Meg hát! Az erkölcsi nihilizmus alapozta meg a válságot?
Veniamin Popov professzor, az MGIMO civilizációkutató központjának vezetõje szerint a jelenlegi válság nemcsak egy múló pillanat a nyugati (európai) civilizáció történetében, hanem annak végjátéka, bukásának pillanata.

Popov szerint, bár a krízis az egész Nyugatot érinti, Amerika kilátásai mégis jobbak, mint Európáéi, hiszen – ami kulcsfontosságú a jövõ szempontjából - Amerikában a demográfiai helyzet jobb, mint az Óvilágban.

Jelenleg két nagy történelmi korszak befejezésének vagyunk a szemtanúi:

1) A szemünk láttára esik darabjaira az Európa-központú világ (ide értve Oroszországot és az USA-t is), új geopolitikai világrend van születõben, melyben a kínai, indiai, iszlám, dél-amerikai civilizációk egyre hangsúlyosabb szerepet játszanak.

2) Véget ér az indusztriális civilizáció 200 éves korszaka, átadva a helyét a posztindusztriális kornak. A termelés és fogyasztás új modelljei vannak kialakulóban („zöld gondolat”).

A nyugati, európai civilizáció a hanyatlás korába lépett. Oswald Spengler Nyugat alkonya c. mûve száz év múltán válik igazán aktuálissá. Az európai civilizáció erejét kimerítette a két világháború, a gazdasági erõforrások ragadozó kizsákmányolása, s elérve a csúcspontot, az európai világ a haldoklás szakaszába lépett.

Egész Európát érinti a demográfiai válság, az õslakos népesség gyorsuló ütemben fogyatkozik. Európa már önmagában a demográfiai helyzeténél fogva bukásra ítéltetett – véli Popov. A beérkezõ vendégmunkások tömegei kultúrák és etnikumok közötti konfliktusok táptalajává válnak, az EU nem dolgozott ki semmi értékelhetõ programot a bevándorlók integrációjára vonatkozóan. Az integráció, a multikulturalizmus eszméje csõdöt mondott.

A nyugati modell és életvitel kudarcának volt a jele a nyári norvégiai tömeggyilkosság.

A rendszerválságról tanúskodnak a pénzügyi és gazdasági problémák, melyek nem utolsósorban a bankok mohósága miatt következtek be. Európában energiakrízis van, a kontinens nem tudja az életviteléhez szükséges megfelelõ energiát helyben elõállítani. A kapitalizmus logikája – a maximális haszonra való törekvés – szétroncsolja a társadalmak belsõ kohézióját.

A Mediterráneum térségében már láncreakciószerûen szedi áldozatait az adósságválság, és a járvány szép lassan Délrõl Észak felé húzódik.

Mivel az energiakrízis egyre nyilvánvalóbb, az európai államok is egyre agresszívabb magatartást tanúsítanak. Például 2003-ban többségük még ellenezte az iraki háborút, 2011-ben viszont már – a 2003-ban még háborúellenes - Franciaország vezette a Líbia elleni NATO támadást.

A globális információs forradalom aláásta az ebben elmélyülõ társadalmak kultúráját és erkölcsiségét. Az új generációra egy unifikált pszeudokultúrát próbálnak ráerõltetni. A hagyományos erkölcsök válsága családok szétesésében, egynemû házasságokban, pedofíliában és másban nyilvánul meg. Alexander King, a Római Klub elnöke szerint az erkölcsiség emelte ki az embert állatvilágból, az erkölcsi alapok megsemmisítése, az ember fogyasztó biorobottá való degradációja pedig a katasztrófa határára sodorja az ezt elfogadó közösségeket.

Egész Európára jellemzõ a politika és a társadalom közti szakadék megnyílása, a politikába vetett bizalom megrendülése.

Arnold Toynbee szerint a keleti gigászok megjelenése jelenti majd a Nyugat végét, s valóban: az ázsiai civilizációk - ahol a lakosság fele fiatal; hatalmas nyersanyag és emberi potenciával rendelkeznek; s azzal a mentalitással, ami nem az anyagi meggazdagodásra fókuszál - igazi kihívást jelentenek Európa számára.

Link