A mohácsi vész óta történelmünknek legsúlyosabb katasztrófája kétségkívül 1920. Junius 4-ig a trianoni békeszerzôdés volt. Az a Magyarország, amely 1526-tól szabadsága védelmében annyit küzdött a Habsburg-birodalom ellen, az elsô világháború végén felelôssé tétetett ennek birodalomnak évszázados bûneiért, népeket elnyomó politikájáért. Bocskay, Bethlen, Thököly, Rákóczi és Kossuth szabadságharcai után hogyan juthattunk abba a helyzetbe, hogy szinte egyedül kelljen elviselnünk azt a büntetést, amelyet a Habsburg-monarchiára osztottak ki.
Június 4-én volt nyolcvanhárom esztendeje, hogy Trianonban Magyarországot megcsonkították és a ,,Szabadság, Testvériség, Egyenlôség” nevében szétdarabolták a világ földrajzilag legegységesebb és szinte a természettôl az Istentôl egy országnak megjelölt magyarok országát.
Nyolcvanhárom esztendeje, hogy a történelem egyik legaljasabb justizmordját az igazság nevében elkövették. Nem tévedésbôl, nem félrevezetetten, hanem tudatosan, azzal a céllal, hogy a nagyszláv elôretörést, a judeo-bolsevizmus útját Európa és ezzel a nyugati kultúrvilág szíve felé biztosítsák. Azok az erôk, amelyek a XIX. században a világuralom aktív birtoklásának mielôbbi elérését tûzték maguk elé célként, tudták, hogy a párizs környéki békék nem lehetnek hosszú életûek s magukban hordják már egy újabb világháború csiráit.
Dr. E. J. Dillon: The Inside Story of the Peace Conference és John J. Bass: The Peace Tangle címû könyvében már a múlt század húszas éveiben részletesen bizonyította, hogy a párizs környéki békéket nemzetközi pénzcsoportok tervezték, és azok feltételeit pénzügyi vonatkozásokban Bernard Baruch dolgozta ki. Dr.Dillon, mint az angol kormány által kiküldött bizottság tagja vett részt a tárgyalásokon, könyve a trianoni békeszerzôdés teljes leleplezése. A könyvét soha nem fordították le magyarra, azt a magyar nagyközönség nem ismerte, noha egyidôben ugyancsak nemzetközi bank-érdekeltségek által finanszírozott úgynevezett revíziós mozgalom mûködött Magyarországon.
Dr. Birinyi Lajos: The Tragedy of Hungary címen Amerikában megjelent könyvében, amely ugyancsak nem jutott el mai kezekbe, részletesen leleplezi és bizonyítja, hogy a Reviziós Liga mögött nemzetközi, kapitalista pénz állott végsô fokon, és a mozgalom célja egyrészt az volt, hogy a magyar revíziós törekvéseket a nemzetközi érde-keknek megfelelô irányba terelje, másrészt Európában kialakuló feszültséget, amelyet a mesterségesen megtervezett rossz gazdasági viszonyok okoztak, és a Baruch-féle terv szerint mûködô bankérdekeltségek még tápláltak, egy ,,gombnyomásra” a bolsevizmus és kapitalizmus ér-dekeinek kellô idôben robbantsák ki háborúvá.
Mint prof. Soderegger nem egy könyvében igazolta, egészen a nemzetiszocialista párt Kuhn-Loeb bankház által történt titkos finanszirozásáig, a világuralom meg-szállottjai mindent elôkészítettek, hogy amennyiben az Oroszországban uralomra került bolsevizmus az elsô rohammal nem tudná gyôzni, egy második és ha kell harmadik lehetôséget is teremtsenek a végleges gyôzelem elérésére. Hogy mennyire a legapróbb részletekig kidolgozták a világ nyugati kultúra és a kereszténység elleni nagy összeesküvés minden lépését, arranézve B. Sarolea, az Edinburgh-i egyetem tanára hozott fel megdöbbentô és bizonyított példákat a Current History Magazíne 1923. januári számában. Sarolea elmondja, hogy hivatalos tol-mácsként egy bizonyos Paul Mantoux nevû urat alkal-maztak, aki egyike volt a ,,zsidóság legragyogóbb képvi-selôinek” a béketárgyalásokon. Ez a fanatikus zsidó prof. Sarolea szerint a legvadabb csalásokat követte el fordításaival a béketárgyalások idegen nyelveket nem értô tagjaival szemben.
