Nem tudom ki hogy van vele, de néha ordítani tudnék a tehetetlenségtõl. Ez nem csak a napi életre, az állapotra, a hangulatra értendõ, de úgy cuzáme, mindenre. Bárhova is fordulok, mindig falakba ütközöm, ha egy kicsit levegõt vehetnék, akkor valami mindig a víz alá nyom. Keresem az okát a történéseknek, és nem értem. Mi a fene történik? Normálisan élek, nem járok kocsmába, legalábbis mindenkinek ezt mondom, próbálkozok megélni, a munkahelykeresés már csak álom, itt állok tele tenni akarással, és nem csinálhatok semmit. Az az érzésem, el vagyok átkozva. De még nem írtam le magam, csak rossz a hangulatom. Szinte nincs kedvem bekapcsolni a tévét sem, csak felhúzom magam a hiábavalóságon. Mindenrõl csak beszélünk. A változást nem elég akarni, tenni kell érte. Na jó, de mit? A sorsom alakításáért én vagyok a felelõs, de ha mások irányítanak, és csak sodródom, és még meg is szívom a dolgot, akkor bizony mérges vagyok. Vannak helyzetek, amiket az ember magának teremt, rosszul dönt, belebukik, megrázza magát, talpra áll, megy tovább. De akkor mi van, ha belesodornak, belebuktatnak, és nem tudsz talpra állni, mert aki ezt okozta, már nem is törödik veled? Ezt nem csak a napi életre értem, hanem úgy, nagy általánosságban, most szinte mindenre. Nem mondok neveket, eseményeket, szervezeteket, történeteket, azt mindenki tud idézni. Az élet igazságtalanságát próbálom megérteni, a tenni akarás tehetetlenségét, az egyhelyben toporgás boszantó érzését. Mitõl van az, ha valaki normálisan akar élni, van ereje, tehetsége, tapasztalata, párszor volt már bukott angyal, de mindig kijött a gödörbõl, mikor végre úgy érzi célba ér, akkor jön az igazi szivatás, nem tehet semmit. Csak néz, és nyeli a dühöt. Belekerülni egy rossz helyzetbe, nagyon könnyû. Benne maradni, rossz érzés. De, akaratlanul belekényszeríteni, és ott tartani nagyon sok embert, már kicsit sok. És nagyon elegem van belõle. Keresem a megoldást, DE EGYENLÕRE NEM TALÁLOM. Vagy ha mégis, akkor azt kell látnom, várni kell, mert lett egy csomó akadály, amit csak úgy elédtolnak. Mert neked ez jár. Kussolj, és dögölj meg. Kit érdekel a sorsod? Csak magad, és még nagyon sok embert. Csak akit kellene, hogy érdekeljen, pont az nyon a víz alá, és nem törõdik veled. És még meg is magyarázza.Hát nekem ebbõl elegem van: BANDITA.
Link
Link