Zsidó-cigány kérdés megoldása valóban mára már csak égetõkkel megoldható, nem cigány-zsidó állammal "kezelendõ". November 17. és 18. között kerül megrendezésre a VI. Európai Roma Platform. A magas rangú találkozó feltérképezi az Uniós intézményekben rejlõ lehetõségeket, amelyek alkalmasak lehetnek Európa legnagyobb és legjobban kirekesztett roma etnikum helyzetének megoldására. A roma kérdés egy európai szintû probléma: a személyek szabad áramlásával pedig immáron nemcsak a kelet-európai országok számára égetõ és mihamarabbi orvoslást igénylõ, hanem a nyugati országok is nagyban érdekeltek a kérdésben.

Csupán megbecsülni tudjuk hány roma él az Unión belül, mivel pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Becsült számok alapján az európai lakosok közül kb. 10-12 millió roma származású, ami a legnagyobb etnikai páneurópai kisebbségnek számít – legtöbb közülük Európai Uniós állampolgár.
Kattintson és nézzen szét Bukarestben, ahol
szintén létfontosságú a romák helyzetének rendezése!

„A roma nép problémájával csak nemzetközi szinten lehet érdemben foglalkozni ” - állapította meg az Európai Parlament egyik 1995-ös határozatában. Az Európai Unió a kérdéssel érdemben mégis csak mintegy 10 évvel késõbb, 2004-ben kezdett foglalkozni.

2011 tavaszán - a magyar Uniós Elnökség egyik nagy eredményeként - az EU elfogadta a Roma Keretegyezményt, arra buzdítva ezzel az országokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket a foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy és oktatás területein ahhoz, hogy 2020-ra már érezhetõen javuljon az európai romák helyzete. Az Európai Bizottság feladata, hogy figyelemmel kísérje a folyamatot, és financiálisan biztosítsa azt a szociális, mezõgazdasági és regionális alapokból. Röviddel a várva várt Keretegyezmény elfogadása után a Bulgáriában lezajlott rasszista incidensek és a több tagállam által küldött figyelmeztetõ jelzések is rámutattak az eddigi lépések elégtelenségére és annak a szükségességére, hogy a szegénység elleni küzdelemhez ennél komolyabb fellépést kell tanúsítania az EU-nak.

Szeptember végén Bulgárián egy nagy horderejû roma-ellenes hullám söpört végig, amelyet egy bolgár fiatal meggyilkolása indított el - a gyilkosságért feltehetõen egy hírhedt bûnbanda feje a felelõs, aki magát a "cigányok királyának" nevezi. A bûncselekmény hamar etnikai konfliktusba csapott át: több városban romaellenes tüntetés zajlott. A cigánybûnözés ellen tüntettek, radikális szlogenekkel követelve a probléma megoldását.
Az Uniós romapolitika kezdetei

A 2004-es év szakaszhatárnak tekinthetõ az európai romapolitika kialakulásának tekintetében. 2004-ig valójában sem a csatlakozási szerzõdésekben, sem politikai szinten nem történt érdemi, komolyabb lépés egy egységes politika vagy irányelv létrehozására. A 2004-es csatlakozások azonban rádöbbentették a közösséget arra, hogy a nagymértékû bõvítéssel körülbelül 8 millió roma érkezett az Európai Unióba, ami a schengeni övezeten belüli komoly népmozgások lehetõségét vetítette elõre. A Lisszaboni Szerzõdésig egyébként úgy összességében a kisebbségekre vonatkozó rendelkezések csupán az EU másodlagos jogforrásaiban szerepeltek, de a Lisszaboni Szerzõdés hatályba lépése óta két fontos és elsõdleges jogforrásként számon tartott dokumentumban – Alapjogi Charta és Szerzõdés az Európai Unióról – is helyet kaptak.

A 2008-as francia soros elnökség során került megszervezésre az elsõ roma csúcstalálkozó Brüsszelben a tagállamok, európai uniós intézmények, civil szervezetek és nemzetközi szervezetek részvételével, majd José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, bejelentette az Európai Roma Platform létrehozását, aminek célja egy európai roma stratégia létrehozása volt. Tagja különbözõ roma szervezetek vezetõi. A cseh elnökség alatt létrejött az Integrált Európai Platform, és elfogadták a Roma Integráció 10 Alapelvét. Míg a svéd elnökség idején nem volt prioritás a téma, a spanyol elnökség során két csúcstalálkozót is tartottak 2010 áprilisában. A 2011-es magyar elnökség volt az elsõ, amelyik prioritásai közé is beemelte a roma integráció kérdését.