Hogy a fent említett három könyv miért nem jelent meg magyar nyelven, azzal ma-gyarázható, hogy a Revíziós Liga anyagi alapját nemzetközi és hazai bankárok biztosították, akiket vérségi kapcsolat fûzött Mantoux-hoz és társaihoz. Nem tartották kívánatosnak, hogy a magyarság megismerje ezeket a könyveket, mert azokban például olyan leleplezések fordultak elô, hogy a békeszerzôdések elôkészítésében és meg-szövegezésében résztvevô ,,szakemberek” több, mint fele a ,,zsidóság ragyogó kép-viselôje” volt, a másik fele pedig, csekély kivételtôl eltekintve, a nemzetközi szabadkômûves páholyok valamelyikének kreatúrája és lakája.
Nyitott körrel és vakoló kanállal tették tönkre Európát és készítették elô a trianoni békediktátumokat. A párizsi Nagy Oriens szabadkômûves páholy 1889. július l7-én a Bastille bevételét ünnepelte. A páholy nagymestere, Francolin tartotta meg az ünnepi beszédet. Az ünnepségen megjelentek a cseh szabadkômûves páholyok képviselôi és a spartacus-faj minden árnyalata, Lengyelországtól Washingtonig, és a nagyszakállú keleti bölcsekig, és ugyanazok a politikai figurák, akik késôbb Versaillest, Genfet, Nürnberget jelentették. Ezek az erôk teremtették meg elhatározott céllal Csehszlová-kiát. Hallgassuk meg csak Francolint, a ,,francia” szónokot: ,,Eljön a nap, amikor azok a népek, amelyeknek sem a XVIII. század, sem 1789 nem volt, egyenjogúakká lesznek, a trónok és vallások megsemmisülnek. Mi erre a napra várunk. Ezen a napon egyenjogúsítattnak a jognélküliek, megtorlást nyer minden bûn, minden privilégium meg-szûnik, és minden elnyomott kormányzati jogot kap Európában. Azután az összes Nagypáholyok és Nagy Oriens páholyok egy univerzális testvériség keretében tömörülnek. Ez az a fényes jövô-ideál, amely elôttünk lebeg.”
A világ közvéleménye még ma is úgy tudja, hogy a versaillesi békeszerzôdések 1920-ban készültek, így a trianoni 1920. június 4-én. A szabadkômûves páholyok érdeke megkívánta, hogy a világot becsapva, valami demokratikus formát vakoljanak a békeparancsokra. Mi lett volna alkalmasabb már akkor is, mint az ,,emberi jogok védelme” és a ,,demokráciának” a rituális emlegetése. A békeszerzôdések végleges szövegét azonban valóban 1918. június 28–29-én, a Párizsban megtartott szabadkômûves kongresszuson foglalták már írásba és azt a megvásárolt vagy elbutított bábok 1920-ban csak szentesítették.
A XIX. század végén lefektetett harcmetódusok értelmében végrehajtott párizskörnyéki békék elérték céljukat, mert szétrombolták Európa védôbástyáját, Ma-gyarországot, általános európai feszültséget eredmé-nyeztek, amelyek feltartóztathatatlanul a nemzetközi bankárvilág támogatásával a második világháborúhoz vezettek.
A trianoni békediktátumot követô nyolcvanhárom esztendô nem múlt el változásokat nem hozó események nélkül. Az idô, közben Európát hosszú idôre erôtlen játékszerré süllyesztette, Magyarországot élô halottá nyomorította. A második világháború után 1947. február l2-én Párizsba újabb békeszerzôdést írtak alá, a régebbi helyére újabb bilincseket raktak hazánk kezére-lábára, sôt ezúttal már fojtogatóan: a nyakára is!
