A 2011-es esztendõ után jóval óvatosabban készítette el a Nemzetgazdasági Minisztérium a nyugdíjrendszer hosszú távú elemzését, a 2012-es költségvetés mellé csatolt kitekintõ 2060-ig tartalmazza a fõbb számokat. Világosan látszik, hogy a kormány lemondott az egymillió friss munkahelyrõl, jelenleg azzal számolnak, hogy 400 ezerrel bõvülhet a foglalkoztatottak száma 2020-ig. Fontos változás, hogy a gazdasági növekedés jóval alacsonyabb lehet a korábban gondoltnál, míg a munkanélküliség magasabb. Az elemzés szerint, ha az agresszív munkahelyteremtés megvalósul, akkor nincs baj a nyugdíjrendszer finanszírozásával, azonban véleményünk szerint mind rövid, mind hosszú távon komoly kockázatok vannak a rendszerben. A következõ években a nyugdíjkassza teljes hiánya a GDP 2 százaléka körül marad, egy átmeneti fellélegzést követõen pedig 2030-tól a hiány újra emelkedni kezd, ami beavatkozás nélkül az elviselhetetlenségig növekedhet.


hirdetés
Professzionális vagyonkezelés, személyes pénzügyi tanácsadás –
Friedrich Wilhelm Raiffeisen Private Banking
hirdetés


A gazdasági kilátások drasztikusan romlottak

A 2012-es költségvetési törvényhez készített elõrejelzés makrogazdasági oldala jelentõsen megváltozott a 2011-es prognózishoz használt feltételekhez képest. Már a tavalyi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, hogy nagyon sok elõfeltétel túlságosan is optimista, a jelenlegi anyag viszont már sokkal inkább illik a gazdasági környezethez, bár kockázatok szintén láthatók.

2010.11.10 12:13 Hogy lesz így nyugdíj? - Pokoli teher az állam vállán

A legfontosabb eltérés a múlt évhez képest, hogy a kormány nyíltan lemondott az egymillió munkahely teremtésérõl a következõ 10 évben. Miközben tavaly gyakorlatilag azzal számoltak az elõrejelzésben, hogy a foglalkoztatottak száma lineárisan nõ 3,7 millió fõrõl 4,7 millió fõre 2020-ra, addig most mindössze azzal számolnak, hogy 4,2 millió fõre tud emelkedni a foglalkoztatottak száma. Mindehhez azt is hozzáteszik az elemzés készítõi, hogy a modell még mindig jelentõs foglalkoztatás-bõvüléssel számol, és ha ténylegesen sikerül a régió átlagát meghaladó szintet elérni és azt hosszabb távon is fenntartani, akkor a tb-nyugdíjrendszer finanszírozhatósága nem probléma.

Évekig marad az óriási hiány - Hogy lesz így nyugdíj?

A válság elmélyülése mind hazai, mind nemzetközi téren viszont azt jelenti, hogy a 400 ezer fõs foglalkoztatás-bõvülés is csak nagyon nehezen érhetõ el a következõ 10 évben, annál is inkább mert azok a gazdaságpolitikai lépések, amelyet nagy várakozás elõzött meg, nem jártak sikerrel. A foglalkoztatás nem tudott bõvülni érdemben, a gazdasági növekedés beindulására is várni kell, miközben a közmunkaprogramok sem lehetnek olyan sikeresek, mint azt elsõre a kormány gondolta.

Erre enged az is következtetni, hogy a munkanélküliség a következõ 50 évben magas maradhat, míg korábban arról lehetett olvasni, hogy 6 százalékra visszatérhet hosszabb távon a munkanélküliség, most inkább úgy áll, hogy 7,5 százalékon állandósulhat a munkanélküliek munkaképes korúakhoz viszonyított aránya.

A növekedési kilátások is módosultak, egy évvel ezelõtt még azt láthattuk, hogy a következõ 10 évben 3-5 százalékos GDP növekedés valósulhat meg, most viszont inkább a 1,5-3 százalékos növekedés a valószínûbb forgatókönyv. A késõbbiekben ennek még nagy jelentõsége lesz, hiszen általánosságban elmondhatjuk, hogy az összehasonlítása alap a GDP szokott lenni, és amennyiben alacsonyabb növekedéssel számolunk, akkor egy kisebb bázisra kell vetítenünk a bevételek, a kiadások, vagy hiány nagyságát, ami a gzadaság méretéhez (teherbíró képességéhez) képest automatikusan nagyobb értékhez vezet.

