztmás gyerek és felnõtt gyógyult meg itt pusztán azzal, hogy minden nap egy órácskát sétáltak a tengerparton és az erdõkben, kora reggel, hajnalban, amikor a tengernek és az erdõnek a legnagyobb a kipárolgása. Szóval már nagyon sokan meggyógyultak itt a hely jótékony hatásainak és tisztaságának köszönhetõen.... Montenegróban a természet érintetlen, nincs megmérgezve, mert nincs pénz mezõgazdasági mérgekre. A paradicsom nem olyan piros, mint a budapesti hipermarketben, de íze van, édes, szaftos. Minden gyümölcs és zöldség úgyszintén. Gazdag olíva-, füge- és citrus-termõ vidék. A napsütötte tengermellék ideális borvidék. A szõlõfürtök hatalmasak, óriási ropogós szõlõszemektõl roskadoznak. A görögdinnye Montenegróban édes.!. A kedvenc külföldi borom fiatalkorom óta a montenegrói Vranac. Nevét a vérpiros színû szõlõ szemekrõl kapta. Nemzetközileg elismert fajtából készül a bor. A szõlõt a podgoricai borvidéken termesztik, a tengerparton kevesebb ültetvény van. A nyár végén érik be. A szõlõ szemek illatosak és édesek, köszönve a sok napsütésnek. A bornak karakterisztikus sötét vörös színe van, gyümölcsös íze, illata, az íze meleg, teljes, harmonikus és temperamentumos. Milánóban 1991-ben a világ 100 legjobb vörösbora közé sorolták a Vranacot, nagydíjat is kapott.!. A Vranacot fogyaszthatjuk a njegu¹i pr¹ut mellé, kiemeli a sonka zamatát, de a vad ételeknek is igen jó kísérõje. Mit együnk egy ilyen finom bor mellé?. A különlegességhez tartozik a ra¹tan, szárított kecskehúsos kelkáposzta, a “èevap”, darált húsból készült, roston sütik és lepényt kérhetünk hozzá. A “Pljeskavica” hasonló mint a “èevap” csak a hús lapos, ezt is lepényben kérhetjük , tetszés szerinti saláta adaggal. A rostélyosok igen népszerûek a vidéken, bátran kóstoljuk meg mindegyiket, nem fogunk csalódni bennük. A világhírû burger-láncok termékeit ízben és nagyságban is megszégyenítõ óriás-pljeskavicák 1-1,5 euróért kaphatók. Ne felejtsünk el borozgatás mellett sok Niksicko pivo-t - sört is inni! Nagyon finom.!... A montenegrói tenger is érintetlen. Nincsenek nagy kikötõk, nagy gyárak, nagy városok, melyek koszolnák a tengerpartot. Nincsenek halászok, büdös, olajos halászbárkák. Kevés a turisztikai hajó. Akinek van ideje rá, naponta akár 10-20 kiló halat, polipot, rákot, és morénát is könnyen ki tud fogni, ki tud vadászni a tengerbõl. A legnagyobb moréna 6 méteres volt, félórát szenvedtünk vele, mire ki tudtuk rángatni 20 méter mélyrõl. A moréna az egyetlen agresszív hal, mely támad a búvárokra, a cápák ritkán támadnak, azok is legtöbbször élelemszerzés miatt. A morénák nagyon kényesek a víz tisztaságára, zavaros, piszkos vízben nem élnek. És mennyi kagylót lehet búvárkodni! A kagylók védett állatok, tilos a kiszedésük. Az óriási sonkakagyló - periska darabjáért 250 euró bírság jár. Montenegróban a rendõrök nem igazán mérik a sebességet, a magyarokat meg el is engedik, és minden apró dologért sem büntetik az embereket mint nálunk. Az egész nép kicsit lusta, laza, ráérõs. Az ország szegény, pénz nincs, tehát feleslegesen túl sokat dolgozni sem akar nagyon senki. Mint a példa is mutatja, õk szeretik a magyar embereket és turistákat.

2011. szeptember 28.

Bíró Csaba