Érzem én, hogy valami történni fog a közeljövõben és nem csak az írásaid tartalma miatt. Megvallom szinte rettegek az újabb és újabb írásoktól,már csak azért is, mert az igazságtartalmukban nem kételkedem és a következményekbe nem merek és nem is tudok belegondolni. Mindazonáltal apró remény dereng felvillanni, amikor kõkemény hittel törsz elõre megnyílvánulásaidban. Ilyenkor elgondolkodom azon a mondáson, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Minden elismerésem és szeretetem Feléd (felétek) irányul a családom nevében is. Már csak azért is, mert rengeteg veszélynek vagy kitéve már csak azzal is, hogy írsz. Iszonyú bátorság kell ahhoz, amit csinálsz. Én így is nehezen és félelemmel élem meg a napokat, akkor számodra ez milyen lehet?

Egy dolog aggaszt a leginkább -bár ha eljön az idõ biztosan tudni fogják az illetékesek,hogy hogyan oldják meg a problémát- ez pedig a repülõkkel kapcsolatos. Tudniillik, ha bármi elkezdõdik, biztos vagyok benne, hogy a legkézenfekvõbb kiiktatási módszerük, valami gyors megoldás volna az égbõl részükrõl. Már csak bosszúból is. Ez csakis akkor volna megoldott, ha azok a bizonyos gépek nem is tudnának felszállni. Vagy nem jól látom?
Na meg számolni kell azzal, hogy jelenleg az országból ki-be repdesés teljesen hétköznapivá vált(gondolom én). Kérlek ne vedd fontoskodásnak az írottakat, de úgy érzem,jogos az aggodalmam.

Szeretettel