Az alacsonyabb gazdasági növekedéssel összhangban a várható inflációra vonatkozó becslések is mérséklõdtek, ami azt is magával vonja, hogy az átlagbérek növekedési üteme is visszafogottabb lehet. A 2012-es becslés már azzal a koncepcióval készült el, hogy a nyugdíjakat az inflációnak megfelelõen emelik.

Hullámvasúton a nyugdíjkassza

A nyugdíjkassza bevételeit alapvetõen három tényezõ határozza meg, a járulékalap (vagyis gyakorlatilag a jövedelem), a járulék nagysága, valamint a foglalkoztattak száma. A járulék nagysága az elõrejelzésben változatlan marad, a jelenlegi 34 százalékos kulcs 2059-ig állandó. A járulékalap növekedését a keresetek emelkedése határozza meg, az alacsonyabb bérnövekedés miatt itt is alacsonyabb bõvüléssel számoltak a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, miközben a foglalkoztatás bõvülése is elmarad a várakozóktól. Természetesen a 400 ezer fõs 10 éven belül megvalósuló bõvülés is nagyon sok kockázatot rejt magában, errõl bõvebben itt olvashat:

2011.10.17 13:37 Lemondott a kormány az egymillió új munkahely tervérõl

A nyugdíjkassza bevételeinek alakulását a GDP-hez viszonyítva mutatjuk be, jól láthatóan a következõ években a 2011-es becslésekhez képest kisebb bevételre lehet számítani. Az különösen érdekes, hogy a becslések szerint 2012-ben jelentõsen visszaesik a járulékbevétel, és néhány évig stagnál a GDP arányos bevétel is.

Mivel az adórendszerrel a 2011-2012 közötti 200 milliárd forintos bevétel-csökkenést nem lehet megmagyarázni, elképzelhetõ, hogy technikai tényezõnek köszönhetõ a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek csökkenése. Az is elõfordulhat, hogy a 200 milliárd forintos összeg az a pénz, amit a Nyugdíjbiztosítási Alap átutal az Egészségbiztosítási Alapnak a korhatár elõtti rokkatnyugdíjak, és egészségkárosodási járadék kifizetésére.

Évekig marad az óriási hiány - Hogy lesz így nyugdíj?

Érdemes a kiadásokat is hasonló megvilágításba helyezni, mivel ezzel együtt válik világossá, hogy milyen trenddel számoltak az NGM-ben. A kiadásokat aggregáltan két fõ tényezõ befolyásolja, a nyugdíjasok száma, és a nyugdíjak nagysága. A kormány mind a két oldalt tudja befolyásolni a szabályok megváltoztatásával, a kormány szándékai szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az emberek minél tovább dolgozzanak, ezen felül pedig a kiadásokat is kordában kell tartani.

Igazi megtakarítást akkor lehetne, ha a korhatár elõtti, illetve rokkantnyugdíjak esetében vissza lehetne fogni a kiadásokat, ha visszamenõlegesen nem is, legalább az új megállapításoknál. Történtek erre próbálkozások, azonban még ezek többsége nem kristályosodott ki. Egyedül annyit tudunk, hogy a nyugdíjkiadások szerkezete megváltozik, plusz a nyugdíjak emelése szigorúan csak inflációnak megfelelõ lehet, se több, se kevesebb.

2011.10.06 16:36 Kipucolták a nyugdíjkasszát

Évekig marad az óriási hiány - Hogy lesz így nyugdíj?

A nyugdíjasok száma 2011-hez képest szinte semmit sem változott, ennek megfelelõen a kiadásokat alapvetõen a nyugdíjemelések növekedése determinálja. Mivel a nominál GDP emelkedése ezt meghaladja, teljesen természetes, hogy a 2030-as évekig fokozatosan csökkeni tud a GDP arányos nyugdíjkiadás. Ezt kõvetõen azonban a trend megfordul, és 2059-re már a GDP 12,5 százalékát kell kifizetni nyugdíjakra. Ebbe a számba minden kiadás benne van, a korhatár elõtt, rokkant és korhatár feletti is, tehát a nyugdíjkassza profiltisztítása itt nem jelenik meg.

