A Kárpát-medence és a természeti területével összhangban élõ és alkotó magyarság a földi civilizáció egyik õsi kultúrközpontja. Nagyon sok minden e földrõl származó, innen eredõ, további megõrzése pedig nagyon fontos. Minden adott itt ahhoz, hogy boldogan éljünk. Olyan hungarikumokkal, különleges, egyedi, jellegzetes, csak Magyarországra jellemzõ dolgokkal rendelkezünk, ami egyedivé és utánozhatatlanná tesz minket a nagyvilágban.

A Kárpát-medence a föld egyik kultikus, szakrális helye, az emberiség egyik õsi kultúrközpontja. A földünk szíve itt, a Kárpát medencében dobog, amit neve is õriz, a föld szívcsakrája a Pilisben található Dobogókõ. E szent hely energiaközpont is egyben, ez volt egykoron a beavatások és rítusok színhelye. Földünk az egyik földi paradicsom, ami minden korban megadott mindent az itt élõknek amire csak szükségük volt. A Kárpát-medence alatt a földkéreg más összetételû és kisugárzású mint bárhol máshol a világon. A földtörténetileg itt egykoron vulkánok mûködtek, Badacsony, Csopak, Somló, Ság-hegy, Velencei-hegység, Tokaj, Mátra, és Börzsöny környéke mind vulkanikus képzõdmények. Az õsi emlékek a meleg vizek birodalmának nevezték az egész területünket. Így van ez ma is, megvan itt minden amire szükségünk van, szinte mindenben bõvelkedünk, ha ki tudjuk ezt használni, és ha hagyják ezt kihasználni nekünk. A meleg vizek által jöttek létre számtalan gyógyforrásaink, gyógyvizeink amitõl évente milliók gyógyulnak. A mezõgazdaságunk a remek környezeti adottságok miatt a világ egyik legkitûnõbb adottságú helye. A magyar zöldségek és gyümölcsök izét és zamatát meg sem közelítik a világ más tájain termesztett portékák. Tájegységeink valamilyen zöldség és gyümölcs termesztésére mind specifikusan a legjobb helyek, elég csak a kalocsai és a szegedi paprikát, a makói hagymát, a kecskeméti barackot, és a szatmári szilvát említeni. A legjobb magyar borok, a Tokaji, Egri, Somlói, Badacsonyi, Szekszárdi, Villányi, szinte mind olyan egyediek és kiváló minõségûek, olyan élettani hatásaik vannak, amelyet egyetlen másik bor sem ér el a világ egyetlen más tájairól és vidékeirõl. A magyar pálinka, ami törkölybõl vagy gyümölcsbõl készül, szintén egyedülálló unikum, semmivel össze nem hasonlítható, száz százalékig magyar. Megvan itt minden tehát ahhoz, hogy bõségben és boldogságban éljünk, csak letértünk a helyes útról, letérítettek arról minket, és már jó ideje rossz úton járunk. A magyarok nem az anyagi gazdagság elérésétõl lesznek boldogok.! Génjeik nem az anyagi siker elérésére vannak programozva.! Ezért egyáltalán nem érdemes fölösleges utakon járni, másokon átgázolva, mindenáron az anyagi siker és a pénz elérésére törekedni. El kell gondolkodni azon, hogy az esetleg elért anyagi haszontól még soha nem lettek boldogabbak a családok. A minél több pénz elérése és megteremtése még annál több idõt vesz el a családoktól. A "time is money" - "az idõ pénz" sokszor elhangzó nyugati szleng kifejezés a legnagyobb baromság amivel valaha találkoztam. Az idõt, az életet nem lehet eladni pénzért, és pénzért idõt, életet sem lehet venni. Senkinek az idejét sem lehet megfizetni néhány papírfecnivel, hiszen az annál sokkal többet ér. A magyarságnak nem a tõle nagyon idegen, csak ráerõltetett nyugati típusú pénzhajhászás a feladata, hanem teljesen más az életfeladata. A