Az USA nyugatibb védvonalát árusítja ki Kínának egy apró óceániai szigetlánc kormányzója, hogy a bevételekbõl kifoltozza tragikus költségvetését. Az Északi-Mariana-szigetek amerikai fennhatóság alatt áll ugyan, de mivel az USA támogatásából nem jön ki elég jól, hamarosan megjelenhetnek rajta a kínai "befektetõk", akik évek óta terjesztik Kína befolyását a Csendes-óceánon. Így vékonyodik Amerika hatalma az izmosodó kínai sárkány szomszédságában.

A jövõ csataterével szemezve fegyverkezik KínaAz [origo] cikke a kínai hadsereg rohamos modernizációjáról

Látványos fordulatot vehet az Egyesült Államok és Kína közötti hatalmi játszma a Csendes-óceánon, miután egy stratégiai fontosságú, az USA fennhatósága alatt álló szigetcsoport felajánlotta területét Kínának. Az USA legnyugatibb stratégiai védvonalának számító Északi-Mariana-szigetek kormányzója a múlt héten országa rossz anyagi helyzetére hivatkozva kínai politikusoknak kínálta fel a szigetcsoport egy részét, hogy a lakatlan szigetek bérbeadásából leheljen újra életet országa haldokló gazdaságába. Ha Kína él a lehetõséggel, akkor véglegesen berúghatja az ajtót az eddig tisztán amerikai érdekeltségû területen.

Az 54 ezer lakosú Északi-Mariana-szigetek a Csendes-óceán nyugati peremén található, ez a szigetlánc a Kínához legközelebb esõ amerikai fennhatóságú terület. A szigeteket nyugatról a Filippínó-tenger választja el Kínától, keletre és délre pedig a szintén amerikai védelem alatt álló Marshall-szigetek és Mikronézia határolja. A környék a második világháború óta tartozik az USA érdekszférájába: bár saját kormánnyal rendelkezõ szigetcsoportokról van szó, különbözõ szerzõdések alapján a Mariana-szigetek, a Marshall-szigetek és Mikronézia katonai védelmét is az USA látja el az itt létesített támaszpontokról.

Az elsõ európai, aki látta a szigeteket, Ferdinand Magellan volt 1521-ben. A szigeteket eredetileg Tolvajok szigetének hívták (Islas de los Ladrones), mert a helyi õslakók ellopták az itt kikötõ Magellanék egy csónakját. Nevüket a 17. században kapták egy spanyol királynéról, amikor a spanyol királyság elkezdte betelepítésüket. A szigeteken körülbelül 50 ezer õslakó élt a spanyol hódítás elõtt, száz évvel késõbb már csak alig 2000 volt belõlük. A mostani lakosság nagy része a spanyol bevándorlók és az õslakók keveredésébõl született.

A szigeteket a 19. század legvégén Spanyolország eladta Németországnak (Guam kivétel volt, az a spanyol-amerikai háború végén az Egyesült Államokhoz került), majd az elsõ világháború után nemzetközi ellenõrzés alá kerültek japán felügyelettel. A második világháborúban az Egyesült Államok megszállta a szigeteket, hogy elérje Japán bombázóival.

Az Északi-Mariana-szigetek egy 1976-os társulási szerzõdés értelmében politikai uniót alkot az USA-val, vagyis az országban az amerikai jogrend van érvényben, és a szigetek külpolitikájáról is Washingtonban döntenek. A világháború után az amerikai megszállók megtartották a felügyeletet a szigetek felett, ahol a fizetõeszköz az amerikai dollár.

Kína azonban az utóbbi években látványosan érdeklõdni kezdett a környék iránt, busás segélyekkel, kölcsönökkel és fejlesztési együttmûködésekkel próbálja belopni magát az apró szigetállamok bizalmába. Ven Csia-pao kínai államfõ 2008-ban egy regionális csúcstalálkozón azt mondta, hogy "a csendes-óceáni szigetországokkal ápolt barátság és együttmûködés nem diplomáciailag hasznos ügy, inkább stratégiai döntés". Egy az amerikai kongresszusnak írt 2007-es jelentés szerint a feltörekvõ Kína kihasználja, hogy a hidegháború vége óta az USA elhanyagolta a területet, és a hatalmi vákuumban gyorsan megveti a lábát. Bár az elemzés szerint Kína terjeszkedése alapvetõen diplomáciai és gazdasági jellegû, a dokumentum megjegyzi, hogy "hosszú távú szándékaik nem világosak", és ez sok elemzõt aggaszt.

