A kormány az elmúlt egy hétben nem fukarkodott a stadionépítési tervekkel: új stadion Debrecenbe, 22 ezres Albert Stadion, illetve egy gigantikus nemzeti stadion az omladozó Puskás Ferenc Stadion helyén. Röpködnek a százmilliárdok és a dátumok. A szurkolók fásultan legyintenek, a gazdasági szakemberek a fejüket vakarják.
„Új makettek? Rendezzetek gombfoci EB-t!” Ezzel a transzparenssel fogadták az elbukott EB-pályázatról hazakullogó magyar küldöttséget a dühös szurkolók Ferihegyen. Akkor még más szelek fújtak, a futball sem sütkérezett a kormányzat megkülönböztetett figyelmében, de terveknek már akkor sem voltunk híjával. Fájdalom, az UEFA nem maketteket, hanem épülõ stadionokat szeretett volna látni és nagyon bölcsen nem is hitte el, hogy egyhamar megindulnak a munkagépek nemcsak Budapesten, hanem a kijelölt vidéki helyszíneken is.

Romhalmazok, makettek, álmok

Persze igazságtalanok lennénk, ha azt mondanánk, hogy nem épültek sportlétesítmények az elmúlt húsz évben Magyarországon. Sajnos az akasztói Stadler-stadionból már minden szöget kiloptak. A hajdan BL-küszöbén toporgó, most az NB2 nyugati csoportjának utolsó helyén tanyázó Dunaújváros és a tavasszal az NB1-bõl minden bizonnyal búcsúzó Zalaegerszeg stadionját ugyan elkezdték, de soha nem fejezték be.

Pofoztak ki arénát vidéki városokban és Kispesten, illetve az Újpest kapott egy 12 ezres ékszerdobozt. Nemzetközi mércével mérve egyedül a gyõri, magánpénzbõl épült komplexum nevezhetõ futballstadionnak, de feltehetõleg az ETO-Parkban sem manapság fognak felépülni a kapuk mögötti lelátók. A sikertelen EB pályázat után mégis ez volt az egyetlen folytatódó építkezés, de a cél már itt sem az UEFA-szabványoknak való megfelelés, hanem a pár ezer hazai nézõ kiszolgálása, illetve a Gyõr esetleges nemzetközi kupameccseinek hazai pályán játszása.

Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy az aktuális kupaszereplõnk stadionja nem megfelelõ már egy selejtezõ lejátszására sem. A Debrecen is kénytelen volt a BL-csoportkör idejére budapesti albérletbe költözni, hiszen a nagyerdei tákolmány még a honi viszonyok között is csak jóindulattal nevezhetõ stadionnak. Kézenfekvõ lett volna tehát, ha az utóbbi évek legsikeresebb magyar egyesülete belevág egy csinos kis stadion építésébe, mielõtt a debreceni mobillelátók után a Puskás Stadion is összedõl. Ez tehát máris két probléma. Egy népszerû vidéki csapat, egy nemzeti stadion…kézenfekvõ, hogy a hármas magyar igazság jegyében és a politikusok szavazatmaximalizálási törekvéseinek következtében a Ferencváros számára is felkérnek egy grafikust, vagy modellezõt. Eme három aréna nagyjából százezer nézõt fogadna be, felépítésük is kijönne potom 150 milliárdból, ha nem számítjuk az ilyenkor megszokott építkezés során felmerülõ többletköltségeket.

Nyugaton-keleten: nagyobb, olcsóbb, modernebb

Még mielõtt a szívünkhöz kapnánk, megnyugtatok mindenkit: egyhamar nem valószínû, hogy az égbe szöknének a stadionok falai és a reflektorok. A debreceni építkezésnek lassan egy éve meg kellett volna kezdõdnie. A Puskás Stadion bontása a finnek elleni EB-selejtezõ után lett volna esedékes, míg a Ferencvárosnak a klubot megvásárló, majd magára hagyó angol tulajdonos ígért kacsalábon forgó palotát. Az építmények átadásának felülvizsgált, újonnan tervezett idõpontja 2014 közepére tehetõ. Másra gondolni sem merek, csak arra, hogy a brazíliai labdarúgó VB idõpontja ihlette meg a döntéshozókat a céldátum belövésekor.

Tényleg csak kispolgári fanyalgásunk miatt tûnik ilyen soknak az építkezésre elõirányzott összeg? A debreceni és üllõi úti, húsz-huszonkét ezres stadionok 12 milliárdba, míg a gigantikus, legalább 55 ezer ember befogadására képes Puskás Ferenc Stadion 80-120 milliárdba kerülne. A tervek mindenesetre impozánsak, de ebben mindig is jók voltunk.

Forrás: gravox.hu
A puskás Ferenc Stadion rekonstrukciós modellje
Sok, vagy kevés? Nézzünk néhány külföldi példát, elsõ körben a hanyatló Nyugaton.

Az olcsó munkaerejérõl és olcsó telekárairól közismert Londonban az Arsenal 2006-ra adta át az Emirates Stadiont. A 60 361 nézõt befogadó, ultramodern komplexum, illetve a hozzá kapcsolódó kiszolgáló egységek egy project keretében készültek el, összességében 470 millió font értékben – ebbõl maga a stadion volt 390 millió. Ez tokkal-vonóval 160 milliárd forint jelenlegi árfolyamon.

Lássuk, hogy mentek a dolgok Bajorországban, ahol a Bayern München és az 1860 München építtetett közös otthont, az Allianz Arena-t. A végsõ költségek 340 millió eurót tettek ki, ami megközelítõleg 102 milliárd forint. Igaz, itt a város és a tartomány a környék fejlesztésére és infrastruktúra kialakítására további 63 milliárdot költöttek el, így nagyjából megkapjuk az Arsenal székhelyének költségeit – igaz, itt már 70 ezren válthatnak jegyet XXI. századi körülmények között és gyakorlatilag egy városrészt újítottak fel az építkezés melléktermékeként.