Az Uniós jogszabályokat követve a bolgár büntetõtörvénykönyv alapján bûncselekménynek számít minden nemzeti vagy faji alapon történõ megkülönböztetés szóbeli, írásbeli vagy bármilyen más tömegeket megmozgató formája. Immáron több, mint egy hónap telt el, de a további megmozdulások miatt a bolgár hatóságok továbbra is sok romaellenes bûncselekménnyel vádolt tüntetõt tartóztatnak le. Azonban több olyan csatornán történõ, az ellenségeskedést fokozó tett marad büntetlenül, mint például a zárt gyûlések, helyi média vagy különbözõ szociális hálózatokon (lásd: facebook) hirdetett gyûlöletbeszéd.

A jogérvényesítés ilyen formájú kudarca megrövidíti még azt a csöpp bizalmat is, ami a roma és nem roma közösségek között idáig megmaradt. A zûrzavar megingatta a roma - nem roma közösségek "kibékítésére" irányuló többéves erõfeszítéseket, és méginkább szítja az ellentétet, amely lassan rettegésbe csap át. Több romát védelmi osztagok helyeztek biztonságba, a vegyes közösségû városokban pedig már-már odáig fokozódott a helyzet, hogy sokan félelmükben nem járnak dolgozni, és alig merészkednek ki a lakásból. A bolgár roma NGO-k szerint azon cigányok számára a legtragikusabb ez a helyzet, akik próbálnak beilleszkedni a többségi társadalomba és elutasítják a szegregált intézményeket: tehát akik gyermekeiket vegyes iskolákba küldik, és maguk is vegyes környezetben keresnek állást és próbálnak boldogulni.

Bulgária esete sajnos nem egyedi. Európa több országa szenved hasonló problémáktól - nem is kell messze mennünk, mivel hazánk a mintegy 650 ezer (a hivatalosan becsült adatok szerint) roma kisebbségével szintén az élen jár a romaellenes megmozdulások terén.
Kattintson és nézzen szét Bulgáriában!

Brüsszel kezében lehet a megoldás kulcsa - a kellõ legitimitás, az európai lefedettség és a strukturális alapok adta finanszírozási lehetõség is adott. A Roma Keretegyezmény életre hívása tanúsítja, hogy az európai szintû felsõ vezetés is ráébredt a probléma súlyosságára. A program egésze szociális szempontból közelít az európai romaügyhöz, és nem az etnikai megközelítést veszi alapul – a romastratégiát illetõ kritikák is ezzel kapcsolatban a leghangosabbak: nem kap elég teret a romaellenesség elítélése, illetve a gyûlöletbeszéd megengedhetetlenségére való utalás. A magyarázat talán abban rejlik, hogy az idegengyûlölet elítélését, illetve az antirasszizmust már korábbi uniós dokumentumokban is kimondták, tehát szükségtelen lett volna ebbe is belefoglalni.

A következõ fontos pont, hogy az Európai Uniós programokhoz kapcsolnák a roma integráció megvalósulását, tehát nem lesz külön romaügyi mechanizmus. Kapcsolódási pontok: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy és lakhatás. Ez a négy terület az, ahol a legnagyobb szakadék tátong a romák és a többségi társadalom között.

A szociális alapú megközelítés még egy ponton jelentõs hiányosságoknak adhat táptalajt és akadályozhatja a probléma hosszú távú orvoslását: a romakérdés megoldása során a felemelkedési folyamat megindulása szempontjából kulcskérdés a cigány értelmiség megerõsítése, és tenni akarása, hiszen minden nép a saját „vezéreire” hallgat a legjobban. A roma értelmiség kinevelése és megerõsítése nélkül az egész Romaprogram egy kétségbeesett zsákutca.

A november 17-18 között zajló VI. Európai Roma Platform talán az utolsó esély lehet arra, hogy a Bizottság a gyakorlatban is foganatosítson olyan intézkedéseket, amely csökkenti az Európa-szerte tomboló romaellenes feszültséget, és segítse a tagállamokat egy hatékony és átfogó integrációs modell kialakításában.
Link