Lengyelország választ. A 2007-es elõrehozott választások után négy évvel, 2011. október 9-én újra az urnákhoz járulnak a lengyel állampolgárok, hogy az ország jövõjérõl döntsenek. A választások kapcsán több kérdés is felmerül, melyek közül a legfontosabb természetesen az, hogy az elõzetes közvéleménykutatásoknak megfelelõen Donald Tusk vezetésével a Polgári Platform (Platforma Obywatelska) marad a kormányon, vagy Jaros³aw Kaczyñski újra miniszterelnök lesz a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwo¶æ) élén. Továbbá eldõl az is, hogy az eddigi kisebbik kormánypárt Lengyel Néppárt (Polskie Stronnictwo Ludowe) át tudja-e lépni az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

A lengyel országgyûlés kétkamarás: alsóháza a Szejm (Sejm), melynek 460 tagja van, a felsõházat pedig a száztagú Szenátus (Senat) alkotja. A parlamenti választásokon összesen kilenc párt indul el október 9-én, amelyek közül a legnagyobb szavazóbázissal a jelenleg is kormányon lévõ, liberális-konzervatív Polgári Platform (PO), illetve a legerõsebb ellenzéki, jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) rendelkezik. Az elõzetes közvéleménykutatások szerint az öt százalékos parlamenti küszöböt átlépheti még a Baloldali Demokratikus Szövetség (Sojusz Lewicy Demokratycznej), illetve a jelenleg kormánykoalícióban lévõ Lengyel Néppárt (PSL). Egyes elemzõk szerint a Polgári Platformból tavaly nyáron kiszállt, új pártot alapító Janusz Palikot (Ruch Poparcia Palikota) is képes lehet meghaladni az öt százalékos választási eredményt.

Bár a hétrõl-hétre frissülõ felmérések Donald Tusk gyõzelmét sejtetik, még semmi sem dõlt el: egy olyan országban, ahol a szavazásra jogosultak száma jóval meghaladja a harmincmillió fõt, bármi megtörténhet.

Polgári Platform – mennyire biztos a gyõzelem?
Donald Tusk: külföldön imádják, otthon néha kifütyülik

Az mindenképpen egyértelmû, hogy a kormányzásra készülõ pártok közül csakis a mostani miniszterelnök Donald Tusk vezette Polgári Platform, illetve a Jaros³aw Kaczyñski zászlaja alatt kampányoló, a kormánypárt nyakában lihegõ Jog és Igazságosság kerülhet ki gyõztesként. A közvéleménykutatásokat végzõ különbözõ cégek eredményei olykor-olykor hatalmas különbségeket mutatnak, bár az elmondható, hogy mindannyian a Polgári Platform gyõzelmét jósolják. A kormánypárt azonban cseppet sem lehet nyugodt: a gyakran nagyarányú elõnyöket látva könnyen elkényelmesedhetnek a Platform hívei, gondolván az õ szavazatukra talán már nincs is szükség, annyira biztos a párt gyõzelme. Éppen ezért Donald Tusk pártjának az lenne a legjobb, ha a részvételi arányok minél nagyobbak lennének – ez szinte biztos gyõzelmet jelentene a Platformnak.

Ezt valószínûleg a kormányfõ is így érzi, hiszen a parlamenti választások elõtt néhány héttel országos kampányútra indult – autóbusszal. A „Tuskobus” névre hallgató busz több héten keresztül egyik helyrõl a másikra utaztatja a miniszterelnököt és stábját (többnyire minden alkalommal magával viszi valamelyik miniszterét is), hogy a helyszínen találkozzon a választópolgárokkal. Tuskot és kíséretét azonban jóindulatú hátba veregetés helyett sok helyen füttyszó és elégedetlen bekiabálások sora fogadta: a miniszterelnöknek többször is végtelenül kellemetlen szituációkból kell kivágnia magát, amiért a személyes találkozót választotta a potenciális szavazókkal. Sokszor a helyi futballhuligánoktól nem hallotta a saját hangját, ez azért is fájó pont a kormányfõnek, mert jó ideje a párt egyik sarkalatos kérdése a huliganizmus visszaszorítása – ami egyúttal belpolitikai viszályokat is szít valamivel kevesebb, mint egy évvel az Európa Bajnokság rendezése elõtt.
Kattintson és látogasson Wroclawba!