A trianoni ,,békeparancs” a világtörténelem egyik legnagyobb esztelensége, igazságtalansága és gonosztette volt,de az, amit a második világháború után elkövettek a magyarok országával, a legeslegnagyobb. A trianoni béke-diktátum elvette Magyarország területének 68%-át, a lakosságának 69%-át, és magyarajkú népességének 30%-át, de a párizsi 1947. február 10-i szuperigazságtalanság a trianoni békeparancs által meghagyott 32%-nyi te-rületet, 31%-nyi lakosságot és 70%-nyi magyarajkú né-pességét is odataszította szovjet bolsevizmus karmai közé.
Párizsban és az azt megelôzô konferenciákon, Te-heránban, Jaltában és Potsdamban, ahol a világot érdekszférákra osztották fel, Európa felét esztelenül átengedték a bolsevista pestisnek. A hírhedt jaltai konferencián Roosevelt biztosítani akarta, hogy Szovjetunió lépjen be a Japán elleni háborúba, és a háború után is mûködjék együtt az angolszász szövetségesével. Hogy ezt a két célját elérje, Roosevelt Kelet-közép-Európában tett engedményeket a Szovjetúniónak. Igaz, hogy a ,,Felszabadított Te-rületekre” vonatkozó jaltai deklaráció demokratikus intézményeket, szabad választásokat és szabad kormányokat helyezett kilátásba a kelet középeurópai népek, így
– folytatás a második oldalon –
– folytatás az elsô oldalról –
Magyarország számára is. Ez ígéretek megtartására azonban a Nyilatkozat semmiféle garanciáról nem gondoskodott, és ami ennél is súlyosabb, a tárgyalófelek azt sem határozták meg, hogy mit értenek demokratikus intézményeken és szabad kormányon. Ez a mulasztás végzetesnek bizonyult, és a Nyilatkazatot megfosztotta minden gyakor-lati értékétôl. Szovjetunió ezeket a fogalmakat a megszállt országokban kiforgatja, és érdekeinek megfelelôen értelmezi.
A második világháborút követô párizsi békeszerzôdés a trianoni békeparancs egye-nes és megszakítás nélkül folytatásának tekinthetô, amely éppen azért, mert elôdjének hibáit még csak fokozta, tartósnak és a béke, valamint az adott problémák megoldására alkalmasnak nem tekinthetô!
Az országok határai nem voltak mindig vasfüggönyök, hanem a határok mentén a két ország szomszédos lakossága szabadon érintkezett, kölcsönösen a másik területére telepedett. Ezek az emberek általánosságban minkét állam nyelvét beszélték is. A ke-resztény szemlélet egyik legfontosabb tétele a felebaráti szeretetre vonatkozó tanítás, amelynek gyakorlata a segítôkészség és a türelem. Mindkét keresztény erény a ma-gyarság tulajdona. A segítôkészség nyilvánult meg akkor, amikor Magyarország határain kívül élô idegen népek bebocsátást kértek és nyertek. A türelem nyilvánult meg akkor, amikor a beengedett vagy betelepített népek nyelvét, vallását, szokását meg-hagyta, kultúráját nemcsak támogatta, hanem fejlesztette. A beengedett és betelepített idegen népek a nyugati kultúrnépekhez hasonlóan a hálát nem ismerték, a türelemmel visszaéltek, a kölcsönadott földet eltulajdonították, és 1920. június 4-én magukkal vitték.
Ha elnyomás volt a sorsa nemzetiségeknek hazánkban, mint világgá kürtölték, akkor miért siettek a szerbek, románok, szlovákok vagy a zsidók Magyarországra bevándorolni, titokban beszüremkedni. Valami nyilván vonzotta, húzta ôket Magyarország felé. Bizonyára nem börtönnek látták hazánkat, hanem ellenkezôleg, a szabadság, az egyenlôség, a jobb élet, a haladás és a jogbiztonság hazájának.