magyarságnak más feladatot szánt a teremtõ.! Mégpedig azt szánta a magyaroknak, hogy az egész Kárpát-medence területét belakják, annak földjeit mûveljék, egymással szeretetben és békességben legyenek, a természettel összhangban és teljes harmóniában éljenek, megkapva így a teljes földi boldogságot, és ezáltal késõbb a mennyei boldogságot is.. A legnagyobb természetes növényi génkészlettel mi rendelkezünk itt a Kárpát medencében. Õsi szõlõfajtákból, gyümölcsökbõl, gabonafélékbõl, háziállat fajtákból a földi készletek központja vagyunk. Aki ezeket megsemmisíteni igyekszik, az egész emberiséget is meg akarja semmisíteni. Õsi háziasított haszon állat fajtáink is bõségesek, a szarvasmarha fajtáink:. magyar bivaly, szürke marha, tarka marha, a juh fajtáink:. racka juh, cigája, cikta, kecske fajtánk:. parlagi kecske, szamár fajtánk:. parlagi szamár, sertésfajtánk:. mangalica, tyúk fajtáink:. fehér magyar tyúk, sárga magyar tyúk, kendermagos tyúk, erdélyi tyúk, kacsa és lúd fajtáink: parlagi kacsa, fodros lúd, simatollú lúd. E háziasított fajták mind jellegzetesen magyar állatfajták, sehol a világon máshol nem találhatóak, csak ott ahol magyarok élnek. Az összes felsorolt haszonállatunk fogyasztása nagyon javallott, húsuk olyan egészséges és zsírszegény, hogy akár még diétázók is fogyaszthatják.. Õsi kutya fajtáink a:. komondor, kuvasz, magyar agár, magyar vizsla, mudi, puli, pumi. E kutyafajták a legjobb tulajdonságokkal rendelkeznek, használták õket õseink házõrzésre, pásztorkodásra, vadászatra.. Õsi lófajtáink is szép számmal vannak:. gidrán, hucul, lipicai, kisbéri félvér, magyar hidegvérû, nóniusz, shagya. E fajták nagy része már a legõsibb idõkben is ott volt õseink mellett a pusztai életük és vándorlásaik során.. Az õsi mesterségeinkkel és foglalkozásainkkal ugyanez a helyzet. Az a legnagyobb baj, hogy mára már szinte teljesen elszakadtunk a földtõl. Annak idején pedig a magyar lakosság nagyobbik fele a földbõl élt, mezõgazdasági termeléssel foglalkozott. A föld biztosan eltartotta a családokat, nem voltak úgy kiszolgáltatva az emberek mint manapság vannak. Földjeiken az emberek megtermelték maguknak a gabonát, burgonyát, babot, tököt, paprikát, paradicsomot, és a sor tovább folytatható, egyszóval mindent amire csak egy családnak szüksége volt. A kézmûves mesterségeinkkel ugyanez a helyzet, ahogy telik az idõ, közben pedig egyre inkább foglalkozások és embertípusok tûnnek el. Ki tudja ma már, hogy mit csinál: a pákász, a vincellér, a bodnár, a bognár, a kádár, a tímár?.. Pedig régebben Magyarország különbözõ tájain, vidékein és településein õk voltak a meghatározó emberek. A régi, õsi, hagyományos mesterségek eltûnnek az egyre inkább globalizálódó világunkban, és helyükbe profitorientált multinacionális nagyvállalatok lépnek, a bennük dolgozó rabszolgákkal és az õket irányító menedzserekkel. Nos a magyar nép számára nem ez a helyes irány. Vissza kell térnünk a helyes irányba, a jó útra, a nekünk megfelelõ mederbe. Minden adott itt nekünk ahhoz, hogy földjeink, erdeink, mezeink, folyóink és tavaink eltartsanak minket. Képesek vagyunk arra, minden természeti adottságunk és egyéni tehetségünk is megvan hozzá, hogy teljes mértékben önellátóak legyünk. Ezáltal pedig ne legyen függõségünk senkitõl sem, sõt még másokon is segítsünk termékeinkkel.