Katonai erõfitogtatás

Kína tagadja, hogy bármilyen katonai célja lenne a Csendes-óceánon: a Fiji Times címû Fidzsi-szigeteki lap szerint a kínai külügyminisztérium fõigazgatója szeptemberben azt mondta, terjeszkedésük ellenére nem akarnak katonai bázisokat építeni a szigeteken. "A védelmünk belsõ védelem, nincsenek bázisaink a területünkön kívül" - mondta Wu Xi. A lap ugyanakkor megjegyzi, hogy Kína mégis aktív katonailag, hiszen a régiónak juttatott támogatásai között katonai jellegûek is vannak: Kína többek között a Fidzsi-szigetek hadseregének kiképzését is pénzeli.

Forrás: AFP/U.S. Navy/Nathanel T. Miller
Kínai hadihajó a Mariana-szigetek felségvízein

Az is jól látszik, hogy Kína és az USA az utóbbi években egyre nyíltabb erõfitogtatásba kezdett, és a rohamosan fejlõdõ Kína látványosan fejleszteni kezdte hadseregét. Elemzõk szerint a következõ évtizedek fõ konfliktuszónája a csendes-óceáni térség nyugati szomszédságában, a Dél-kínai-tengeren lesz, ahol az USA szövetségesei és Kína területi követeléseket támasztanak egymással szemben. Miközben a flottáját fejlesztõ Kína idén hadrendbe állította elsõ repülõgép-hordozó anyahajóját is, az USA csendes-óceáni flottája is egyre aktívabb, és a feszültség nyilatkozatokban is megjelent. A kínai vezérkari fõnök nyáron az amerikai katonai kiadások csökkentését követelte, és elítélte a Vietnammal közös amerikai hadgyakorlatokat, a térségbe látogató amerikai vezérkari fõnök pedig közölte: nincs meggyõzõdve arról, hogy Kína fegyverkezése csupán védelmi jellegû (a konfliktusról itt olvashat részletesen).

Turisztikai célra bérbe adva

Ebben a feszült légkörben érkezett Benigno Fitial, az Északi-Mariana-szigetek kormányzójának felajánlása. A Bloomberg hírügynökség szerint a kormányzó Pekingben állt elõ ajánlatával, méghozzá nem is üzletemberek, hanem kínai tartományi kormányzók és kommunista párttitkárok elõtt. A 15 szigetbõl álló állam 10 lakatlan, többségében vulkanikus szigetét ajánlotta fel, amelyeket szerinte a kínaiak turisztikai célokra, ingatlanfejlesztésre, mezõgazdasági, oktatási, kutatási célokra is használhatnának. Az egyetlen kikötés az volt, hogy a kínai bérlõk katonai tevékenységet nem folytathatnak a szigeten, hiszen ezt tiltja a Mariana-szigetek és az USA közötti társulási szerzõdés.

Fitial szerint két kínai tartomány vezetõje is érdeklõdött a lehetõség iránt, kérdés azonban, hogy ezt hagyja-e majd az amerikai kormányzat. "Az ajánlat miatt bizonyára sokan felvonták a szemöldöküket Washingtonban, hiszen a társulási szerzõdés miatt az USA-nak eddig viszonylag exkluzív használati joga volt az Északi-Mariana-szigetek szigeteire, felségvizeire és légterére" - írta a bejelentés után a Marianas Variety címû, Guam szigetén kiadott lap. Bár az újság szerint a szigeteket békés célokra ki lehet adni, az USA ezzel kínaiakat engedne a legnyugatibb védvonalára.

Forrás: Wikipedia/P. Miller
Saipan, az Északi Mariana-szigetek fõvárosa

Ez felveti a kérdést, hogy mennyire lehet komolyan venni, amikor Kína azt állítja, turisztikai céllal bérelné ki a területet. Amikor augusztus végén egy kínai befektetõ szállodaépítés indokával próbált megvásárolni egy 300 négyzetkilométeres izlandi területet, az izlandi kormány egybõl hátsó szándékot sejtett. Azt gyanították, hogy Kína geopolitikai és gazdasági érdekei húzódnak a háttérben, és szálloda helyett az ázsiai áruk észak-atlanti elosztóközpontját akarják kiépíteni, így az üzletet egyelõre megakadályozták. De Kína elsõ anyahajójának története is hasonlóan indult: a hajó alapjául szolgáló, félig kész vázat egy kínai cég vette meg Ukrajnától, azt állítva, hogy kaszínóvá alakítja, és turisztikai központként fogja használni egy makaói kikötõben. A repülõgép-hordozó végül mégsem szálloda lett, idén a kínai haditengerészet kötelékében tért vissza.

