Nyugi nem mennek el, csak átalakulnak. Kis álca.
A müncheni hírmagazin A laktanyabezárások sokkolják a helyi gazdaságot címû cikkében tudósít a berlini védelmi miniszter szerdai döntésének drámai következményeirõl.

A Bundeswehr telephelyeinek bezárása politikai értelemben biztosan logikusnak tûnik. A védkötelezettséget felszámolták, a haderõ 250 ezerrõl 170 és 185 ezer közötti szintre zsugorodik. Thomas de Maizière (CDU) védelmi miniszter szerdán bejelentette: a négyszáz telephelybõl 31-et a jövõben bezárnak, 33-ban pedig már csak legfeljebb 15 személy fog dolgozni.

Egyes esetekben a döntés már nem olyan egyértelmû. Ráadásul olyan városok, mint Sigmaringen, a maga 16 ezer lakosával rászorul a katonákra, hiszen igen sok munkahely függ tõlük.

A Stehle pékségben, amely nem messze található a Graf Stauffenberg laktanyától, két katona vásárol. Egyelõre. „A katonák igen fontos kuncsaftjaink” – mondja az eladónõ. Ha a laktanya bezár, akkor egész családok fognak elköltözni. Egész lakónegyedek jövõje miatt kell aggónunk – érvelt az eladónõ.

A sigmaringeni reakciók azért olyan hevesek, mert a védelempolitikai szakértõk az utolsó pillanatig biztosra vették, hogy a laktanya léte nem forog veszélyben. Túl fontosnak tûnt a telephely, eddig itt állomásozott a 10. páncéloshadosztály parancsnoksága. Sokan legfeljebb azt feltételezték, hogy a hadosztály törzsét áthelyezik Bajorországba. Ebben az esetben kétszáz katonát veszítettek volna, így mind az 1860-at.

Eddig a nyilvántartásban 394 Bundeswehr-telephellyel számoltak, a jövõben csak 264 marad. Pedig csak 31 telephelyet zárnak be. Ez egyrészt a laktanya fogalmának újradefiniálására vezethetõ vissza – minden olyan Bundeswehr-ingatlan annak számít, ahol legalább 15 személy dogozik. Másrészt néhány (13) laktanya bezárása még Peter Struck (SPD) miniszter idejére (2002–2005 között – a szerk.) vezethetõ vissza. Ráadásul öt olyan telephelyet is felvettek a listára, mint a Schleswig-Holsteinben fekvõ Jagel, mely eddig más laktanyáknál szerepelt a nyilvántartásban.

Link