A magyar nemzeti gyümölcs a szõlõ, és a magyar nemzeti ital a bor.!. Így van ez már évezredek óta, és így lesz ez mindig is, amíg csak magyar él a földön.!. A szüret a régi Magyarországon az év egyik fõ eseménye volt, szüretkor mindig megélénkült a szõlõhegy. A munkavégzés alatt is jellemzõ volt -közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelõk a végzésnapon a hegyrõl levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szõlõfürtökbõl állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek.. "A bor története az emberiség története" - írja Babrius francia ampelológus, mintegy megerõsítve azt a kutatási eredményeken alapuló megállapítást, hogy a szõlõ a legrégibb kultúrnövényeink egyike. Maga a szõlõnövény, a "vitis" õshonos volt szinte valamennyi földrészen. Azonban hosszú volt az út - térben és idõben egyaránt - amelyet bejárva a vadon termõ, apró szemû, savanyú bogyójú õsszõlõ a több ezer éves termesztés és nemesítés eredményeként nemes kultúrnövénnyé szelídült. A legnagyobb karriert az apró szemû, savanyú bogyójú ligeti szõlõ (vitis silvestris) futotta be. Ezt idõszámításunk elõtt 8 ezer évvel vonták termelésbe a Kaukázuson túl, a mai: Irán, Törökország, Grúzia, Azerbajdzsán vidékén. Ebbõl fejlõdött ki a kerti szõlõ (vitis sativa), majd 2–3 ezer éves termesztés és nemesítés eredményeként a bortermõ szõlõ (vitis vinifera). A szõlõmûvelés - amely a régészek és etnográfusok kutatásai szerint mintegy 10 ezer éves múltra tekint vissza, már az õsi népeknél elterjedt volt. A szõlõkultúra õshazája a Transzkaukázia térség volt - a mai:. Irán, Törökország, Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország területe - és innen terjedt tovább Nyugat-Ázsia egykori civilizált államaiba, Mezopotámiába és Egyiptomba. A szõlõmûvelés és borkészítés tehát valamikor innen a Közép-Keletrõl indult világhódító útjára, késõbb jutott mindig egyre nyugatabbra, és ezután érkezett meg Európába, a keletrõl nyugatra való vándorlás során.. Az ókori népek, a görögök és rómaiak ezen ismereteket tovább hasznosítva már igen fejlett szõlõ és borkultúrával rendelkeztek. A görög és római mitológiában a bornak és a vigasságnak külön istene volt, a görögöknél Dionüsos, a rómaiaknál Bacchus. A Dionüsiák és Baccháliák az év legjelentõsebb és legszélesebb körû ünnepei közé tartoztak..
Magyarország legszebb természeti tájain és vidékein õsi szõlõkultúrákat találunk. Ezeken az úgynevezett történelmi borvidékeken már jóval több mint 2000 év óta folyik folyamatosan és megszakítás nélkül szõlõtermesztés és borkészítés. A magyar bor elõtörténete egészen a Keltákig vezethetõ vissza, ami jóval az idõszámításunk kezdete elõtti idõkig nyúlik vissza. A földmûvelésben és kézmûvességben élen járó Kelta nép egy virágzó civilizációt teremtett a Duna medencéjében. Utánuk a Rómaiak érkeztek idõszámításunk kezdetén, és a mai Dunántúlt birtokba véve megalakították Pannónia provinciát. A rómaiak a hazájukra olyannyira emlékeztetõ tájakon, a Balaton és a Duna mentén alakították ki borvidékeiket. A nagy volumenû telepítéseikkel tovább bõvítették és fejlesztették a szõlõterületeket. A Magyarok késõbb a Kárpát-medencébe érkezvén a hagyományokat folytatva jó gazdának bizonyultak. Egyrészt a borkészítésrõl már az õshazában, Ázsiában komoly ismereteket szereztek az ott és a velük élõ népekkel együtt, másrészt már a vérükben is volt ez az egész életmód. A középkor kezdetén a magyar bor már világhírû volt, az ország egyik legnevesebb kincsének számított. Dicsérték uralkodók és nemesek, tudósok, írók és krónikások jegyezték fel serkentõ, gyógyító és megihletõ hatásait.. Magyarországnak ma 22 borvidéke van, ebbõl pedig 8 történelmi borvidék. Ez is egyedülálló, nincs a világon még egy ilyen, ahol