A "magyar" javaslatot akarják Brüsszelben a kérdés megoldására elfogadni? A teljes garnitúrát Recskre és/vagy egyéb biztonságos helyre, a brüsszelivel egyetemben!

Kevéssel a választási finis vége elõtt, amikor Kolompár Orbán keltette fel a média érdeklõdését, magukat szakavatott mérvadónak tartó önkéntes megmondó-emberek azon buborogtak, miért nincs eredménye a cigányság integrációjára költött mintegy 130 milliárd (értsd: 130 ezer millió!!!) forintnak.
Olyan déja vu érzése támad az embernek, amikor manapság a nyugat-európai államoknak az uniós állampolgárokat megilletõ szabad vándorlással és letelepedéssel kapcsolatos jogait érvényesíteni kívánó polgáraival szemben tett kétségbeesett erõfeszítéseit látja a tudósításokban. A korrektség kedvéért mondjuk el, a problémás polgárok érdekes módon kizárólag a cigányság soraiból kerülnek ki.
De vajon mi lehet velük a gond? Miért éppen velük van gond? Másokkal miért nincs?

Érdekes analógia figyelhetõ meg a cigányság hazai helyzete és az Európában egyre nagyobb problémát okozó betelepült és betelepülõ muzulmánok viszonylatában. Úgy tûnik, a demokráciára – azaz a többség uralmára – oly büszke Európa most a saját kardjába dõl. Mert hiszen a legfõbb kérdés, hogy ki alkotja a többséget. Ma még mi, európaiak, de a trendeket figyelve ennek az állapotnak, s vele együtt nekünk is, úgy tûnik meg vannak számlálva a napjaink.
Ki fogja alkotni a többséget? Az, akié a föld, a föld pedig azé, aki teleszüli. Érdekes adat a szaporodási ráta, kábé 2,1-es értéknél jelentik ki a téma szakértõi, hogy az adott ország népessége legalábbis szinten van. Legutóbb a francia mutatót hallottam, hogy megfelel ennek az értéknek, ám amikor kiderült, hogyan hozzák a franciák ezt az értéket, enyhén szólva ledöbbentem. Elõször is nem a franciák hozzák, hanem a bevándorlók, akik – most tessék megkapaszkodni – 8,1-es értéket produkálnak, míg az ún. született franciák 1 alatt vannak.
Vagyis, ha minden így folytatódik tovább, Európa muzulmán kontinens lesz a nem is olyan távoli jövõben. Csak hát errõl nem ildomos beszélni, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Mer’ ez nem komilfó, nem européer.
A korrekt tájékoztatás kedvéért mondjuk el, ha minden így folytatódik, Magyarország a nem is olyan távoli jövõben cigány-ország lesz. Egész egyszerûen azért, mert õk szülik tele. A tulajdonosa pedig – ha az Index fõvárosi ingatlanfejlesztési körképének hihetünk – Simon Peresz bejelentésének megfelelõen, izraeli befektetõk lesznek.
A jogaival – úgy tûnik – mindegyik kisebbség tökéletesen tisztában van, éljen bárhol is Európában, a kötelességekkel azonban már gondok adódnak, pedig e kettõ mindig együtt kell, hogy járjon.
Felmerül a kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy például kis hazánkban a cigányságnak a rájuk költött temérdek pénz – írjuk csak le még egyszer emlékeztetõképpen: szóval a 130 ezer millió forint – ellenére sem sikerült integrálódnia? Legalább ennyire indokolt annak a kérdésnek a feltevése, hogy a rossebbe gondolt bárki is arra, hogy teszem azt az Alpok lábainál a tájba harmonikusan beleilleszkedik majd egy mecset?
Amikor ezt a kis szösszenetet pötyögöm be a billentyûzeten, a híradó tudósításában épp egy New York-i mond keresetlen szavakat arról, hogy ez az ország (mármint az Amerikai Egyesült Államok) az õ országa, õ harcolt érte, köszöni szépen, de sem a Ground Zero, sem más közelében nem akar mecsetet látni.

