A külföldi hitelintézetek Magyarországról más régiós országba viszik a pénzüket. Itthon a kevesebb hitel drágább lesz, a hitelezés visszaesése veszélyezteti a gazdasági növekedést.

– Azt találtuk, hogy a bankok folyamatosan csökkentik magyarországi hitelezéseiket, folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben – részben ezzel indokolta Orbán Viktor miniszterelnök három hete a parlamentben, az Országvédelmi akcióterv ismertetésekor a devizahitelek kedvezményes árfolyamú végtörlesztését.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adataira hivatkozva akkor arról beszélt az Országgyûlés gazdasági bizottsága elõtt, hogy a külföldi anyabankok az elmúlt évben mintegy 1700 milliárd forintot vontak ki magyar leányaikból. A kormányfõ és minisztere csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a kormány volt az, amely elõször ajtót mutatott a külföldi hitelintézeteknek, majd az elmúlt egy év intézkedéseivel mindent el is követett azért, hogy a bankokat a kijárat felé rugdossa.

Lassan három éve, hogy a régióban erõs jelenléttel bíró hat pénzintézet, a magyarországi CIB, az Erste, a K & H, az MKB, az UniCredit és a Raiffeisen anyabankjai levélben fordultak az Európai Bizottsághoz, s a kelet- és közép-európai térség fokozottabb segítését kérték a pénzügyi és gazdasági válság miatt. Részben ennek eredményeként 2009 januárjában megszületett az európai bankkoordinációs kezdeményezés, melyet a tanácskozásnak helyet adó osztrák fõváros után bécsi kezdeményezésként is emlegetnek.

A régió, így Magyarország pénzügyi támogatásáért cserébe a bankok vállalták, hogy nemcsak tõkét nem vonnak ki innen, de biztosítják az állam, a kormány hitelezési szükségleteit azzal, hogy államkötvényeket vásárolnak, a leánybankokon keresztül hitelt biztosítanak a háztartásoknak és a vállalkozásoknak, továbbá – az MNB forrásai mellett – többletlikviditáshoz juttatják a bankszektor egészét.

A hitelintézetek elkötelezettségüket májusban újra megerõsítették, majd 2009 novemberében aláírtak egy errõl szóló szándéknyilatkozatot is, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európai Beruházási Bank (EIB) és a Világbank pedig összeállított egy kétéves, 24,5 mil liárd eurós programot, melynek keretében a bankok hitelezését, ezen keresztül pedig a ré giós országok gazdaságát támogatta – az összegbõl bõven jutott Magyarországnak is.
HIRDETÉS
160

Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációja negyedévente ellenõrizte, hogy Magyarország tartja-e magát a készenléti hitelkeretrõl szóló megállapodásban tett vállalásaihoz, de egyúttal azt is mindig megvizsgálták, hogy a bankok eleget tesznek-e a kötelezettségeiknek. Az Orbán-kormány azonban gazdasági szabadságharcának részeként, elsõ intézkedései között a maga részérõl lezártnak tekintette az IMF-fel és a bizottsággal kötött megállapodást, csakhogy ezzel együtt érvényét vesztették a bécsi kezdeményezésben foglaltak is. A kormány ezután nem sokkal döntött a pénzügyi vállalkozások különadójáról, amely éves szinten nagyjából 130 milliárd forintos pluszterhet jelent a bankszektornak.

Ezzel egy csapásra a magyar bankok tõkéhez viszonyított nyeresége alacsonyabbá vált, mint az anyabanki országokban és a régió többi államában – leszámítva a balti országokat – elérhetõ profit, vagyis a külföldi pénzintézeteknek többé nem állt érdekükben itt fialtatni a pénzüket, melynek kivonásában a kormánynak köszönhetõen már nem is akadályozta õket semmi. Az MNB adatai szerint 2009 elejétõl 2010 közepéig az anyabankok tolták a pénzt magyar leányaikba, ám a hitelezés stagnálása miatt erre nem is volt különösebb szükség. A tavalyi év második felében azonban fordult a kocka.

Néhány hónap alatt 1371 milliárd forint külföldi forrást vontak ki az itteni bankokból, s további csaknem 90 milliárddal csökkentették a jegybanknál parkoltatott forrásaikat. Tehát nem a nyereséget vitték ki osztalékként, nem is nagyon lett volnamit, hanem a saját pénzüket vették vissza, hogy azt máshol fektessék be.

Az idei évrõl még nem publikált statisztikát az MNB, de a pénzkivonás vélhetõen nem állt le. A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) adatai szerint júliusban a bankok forrásainak 26,8 százaléka származott külföldrõl (ennek kétharmada volt az anyabanki forrás), szemben az egy évvel korábbi 30,8 százalékkal. A folyamatot a bankadó mellett tovább erõsíthetik a kormány egyéb intézkedései: banki szakemberek kalkulációja szerint az elmúlt egy évben hozott döntések, így a különadó mellett például az egyoldalú szerzõdésmódosítások még szigorúbb korlátozása, a törlesztõrészletek kiszámításánál a középárfolyam kötelezõ alkalmazása, az elõ- és végtörlesztésnél felszámítható díjak csökkentése, valamint az, hogy az idén nyártól igényelhetõ fix árfolyamú törlesztés összességében 350 milliárd forintos mínuszt okozott a bankszektornak. Ebben pedig még nincs benne a kedvezményes árfolyamú végtörlesztés, ami további több százmilliárd forintot jelenthet, illetve a Nemzeti Eszközkezelõ Társaság felállítása, amely néhány év alatt további több tízmilliárd forinttal fejelheti meg az említett öszszeget.