ilyen kis területen ennyi, és ennyire változatos bortáj legyen.. A Tokaji-Hegyaljai borvidék a világszerte legismertebb történelmi borvidékünk. Hegyalját különleges mikroklíma teszi egyedivé, ami aszúsodást eredményez. A fõ fehérszõlõ fajták itt a furmint, hárslevelû, kövérszõlõ, és a sárga muskotály. A területnek évezredes szõlõtermesztési és borkészítési hagyományai vannak, világhírre a XVII. században tett szert, a Tokaji aszúbor megjelenésekor, amely a világon egyedülálló volt, és mind a mai napig továbbra is az. Amikor XIV. Lajos megkóstolta tokaji bort, a: „le vin des rois et le roi des vins” elnevezéssel illette, ami latinul vált ismertté: "vinum regum, rex vinorum” - azaz a "királyok bora, borok királya".. Az Egri borvidék szintén nevezetes történelmi borvidékünk. E borvidék jellegét a régi idõkben is a vörösborai adták meg. Világviszonylatban is ismert bora az Egri bikavér, amely egy cuvée, tehát háziasított bor - kékfrankos, kékoportó, kadarka, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot kékszõlõ fajták háziasításával készül.. A Somlói borvidék a legkisebb kiterjedésû, de évszázadok óta az egyik leghíresebb magyar borvidék. A síksági környezetbõl kiemelkedõ Somló-hegy vulkanikus eredetû talaja, továbbá lankáinak kedvezõ éghajlati adottságai, egyedi mikroklímája együttesen biztosítja a minõségi szõlõ és bortermelést. A fõ fajták itt a juhfark, furmint és az olaszrizling. Egykoron a Somlai bort még patikákban is árulták gyógyszerként.. A Badacsonyi borvidék hazánk egyik legrégebbi és legismertebb történelmi borvidéke, amely mintegy 2 ezer éves. Annak idején az ókorban ez volt a rómaiak kedvenc borvidéke, amit ma is számos emlék õriz. A Balatont észak-nyugaton övezõ vulkanikus hegyvonulatok a tó óriási víztükrére nézõ napsütötte déli lejtõin terül el. Nevezetes szõlõhegyei többek közt a névadó Badacsony és Szent György hegy. A borvidék kuriózuma még a szõlõültetvényekre ható kettõs napfény besugárzás, amely egyrészt a déli fekvésû hegyoldalak földrajzi helyzetétõl, mellette a Balaton víztükrérõl visszaverõdõ, extra napfénybesugárzástól van, amely csodásan hat a szõlõkre. A sajátos talaj összetételû és mikroklímájú lankái kiváló minõségû fehérborszõlõ fajtákkal vannak ellátva, szürkebarát, kéknyelû, olaszrizling, és muskotályok is teremnek itt.. A Szekszárdi borvidék egy szintén kiemelkedõ vörösboros terület, egy õsrégi borvidék, bizonyára a kelták is termesztettek már itt szõlõt, jóval több mint 2 ezer évvel ezelõtt. A Szekszárdi bikavér, a kékfrankos, kékoportó, kadarka, cabernet és merlot fajtákból készül.. A Villányi borvidék az ország legdélibb fekvésû, nagyon kedvezõ adottságú, szubmediterrán éghajlatú vidéke, a Villányi-hegység déli oldalán elterülõ borvidék. Nagyon magas minõséget adó vörösborokat állítanak itt elõ, kékfrankos, kékoportó, cabernet, merlot, pinot noir fajtákból.. A Mecsekaljai borvidék a Mecsek hegység nyájas, délre nézõ lankáin terül el, amelyet az Isten jókedvében teremtett - bizonyosan szõlõmûvelés céljából. A borvidék Pécs város környékére, a meccsek hegység déli lankáira terjeszkedik. A szubmediterrán jellegû csodás vidék kuriózuma a cirfandli, mellette van még olaszrizling, tramini, ottonel muskotály.. A Csongrádi borvidék a Dél-Alföld homokos területein terül el, amelyek napfényben a leggazdagabbak az egész országban, hiszen itt a legmagasabb az évi napsütéses órák száma, átlagosan évi 2200 óra. Egyedi jelenség itt a Balatoni borvidékekhez hasonló kettõs besugárzás, itt a sok napfény, plusz a fehér homokról visszaverõdõ napfény eredményezi a szõlõkre a kettõs besugárzást, amely tovább emeli a szõlõk magas cukorfokát és zamatát. Az itt jelenlévõ fajták: rajnai rizling, ezerjó, kövidinka, szlanka..