És ha már Amerikánál tartunk!
Emlékszünk még a hálivúdi eksönmúvikra? Little China, quarter latin, Chinatown, meg a többiek. Ezek a nációk mindig szigetszerûen zárt közösségeket alkotnak.
És megint itt a félelmetes analógia. Vona Gábor és a Jobbik cigánygyerekek számára kidolgozott bentlakásos iskolázásról szóló javaslatáról a törvényhozás házában kiakadtak mint az a bizonyos Epeda sezlonyrugó, mondván elszakítja a családtól, kiragadja a környezetébõl a roma csemetéket.
Könyörgöm, ne álszenteskedjünk már!
Nem tehetek róla, de megint Posta Imre jutott eszembe. A cigánygyerekek szegregációja körüli hercehurca kapcsán mesélte, hogy a médiában zajló retorikai ütésváltások közepette feltette a kérdést a cigányoknak, ugyan mondanák már meg, hány cigány pedagógus került ki közülük, aki visszajöhetne tanítani a többieket. Nem nagyon tudtak válaszolni a kérdésre.
Mit gondol a tisztelt Olvasó? Vajon milyen lesz a következõ cigány nemzedék? Vajon milyen lesz az a nemzedék, amelyik a környezetébõl fakadóan sokszor alapvetõ létezési, viselkedési normákkal sincs tisztában? És senki ne merje ezt azzal elintézni, hogy más kultúra! Az ápolatlanságnak, a lopásnak, a másokon való élõsködésnek semmi köze a kultúrához. A kultúra eredetileg mûvelést jelent, de abban azért valószínûleg mindannyian egyetértünk, hogy a lopás, a másokon való élõsködés életvitelszerû gyakorlása sok mindennek nevezhetõ, ám kultúrának semmiképpen sem.
Vajon milyen lesz az a felnövekvõ cigány nemzedék, akik egyre többen lesznek, egyre hangosabban követelik majd a jogaikat – hiszen az nekik jár! – és soha nem láttak olyasvalakit a családban, de még csak a rokonságban sem, aki valaha is dolgozott? És vajon milyen lesz az a felnövekvõ cigány nemzedék, amely kiközösíti soraiból azt, aki tisztes munkából él meg, vagyis dolgozik?
A Varga Tibor jogtörténész által zseniálisan és nagyon találóan „Nagy Francia Elsötétedés”-nek hívott esemény következményei úgy tûnik jóvátehetetlenül sodornak bennünket a szakadék felé. Humánusnak, toleránsnak kell lennünk, hiszen mi európaiak vónánk, vagy mifene! Ezek az európai értékek komilfók, a kereszténység – milyen érdekes! – nem. Az ide betelepültek, vagy betelepülõk, a rajtunk – európaiakon – élõsködõk nagyon is tisztában vannak azzal, mit jelent, hogy nekünk toleránsaknak, humánusaknak kell lennünk, s erre minden adandó alkalommal figyelmeztetnek is bennünket. És kihasználnak bennünket. Mi pedig, éppen a fent említett magasztos elveknek köszönhetõen valahogy elfelejtettünk kiállni saját magunkért. Valamilyen rosszul értelmezett, felülrõl ránk erõszakolt téves „meggyõzés” hatására – kicsit olyan érzése van az embernek, hogy parancsszóra – az idegent szebbnek találjuk, mint a sajátunkat.
Itt az ideje, hogy a Nagy Francia Elsötétedés után végre felkapcsolja valaki a villanyt! Azaz mondjuk ki, itthon a cigányság, Európában pedig a bevándorlók, nem azért nem integrálódnak, mert nem tudnak, hanem mert nem is akarnak! Ez egy feneketlen zsák! Tölthetik bele a pénzt számolatlanul, eredményre nem fog vezetni! Legalábbis addig egész biztosan nem, amíg a fent említett kisebbségeknek eszük ágában sincs a(z egyelõre még) többségi társadalomba integrálódni.
A demokrácia a többség uralma. De ki alkotja majd a többséget? Az, aki teleszüli a földet. És õk fogják teleszülni.
Ki kell mondani végre, szedjétek a cókmókotokat, ’oszt menjetek haza! Van nektek országotok, boldoguljatok ott! Avagy ha maradtok, akkor a mi szabályaink érvényesek, mert ez itt a mi országunk! Ha ránéztek a térképre, arra is rá van írva! Egyetlen európai országra sem az van írva, hogy Törökország, Izrael, vagy India!
(Törökország, bármennyire is átnyúlik egy darabka belõle a vén kontinensre, nem tekinthetõ európai országnak.)
Ma még mi, európaiak vagyunk többségben, ma még kimondhatjuk, amit nem sokára talán már kimondanunk sem szabad, kevéssel utána pedig lehet, hogy már gondolnunk se.

Ahogy Fábry szokta volt mondani: „Kezeket a paplan alá, éljenek a csajok!

Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár