Két hitelminõsítõ is döntött a hétvégén Magyarország hosszú távú adósbesorolásáról. A leminõsítés egyelõre elmaradt, de nem kell sokáig várni arra sem.
Szakadék szélén Magyarország – Lesz-e 400 forint az euró?

A Fitch Ratings amerikai hitelminõsítõ közép-európai idõ szerint péntek este megerõsítette Magyarország hosszú távú szuverén adósbesorolását, ám a korábbi semlegesrõl negatívra módosította a kilátásokat (BBB-). Szombat hajnalban lépett a Standard & Poor’s (S&P) is: leminõsítést valószínûsítõ figyelõlistára helyezte Magyarországot. (A Moody’s – amely tavaly december 6-án – egyszerre két fokozattal rontotta a magyar osztályzatot (negatív kilátással), egyelõre nem foglalt állást, ez december-január között várható.)

A két döntés egyelõre nem jelenti azt, hogy befektetésre nem ajánlott (bóvli vagy spekulatív) kategóriába került a hosszú távú magyar kormányzati adósság, erre azonban valószínûleg csak heteket kell várni. Új információ tehát az eddigiekhez képest – nevezetesen, hogy leminõsítés várható – nincs, a nemzetközi intézmények azt jelezték, hogy véleményük nem változott.

Arra, hogy a mostani lépéseknek milyen következményei lesznek a magyar eszközök (forint, állampapírok, vállalati kötvények, részvények) piacára várhatóan a hét elsõ kereskedési napjai adnak majd választ: a hétvégén a forint szinte meg sem rezdült, az árfolyam az euróval szemben a 310 forint körül mozgott, a frank kurzusa 250, a dolláré 226 forintot környékén járt.

Nincsenek kötelezõ szabályok

A befektetésre ajánlott minõsítés elvesztésének közvetlen azonnali hatása elméletben az állampapírpiacra lehet. Számos olyan intézmény van ugyanis, amelyek nem vagy csak korlátozott mértékben tarthatnak portfoliójukban bóvli kötvényeket, ilyen esetben tehát piacra kell dobniuk ezeket a papírokat, amely jelentõs kínálatot, zuhanó árfolyamokat, s ezzel együtt emelkedõ hozamokat eredményezhet.

Arról azonban, hogy ezeket a papírokat mikor kell értékesíteni (egyetlen hitelminõsítõ osztályzatának rontása vagy több szükséges ahhoz) nincsenek kötelezõ szabályok. A különbözõ intézmények gyakorlata eltér, gyakrabban fordul ugyanakkor elõ, hogy legalább két nemzetközi intézmény átsorolása szükséges ehhez. (Amely persze az eddigi események alapján gyorsan bekövetkezhet.)

A piacok a jövõre fogadnak

Látni kell azonban azt is, hogy a piacok a jövõre fogadnak: egy-egy befektetés esetleges eladásáról jellemzõen nem a leminõsítés bejelentésekor születik döntés (hacsak nem váratlan és drasztikus lépésre kerül sor), hanem jóval korábban, amikor a piac érzékeli a veszélyeket. Ez a folyamat a magyar állampapírpiacon már jó ideje megfigyelhetõ: a hozamok (különösen a hosszabb lejáratoknál) emelkedtek, a kereslet erõteljesen ingadozott (októberben sikertelen aukcióra is volt példa). Magyarán a befektetõk már egy ideje árazzák a leminõsítés lehetõségét, azok az intézmények pedig, amelyeket az eladási kényszer érinthet, megkezdték (befejezték) készleteik átértékelését.

A bóvli kategória ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincsenek befektetõk. Számos olyan piaci szereplõ van ugyanis, amely elsõsorban magasabb kockázatú, ám ezzel együtt jobb hozamot ígérõ papírokra specializálódott, s miután a nyáron történelmi csúcsra ért a külföldiek tulajdonában lévõ forint-állampapírállomány (megközelítette a 4 ezer milliárd forintot) valószínûsíthetõen jelentõs ilyen tõke érkezhetett a magyar piacra.

Nem véletlen tehát, hogy egy esetleges leminõsítésrõl szóló döntés várható következményeirõl szólva több elemzõ is kiemelte, hogy csak korlátozott piaci hatással járna, mivel a magyar államkötvények zöme felzárkózó piacokra szakosodott kötvényalapok portfolióiban van, és ezek számára nincs olyan elõírás, hogy csak bizonyos alsó besorolási küszöb feletti kötvényeket tarthatnak. (Vannak persze kivételek: a magyar dollárkötvények például több olyan kötvényindexben - köztük a Barclays Capital US Credit indexben -, szerepelnek, amelyek befektetési osztályzatú adósságokra szakosodtak.)

Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy leminõsítésnek nem lenne hatása az állampapírpiacon, csak azt, hogy ebben az esetben – amikor már hetek óta folyamatosan az esetleges negatív lépésrõl szólnak a hírek - a döntés miatt lavinaszerû folyamatok elindulásától nem feltétlenül kell tartani.

Az állampapírpiac mellett persze az egyéb tõkepiaci eszközök is erõteljesen reagálnak az adósság visszafizetésével kapcsolatos figyelmeztetésekre: az ország devizája, az adott állam piacon lévõ papírjaihoz kapcsolódó kockázati prémiumok, sõt, a helyi tõzsdék is heves elmozdulásokat produkálnak egy ilyen döntés után. E piacokon a megelõzõ hónapokban szintén folyamatosan követhetõ volt a befektetõk értékítéletének változása.

A kockázat ára

Magyarország már szeptember végén a világ 9. legkockázatosabb állama volt a CMA DataVision statisztikája szerint. (A rangsort a kockázatért elvárt hozamok, azaz a kockázati felárak alapján állítják össze. A felárat egy viszonyításként számon tartott (jellemzõen dollárban jegyzett) papír és az adott ország, azonos lejáratú kötvénye után fizetett hozam közötti különbség adja.)

S, egyre erõteljesebben jelezte a bizalom folyamatos vesztését a forint és a hazai részvénypiac teljesítménye is. Az európai adósságválsággal kapcsolatos viharokban a hazai eszközök mindig „kicsit” rosszabbul szerepeltek, mint a régió egyéb piacai. Magyarán egyre határozottabban leszakadtak a magyar eszközök régiós versenytársaiktól.

A forint az euróval szemben nyár közepén még 265-275 forint között mozgott, november elején viszont a közös európai fizetõeszköz megközelítette a 2009 márciusában beállított 317 forintos mindenkori történelmi rekordot (szerdán 315 forint fölé emelkedett a jegyzés a bankközi devizapiacon). De látszott a befektetõk ítéletének átértékelõdése a hazai nagyok részvényeinek árfolyam-alakulásában: az OTP például ismét 3000 forint alá bukott.

Piaci vélemények szerint egy várható leminõsítés hatását a piacok már mintegy 90 százalékban beárazták, így további megrázó (5-10 százalékos) elmozdulások a hétvégi hitelminõsítõi megnyilvánulások, illetve egy késõbbi esetleges leminõsítés bejelentésétõl nem várhatók, ha egyébként a hazai pénzügyi vezetés a pénzügyi stabilitás megtartása és a növekedés beindítása irányába megteszi a szükséges lépéseket, illetve a nemzetközi piacokon újabb pánikroham végig nem söpör.

Mirõl kell meggyõzni a világot?

Az utóbbira sajnos továbbra is van esély. Nyugtalanságra adnak okot egyebek mellett az olasz problémák, de gyülekeznek a felhõk Franciaország fölött is. A hétvégén az olasz parlament elfogadta ugyan azt a programot, amelytõl a növekedés beindítását, és az adósság lefaragását remélik. Ígéretének megfelelõen lemondott a miniszterelnök, Silvio Berlusconi is, s komoly erõket mozgattak meg annak érdekében, hogy még a hétfõi piacnyitás elõtt nyilvánosságra hozzák az új kormány névsorát, ezzel is hûtve az olasz államadósság finanszírozhatóságával kapcsolatos aggodalmakat. Az azonban, hogy a piac ezeket a lépéseket mennyire tekinti megnyugtatónak, egyelõre kérdéses, de ha az olasz probléma egyelõre le is kerülne a napirendrõl, a francia államkötvény-hozamok emelkedése újabb figyelmeztetõ jelet jelent.

Ahhoz, hogy a nemzetközi viszonyokból eredõ hullámokból a jövõben ne vesztesként, hanem nyertesként kerüljön ki az ország egyenes irányú, következetes gazdaságpolitika kell, amely valóban az adósság leépítésének irányába hat. Olyan, amelynek a Széll Kálmán terv publikálásakor a piacok bizalmat szavaztak, amelyet azonban azóta elveszített Magyarország.

A kormány az elmúlt hetek intézkedései alapján vette a piaci jelzéseket. Felvette a kapcsolatot a pénzintézetekkel, s olyan megoldásokat keres a pénzügyi stabilitás megõrzése érdekében, amelyek a piacok számára értelmezhetõk. A növekedési kilátásokat illetõen pedig Orbán Viktor, miniszterelnök a héten ígéretet tett arra, hogy lesz növekedési modell, amely alapján elhihetõ, hogy a visszaesés elkerülésével küszködõ nemzetközi környezetben is képes az igen nyitott kis gazdaságunk növekedni.