Amennyiben a Platform nyerni tudna az októberi választásokon, rögtön két örömteli programmal kezdhetné a következõ kormányidõszakot: egyrészt befejezhetik a júliusban megkezdett EU-elnökséget, másrészt pedig megrendezhetik a jövõ nyári labdarúgó Európa Bajnokságot, amely ha sikeres lesz, nagyot lendíthet az ország – mostanában amúgy sem rossz - külföldi megítélésén.

A közvéleménykutatások alapján a választásra jogosultak körében a Polgári Platform átlagosan 36 százalékos népszerûséget tudhat magáénak, 4-5 százalékkal többet, mint legnagyobb ellenfele, a Jog és Igazságosság. A lengyel elõrejelzésekkel azonban nem árt elõvigyázatosnak lenni: 2005-ben a Platform, 2007-ben pedig a Jog és Igazságosság pártját várták az elsõ helyre, végül mind a két alkalommal a másik nyert.

Jog és Igazságosság – beérhetõ-e a kormánypárt?

A Jaros³aw Kaczyñski által vezetett erõsen konzervatív Jog és Igazságosság pártja négy év kihagyás után térne vissza a kormányrúdhoz. Hat évvel ezelõtt, a 2005-ös választásokat éppen azelõtt a Polgári Platform elõtt nyerték meg, akik idén szintén a legnagyobb riválisai az ellenzéki pártnak. Kormányzásuk ugyanakkor nem tartott sokáig, a Kaczyñski-fivérek idilli vezetésének (a tragikusan elhunyt Lech Kaczyñskit 2005-ben választották Lengyelország elnökének) a 2007-es – Platform-gyõzelmet hozó – elõrehozott választások vetettek véget.
Jaroslaw Kaczynski megint miniszterelnök lenne

Az akkori vereséget követõen ellenzékiségbe vonuló Jog és Igazságosság azóta egyre rosszabbul áll: 2007-ben Jaros³aw Kaczyñskinak kellett lemondania a kormányfõi posztról, hogy aztán 2010-ben az államfõi tisztséget is elveszítse a párt a tragikus kimenetelû szmolenszki baleset következtében. Jaros³aw Kaczyñski akkor elindult az elõrehozott elnökválasztásokon, de alulmaradt a korábbi Szejm-elnök Bronis³aw Komorowskival szemben. A Jog és Igazságosság elnöke most mindent elkövet, hogy újra a kormányfõi székbe ülhessen.

Ugyan a lengyel elõrejelzések Platform gyõzelmet jósolnak, korántsem szabad leírni a komoly táborral rendelkezõ ellenzéket. Ami Kaczyñski és pártja mellett szól: 1. konzervatív, jobboldali nézeteit egyre többen osztják a köztudottan erõsen vallásos Lengyelországban, még a fiatalok körében is. 2. Kaczyñski pártjának jóformán nincsen konkurenciája a PO-tól jobbra (az az egy-két jobboldali párt, akik részt vesznek a választásokon, valószínûleg meg sem közelítik majd a parlamenti küszöböt). 3. A Platformból kivált, egyre erõsödõ Janusz Palikot pártja éppen Donald Tuskéktól vehet el értékes szavazatokat, ami csökkentheti a két párt közötti néhány százalékos eltérést. 4. Maga a kormánypárti kampány is segíthet Kaczyñskin: míg idáig Donald Tusk miniszterelnök az EU „zöld szigetének” nevezte Lengyelországot, s Európában is a „bezzegországként” tartották számon, a kampány megkezdése óta Tusk rendre szegénységgel, munkanélküliséggel, elégedetlenséggel találkozik fõleg a kisebb városokat, illetve falvakat járva. Ha a miniszterelnök nem tudja meggyõzni a csalódott rétegeket, az szintén az ellenzék malmára hajthatja a szelet.

Az azonban, hogy Kaczyñskinak nincsen ellenfele a jobboldalon, akár hátrányos is lehet a választások után. Amennyiben a Jog és Igazságosság októberben nyerne – ez pedig maximum néhány, talán négy-öt százalékos elõnnyel a Platform elõtt elképzelhetõ – nem lenne koalíciós partnere. A jelenleg parlamenti mandátumokra pályázó pártok közül szinte elképzelhetetlen, hogy Kaczyñski pártja valakivel közösen alkosson kormányt, s így kisebbségi kormányként kerülnének az országgyûlésbe. Ennek tükrében elképzelhetõ, hogy egy esetleges Kaczyñski gyõzelmet követõen hosszú hetekig tartó koalíciós tárgyalások következnének.
Link