Az õsi magyar szõlõfajták termesztése fontos, mert ez hagyományápolás és a múlt örökségének megõrzése is egyben. E fajták egyre jobban kihalófélben vannak amióta átálltunk a világfajták termelésére. A probléma még szõlõterületeink óriási csökkenése is, amik már több mint húsz évre nyúlnak vissza, akkoriban még 150 ezer hektárról szüretelt az ország, ez mára mindössze 70 ezer hektárra apadt. Vissza kell találnunk a régi fajtáinkhoz, hiszen egy közepes magyar fajta is érdekesebb bárhol a világon, mint mondjuk egy francia chardonnay, amit már úgyis ismernek. De itt is tisztázni kell a gyökereket. Szõlõinkkel és borainkkal vissza kell menni azokhoz az õshonos fajtákhoz, amelyeket elvesztettünk, vagy kiveszõben vannak. Ilyen õsi szõlõfajtáink:. arany sárfehér, attila, bakator, bálint, budai zöld, furmint, gohér, hárslevelû, juhfark, kéknyelû, kövérszõlõ, kövidinka, szerémi zöld, vadfekete, és késõbb ezekbõl a fajtákból a kiváló magyar szõlészek és borászok által nemesítettek:. cserszegi fûszeres, csaba gyöngye, ezerjó, irsai olivér, kunleány, mátrai muskotály, zala gyöngye..
A bornépek, a magyarok, görögök, olaszok, dalmátok szinte mindannyian, a hagyományos módon borvidékeken élnek, amelyek mindig nagyon szépek és idillikusak. Ezeknél a népeknél közös jellemzõ az, hogy nincsenek világuralmi becsvágyaik. A bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományokban élnek.. A magyar bor a magyar föld és a magyar napsugár örök és harmonikus szerelmének gyümölcse. Magyarország és a magyar bor egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ami Magyarországot széppé és sajátossá, népének életét az idegen elõtt is vonzóvá teszi, az elsõsorban a bor, az áldott magyar földnek a legnemesebb termése.
Végezetül még egy utolsó megállapítás, ami méltó összefoglalása és befejezése is e szép témának, egyben választ ad mindenre, a magyar emberre és a borhoz fûzõdõ szakrális kapcsolatára.. "Nekünk magyaroknak a borhoz kötõdõ szakrális kapcsolatunk egy genetikai kódoltság eredménye, ami benne van a zsigereinkben. Mi ezt még az õshazából, Ázsiából hoztuk magunkkal, és több ezer évre nyúlik vissza. Egyetlen más nációnak sincs olyan alapja a borászatban mint nekünk magyaroknak, legyenek azok akár a görögök, olaszok, franciák, vagy akárki más. Egyszer minden magyar férfi életében eljön az idõ, amikor úgy érzi majd, hogy meg kell csinálnia, el kell készítenie a saját borát. Feltámad benne az õsi vágy, hogy legyen egy kis szõlõje, pincéje és saját bora, amelyet ünnepnapokon le tud rakni családja asztalára, amellyel kínálni tudja rokonait, barátait, ismerõseit. A hosszú út végén csak ez az egyetlen biztos pont Isten mellett.

Bíró Csaba