Ha tényleg lesznek hihetõ tervek és megoldási útvonalak, a piac ebben kész bízni – ahogy történt az a Széll Kálmán terv publikálásakor – Magyarországon ugyanis egyelõre olyan politikai stabilitás van, amellyel kevés állam büszkélkedhet (köszönhetõen a kétharmados többségnek). Ha nem, akkor tovább csúszunk majd a lejtõn, amit egy-egy rossz döntés, vagy egy terv nem megfelelõ kommunikációja idõszakonként akár nagyobb zuhanásokba is fordíthat. (Ahogy az elmúlt hónapokban az gyakran megtörtént.)

Lesz-e 400 forint az euró árfolyama?

Mindezzel együtt azokat az elemzések, amelyek az elmúlt napokban – a 2008-2009-es idõszakhoz hasonlóan – ismét napvilágot látnak, s extrém magas árfolyamokat (az euróval szemben a 400 forintos szint elérését) vetítenek elõre, egyelõre érdemes fenntartásokkal kezelni. Ezek jelentéstartalma elsõdlegesen az, hogy változatlan feltételek mellett bármi bekövetkezhet, némi leegyszerûsítéssel a teljes összeomlásra vonatkoznak, gyakorlatilag a világvégét árazzák. (A héten errõl is volt forgatókönyv, amely szerint esély van arra, hogy november 23-26-án a globális gazdaság összeomlik.)

A világvégérõl ugyan kevés ismerettel rendelkezünk, az azonban talán kétséget kizáróan állítható, hogy ez az esemény viszonylag ritkán szokott bekövetkezni, s amíg nem jön el, vannak eszközök, amelyek bevethetõk a teljes összeomlás elkerülése érdekében. Erõteljes forintgyengülésnél a jegybank kamatot emelhet (2008-ban a 300 bázispontos, azaz 3 százalékos emelés megállította az árfolyamemelkedést). Az államadósság finanszírozásának problémái jelentkezésekor pedig bármikor kérhetõ a nemzetközi intézmények közbelépése, még akkor is, ha a jelen helyzetben a magyar állam ezt egyelõre határozottan elutasítja. (Erre az évre egyébként érdemi finanszírozási igény már nincs, de jövõre mintegy négy és fél, az azt követõ két évben öt-öt és fél milliárd eurónyi magyar államadósság jár le.)

A piacokról pedig érdemes megjegyezni azt, hogy a világvége elõtt jellemzõen sokszor meggondolják magukat, és hinni kezdenek a kilábalásban (s persze ezzel együtt be is árazzák azt), amely alátámasztásához elég csak a görög dráma fejezetein végiglapozni. Tény ugyanakkor – s ezt szintén a görög példa bizonyítja -, ahonnan már úgy tûnik nincs visszaút, Magyarország azonban egyelõre messze nem ilyennek látszik.

Kockázatos az extrém árfolyamokra fogadni

Az extrém árfolyamprognózisok egyeseket befektetéseik védelme, másokat a jelentõs mozgások kínálta nyereség ígérete arra késztet, hogy belépjenek a piacokra, ahogy történt az a 2008-2009-es válság idején. Mindazoknak, akik a forint erõteljes leértékelõdésétõl félve, most kívánják befektetéseiket devizába átmenteni érdemes figyelemmel lenni arra, hogy a forint történelmi csúcsa közelében jár, ez az idõszak nem optimális az ilyen döntések meghozatalához (3 éve sokan, sokat veszítettek az ilyen döntésekkel).

Azok pedig, akik a nyereség reményében lépnek be a piacra, amellett, hogy emlékeznek arra, hogy közel 3 éve mekkora profitot lehetett elérni az esetlegesen 2000 forint alatt megvett, majd néhány hónapon belül annak többszöröséért értékesített OTP-részvényeken, jó, ha figyelembe veszik azt is, hogy ez a válság nem ugyanaz, amely 3 éve végigsöpört a világon. A gazdálkodó szervezetek talán jobb helyzetben vannak (a veszteségforrások leépítése jórészt megtörtént) az államokra azonban súlyos teherként nehezednek a részben a kilábalásban játszott szerepük miatt felhalmozódó, részben a korábbi rossz gazdálkodásukból adódó terhek. S, egyelõre nincs arról hihetõ forgatókönyv, hogy miként oldják meg a felmerült problémákat.
Link