Kulcsfontosságú terület

Az amerikai kongresszus számára írt, Kína csendes-óceáni térnyerésérõl szóló 2007-es jelentés szerint a Mariana-szigetek környékének megvédése "kulcsfontosságú a létfontosságú hajózási útvonalak fenntartásához", vagyis gazdasági és katonai szempontból is. Az USA ezért fenn is tartja magának a jogot arra, hogy úgynevezett "védelmi vétót" emeljen bármilyen helyi kormányzati döntés ellen, amely megítélése szerint nem fér össze a védelmi feladatok teljesítésével: ezt a vétót azonban a tanulmány szerint még sosem kellett használnia.

A kínaiak azért is lehetnek kellemetlenek az USA számára, mert így a legfontosabb amerikai haditengerészeti bázisok tõszomszédságában telepedhetnének meg. A Mariana-szigetek déli végében található, szintén az USA tengerentúli területének számító Guam szigetén van a környék egyik legnagyobb amerikai katonai kiképzõbázisa, ahova épp a következõ években akarnak átcsoportosítani 8000, most még Japánban állomásozó tengerészgyalogost. A Mariana-szigetek néhány szigetét pedig az amerikai haditengerészet bérli a helyi kormánytól, hogy ott kiképzést, lõgyakorlatokat tartson.

Forrás: Google Earth
Ez a legnyugatibb amerikai terület

Az USA által bérelt szigetek fontosságát mutatja egy 1982-es jelentés, amely részletesen beszámol arról, hogy milyen gyakorlatokat folytatott itt a hadsereg. A sziget fölött B-52-es bombázók gyakorolták éles lõszerrel a támadást, anyahajókról indított vadászgépek lõttek célpontokat, és hadihajók, valamint tengerészgyalogosok is éles lõszeres kiképzéseken vettek részt. A jelentés szerint a lakatlan szigetek olyan lehetõséget nyújtanak éles lõszerrel való gyakorlatozásra, amely sehol máshol nem áll rendelkezésre a Csendes-óceánon. 1982-ben költséghatékonyság miatt felmerült, hogy felmondják a szigetek bérlését, de a tábornokok azt mondák, olyan fontosnak tartják a terület megtartását, hogy más forrásokból akkor is kifizetik, ha a kongresszus nem ad rá pénzt. A szigetek jelentõségét mutatja az is, hogy 1945-ben innen szállt fel a bombázó, amely Hirosimára atombombát dobott.

Diplomáciai versenyfutás

Nem az Északi-Mariana-szigetek az egyetlen amerikai érdekkörbe tartozó terület, amely a kínaiak látószögébe került. A Marianas Variety szerint egy héttel az itteni bejelentés elõtt Mikronéziában is nagy üzleteket kötnének. Ott egy kínai befektetõ 10 000 hotelszobát és golfpályákat építene, de számtalan hír jelent meg arról is, hogy Kína komolyan pénzel más környékbeli államokat is.

A régiót ismerõ amerikai és kínai politológusok szerint azonban a kínai pénz beözönlése nem feltétlenül Amerika ellen irányul. A csendes-óceáni térségben nyomuló Kína elõször egy másik vetélytársat próbál kiütni a nyeregbõl, az általa el sem ismert, a hivatalos egy-Kína politikát sértõ Tajvant. A kis független kínai köztársaság ugyanis a Csendes-óceánon próbálja bebiztosítani legitimitását, és hatalmas támogatásokat juttat azoknak a szigetországoknak, amelyek elismerik független államiságát. A 2007-es amerikai jelentés szerint a Tajvant elismerõ 24 országból 6 óceániai állam volt, közülük kettõ az USA társult állama.

Kína és Tajvan valóságos diplomáciai háborút vív a térségben a kevés pénzen is megvásárolható szigetállamok között, ezt az amerikai elemzõk már csak "dollár-diplomáciának" nevezik. A harc lényege, hogy mindkét ország annak az államnak juttat segélyeket és befektetéseket, amely õt ismeri el egyedüli és legitim Kínának: így közvetve Kína és Tajvan vetélkedése járul hozzá ahhoz, hogy Amerika szava egyre kevesebbet számít a Csendes-óceánon.
Link