A magyar lélek valójában ôsi hitében sem volt pogány. A két keresztény erényt már akkor is magában hordozta, amikor még a Napistennek fehérlovat áldozott. Mint minden kultúra idôvel szétesik, úgy a magyar léleknek e két erényben kiteljesült ôsi sok-ezer éves kultúrája is túlfejlôdött, elfajult. Felebarátait, az idegeneket jobban szerette, mint önmagát. Az idegenek nyelvét ápolta, támogatta, a sajátját elhanyagolta. A ma-gyar lélek fogyatékosságát fokozta az a tény is, hogy Magyarország külpolitikáját 1526–1920-ig terjedô 396 éven keresztül idegenek, a Habsburgok irányították. Négy évszázad alatt a magyar lélek elvesztette önállóságát, tájékozódó képességét, a befogadott türelem erényét nem ismerô népek, amelyek egykor mint a magyar Szent Korona fennhatósága alá tartoztak, a változott viszonyokhoz sokkal gyorsabban alkalmazkodtak. A nagyhatalmak politikai és gazdasági erejét helyesen értékelték, úgy helyezkedtek, hogy a trianoni pecsétet másodszar is ráütötték a békeparancsra.
A négy évszázados függô viszony, a kétszeres háborúvesztés, közel fél évszázados szovjet katonai megszállás a magyar lélek egyrészében szinte helyrehozhatatlan károkat okozott. Ma a függetlenségtôl elszokott magyar lélek szinte beteges vágyódással ka-paszkodik minden levegôben függô szalmaszálba: federációba, konfederációba és most legújabban az Európai Unióba. Bármit, csak ne függetlenséget, pedig a magyar, ha szabadságát és függetlenségét veszélyeztetve látta, tudott fegyverhez nyúlni és a lehetetlenségig harcolni: Thököly, Rákóczi felkeléseiben, a 48-as szabadságharcban, az 1944/45-ös országvédelemben, s utoljára 1956-ban a nemzeti függetlenség, a szabadság és a semleges Magyarország megszületésének csodálatos szabadságharcában.
Keresztény államiságunk ezer esztendejében a magyarságnak a Nyugat és a szabadság védelmében elszenvedett és egyetlen más néphez nem hasonlítható irtózatos vér-vesztesége, párosulva a Habsburgok négy évszázados magyarellenes és a nemzeti-ségeknek kedvezô rövidlátó politikájával – amely politika isteni igazságszolgáltatáskép saját családi hatalmuknak is sírásója lett –, szülte a 19. századbeli Magyarország legsúlyosabb problémáját, a nemzetiségi kérdést, melynek megoldására a történelem már idôt nem adott. Az elpusztult magyar népi millióknak Habsburg-módszerekkel történt idegenekkel való pótlása adta ellenségeink kezébe azt az ütôkártyát, melyet ellenünk Trianonban kijátszottak.
Az emberi szabadság és a ,,népek önrendelkezési joga” alapján ítélkeztek a nyugati világ hatalmasai. Hogy a valamennyi nemzetiséget létszámában felülmúló összma-gyarság hogyan akar ,,önrendelkezni” a Kárpátok és az Adria közti térségben, arra a gyôztes nyugatiak nem voltak kiváncsiak. Amint hogy a magyarság múltbeli jószolgálatai sem voltak rájuk semmi hatással, modván, hogy a történelmi nagy múlt nem jelent szabadalmi jogot a történelem jövôhöz. Minden azonban csak azért volt lehetséges, mert a trianoni békediktátum idejére már birtokon belül voltak a juttatottak! Ezt a kész helyzetet viszont az ,,ôszirózsás” patkányforradalom nemzetáruló ,,elô-zékenysége” biztosította számukra. Magyarország nem érdemelte meg szétdarabolását, gyilkos erôszak ölte meg!