Hazaértem Kínából, már a párizsi Charles de Gaulle reptéren meglepett a káosz, ami fogadott, a rendezetlenség, a tömérdek zsidó, a liberális eszme, a buta repteres kiszolgálók, akik a világ minden tájáról vannak. Miközben a mosdók elegánsak, dallamos zenével az egész olyan, mint egy kavalkád és ronda, ami szemetes, félig eltakarják azt, hogy rohad, de a repülõtér koszos szemetes részei kilátszanak a pavilonok mögül. Pusztul, rohad és próbálják takargatni. Az egész mostani rendszernek, amit a zsidók építenek nem is lehet más a célja, mint a teljes pusztulás és rohadás, amibe õk is belepusztulnak, de elõtte tönkreteszik a világot és minden ami szép és érték.
A kínai rendbõl és rendezettségbõl mentünk a káoszba, a szabadkõmûvesség fellegvárába Párizsba.
Kínában ha valaki valamit nem tud, vagy nem tud segíteni, akkor mélységes szégyent érez, de törekszik mindenki arra, bárhol dolgozik, hogy a legnagyobb tudással végezze munkáját és ne legyen abban kifogásolni való, ne kelljen szégyent éreznie vagy ne legyen hazug. Párizsban pont fordítva volt, mert hárman tájékoztattak minket teljesen félre nagyképû meggyõzõdéssel.
Ezzel a beszámolóval nem egy utileírást kívánok mutatni, elfogultan Kínáról, hanem a tényeket, amiket leszûrtem, mivel azért mentünk ki, hogy tapasztaljunk, hogy megismerjük Kínát, az embereket, hogyan viszonyulnak a globális helyzethez és a magyarsághoz.
Az ember megérkezik Kínába, és azt látja, hogy akik visszatérnek közülük is külföldrõl felszabadultak végre, és otthon érzik magukat. Maguk közt egy zárt világba, ahol a saját kimondatlan törvényeik, õsi hagyományaik és múltjuk szerint élhetnek.
A múlt a mindenük, ahol sehol sem ismernek el, és õ a múltjukból építkeznek. Egy védõburok a kínaiknak Kína, de kilökik az embereiket a világba, vagy Isten kitaszított ide minket a Földre. Mint, hogy itt vagyunk és szenvedünk, azzal mégis csak õt gazdagítjuk a tapasztalatainkkal és megedzõdünk.
Nekik honvágyuk van, a zsidóknak nincs. Õket nem szeretik külföldön, mert kínainak nehéz a beilleszkedés és ugyanúgy támadásoknak, megalázásnak vannak kitéve külföldön, mint mi is, csak mi a saját hazánkban!

Kína biztos abban, hogy Isten velük van és õk az erõsebbek, és tisztában vannak a zsidó kérdéssel is, de nem minden szinten és a veszély súlyosságával sem.

Õk úgy gondolják, hogy azzal, hogy a jó oldalon állnak, és erõsek, összetartóak, nyernek. De ha az ember lepaktál az ördöggel csak veszíthet és pont a legnagyobb magabiztosság közepette lehet a legkönnyebben elbukni! Erre játszanak rá a zsidók. Ezt nem csak abból a feszültségbõl látjuk, ami Tibetben, az ujguroknál és Tajvanon megy, hanem hogy Kína mennyi embert áldoz fel a sajátjai közül ahhoz, hogy vezetõ szerepe legyen a világon. Ha nem így tett volna, valamelyik szegény afrikai ország sorsára jutott volna.

A kínai emberek számára nagyon fontos az egymás iránti tisztelet, amit nem lehet megszegni, továbbá nagyon fontos az alázat, ami nem megjátszott alázatoskodás és a kegyelem. A fiataloknál ugyanúgy, mint a többi generációnál.
A Sárga Császárt hoztak fel erre többször példákat, akinek egy nagyon szép sárga ruhája volt, amihez ha valaki illetéktelen tiszteletlenségbõl csak hozzáért, annak meg kellett halnia, kivégezték. Aki esetleg kíváncsiságból véletlenül, annak jó esetben a császár megkegyelmezett.
A zsidók pedig tiszteletlenségbõl és bántó szándékkal tapogatják mocskos kezeikkel a sárga ruhát.

A reptéren most hazafelé még jobban szembetûnt -és elnézéseteket kérem, hogy nem idõsorrendben írok- hogy itthon óriási káosz van, szabadkõmûves szabadrablás, fosztogatás, míg Kínában rend. Ezt eddig is tudtuk, de egy olyan államból hazajönni, ahol rend van és mûködik az erkölcs és tisztelet, még élesebben kitûnik ez az óriási káosz és trágyadomb, ami itthon fogad. Egyszerûen nem érti az ember, hogy mûködhet még így a társadalmunk, és miért engedjük? És a zsidók csak jönnek és jönnek ide. Malévvel jöttünk haza Párizsból, a legszerényebb kiszolgálás a Malévon volt, és az ember már ebbõl is érezte, hogy hazaérkezik. Mintha örömükre szolgálna éreztetni, hogy a magyar gépen (ami persze csak a nevében az) csak egy pici sajtos vagy sonkás szendvicset adnak, mert le vagyunk alázva a nullába. A lényeg, hogy mindig a helyi specialitásokat szolgálják fel azon a gépen, ami az adott országba megy. Ez is csak egy apróság, de számomra mégis nagy jelentõsége van. Utaztam már ennél rövidebb úton más gépekkel többször, de a magyar gép mindenen alul van, Ezzel is a magyar büszkeséget alázzák és törik le, aki ideérkezik. A gépen min. 40%ék zsidó volt. Nagyképû zsidó üzletemberek, vagy rossz arcú és szemû zsidók, az ábrázatukon már látszik a hamisság, hogy golyón kívül a szemük közé többet nem érdemelnek.

Amit biztosan leszögezhetek Kína és a zsidók kapcsolatáról, hogy a kettõ óriási harcban áll egymással. A fõ harc itt a Földön a zsidók és a kínaiak köt van. Az egyik a fenntartásért és a fejlõdésért küzd, a másik a bekebelezésért de mind kettõ meggyõzõdéssel azt hiszi, hogy õ fog nyerni!
Harc és verseny folyik, amiben mégis mind a kettõ a másikra kényszerül, ki tudja jobban kihasználni a másikat? A zsidók az olcsó elõállítás miatt, Kína az eladás miatt, mivel csak zsidó üzletemberekkel áll kapcsolatban, nincs más üzletkötõ.
A zsidók nem bírják bekebelezni Kínát, nem tudnak bentrõl bomlasztani, mert Kína nagyon óvatos és tudja a veszélyt, de a zsidók szintén óvatosan de minden irányból próbálnak beépülni. Míg Kína ravasz, addig a zsidók sunyik, és mindkettõ nagy színész, de a kínaiaknak az Isten az istenük, miközben a zsidóknak a sátán. Ez nagyon fontos, hogy kinek ki az istene.

Mivel nem tudnak uralkodni rajta a zsidóknak eszköz Kína, nem tudják bekebelezni, ez már túl nagy falat nekik, amit nem nyelhetnek le, de próbálják felhasználni a saját céljukban, ami a totális káosz és a világháború. Ki irányít kit, miközben a kínaiak a zsidóknak teret engednek egyrészt kényszerbõl, másrészt látszatból?

folyt. köv.