A két hatás eredõjeként meghatározhatjuk, hogy miként is alakul a nyugdíjkassza hiánya. Szándékosan az összes kiadást vettük figyelembe a 2012-es becslésben is, és nem azt a kiadást, amely a nyugdíjkassza kitisztítása után keletkezik. A két becslés mindössze annyiban különbözik egymástól, hogy 2012-ben a 2011-es állapothoz képest rövidebb távon rosszabb, középtávon kedvezõbb, míg hosszú távon megint rosszabb az egyenleg.

Évekig marad az óriási hiány - Hogy lesz így nyugdíj?

Az NGM készített egy olyan számítást is, amely a Nyugdíjbiztosítási Alapot már a profiltisztítás után mutatja be. Mivel a kormány 2012-tõl csak a korhatár feletti nyugellátásokat hagyja meg a nyugdíjkasszában, tehát 2012-ben körülbelül 500 milliárd forintnyi kiadást kiszervez onnan, maga az alap egyenlege a korábban említetthez képest jóval korábban szufficites lesz (2018-tól). A 2020-as években már a profiltisztított alap bevételei a GDP 1,5 százalékával fogják meghaladni a kiadásokat. A 2035-ig végzett elõrejelzés szerint a tágan értelmezett egyenleg, és a profiltisztított egyenleg az idõszak alatt GDP arányosan szinte párhuzamosan halad. Az eredmény azonban becsapós, mivel a kiadások ugyanazok maradnak, a korhatár alatti ellátásokat, szolgálati ellátásokat és korhatár elõtti rokkantnyugdíjakat is ki kell fizetni, még akkor is, ha azt nem a Nyugdíjbiztosítási Alap teszi meg.

Évekig marad az óriási hiány - Hogy lesz így nyugdíj?

Nem tudjuk, hova tartunk

Önmagában nem tekinthetõ kezelhetetlennek ez a hiány, azonban több figyelmeztetõ jel is van. Egyrészt rövid távon komoly kiigazításra szorul a rendszer, a GDP 2 százalékát (kb. 600 milliárd forint) a költségvetésbõl kell fedezni, hiszen a kiadások fedezete a járulékbevételekbõl nem teremthetõ elõ. Másrészt a kedvezõ gazdasági növekedésnek, és a remélt 400 ezres foglalkoztatás-bõvüléssel érhetõ el az egyenlegjavulás a 2030-as évekre, ha ez nem valósul meg, és ráadásul a válság is elhúzódik, akkor lehetnek rövid távon is gondok.

Hosszabb távon még nagyobb a bizonytalanság, egyelõre képtelenség elõre látni, hogy miként alakul a foglalkoztatottak száma, milyen gazdasági növekedés érhetõ el, nem beszélve a nyugdíjasok számáról. Az egyenlegromlást pedig a 2030-es években már nem nagyon lehet megállítani drasztikus beavatkozás nélkül, hiszen a Ratkó-unokák akkor fognak nyugdíjba menni, és mivel õk nem nevelnek fel annyi gyereket, mint az elõzõ generáció, csak jóval kisebb befizetõ tartja majd el a nyugdíjrendszert.

Pontosan ennek a demográfiai résnek a részleges befoltozására lett volna jó a magánnyugdíjpénztári rendszer, vagy az öngondoskodás, amelynek keretében legalább részlegesen függetlenedni tudna az ember, és nem lenne teljes egészében a következõ generációra szorulva a nyugdíjban. A kormány egyelõre nem fedte fel a lapjait sem a nyugdíjrendszer jövõjét, sem az öngondoskodást illetõen, azonban van egy olyan opció is, amely a rendszer kiegyensúlyozása oltárán vagy a kezdõnyugdíjak szintjét, vagy a korhatár áldozná fel.

Egy svéd modellhez hasonló út hosszabb távon leválthatja a mostani rendszert, azonban ehhez szervesen kapcsolódnia kell egy öngondoskodási programnak, mivel nagyon erõs foglalkoztatási és demográfiai korlátok tornyosulnak a nyugdíjrendszer elõtt. Ez a lehetõség még nem valósult meg, azonban látva a rendszerben rejlõ költségvetési kockázatokat, racionális döntésnek tûnik a kormány szempontjából egy egyensúlyi rendszer kialakítása.
Link