A mérsékeltebb banki szakemberek elismerik ugyan, hogy az intézkedések egy része jogos, illetve szükségszerû volt, ám egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy összességében rövid idõ alatt akkora terhet jelentenek a pénzintézeteknek, ami már a magyarországi hitelezést és ezzel a gazdasági növekedést veszélyezteti.
Nem mennek el

Szerettük volna megkérdezni a magyar piacon meghatározó szereplõnek számító, külföldi anyabanki kézben lévõ pénzintézeteket, hogy tulajdonosuknál vagy az itthoni vezetésben született-e döntés a hitelezési aktivitás visszafogásáról, illetve hogy a külföldi források csökkenése milyen hatással lehet magyarországi tevékenységükre, de vagy semmilyet, vagy csak kitérõ válaszokat kaptunk (például: bankunk elkötelezett a magyarországi piac mellett). Néhányan pedig az anyabankok vezetõinek az elmúlt napokban tett nyilatkozataira hívták fel a figyelmet – melyek valóban sokatmondók.

Az UniCredit régiós igazgatója, Gianni Papa úgy nyilatkozott a Wirtschaftsblattnak, hogy a devizahitelek végtörlesztése sokként érte a bankot. Az ezzel kapcsolatos, várhatóan néhány tízmillió eurós veszteség ugyan kezelhetõ mértékû, és a csoport nem kívánja csökkenteni magyarországi jelenlétét, ám a „játékszabályok megváltozása miatt” átgondolja tervezett fiókhálózat-bõvítési elképzelé seit.

– A Raiffeisennek nagyjából 120 millió eurós (jelenlegi árfolyamon 35 milliárd forintos) veszteséget okozhat a végtörlesztés, a csoport azonban egyelõre nem építi le magyar leánybankja tevékenységét –mondta a héten, moszkvai útja során újságíróknak Herbert Stepic, a régiós érdekeltségeket összefogó Raiffeisen Bank International vezérigazgatója. Néhány nappal korábban hasonlóan nyilatkozott Walter Rothensteiner, az anyabank Raiffeisen Zentralbank vezérigazgatója, aki úgy fogalmazott: „nem azért megyünk egyes országokba, hogy az elsõ szél kifújjon minket onnan”.

Ennél is egyértelmûbben fogalmazott az Erste vezérigazgatója. Andreas Treichl szerint mivel itt már nem szavatolják a befektetések jogbiztonságát, a befektetõk elfordulnakMagyarországtól. A régiós befektetések rövid távon inkább Csehországba, Romániába vagy Szlovákiába vándorolnak, az Erste az üzleti fejlesztésekre szánt forrásait ezért nem Magyarországon fekteti majd be. Ugyanakkor kivonulásban az Ersténél sem gondolkodnak, mint Treichl elmondta: „nem hagyjuk, hogy elûzzön bennünket egy olyan ellenséges gazdaságpolitika, amely Magyarországnak súlyos károkat okoz”.

A nagyobb bankok kivonulásától tehát nem kell tartani, már csak azért sem, mert ez méretüknél fogva igen nehézkes és hossza dalmas folyamat lenne, s vélhetõen további veszteséget okozna az anyabankoknak. A kisebb pénzintézeteknél azonban elképzelhetõ, hogy felgyorsul a válság nyomán amúgy is elindult konszolidáció.

Ez kétféleképpen képzelhetõ el. Az egyik, hogy a vevõre átruházza a hitelállományát, és átadja a fiókokat, illetve egyéb eszközöket, valamint az ügyfeleket. A másik, hogy fokozatosan leépíti tevékenységét, új hiteleket nem nyújt, csak a meglévõ kölcsönök kezelésére koncentrál. Az elõbbire lehet példa az olasz Banco Popolare, amely az Il Sole 24 Ore címû lap beszámolója szerint négy év mûködés után vevõt keres magyar leányára. (Kérdés azonban, hogy ki akarna befektetni most a magyar pia con, ilyen mûködési feltételek és átlagos tõkearányos nyereség mellett.) Az utóbbit a Credigen esete mutatja, amely tavaly év végével hagyott fel a hitelezéssel, meglévõ ügyfélállományát pedig három-négy év alatt építené le.

Az anyabanki források elapadása, illetve kiszippantása azonban így is érzékenyen érinti a magyar pia cot, hiszen a hazai pénzintézetek forrásainak jelentõs részét, közel ötödét teszik ki ezek a pénzek. Hogy az így kiáramlott összegeket pótolják, a magyar leányok növelhetik az általuk kezelt megtakarításokat, vagyis komoly harc indulhat a betétekért, illetve az eddiginél több hitelt kénytelenek felvenni a piacokról. (A harmadik lehetõség a saját tõke arányának növelése lenne, de ehhez a szerény nyereség, illetve mind több banknál a veszteségesmûködésmellett nincs lehetõség.)

Mivel ezek a források többe kerülnek, mint az anyabankiak, elkerülhetetlenül drágábbak lesznek a hitelek is – már annak, aki kap. A bankok ugyanis azzal is javíthatják mérlegüket, hogy kevesebb új hitelt adnak, s így fokozatosan csökkentik az állományukat. Utóbbi mellett szól az is, hogy az elmúlt egy év kormányzati döntései által okozott mintegy 350 milliárd forintos veszteség is csökkenti a pénzintézetek tõkéjét, s mivel a bankszektorban jellemzõen egy a tízhez hitel-tõke aránnyal számolnak, ez azt jelenti, hogy a hitelezést tízszer ekkora mértékben, 3500 milliárd forinttal kell viszszafogni. A veszteség egy részét nyilván továbbhárítják majd az ügyfelekre, ami leginkább a vállalati hitelezésben lehetséges, vagyis összességében a cégek kevesebb hitelt és drágábban kapnak, ami visszaüt a gazdaságra is.
Link