De hagyjuk a gigaberuházásokat, keressünk egy hozzánk közelebb álló projektet. Torinóban a Juventus idén költözött el a legendás Stadio delle Alpiból újonnan épült saját fészkébe – nem túl fantáziadúsan Juventus Stadionnak nevezték el. A 41 ezres, minden igényt kielégítõ „stadiót” meglepõ módon már 36 milliárd forintnyi euróból ki tudták hozni – tehát három Juve-stadionból jön ki egy Puskás Ferenc Stadion. Persze Torinóban ehhez még tartozik 34 ezer négyzetméternyi bevásárlóközpont, egy múzeum és egy 4000 jármû befogadására képes parkoló. Ez egyre zavarba ejtõbb. Azt látjuk, hogy Nyugaton tudnak építkezni. De vajon a zûrzavaros Keleti Ugaron is fel lehet húzni egy modern stadiont? Mi az, hogy!

Például Romániában, ahol egyébként már az építkezés elõtt is több UEFA-kompatibilis létesítmény volt mind Bukarestben, mind vidéken. A Nemzeti Stadion ad helyet az idei Európa Liga döntõnek is, amelyet a helyszínen 55 ezer nézõ izgulhat majd végig. A végsõ költségek meghaladták a hetven milliárd forintot, ami majdnem a duplája volt az eredeti elképzeléseknek. Varsóban még ezt is meg tudták fejelni, ott 95 milliárdnál állt meg a számláló. Mindkét esetben meg kell említenünk a zûrzavaros politikai viszonyokat és az építkezések körül havi rendszerességgel kirobbant botrányokat. Nem nehéz elképzelni a Margit-híd és a Négyes Metró Project után, hogy nálunk mennyivel rövidítené meg a költségvetést a három stadion megépítése.



A Puskás Stadion esetében a költségeket jelentõsen megnövelné maga a bontás, hiszen egy irgalmatlan betonmonstrumot kellene eltüntetni. A Ferencváros új oroszlánbarlangja kapcsán pedig az a bökkenõ, hogy a régi stadion és a hozzá kapcsolódó földterület jelenleg a skót Kevin McGabe tulajdona, amit további milliárdokért kellene tõle megvásárolni.

2014... 2018... 2022

Most akkor lesznek új, korszerû stadionjaink? Egyhamar aligha. A korábbi ígéreteket felülírta a világgazdasági válság, így az építési vállalkozók helyett egyelõre csak a projektcégeket és a játékgyárakat foglalkoztatják a kormányzati megrendelések.

A debreceni szurkolókhoz hasonlóan a ferencvárosi hívek is meglehetõsen szkeptikusan fogadták a bejelentéseket. Akik még ígéret szintjén sem kaptak új arénát, azok pedig el nem ítélhetõ módon már most füstölögnek, és a szocialista idõkkel vonnak párhuzamot, amikor minden egyesület természetesen állami égisz alatt tevékenykedett.

„Lassan bõvíteni kell a makett-szobát, nem fog elférni benne a sok új stadion. Az a szerencse, hogy most már itt a Zinternet és a youtube-on gyakorlatilag bármennyi látványos videó elfér (Debrecen, új Puskás, most az Üllõi út...)”-„örvendezik” egy fradista a látványtervek láttán.

Egyébként arról sem vagyok meggyõzõdve, hogy a Fradinak per pillanat az új stadionra van leginkább szüksége. A Debrecen minden bizonnyal kivívja a nemzetközi kupaszereplés lehetõségét, de megint mehetnek majd Nyíregyházára, Újpestre, vagy a Puskás Ferenc Stadionba, hacsak utóbbit el nem kezdik addig bontani. Gyõrben fel tudtak építeni magántõkébõl egy stadiont, próbálkozzanak meg vele a Cívisvárosban is!

Arról viszont nem vagyok meggyõzõdve, hogy a nemzeti stadion lerombolásának és felépítésének ne lenne itt az ideje. Sõt, már régen túl kellett volna rajta lennünk. Az látható, hogy egy jó és nagy stadion bizony nem olcsó, de egy negyven milliárdos, negyven ezres modern stadion felépítésébe bele tudnánk vágni és bele is kellene vágnunk.

Ismerve a hazai realitásokat, az összeg legyen hatvan milliárd és a felépítési idõ három év. Egy nemzeti stadionra igenis szükség van, egy ekkora létesítményt még ki is lehetne használni és a fenntartási költségekbe sem rokkanna bele az állam. Felejtsük el a BL-döntõt és az atlétikai világbajnokságot! Akik mégis nehezen szabadulnak egy szép, hatvan ezres, jurta formájú Puskás Ferenc Stadion képétõl, azokat emlékeztetném a cardiffi EB-pályázatunk sikerességére és sportdiplomáciánk erejére. Legyen fedett a nézõtér, de ne legyen benne futópálya. Más igényem nincs!

Évi hat hazai válogatott meccs, öt koncert, esetleg Európa Liga, vagy Bajnokok Ligája találkozók, kiállítások, vásárok, és máris megérte felépíteni. De állami pénzbõl klubcsapatnak építkeznie finoman szólva is aggályos.

Még egyszer mondom, a költségek miatt mégis felesleges aggódni. A kezdõ kapavágást én a négyes metró elsõ szerelvényeinek megindulásának környékére teszem. Az átadást pedig 2018-ra, vagy 2022-re. Mi is lesz akkor?
Link