A bajba került euróövezeti országok - köztük Görögország - adósságátrendezése sem kínálhat gyógyírt minden problémára - mondta a német pénzügyminiszter hétfõn Londonban.

Wolfgang Schäuble, aki a Királyi Külügyi Intézet - londoni székháza után közkeletû nevén a Chatham House - több száz fõs hallgatósága elõtt tartott elõadást, az euróövezeti válság megoldására tett intézkedésekkel kapcsolatos bírálatokra utalva kijelentette: Európa egyszerre "egy-egy lépést" tesz. "Ezek lehetnek kis lépések, de egyben bátor lépések" - fogalmazott.

Schäuble mindazonáltal alig burkolt utalást tett arra, hogy elismeri az euróövezeti válság súlyosságát, kijelentve: most "mindenképpen a bátor lépéseknek van itt az ideje".

Hozzátette: a bajba került tagországokkal vállalt euróövezeti szolidaritást mindig az érintett valutauniós országok által tett költségvetési konszolidációs erõfeszítéseknek kell kísérniük, különös tekintettel arra, hogy az euróövezeti országok kormányai és jegybankjai már "felhasználták költségvetési és monetáris muníciójuk jelentõs részét, ... költekezéssel nem tudjuk magunkat kihúzni a bajból".

A német pénzügyminiszter szerint költségvetési és szerkezeti reformok nélkül Görögország államháztartási hiánya és adóssága a külsõ segítség ellenére ismét fenntarthatatlan szintekre emelkedne.

Nagy londoni pénzügyi elemzõházak is hasonló véleményüknek adtak hangot legutóbbi helyzetértékeléseikben, ám egyes citybeli szakértõk szerint a versenyképességi hiányokkal küzdõ, eladósodott euróövezeti országok jobban járnának a távozással.

A Capital Economics minapi elemzése szerint még ha a perifériális eurógazdaságok államadósságainak jelentõs részét le is írják, és elõteremtik a középtávú finanszírozási igényeikhez szükséges pénzt, a gazdasági növekedés hiánya miatt a közadósság hamarosan ismét emelkedni kezdene ebben az országcsoportban.

Ennek alapján a vezetõ londoni gazdasági-pénzügyi elemzõ csoport arra a következtetésre jutott, hogy az európeriféria problémái mindaddig nem oldhatók meg, amíg ezek az országok ki nem lépnek az euróövezetbõl, és le nem értékelik saját valutáikat.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb gazdaságelemzõ csoportja - októberre szóló legújabb globális elõrejelzésében közölte, hogy az adósságválság miatt most már 40 százalékosra teszi az euróövezet szétesésének valószínûségét.

Az EIU által a valutaunióra kidolgozott kockázati forgatókönyv egyaránt elképzelhetõnek nevezi az eladósodott déli eurótagállamok leválását és azt, hogy Németország dönt a távozás mellett. A cég szerint ez utóbbi fejlemény egyben a közös valuta végét is jelentené.

A Fitch Ratings - a legnagyobb európai hitelminõsítõ - minapi londoni értékelése szerint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kapacitásbõvítésérõl tartott elsõ szlovákiai parlamenti szavazás kudarca és az ehhez hasonló politikai bizonytalanságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az euróövezeti válság "különbözõ intenzitási fokozatokon" hosszú ideig fennmaradjon, és ne csupán néhány hónapig tartson.

A hitelminõsítõ ugyanakkor az elemzésben közölte: arra számít, hogy az euróövezet végül eljut egy olyan "hibrid kompromisszumos" megoldáshoz, amely elejét veszi a valutaunió felbomlásának. A Fitch várakozása szerint ez a megoldás nem jelent majd teljes költségvetési uniót, de az euróövezettel szembeni bizalom helyreállításához elégséges lesz.

A német pénzügyminiszter hétfõi londoni elõadásában név nélkül, de gyakorlatilag nyíltan bírálta a brit kormányt a pénzügyi tranzakciókra kivetendõ illeték ellenzése miatt. Wolfgang Schäuble szerint ennek az adófajtának a bevezetését "rövidlátó, provinciális gondolkodásmód" akadályozza.

Arra a hallgatói kérdésre, hogy ennek az illetéknek a bevezetése nem eredményezné-e a befektetõk kivonulását az európai piacokról, Schäuble kijelentette: határozott meggyõzõdése, hogy ha a pénzügyi tranzakciók adóztatását mindegyik EU-tagállam meghonosítaná, akkor az európai példát a világ legtöbb más gazdasági erõcentrumában is követnék.

A konzervatív-liberális brit kormánykoalíció éppen azzal az érvvel veti el ennek az illetéknek a bevezetését, hogy a pénzügyi tranzakciók adóztatása csak globális szinten lehet hatékony, korlátozott kiterjedésû alkalmazásával az érintett országok saját magukat hoznák versenyhátrányba.
Link